Az idei év tökéletesen megmutatta, miért is aggatták a szurkolók az Alpine-istállóra „a francia Ferrari” gúnynevet, a 2023-as kapkodás, káosz és elbocsátási hullám ugyanis tényleg a maranellóiak legsötétebb időszakait idézte. A Renault-csoport élére 2020 júliusában kinevezett Luca de Meo ugyan nagyon sikeres karrierrel büszkélkedhet az autóiparban, ám amit nagyjából három és fél éve művel az F1-es istállóval, az egyelőre sajnos kritikán aluli.
Eleve merész húzásnak tűnt tőle 2021 elején az Alpine vezérigazgatójának kinevezni Laurent Rossit, hiszen a korábban üzletfejlesztési területen jeleskedő mérnöknek nem volt ilyen jellegű tapasztalata, aztán F1-es vezetőként tényleg úgy viselkedett, mint elefánt a porcelánboltban. A francia kevés jó döntéseinek egyike viszont az volt, hogy 2022-ben leigazolta csapatfőnöknek Otmar Szafnauert, ezért is érthetetlen, hogy a sikertelen idei évadkezdet után De Meo miért rúgta egyszerre ki mindkettejüket. Rendben, Rossi bő két év alatt valóban hibát hibára halmozott (gondoljunk csak Oscar Piastri és Fernando Alonso elvesztésére, vagy Alain Prost ellehetetlenítésére), de Szafnauer munkája épp a következő időszakban ért volna be.
Mindenki egyetért abban, hogy az F1-ben a nagy horderejű vezetőségi változások után hosszú időre van szükség, mire kézzelfoghatóvá válnak az eredmények, ez is mutatja, hogy a türelmetlen De Meo mennyire nem látja át a sportág sajátosságait. A korábbi technikai főigazgató, Pat Fry például azon kevesek egyike, akiket idén nem kirúgtak, hanem magától döntött a távozás mellett, mert ő is rossz szemmel nézte, amit a felső vezetés művel: „Mint vállalat, nem úgy tűnt, hogy arra vannak berendezkedve, hogy keményen nyomják, és az élre törjenek. Nem vagyok benne biztos, hogy Otmar fair esélyt kapott a csapat rendbe hozásához, mert képletesen fogalmazva meg volt kötve a keze.”
De Meo azt állítja, azért rúgta ki a nyáron Szafnauert (és egyébként az emberemlékezet óta Enstone-ban dolgozó sportigazgatót, Alan Permane-t is), mert azt az ígértet kapta, hogy már rövid távon is fejlődik a csapat, és ez nem valósult meg. Azt már csak ő tudja, hogy a hivatalosan ideiglenes csapatfőnöknek kinevezett Bruno Famin miként váltja majd meg a világot rövid távon bárminemű F1-es tapasztalat nélkül. Egyelőre azt sem tudni, ki lesz az új istállóvezető, ha lesz egyáltalán, szóval elég nehéz értelmezni, mi is zajlik épp az Alpine háza táján.
A csapat végül idén a konstruktőri tabella hatodik helyén zárt, ám ennél sokkal égetőbb probléma, hogy vezetőségi szinten jelenleg semmiféle jövőképe nincs. Kapcsolatainak köszönhetően Szafnauer már számos szakembert az istállóhoz csábított, akiket bizonytalanságba sodort a csapatfőnök kirúgása, ráadásul másokat is elrettenthet a paddockban az a kapkodó stílus, ahogy De Meo az F1-es projektet kezeli. Az állandóságot egyedül az eddig Fry alatt dolgozó Matt Harman technikai igazgató képviseli, így az ő vállát nyomja a felelősség, hogy jövőre ebben a káoszban is épkézláb autót alkosson kollégáival. A két 2023-as dobogós helyezés felcsillantja a reményt az előrelépésre, de egyelőre nem látszik, mi a csapat hosszú távú stratégiája.