Fisichella: Pelével a dobogón, Maradonával a gyepen, Baumgartnerrel a pályán

– Sajnáljuk, hogy ilyen pocsék, esős időben érte önt a balatoni kiruccanás...
– Azért az elmúlt napokban nem volt olyan vészes, például a pályát száraz körülmények között tudtam kipróbálni – mondta kedden a vadonatúj Balaton Park Circuiten Giancarlo Fisichella a Nemzeti Sportnak adott interjújában. – Felfedeztem a Balaton környékét, és olyan éttermekben vacsoráztunk, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a tóra, mély benyomást tett rám az infrastruktúra. Nagyszerű hely, kiváló nyaralócélpont, biztos vagyok benne, hogy egy nap a családommal is eljövök majd.

Az F1-es mezőnnyel először 1997-ben járt nálunk. Milyen élményekkel gazdagodott Magyarországon pályafutása során?
– Budapest mindig is csodálatos város volt, nagyon sok programot kínált az embernek, remek éttermekkel és hangulattal. Mindig nagyszerű volt látni a pálya mentén a rengeteg rajongót, az egyetlen negatívum, hogy sosem sikerült dobogóra állnom. Jó néhányszor pontot szereztem, de a top háromba nem tudtam beférkőzni.

– A 2003-as Magyar Nagydíjon viszont az ön csapattársaként mutatkozott be az F1-ben Baumgartner Zsolt. Hogy emlékszik rá?
– Zsolt rendes srác és jó versenyző volt. Töltöttünk némi időt együtt, kimentünk a városba vacsorázni, jótékonysági meccsen fociztunk is, szóval csak jó emlékeim vannak róla, és örülnék, ha újra találkoznánk.

– Mindeddig ő az egyetlen magyar F1-es pilóta, ön pedig a legutóbbi olasz F1-es győztes, hiszen 17 éve egyetlen honfitársa sem tudott nyerni.
– Ami elszomorít, mert 2006 már tényleg nagyon rég volt. Manapság nehéz eljutni az F1-ig, igaz, Antonio Giovinazzi lehúzott néhány évadot. Nem könnyű a fiatal olasz versenyzők helyzete, de vannak tehetségeink az alsóbb kategóriákban, és biztos vagyok benne, hogy valamelyikük előbb-utóbb eljut a legjobbak közé.

– Ön a legutóbbi olasz F1-es Ferrari-versenyző is. Szavakba lehet önteni, milyen érzés volt először felállni a rajtrácsra vörösben?
– Gyerekkori álmom vált ezzel valóra 2009-ben. Felipe Massa balesete nyitotta meg előttem az utat, és tényleg csak azt tudom mondani, hogy lenyűgöző volt. Nagyon büszke vagyok erre a néhány versenyre, és arra is, hogy továbbra is a Ferrari gyári versenyzőjének mondhatom magam. 2010 óta versenyzem GT- és megbízhatósági futamokon, többször kategóriagyőztes lettem, szóval a mai napig nagyon elégedett vagyok. Egyébként már fiatalként is tesztelhettem az 1995-ös Ferrarit, de az igazi lehetőség csak később jött el.

– A kilencvenes évek közepén feltörekvő tehetségként Ayrton Senna szörnyű tragédiája sem szegte a kedvét? Hogyan tudott két héttel később autóba ülni, és megnyerni az F3-asok monacói versenyét?
– Senna volt a hősöm, a kedvencem, akire igazán felnéztem. Borzalmas hétvége volt az Imolában, de ezek után hatalmasat fejlődött a biztonság az F1-ben. Azon a monacói hétvégén csak a győzelemre koncentráltam, és arra, hogy felhívjam magamra a vb-sorozatban szereplő csapatok figyelmét.

– Tudjuk, hogy óriási futballrajongó. Milyen érzés volt a 2000-es Brazil Nagydíj után a dobogón kezet rázni a legendás Pelével?
– Pelé igazi hős a szememben, fantasztikus élmény volt az a dobogós ünneplés. Erről a mai napig őrzök egy fényképet a házamban. Sosem fogom elfelejteni azokat a pillanatokat.

– Vannak barátai a futballvilágból?
– Az AS Roma rajongójaként Francesco Tottival igazán jó a viszonyom, volt, hogy közösen nyaraltunk, vagy együtt vacsoráztunk egy-egy meccse után. De rajta kívül is van néhány futballista barátom.

– Jótékonysági eseményen gyakran pályára lép sztárok ellen a pilóták csapatában. Ki volt a legjobb, aki ellen valaha játszott?
– Erre a kérdésre is az a válaszom: Totti. Igaz, nagyjából húsz éve Diego Maradónával is játszottam már Rómában egy ilyen jótékonysági meccsen. Tán mondanom sem kell, lenyűgöző élmény volt. Szerencsés fickó vagyok!

– És mit gondol az idei F1-es idényről? Ön Michael Schumacher és a Ferrari aranykorszakában a saját bőrén tapasztalhatott hasonló dominanciát.
– Nos, igen, a Red Bull már tavaly is nagyon erős volt, idén pedig még egy óriási lépést tett előre. Sokkal erősebb, mint a többi csapat, szóval az ellenfelekre nehéz idény vár. De soha nem lehet tudni. Remélem, a Ferrarinak sikerül közelednie a most hétvégén bevetett imolai fejlesztésekkel.

– A Renault-nál csapattársa, Fernando Alonso volt az istálló kedvence, most pedig a Red Bullnál Max Verstappen. Ez alapján át tudja érezni, milyen nehéz Sergio Pérez helyzete?
– Hát nem könnyű, de ilyen az élet. Néha a csapattársad gyorsabb, néha lassabb. De amikor jobb, nem tudsz mit tenni. Egyébként anno a csapaton belüli hangulat Fernandóval teljesen jó volt a Renault-nál, a Red Bullnál talán most több a feszültség.

– Háromszoros futamgyőztesként, olasz Ferrari-versenyzőként hiányol valamit az F1-es karrierjéből?
– A bajnoki címről lemaradtam, de összességében elégedett vagyok a pályafutásommal. Tizennégy évig versenyeztem az F1-ben, győztem, szereztem dobogós helyezéseket, aztán Le Mans-ban is értem el kategóriagyőzelmeket, vagyis szerencsésnek érzem magam.

– Mivel tölti a szabadidejét manapság? Feltűnik még a DJ-pultban?
– Igen, vannak esték, amelyeken játszom, például néhány éve itt a Magyar Nagydíj után is zenéltem a Symbolban. Nagyon élveztem, szóval még az is lehet, hogy az idei futam után ismétlünk. Imádom a zenét, minden szabad percemben hallgatok valamit, reggel és elalvás előtt is. Egyébként továbbra is Rómában élek, szeretek horgászni, padelezni, kerékpározni és természetesen futballozni is.