„Éppen ezekre a változásokra volt szükség az F1-ben” – exkluzív interjú Johnny Herberttel

– Szorosabb lesz a 2023-as bajnokság, mint a tavalyi volt?
– Szerintem igen, de csak a három topcsapat között. Egyelőre nem látom jelét annak, hogy például az Alpine, a McLaren vagy más miként csatlakozhatna a Red Bull, Ferrari, Mercedes trióhoz, illetve hogyan verhetné meg őket. A költségvetési plafon hosszabb távon segíteni fog a mezőny kiegyenlítésében, de a nagy csapatok mindig megtalálják a módját, hogyan tudják a leghatékonyabban kiaknázni hatalmas erőforrásaikat. A középmezőny talán kissé közelebb kerül hozzájuk, de nem látványosan – persze remélem, tévedek. Remélhetőleg az élen három topcsapat hat versenyzője küzd majd a vb-trófeáért.

– A versenyzés minőségére ugyanakkor már 2022-ben, az új technikai éra első évében sem lehetett különösebb panaszunk.
– Nagyon jó, hogy ezekkel az autókkal már szorosabban lehet egymással versenyezni, mint hat-hét évvel ezelőtt. Több olyan kis összetevő van, amelynek köszönhetően manapság élvezetesebb nézni a pályán zajló eseményeket. Szerintem mindig a versenyzők a show legfontosabb elemei, miattuk ülnek le a szurkolók a tévé elé, ezért mindig is frusztrált, amikor a csapatrádión diktálták nekik a teendőket bizonyos szituációkban. Szerintem e téren sokat javult a helyzet.

– Hogy értékeli az F1 elmúlt években tapasztalható általános fejlődését?
– Elégedett vagyok, mert bár Bernie Ecclestone is fantasztikus munkát végzett az F1 élén, egy idő után már változásra volt szükség. Amikor a Liberty Media átvette a hatalmat, olyan változtatásokat eszközölt, amelyeket Bernie nem akart. Lehet, hogy nem értette meg a közösségi média működését. Ezen kívül aztán a Netflix sorozata is a sportágra irányította a figyelmet, különösen Amerikában, ahol korábban évtizedeken át tartó próbálkozások ellenére sem sikerült áttörést elérni. Most viszont óriási népszerűségnek örvend az F1 az Egyesült Államokban, három versenyt is rendeznek ott idén, és az egész világon nagy az érdeklődés a rendezők körében.

– Ráadásul az intézkedéseknek köszönhetően a csapatok pénzügyi helyzete is sziklaszilárd. Korábban a Lotus-istálló gyakorlatilag ön alatt szűnt meg – ma már ilyesmi elképzelhetetlen.
– Szerencsére igen. Az egyetlen negatív aspektusa ennek, hogy az új helyzetet élvező csapatok kissé összezárnak az újonnan csatlakozni kívánók előtt, pedig nagyon szeretnék egy Andrettihez hasonló istállót látni a mezőnyben. Ez két pluszhelyet jelentene a pilótáknak, az én időmben például 26-an voltunk a rajtrácson, és 1999-ben is olyan istállóhoz, a Stewart GP-hez csatlakoztam, amelynek az még csupán a harmadik éve volt.

– A Magyar Nagydíj népszerűsége is töretlen, máris elfogytak a jegyek az idei versenynapra, sőt, a régen várt felújítási munkálatok is elkezdődnek a pályán.
– Ezt örömmel hallom! Budapest csodálatos város, és nem messze fekszik tőle a Hungaroring, amelyen nagyon szerettem versenyezni. Kissé olyan, mint egy nagy gokartpálya, és a kialakítása a szurkolóknak is optimális, mert óriási területeket lehet belátni a tribünökről. Az időjárás szinte mindig jó, amikor pedig esik, az rendre izgalmas versenyekhez vezet. Egyébként amikor 1993-ban a Lotusnál versenyeztem, és csapattársammal, Alex Zanardival mentünk ki a Hungaroringre, az autópálya bekötőszakaszánál egy rendőr minden egyes reggel megállított minket, és nem engedett tovább, amíg nem fizettünk neki nagyjából ötven fontot. Nagyon örülök, hogy azóta ez a gyakorlat már nem él! Budapest amúgy már akkor is szerethető város volt, de kissé ütött-kopott hatású. Azóta viszont annyit fejlődött, hogy leesik az ember álla. Csodálatos a Duna két partján sétálni, ahol egészen más-más kép tárul az ember szeme elé. Ahogy versenyzőként, tévés szakértőként is mindig szívesen tértem vissza önökhöz, és ezzel a csapatok, valamint a rajongók is így vannak. Remek hír, hogy biztos a nagydíj jövője, mert a szurkolók imádják, a pilótáknak és a mérnököknek pedig mindig különleges kihívást nyújt.

– Tavaly Carlos Sainz Jr. és George Russell is megszerezte élete első F1-es győzelmét. Szavakba lehet önteni, milyen érzés ez? Mire gondolt, amikor 1995-ben Silverstone-ban elsőként szelte át a célvonalat?
– Elöntöttek az emlékek arról, hogyan is sikerült eljutnom odáig. Nemcsak azért volt különleges, mert hazám nagydíját tudtam megnyerni, hanem azért is, mert a juniorkategóriákban szinte folyamatosan Silverstone-ban versenyeztünk, így egyedi kötelék fűzött a pályához. Aztán természetesen ott volt az 1988-as brutális F3000-es balesetem Brands Hatchben, ami után kis híján amputálni kellett a lábam, és arra az iszonyú fájdalmas útra gondoltam vissza, amely azt követően elvezetett az első F1-es nagydíjamig. Kicsit olyan volt, mintha megveregettem volna a saját vállam, és gratuláltam volna magamnak, hogy kemény munkával olyan helyzetbe hoztam magam, amelyből meg tudtam nyerni egy nagydíjat. Nagyon különleges volt látni a rengeteg brit zászlót, az állva tapsoló, integető embereket, és akkor tudatosult bennem, hogy nem akármilyen versenyt nyertem meg, hanem egy Formula–1-est. Az egész utazás sokkal különlegesebb ezáltal, vagyis pontosan tudtam, mit érzett tavaly George és Carlos.

– Két futamgyőztes, Sebastian Vettel és Daniel Ricciardo is hosszú idő után búcsúzik az F1-es mezőnytől. Saját tapasztalata alapján hogy éli meg ezt egy versenyző?
– Minden azon múlik, fejben éppen hol vagy. Ha ég benned a tűz, és úgy érzed, tudnál még versenyeket nyerni, az nagyon nehéz, mert az agyad versengene tovább, de a lehetőséged már nincs meg rá. Szerintem Daniel szívesen folytatta volna, Sebastian viszont maga döntött a visszavonulásáról. Én ugyanígy éreztem 2000 végén: letöltöttem a magam tizenegy évét, elégedett voltam a hátam mögött tudott karrierrel, és ezután örömmel fedeztem fel az F1-en kívüli világot. Nem volt nehéz, mert az én döntöttem így.

– Csaknem öt évtized után fordít hátat az F1-nek Ross Brawn, akivel 1994-ben és 1995-ben együtt dolgozott a Benettonnál. Mitől volt ennyire sikeres minden pozíciójában?
– Egészen kivételes általános rálátása volt a dolgokra, és ennek a széles látókörnek köszönhetően tudta, hogy mire van szüksége az adott csapatnak. Szerintem rengeteget tanult a korai éveiben, például amikor szerelőként dolgozott a Williamsnél, vagy tervezőmérnökként a Jaguarnál a sportautó-vb-n. Nagyon mély alaptudást szerzett arról, hogyan kell megoldani egy-egy problémát. Ezen kívül folyamatosan azt kutatta, mi a következő lépés az autó fejlesztése érdekében, ráadásul Michael Schumachernek mindig olyan stratégiát ötlött ki, amely mindenki másénál jobb volt. Hisz a saját képességeiben, hogy mindig a megfelelő embereket tudja maga köré gyűjteni, velük pedig igazi csapatként dolgozni. A Formula–1 ügyvezető igazgatójaként is képes volt meggyőzni az istállókat például a költségvetési plafon szükségességéről, ez pedig abból fakad, hogy mindenki bízik benne a korábbi eredményei miatt. Az istállók persze mindig megpróbálják a maguk érdekei szerint alakítani az eseményeket, de Ross ezzel pontosan tisztában van, így képes volt megtalálni a kompromisszumot, amelyből elsősorban a sorozat profitált. Az F1 tulajdonosai is bíztak benne, munkatársaival együtt csak így érhetett el pozitív változást az elmúlt években. Nagyon ritka, hogy valaki ennyire eltérő pozíciókban alkosson nagyot, sokan tartoznak neki hálával.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. március 4-i lapszámában jelent meg.)