Sennától, Schumachertől és más legendáktól tanult Allan McNish

– Üdvözöljük ismét Magyarországon. Létezik, hogy azóta nem járt nálunk, hogy 2011-ben sportfelügyelőként dolgozott a nagydíjon
– Nem, nem, azóta is voltam itt versenyeken, csak nem aktív szerepkörben – mondta a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjújában az Audi F1-es versenyigazgatója, az 56 éves Allan McNish. – Az első alkalom valamikor 1997 környékén volt az FIA GT-ben. Akkor még a régi pályát használtuk a rövidebb célegyenessel és eltérő egyes kanyarral. Annak ellenére, mennyire nehéz, technikás pályáról van szó, ezt a hétvégét kategóriáktól függetlenül mindig élveztem, mindig szívesen jöttem.

– Mennyit változott Magyarország és a Hungaroring ebben a bő harminc évben?     
– Szerintem érzésre ugyanolyan a pálya, és bár néhány változáson átesett, a technikás jellege megmaradt, ugyanakkora kihívást jelent az autónak és a versenyzőnek. Ami Budapestet illeti, a város szinte életre kelt. Amikor először jártam itt, szerintem nem volt annyira szép, mint manapság. Egyértelműen javult a hangulata, és a kultúra, valamint az emberek miatt is nagyon kellemes hely. Ez abból is látszik, mennyire sokan jönnek külföldről a nagydíjra.

– Milyen érzés olyan felelősségteljes pozícióban visszatérni hozzánk, mint az Audi F1-es versenyigazgatója?
– Óriási megtiszteltetés, hiszen egy hatalmas márkát képviselek, amelyet mindenki ismer. Szó szerint közel áll a szívemhez, hiszen a csapatruházaton is a mellkasom bal oldalán van a logó. Azért is fontos ez a verseny számunkra, mert Győrben van egy hatalmas Audi-gyár, amely régóta a vállalat ökoszisztémájának része, emiatt is szeretnénk itt kiemelkedően teljesíteni.

– Azon gondolkozom, ennyire gazdag autósportos tapasztalattal hogyhogy csak most kapott vezető pozíciót valamelyik F1-es csapatnál…     
– Nem tudom, a háttérben azért sok szerepkört betöltöttem, a kezdetektől részese vagyok az Audi F1-es projektjének. Láttam, hogyan fejlődött ki Ingolstadtból és Hinwilből, most pedig az új struktúrában gyakorlatilag együtt élek a csapattal – idén egyetlen nagydíjat hagytam ki csupán.

– Lenyűgöző belegondolni, hogy már az 1980-as években ott volt az F1 környékén. A McLaren és a Benetton tesztpilótájaként mit tudott ellesni olyan sportági legendáktól, mint Ayrton Senna, Michael Schumacher, Ross Brawn vagy Ron Dennis?     
– A McLarennél ez Ayrton Senna és Gerhard Berger érája volt, később pedig a Benettonnál Michael Schmacherrel, Ross Brawnnal, Rory Byrne-nel és Pat Symondsszal dolgoztam együtt – ők mind fantasztikus professzorai a saját szakterületüknek. Ami Sen­nát illeti, már az első tesztemen rögtön megtanultam tőle, milyen magasra kell tenni a lécet. Egészen más szinten állt a munkamorálja, a magyarázatai alapossága, és az a mód, ahogy a csapatot ellátta a szükséges visszajelzésekkel. Én csak arról beszéltem a mérnököknek, hogy az autó gyors, itt így fordul, ott azt csinálja. Ő azonban a motor súrlódásáról és olyan részletekről beszélt, amelyekre én nem is gondoltam. Ron Dennisszel kapcsolatban pedig a struktúrát emelném ki, mert ezt mindig nagyon szem előtt tartotta, a döntéseiből ki tudta iktatni az érzelmeket. Versenyzőként gyakran elragadnak minket az érzelmek, különösen fiatalként. Szóval rengeteget tanultam a McLarennél, ahogy a karrierem során végig az Audinál is Wolfgang Ulrichtól és most Mattia Binottótól. Minden egyes nap sokat tanulok az üzlet, az élet, a sport és az emberi kapcsolatok különböző területeiről.

– Ami a munkamorált és a részletekre való odafigyelést illeti, akadtak hasonlóságok Senna és Schumacher között?
– Igen, de Michael eggyel magasabb szintre emelte. Ayrton a megérzései és a részletek alapján vezetett, és elképesztő tehetsége volt, szóval mindig akadt még egy kis köridő a tarsolyában, amikor szüksége volt rá, és olyan dolgokat tudott az autóval, amit mások nem. Michael viszont minden egyes körben, minden egyes alkalommal képes volt erre, és ezáltal tette még magasabbra a lécet.

– Ön 2001-ben és 2002-ben a Toyota F1-es projektjének születésénél is ott volt versenyzőként. A kudarccal záruló történetből is tud ma tapasztalatokat hasznosítani az Audinál?     
– Szerintem az ember még többet is tanul a rossz tapasztalatokból. Amikor minden működik, akkor nem nézel utána olyan sok területnek, viszont ha nem mennek a dolgok, akkor rá kell tenned még egy lapáttal. Versenyzőként és későbbi munkáim során is többet tanultam a rossz hétvégékből. Például 2008-ban katasztrofális versenyt futottunk Sebringben, rengeteg problémánk volt, de egészen a Le Mans-ig nagyon keményen dolgoztunk, és végül megnyertük a 24 órást. Ha jól mentünk volna Sebringben, talán nem is koncentráltunk volna annyira később.

– Az évek során a sportautózás valódi legendájává vált, F1-es karrierje miatt viszont maradt önben hiányérzet? Egyetlen idény után távoznia kellett a Toyotától 2002 végén.     
– Visszatekintve az ember mindig találhat olyat, amit utólag már másként csinálna. Persze ha 1991-ben indulhattam volna egy F1-es nagydíjon, ami abban az időben lehetségesnek tűnt, talán másként alakulnak a dolgok – de az is lehet, hogy most nem ülök itt. Szóval minden bezáruló ajtóval kinyílik egy másik, azt tanultam meg pályafutásom során, hogy olykor a nyitott ajtó jobb lehetőséget kínál, mint a zárt, amit ki szeretnél nyitni. Szóval nem rágódom a múlton, az ilyesmi mogorvává és öreggé tesz.

– Ha már szóba kerültek az 1990-es évek, feltörekvő fiatal pilótaként hogy élte meg az 1994-es fekete imolai hétvégét, amelyen Roland Ratzenberger és Ayrton Senna is halálos balesetet szenvedett?
– Emlékeztette az embert, hogy vele is megtörténhet. Természetesen senki nem erre gondolva indul versenyezni, de az a hétvége mindenkit emlékeztetett, hogy az F1 sport és üzlet, de egyúttal az élet is, és akkoriban ez mindenkiben nagyon tudatosult. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a jelenlegi érában a versenyzőink, Gabi Bortoleto és Nico Hülkenberg már védve vannak a hasonló helyzetektől, mint ahogy én is magasabb biztonsági normákat élveztem, mint Jackie Stewarték a saját idejükben. Pilótaként persze mindig tudtam, hogy van kockázat abban, amit csinálok, de ez volt a szenvedélyem.

– És aktív karrierje után most is a szenvedélyének élhet az Audi egyik legfontosabb F1-es vezetőjeként. Hogy látja magát és csapatát öt év múlva? 
– Van egy világos célunk, egy idővonalunk, hogy az F1-ben is nyerjünk és bajnoki címekért küzdjünk. A kellő ambíciónk, energiánk és támogatásunk egyaránt megvan ahhoz, hogy elérjük célunkat. Azt is látnunk kell ugyanakkor, hogy a konkurencia nagyon erős, nagyon tapasztalt, és a végén csak egy győztes lehet. Azt akarjuk, hogy mi legyünk azok, de időbe telik, míg ezt elérjük, most épp arra van szükség, ami nekem nem sok van: türelemre…