Összefoglaló, NFL 2014 Week 15

Idén már két fordulóval az alapszakasz vége előtt kezdetét vette a meghívók kiosztása a „piszkos tizenkettőbe”. Az AFC-ből az Indianapolis Colts, a New England Patriots és a Denver Broncos iratkozott fel a rájátszás szereplői közé, az NFC az Arizona Cardinals csapatát küldte előre hírmondónak. Az is biztossá vált, hogy a St. Louis Rams és a San Francisco 49ers kipottyant, sokak nagy bánatára.Idén már két fordulóval az alapszakasz vége előtt kezdetét vette a meghívók kiosztása a „piszkos tizenkettőbe”. Az AFC-ből az Indianapolis Colts, a New England Patriots és a Denver Broncos iratkozott fel a rájátszás szereplői közé, az NFC az Arizona Cardinals csapatát küldte előre hírmondónak. Az is biztossá vált, hogy a St. Louis Rams és a San Francisco 49ers kipottyant, sokak nagy bánatára.

A játékhét sok érdekességgel szolgált, például „beégett” a híres Johnny Football, több irányító is lesérült, valamint egyértelművé vált, hogy a mezőnygólt be kell rúgni, ha nyerni akarunk. A hét meglepetése számomra a Buffalo Bills gárdája, akik a Green Bay Packers „hidegre tételében” jeleskedtek, a hét csalódása pedig a Chicago Bears. No comment.

Nyolc hely még mindig kiadó a playoff-ba, mi pedig kíváncsian vizslatjuk a kandidánsokat, hogy gyönyörködjünk játékukban, vagy legyintsünk rá lemondóan: „nem baj, talán majd jövőre…” De mindenek előtt vessünk számot a 15. játékhéten történtekről…

(TNF) St. Louis Rams (6-8) – Arizona Cardinals (11-3) 6-12

Csütörtök éjjel vette kezdetét a rájátszásba kerülés, elsőként Bruce Arians Pintyei iratkoztak fel a listára. Történt mindez egy olyan mérkőzésen, ami sokban eltér a megszokottól, példának okáért az arizónaiak 66 év után tudtak TNF-et nyerni, méghozzá úgy, hogy egyetlen touchdown sem született a mérkőzésen. A Jeff Fisher által irányított Kosok kilenc negyeden keresztül nem kaptak pontot, sőt ha csak a TD-ket számoljuk, akkor máris 12 negyednél tartunk. Aztán mégis kipottyantak a rájátszásra várakozók közül, ahová a Drew Stanton irányította Cardinals masírozott be. Akarom mondani irányította, ugyanis Carson Palmer példáját követve a második Rams meccsen ő is lesérült és Ryan Lindley próbálta helyettesíteni. Végeredményben Shaun Hill pickjének és Tre Mason kiejtett labdájának, nomeg Chandler Catanzaro mezőnygóljainak köszönhetően meglett a hőn áhított PO, dehogy mire mennek ezzel (nem beszélve a sérülés hullámról), azt még senki sem tudja megjósolni…

Atlanta Falcons (5-9) – Pittsburgh Steelers (9-5) 20-27

Mike Tomlin szívéről nagy kő esett le, mikor megtudta, hogy Julio Jones hiányozni fog a Falcons elkapói közül. Mike Smith ezért a jótéteményért cserébe az eddig igencsak harmatos védelmével megálljra kényszerítette Le’Veon Bell futásait, arra azonban már nem volt képes a Georgia Dome D#, hogy két futott TD-t megakadályozzon. A mérkőzés elején Shaun Suisham két mezőnygólját a Steelers védelme, név szerint William Gay toldotta meg egy picksix-szel, ezért Devin Hester hatpontosa csak szépségtapasznak volt elég a félidei 20-7-es álláshoz. Matt Ryan a passzolt TD előtt beszedett egy jóravaló sack-et Jason Worilds ajándékaként, ám hála a zebráknak megúszta, ugyanis mindenki csodálkozására repült a sárga zászló. Mike Tomlin az esetről készült felvételt megküldeni ígérte az NFL központjába… Egy szó, mint száz, a Steelers uralta a labda mindkét oldalát, így Roddy White elkapásával és Matt Bryant mezőnygóljaival már csak a szépítésre futotta a hazaiaknak. Ben Roethlisberger pedig bekerült a 31-esek klubjába, ahol Tom Brady, Drew Brees és Kerry Collins volt eddig, mint olyan irányító, aki minden NFL franchise ellen győzelemre vezette már a csapatát.

New York Giants (5-9) – Washington Redskins (3-11) 24-13

Odell Beckham, Jr., Odell Beckham, Jr., Odell Beckham, Jr. Körülbelül ennyivel összegezhető a mérkőzés, ahol a gyengélkedő és Colt McCoy irányítót hamar elvesztő Rézbőrűek könnyű vereséget szenvedtek az ősi rivális otthonában. Beckham három TD-t jegyzett ez alkalommal és lassan biztossá válik, hogy ő nyeri idén a Legjobb Újonc Támadó (OROY) címet, amit az igazat megvallva, meg is érdemel. A mérkőzés fordulópontja egy bírói döntés volt, amikor fumble és touchback ítélet született a csereként beállt és már-már régi önmagát idéző Robert Griffin III (236 yard, 1 TD) futott hatpontosa ellenében. De emlékezzünk itt meg Eli Manningről (250 yard, 3 TD) is, aki az egymást követő második „kuka” idény után, magára találni látszik. A kérdés igazából csak annyi, hogy az ilyen teljesítménnyel büszkélkedő Beckham miért ült a cserepadon Victor Cruz idényzáró sérüléséig. A miértekre a választ Tom Coughlin vezető edző kell, hogy megadja, akárcsak a másik oldalon Jay Gruden. De könnyen elképzelhető, hogy egyikőjüknek sem marad ideje a magyarázkodásra…

New England Patriots (11-3) – Miami Dolphins (7-7) 41-13

A Birodalom visszavág. Ahogy azt a beharangozóban is említettem a Hazafiak megtorolják a rajtuk esett sérelmeket. És lőn. A Dolphins nekifeszült a meccsnek, az első félidőben domináltak a foxborough-i gyepen és Ryan Tannehill (346 yard, 1 TD, 2 INT) is tette a dolgát. Az ördög azonban mindig a részletekben rejtezik. A Patriots támadói mindösszesen nulla pontot „tettek föl” a táblára az első félidőben, 14-13-ra mégis ők vezettek. Egy blokkolt mezőnygól és egy interception return (Kyle Arrington és Duron Harmon) ugyanis több pontot eredményezett, mint a 271 yardnyi passzjáték és Mike Wallace TD-je. A harmadik negyedben a Dolphins az öltözőben ragadt, így 24-0-val „önként és dalolva” ment a guillotine alá. A playoff elúszott nekik, mert ma is hozták a formájukat, mely szerint ügyes és kiváló kvalitású csapat, csak az eredményeik nem igazolják ezt. Rob Gronkowski és Julian Edelman egyaránt kapott Tom Brady TD passzaiból (287 yard, 2 TD, 1 INT), Shane Vereen és a tékozló fiú, LeGarrette Blount pedig saját maga vitte a célterületre a disznóbőrt. A mérkőzés feledhetetlen momentuma aszámomra Brady 17 yardos „futása” volt, két percig senki nem tudta a környezetemben, hogy miért fetrengek a röhögéstől…

Kansas City Chiefs (8-6) – Oakland Raiders (2-12) 31-13

A Főnökök nem hagyták, hogy megismétlődjön a pár héttel ezelőtti blama, jóllehet nyitva áll még a kapu előttük valamelyik AFC Wild Card megszerzésére. Alex Smith – talán meghallva a passzjátéka kritizálóit – szezoncsúcsot, 297 yardot passzolt és 2 TD-vel örvendeztette meg RB Knile Davis és TE Travis Kelce játszópajtását, mint „elkapókat”, sőt Davis még - foglalkozásához híven - befutott egy hatpontosért az Oakland endzone-jába is. A punt returnból szerzett hatpontos már csak hab a tortán, emellett valóban kihagyható két mezőnygól kísérlet is, ahogy azt Cairo Santos tette. Jamaal Charles visszafogott üzemmódban játszott (jól értesültek a sérülését rebesgetik), nemúgy a Chiefs védelme, akik négyszer vitték földre Derek Carr-t, ütötték-vágták, mint szódás a lovát, nem csoda, hogy mindössze egy hatpontos passzra futotta az erejéből. Továbbra is egyedülálló, hogy immáron több, mint egy éve nem szerzett TD-t kansas-i wide receiver, de vajon meddig lehet ezen a sémán továbbhaladni...

Indianapolis Colts (10-4) – Houston Texans (7-7) 17-10

A csoportrangadó tétje ezúttal több volt, mint szokott volt, de mit várjon a rajongó a 15. héten… Egyik csapat sem mondott még le a PO-ról, neki is estek egymásnak rögvest az elején. Andrew Luck tette ezt a maga sajátos módján, lévén az utóbbi két hétben az inkonzisztens játékot preferálja. Dobott is rögtön egy picksix-et, amit Kendrick Lewis és a Texans köszönettel nyugtázott. Ennyi történt az első negyedben, a másodikban következett Ryan Fitzpatrick, aki ha már lúd, legyen kövér alapon eltörte a lábát. A csereirányító újonc, Tom Savage érkeztével aztán visszajött a meccsbe a hazai csapat, lévén az újonc hibát hibára halmozott, nem értette a játékhívásokat, félrekommunikált. Egy fumble-t is vétett és Bjoern Werner labdaszerzését Luck TD-vel büntette, melynek kedvezményezettje Dwayne Allen volt. A szünet után elindult a brusztolás, J. J. Watték próbálták beőrölni a hazai támadókat, de két sack kivételével nem találtak fogást rajtuk. Igaz, hogy Arien Foster futott TD-jét (jogosan) annuálták a bírók, de a mérkőzés végén Savage passzát Vontae Davis lehalászta, így mindenki mehetett a dolgára. A Colts csoportelsőként a rájátszásba, a Texans fáradtan, de reménykedve az öltözőbe. Erre mondja a klasszikus, hogy majd meglátjuk…

Cleveland Browns (7-7) – Cincinnati Bengals (9-4-1) 0-30

Johnny „Football” Manziel, Foci Jancsi, Heisman Trophy. Informatikához közel állóként sosem szerettem a hype-okat, amikor mindent eláraszt valaki, akiről azt sem tudjuk, hogy valójában kicsoda. Én inkább spamként tekintek rájuk és sokadszorra igazolódott be a sejtésem… Nem akarsz rájátszásba kerülni? Egyszerű a megoldás, dobd be Manzielt kezdőnek! Borzasztó nagy tévedés volt Mike Pettine-től, hogy Brian Hoyer helyett az újoncot küldte a pályára. A Bengals védelme „bedarálta” Manzielt, akinek 18 átadásából 10 sikeredett, a Browns futójátéka említést sem érdemelt és az átadásai hatodából interception-t dobott. Igen, azért hármat, mert az egyiket büntetés miatt megúszta. A 80 yard teljesítményről már ne is ejtsünk szót. A másik oldalon a Bengalsnak sikerült kiküszöbölnie a csorbát és mészárlásszerű elégtételt vett a Cincinnati-ben elszenvedett vereségért. Andy Dalton és az újonc futó, Jeremy Hill (148 yard, 2 TD) „szállította” a meccset, ami valódi old-school focit varázsolt elénk. Futás, futás, és megint csak futás. Ez már sorban a negyedik idegenbeli győzelem és még mindig vezeti az AFC North csoportot a Bengals, habár jelen állás szerint, a Browns kivételével, mindenki továbbjutó onnan…

Baltimore Ravens (9-5) – Jacksonville Jaguars (2-12) 20-12

A jó hír annyi Jacksonville-ben, hogy látszik a javulás a védelemben. Justin Forsett futásait sikerült 48 yardra limitálni és Blake Bortles négy mezőnygólig vitte előre a vendégeket. Cserébe a Terrell Suggs fémjelezte front7 megkínálta 7 sack-kel és 8-10 ütéssel az újoncot, ami egy irányító számára nem túl komfortos érzés. A Baltimore védelme kénytelen-kelletlen a front7-ben dominálni, lévén a secondary hagy némi kívánni valót maga után. Még szerencséjük, hogy Joe Flacco, szép csendben megfogadva támadó koordinátora, Gary Kubiak intelmeit, egy hatékony és folyamatos előrehaladásban lévő támadószisztémával teszi sikeressé az idényét, amelyben a futójátéknak kiemelt szerepe van. Az már csak a sors fintora, hogy Forsett éppen a floridai csapatból érkezett Marylandbe. Egy szó, mint száz, nem botlott meg a Ravens és továbbra is harcban a csoportelsőségért, egyben a rájátszásba kerülésért. A Texans és a Browns ellen bizonyíthatják be, hogy meg is érdemlik… A Jaguars pedig a következő idényre tegye életképessé a támadófalát, hogy legalább Bortles testi épségét megvédhessék…

Buffalo Bills (8-6) – Green Bay Packers (10-4) 21-13

A forduló meglepetése, avagy Aaron Rodgers (17/42, 185 yard, 2 INT) szabadságra megy… Jó kis csapat a Bills, hangzik el sokszor, na de, hogy ennyire..? Kell, hogy valaki alájuk dolgozzon és ezt a szerepet büszkén vállalta magára a Packers offense és a távolról sem hibátlanul üzemelő special team. Ejtsünk azért dicsérő szót is, példának okáért Jim Schwartz ligaelit védelméről, ahol a Redskinsből igazolt Baccari Rambo (2 INT) pusztította a sajtot nevéhez méltó módon. Úgy tűnik, a kemény védekezést nem komálják Wisconsinban… A Bills irányítója, Kyle Orton sem maradt adós a labdaeladással, de Eddie Lacy hatpontos futásán kívül nem maradt más a Sajtfejűek tarsolyában. A hazaiak egy 75 yardos punt return TD-vel (made by Marcus Thigpen) is megörvendeztették szurkolóikat és Dan Carpenter négy mezőnygóljával biztosan szállították a győzelmet. Ezzel életben tartották playoff reményeiket, habár az utolsó fordulóban a Patriots vendégeként nem sok jóra számíthatnak. A Green Bay vereségével „magára húzta” az utolsó fordulós ellenfelét, a Lions-t, akik valószínűleg ezzel vérszemet kaptak az NFC North csoportgyőzelemhez. A nevető helyett a síró harmadik a San Francisco 49ers lett, számukra nincs folytatás januárban.

Carolina Panthers (5-8-1) – Tampa Bay Buccaneers (2-12) 19-17

Elnézést a rajongóktól, de itt és most rövid leszek. Lévén a Tampa Bay már régen befejezte az idényt, a Panthers pedig csak hozta a kötelezőt. Tette ezt az autóbalesetező Cam Newton hiányában, majdnem lemásolva az idény elején játszott odavágót, ahol szintén Derek Anderson irányított. Ő pedig Bucs specialista, teletömte Greg Olsent és Kelvin Benjamint labdákkal, a floridaiak három turnover-t is adtak ajándékba, Josh McCown-t pedig végighajszolták Luke Kuechly-ék a mérkőzés egészében. Ettől függetlenül az irányító TD passzt adott Mike Evans-nek és futott is egy hatpontost. Tegyük azért hozzá, hogy Jonathan Stewart gólvonalas fumble-ja igazán szép viszont gesztus volt a Párducok részéről, hamár annyi lehetőséget kaptak a könnyed győzelemre. Summa summarum, a Panthers áll a rájátszásba kerülős helyen és amilyen mázlijuk van még ott is ragadhatnak… Update: már a Saints az első!

San Diego Chargers (8-6) – Denver Broncos (11-3) 10-22

Philip Rivers (232 yard, 1 TD, 2 INT) decembere egyelőre nem tűnik decembernek. Lévén két vereségbe is belefutottak Mikulás havában, ami tekintve a hátralévő mérkőzéseiket (idegenben 49ers és Chiefs), nem sok jóval kecsegtet a rájátszásba kerüléshez. Az egész úgy kezdődött, hogy az első félidőben az otthon játszó Chargers képtelen volt 100 yard fölé jutni. Úgy, hogy Peyton Manning (233 yard, 1 TD) éppen a light mode-ban üzemelt, meccs közben lesérült, majd visszajött és tőle szokatlanul, hétről-hétre a futójátékot erőltetette. Bezzeg a Broncos védelme, most látszik igazán, hogy érdemes volt költeni az offseason-ben, Aqib Talib, T.J. Ward és DeMarcus Ware egyaránt hozza az elvártat és az elvárhatót. A mérkőzés egyébiránt mezőnygól háborúba torkollt, aztán miután Nick Novak két FG-kísérletét is bebukta a háromból és válaszul Connor Barth ötből ötöt értékesített, hozzátéve egy-egy hatpontost (Antonio Gates és Demaryius Thomas) könnyen kikerekedett a végeredmény. Ezek után Riverséknek mindkét mérkőzésüket nyerni kell AFC Wild Card reményeik életben tartásához, míg a Broncos immáron sorozatban negyedszer AFC West csoportgyőztesként várhatja a rájátszást.

Tennessee Titans (2-12) – New York Jets (3-11) 11-16

A „kiesési rangadón” a Titans győzedelmeskedett, egy lépéssel közelebb kerültek a 1/1 draftpickhez. A szezon mindkét csapatnak már jó ideje a „kukában”, Rex Ryan repülői edzőjük becsületéért játszanak, sőt Geno Smith picksix-nyitás helyett hatpontos passzt adott, ami mellé Chris Ivory gyűjtött egy futott TD-t. Ennyi elégnek is bizonyul, a vékonyka és Jake Lockert már az elején elvesztő Muzsikusok ellen. Nick Folk még egy mezőnygól kísérletet is rontott, nemúgy Ryan Succop, aki mindhármat bevágta és a safety-vel meg is lett a 11 pontjuk. Charlie Whitehurst meglátásom szerint még próbálkozásnak is vicces, Zach Mettenbergbe jól láthatóan több tehetség szorult, Marcus Mariota, az idei Heisman-díjas, pedig lassacskán elkezdhet csomagolni, hogy megcélozza Nashville-t, ahol életre kell lehelni egy komplett NFL franchise-t. Érdekességként megemlíthető még Chris Johnson „hazatérése”, ami nem volt visszhangos, valamint az utolsó sokpasszos „rugby play”, ahol végül is nem sikerült a hazaiaknak áttuszakolni a disznóbőrt a gólvonalon…

Seattle Seahawks (10-4) – San Francisco 49ers (7-7) 17-7

Eddig azzal büszkélkedtem, hogy milyen sok 49ers rajongó barátom van, mára változott a kép, mindegyikük magába fordult és keresi a baj forrását. Hiába keresi, régen megvan: Jim Harbaugh. Persze, lehet most mondani, hogy Colin Kaepernick így vagy úgy, de nem, Friscóban tényleg a fejétől bűzlik a hal. Le is vágják hamarost. A mérkőzést, a papírformának megfelelve, kis erőbedobással is könnyedén „behúzta” a Seahawks, lévén a védelmük ismét összeállt (hála Dan Quinn-nek), a támadók pedig elfutkároznak és néha a célterületre is betévednek. Hét kapott ponttal pedig a XXI. század amerikai focijában nehéz kikapni. Tehát az Aranyásók elásták magukat, a Seattle pedig „rámegy” az NFC West csoportelsőségre. Valljuk be, nem kis eséllyel. A mérkőzésen 6 sack, 6 hit és 10 tackle for loss teljesítménnyel a Legion of Boom ismét Super Bowl formát hozott, a másik oldalon Frank Gore futott TD-t szerzett és Kaep is átlag feletti teljesítményt mutatott, sőt eladott labdája sem volt. Nemúgy Russell Wilsonnak, aki egy alkalommal Eric Reidet találta meg a labdával, de TD passzt is sikerült produkálnia, mégpedig az újonc Paul Richardsonnak. Marshawn Lynch hozta a szokásos futott TD-t és ez elég is volt a győzelemhez. A 49ers szurkolók pedig annyiban megnyugodhatnak, hogy csapatuk nem adta könnyen magát és szépen halt meg…

Detroit Lions (10-4) – Minnesota Vikings (6-8) 16-14

Van ez így, hogy idegenben megyünk két TD-vel, aztán a végén mégis kikapunk két ponttal. Teddy Bridgewaterék (315 yard, 1 TD, 2 INT) így jártak a Ford Field-en a hétvégén, megadva ezzel Matthew Stafford (153 yard, 1 TD) csapatának a Packers-hez való felzárkózásra. Teddy jobban teljesít, mint egy átlagos kezdő irányító, mégis egy Lions defense-el szemben megilletődik: TD passz után gyorsan dob két interceptiont... Persze ez nem jelenti azt, hogy rajta ment el a mérkőzés, ott van ahhoz Blair Walsh, aki háromból három mezőnygól kihagyásával „büszkélkedhet” és ennek köszönhetően a félidőre be is fejezte a pontgyártást a Vikes. Pedig a védelmük sikeresen „lenullázta” Stafford passzjátékát, látszik, hogy Mike Zimmer keze nyoma rajtuk. Az feltétlen elgondolkodtató Megatronék számára, hogy mi lesz, ha ennél erősebb defense-el kerülnek szembe a rájátszásban. Összességében elmondhatjuk, hogy „nem érdemelt vereséget a Vikes”, de a mezőnygólokat – akárcsak a Lionsból Matt Prater – illik belőni…

(SNF) Philadelphia Eagles (9-5) – Dallas Cowboys (10-4) 27-38

A nap mérkőzésének kikiáltott derby hozta az előzetes várakozásokat és fordulatokban bővelkedő izgalmas csatában a Cowboys térdre kényszerítette csoportellenfelét, elégtételt véve a Hálaadás-napi otthoni zakóért. Chip Kelly Sasmadarai minden elképzelést alulmúló kezdéssel örvendeztették meg a hazai közönséget és a második negyed elejére már három labdabirtoklás hátrányban készülődhettek a kick returnre. Pedig Tony Romo (265 yard, 3 TD) és DeMarcus Murray nem tett többet a kiszámíthatónál... Murray 1 yardos TD futásával és Dez Bryant két elkapásával gyorsan megléptek a vendégek, Mark Sanchez (252 yard, 2 INT) ekkorra ébredt csak fel és run-heavy módban terelte előre a RB-ket, akik 3 TD-vel (Chris Polk 2 TD és Darren Sproles 1 TD) javukra fordították az eredményt. Ezen apróság azonban nem zökkentette ki a Dallas pontszerzőit, Murray és Bryant újabb hatpontosaival pontot tette a küzdelem végére. A Cowboys csoportelsőként folytatja és playoff helyen van, az Eagles lecsúszott az „int he hunt” kategóriába. A sok turnover (2 INT, 2 fumble) és a kevés (18 percnyi) támadóidő megpecsételte a hazaiak sorsát. Egyértelmű, hogy Sanchez távolról sem ideális megoldás Nick Foles pótlására. Az utolsó két forduló ellenlábasai. Eagles: @Redskins, @Giants. Cowboys: Colts, @Redskins. Indulhat a körömrágás!

(MNF) Chicago Bears (5-9) – New Orleans Saints (6-8) 15-31

A hétfő esti rangadón a két azonos mérleggel álló, valaha sokkal szebb napokat látó csapat közül az győzött, aki még nem adta fel a reményt, hogy újra szebb napokat lásson. Jay Cutler (194 yard, 2 TD, 3 INT), mint a liga egyik legjobban fizetett „franchise QB-ja”, hagyta tovatűnni a hazai közönség álmait, akik mindezt méretes pfújolással hálálták meg. Marc Trestman vezetőedző széke egyre jobban inog, a csapat teljes szétesésben, senki sem érti, hogy miért hagyták, hogy így legyen. Drew Brees (375 yard, 3 TD) és a Szentek pedig kapva kaptak az alkalmon és Josh Hill kettő, illetve Marques Colston egy TD-jével elhúztak, majd Mark Ingram futott hatpontosával tettek pontot az i-re a zárónegyedben. Ezzel Sean Peyton gárdája nagy nehézségek árán, de felállt a padlóról, ahová a négy otthoni vereség után jutott, és immáron NFC South csoportelsőként várakozik a rájátszásra. Jay Cutler pedig a három labdaeladásával szintén rekordot állított fel, ebben az idényben már 24 turnovert (18 INT és 6 fumble) jegyez, amivel vezeti a rangsort. Hej, micsoda dicsőség..!