BÖRZÖLI BERNADETT
1. Verstappen, 2. Russell, 3. Norris, 4. Leclerc, 5. Alonso
Izgalmasan indult a Formula–1 új korszakának első idénye – igaz, a legfontosabb kérdések végül a vártnál jóval hamarabb eldőltek. Az, hogy a pilótákat rangsoroló listám élén Verstappen neve olvasható, nem meglepő, hiszen az immár kétszeres világbajnok minimális hibát elkövetve idén a szezon jó részében dominált. Kiemelném még Russellt, hiszen számomra pozitív volt látni azt, hogy a Williamstől felkerülve azonnal állta a sarat az élmezőny végére visszaeső Mercedesnél, ráadásul az első közös idényükben futamot tudott nyerni, és legyőzte a hétszeres világbajnok csapattársát. Sokat gondolkodtam azon, ki kerüljön még be a top ötbe: bár Alonso jelenléte teljesen megérdemelt, számomra Bottas is szép szezont teljesített azok után, hogy a mezőny egyik legjobb autójából átkerült egy középcsapathoz. Ráadásul a finn mellett szólhatott volna még az, ahogyan egyfajta vezéregyéniséggé vált az Alfa Romeónál, és a szintén szép teljesítményt nyújtó újonc csapattársával a konstruktőri tabella hatodik helyéig vezették istállójukat.
HARMATH ÁKOS
1. Verstappen, 2. Leclerc, 3. Pérez, 4. Alonso, 5. Russell
Nagyjából az idény felénél eldőlt a világbajnoki cím sorsa, így kétség sem férhet hozzá, hogy Verstappené az év versenyzője cím. Ugyanakkor nem lehet elvitatni második helyen záró Leclerc érdemeit, aki egy megbízhatóbban működő csapattal talán komolyabb kihívás elé állíthatta volna a holland bajnokot – lásd, kilenc pole pozíció. Pérez a klasszikus második számú pilótaként dolgozott a Red Bullnál Verstappen keze alá, más kérdés, hogy a csapat végül nem honorálta ezt az utolsó futamokon, hogy Leclerc-t megelőzze az összetettben. A mexikói újfent bizonyította, hogy pályája elején nem véletlenül kapott ülést az akkor élcsapatnak számító McLarennél. Az év üdítő színfoltja volt Alonso, aki a mezőny legidősebb tagjaként a korát meghazudtoló manővereivel jelezte, bőven van még helye a rajtrácson – elég csak a Stroll-lal való austini ütközésére gondolni...
HORVÁTH LILIÁNA
1. Verstappen, 2. Russell, 3. Leclerc, 4. Norris, 5. Hamilton
A márciusban igencsak izgalmasnak ígérkező idény végül rég látott egyeduralomba fulladt. Az első három versenyen kétszer is kieső Verstappen ugyanis több rekordot megdöntve már a Japán Nagydíjon bebiztosította a második vb-címét. A dobogó tetején összesen tizenötször ünneplő hollandon egyáltalán nem lehetett fogást találni, és szinte hibátlan vezetéssel bizonyította, némileg lecsillapodott, és jóval kiforrottabb versenyzővé vált. Hozzá hasonlóan kimagasló teljesítményt nyújtott a botladozó Mercedesszel Russell is, aki amellett, hogy legyőzte a hétszeres bajnok csapattársát, az „ezüstnyilak” egyetlen pole pozícióját és győzelmét szállította az idén. Noha az évet még fő esélyesként kezdő Leclerc-nek voltak megingásai, kilenc rajtelsőséggel és több remek futammal jelezte, kész a Ferrari következő bajnokává válni, ha a csapat is felnő a feladathoz. Bejelentkezett egy esetleges jövőbeni vb-címért Norris is, aki elképesztő munkát végzett a McLaren volánja mögött, míg Hamilton megmutatta, hogy továbbra is ég benne a tűz, és még mindig nem mondott le a hőn áhított nyolcadikról.
IZSÁNYI SZABOLCS
1. Verstappen, 2. Norris, 3. Leclerc, 4. Alonso, 5. Magnussen
Verstappen vb-elsőségéhez kétség sem férhetett, 15 futamot nyert meg, miközben csapattársa csak kettőt, nem kérdés, ki volt az idény legjobbja. Tökéletes katona, akit a születése óta erre neveltek, mondhatni „képeztek ki”. A Red Bull bivalyerős, messze még a Verstappen-egyeduralom vége. Norris fölényesen nyerte meg a középmezőny külön csatáját, Ricciardo 2021-gyel ellentétben versenyt sem nyert, hogy árnyalja a McLarenen belüli képet. Leclerc teljesítménye az idény elején elhitette a Ferrari rajongóival, hogy van esély a vb-címre, de aztán a nyáron nagyon visszaesett az autó versenytávon, így maradt a pole-királyi cím és a vb-2. hely. Alonsónak 41 évesen is fantasztikus pillanatai voltak, és jó hír az Alpine-nak, hogy bármelyik F1-es csapatot hagyta el a spanyol, az két-három éven belül mindig futamot nyert. Magnussen az év visszatérője, a brazíliai időmérő megnyerésével tette fel a koronát az idényére.
ZSOLDOS BARNA
1. Verstappen, 2. Russell, 3. Alonso, 4. Leclerc, 5. Norris
Akármilyen domináns is volt autója, közel hetven százalékos győzelmi mutatója fényében nagyon szigorúnak kellene lennem ahhoz, hogy ne a világbajnokot jelöljem a lista élére. Verstappen egyébként is nagyon keveset hibázott idén, és bár eleinte Pérez meglepően közel került hozzá, végül a rászabott fejlesztésekkel eltiporta csapattársát. Azzal, hogy Russell több győzelmet, pole-t és pontot szerzett Hamiltonnál, messze felülmúlta a várakozásokat, és bebizonyította, már tavaly is méltó lett volna a Mercedes ülésére. A hétszeres világbajnok épp e statisztikák miatt szorult ki nálam a legjobb ötből, noha sokszor pech is sújtotta. Alonso 41 évesen bebizonyította, hogy még mindig a legjobbak szintjén áll, és technikai hibái nélkül övé lett volna a topcsapatok pilótái mögötti legjobb helyezés. Összességében Leclerc is erős teljesítményt nyújtott, de amíg éles volt a vb-harc, kétszer is nagyot hibázott, ami a Ferrari visszaesése nélkül is a bajnoki címébe kerülhetett volna. Norris pedig nyugdíjba küldte Riccardót, pedig az ausztrál négy éve még méltó ellenfele volt Verstappennek.