Újoncként szerzett hatalmas meglepetést a Kecskemét, óriási DVTK-bukás – NB II-es értékelés

A VASAS FELJUTÁSA PAPÍRFORMA, A KECSKEMÉT ÚJONCKÉNT HATALMAS MEGLEPETÉST OKOZOTT

A DVTK mögötti egypontos hátránnyal vágott neki a tavaszi szezonnak a Vasas FC, melynek keretében jelentősebb változás nem volt a télen. Egyedül a Szatmári Lóránd, Balajti Ádám, Birtalan Botond trió sorsa volt végig kérdéses a felkészülés során, hiszen a hármas Kuttor Attila döntésének értelmében külön készült a csapattól – végül csak Birtalan váltott klubot, és a III. Kerület játékosa lett. Az első tavaszi fordulóban rögtön előzhettek is volna a piros-kékek, azonban a DVTK elleni hazai rangadó gól nélküli döntetlennel zárult. Az első tavaszi fordulókban még két 0–0-s eredményt is elkönyvelhettek az angyalföldiek (idegenben a Budafok ellen, míg hazai pályán a Siófok ellen), így a miskolciak előnye ekkor ötpontosra nőtt. Február 28-án Kecskeméten játszott újabb rangadót a Vasas, melyet meg tudott nyerni és ez olyan lendületet adott a piros-kékeknek, hogy gyors egymásutánban még kilenc győzelmet arattak. Érdemes kiemelni, hogy a Vasas az egész tavasz folyamán mindössze 6 gólt kapott, köztük egy több, mint 870 perces kapott gól nélküli sorozattal. A feljutás és a bajnoki cím kérdése a 35. fordulóban dőlt el véglegesen a Vasas javára, az utolsó három körben már csak az volt a kérdés, hogy sikerül-e rekordpontszámmal az élen zárni és elérni a 80 gólos álomhatárt. Az utolsó három körben szerzett 7 pontnak és 12 gólnak köszönhetően ezen álmok is teljesültek. A kiemelkedő tavaszi teljesítmény alapján bátran mondhatjuk, hogy a Vasas megérdemelten szerezte meg a másodosztály bajnoki címét és négy, NB II-ben töltött idény után tér vissza az élvonalba.

A Kecskeméti TE egész éves teljesítményére nehéz megtalálni a megfelelő jelzőket, de az egészen biztos, hogy csak a legelismerőbb módon lehet összefoglalni a lila-fehérek idényét. Már ősszel is alaposan az elvárások felett teljesített az újonc együttes, hiszen a harmadik helyen telelt, akkor még négy pontra az éllovas DVTK-tól, illetve háromra a Vasastól. Télen ugyan Belényesi Csabát elhalászta a kecskemétiektől a rivális Diósgyőr, és februárban egy elég komoly hullámvölgybe is kerültek az alföldiek – három bajnoki vereség zsinórban – ám ez sem törte össze Szabó István csapatát. Visszatekintve sorsfordítónak tűnik a március 6-án, Siófokon aratott 2–1-es győzelem, mivel akkor úgy tudott fordítani a KTE, hogy a 87. percben még hátrányba került. Ez nagy lendületet adott a Lukács Dániel góljainak is köszönhetően szárnyaló gárdának, mely csak azért ért véget, mert lezárult a bajnokság. 13 mérkőzésen át maradt veretlen úgy a Kecskemét, hogy az utolsó hét mérkőzését megnyerte, nem is akárhogyan, hiszen ezen a hét meccsen összesen 24 gólt szerzett, és végül a gólkirályt is ők adták a 25 gólos Lukács Dániel személyében. A KTE gólvágója nem mindennapi sportemberi magatartásról tett tanúbizonyságot, hiszen – ahogy azt ígérte –, annak ellenére, hogy előszerződést írt alá a DVTK-hoz januárban, a tavaszi szezon végéig mindent megtett a Kecskemét történelmi sikeréért góljaival. A siker alapjait a KTE-hez ezer szállal kötődő Szabó István kinevezésével tette le a klubvezetés még tavaly nyáron, aki rövid idő alatt, 16 új játékos leigazolását követően is precízen működő csapatot épített fel. A Kecskemét egyébként hét év után tér vissza az élvonalba és két év leforgása alatt két osztályt lép felfelé.

ÓRIÁSI DVTK-BUKÁS, A SZEGEDET „ELINTÉZTE” AZ EDZŐVÁLTÁS

A tavaszi szezon legnagyobb meglepetése a DVTK bukása volt. A jelentős visszaesést az első négy mérkőzés nem jelezte előre, hiszen a miskolciak ezeken 10 pontot szereztek úgy, hogy a Kecskemétet legyőzték, a Vasassal ikszeltek. Azonban a következő négy bajnokin három vereséget szenvedett a Diósgyőr (az egyiket az ősi rivális Nyíregyháza ellen), majd a III. Kerület legyőzését követően jött a megalázó, hazai 0–5 a Szeged ellen, így a Dorog elleni siker sem menthette meg Kondás Elemér vezetőedzőt. Hatalmas vihart kavarva a DVTK kispadjára az addig a rivális Szegedet edző Dragan Vukmir ült le, irányításával az utolsó hét bajnokiból csak négyet nyert meg a csapat, a Kecskemét ezalatt előzött, így a Diósgyőr csak a 3. helyre futott be. A felháborodás hatalmas a diósgyőri szurkolók körében a feljutás elmaradása miatt, azonban a szakmai stábban a nyáron nem lesz változás, viszont a játékoskeret minden bizonnyal alaposan kicserélődik.

A szegedi szurkolók 1999 nyara óta várnak arra, hogy újra NB I-es csapatot ünnepelhessenek. Ez a dátum 23 év elteltével azért volt aktuális ebben a kiírásban, mert a kölcsönben szereplő, korábbi vagy jelenlegi korosztályos válogatott tehetségeket is (Horváth Krisztofer, Csoboth Kevin, Debreceni Ákos, Bencze Márk) a soraiban tudó Szeged-Csanád GA ilyen közel nagyon régen volt a feljutáshoz. A 30. fordulóban a Diósgyőrt idegenben 5–0-ra kiütő alakulat a következő, 31. fordulóban otthon legyőzte a Csákvárt 1–0-ra, majd jött a negatív meglepetés: a vezetőedző Dragan Vukmir felmondott, és éppen az ekkor két ponttal a csapat előtt álló Diósgyőr mestere lett. A tréner távozása után megrogyott a csapat, sorrendben három vereség következett (Vasas: 1–3, Siófok: 2–3, Kecskemét: 0–4), így nagyon messze került a második helytől, amelyet végül a Kecskemét szerzett meg. Így is a csapat a 2011 óta íródó története legjobb bajnoki helyezését érte el a 4. pozíció megszerzésével, míg Horváth Krisztofer harmadik lett a góllövőlistán 19 találattal, emellett 12 gólpasszt is kiosztott – a Szeged 64 találatából 31-ben vett részt tevékenyen úgy, hogy 30 bajnokin lépett pályára.

A SOROKSÁR REMEKELT TAVASSZAL, A SZPARI JELENTŐSEN VISSZAESETT

Nyolcadikként fordult télen a BFC Siófok, így a bajnokság végi 5. helyezés mindenképpen sikerként értékelhető. Domján Attila együttese tavasszal végig stabilan, egyenletesen teljesített, pedig télen elveszítette házi gólkirályát, Cipf Dominiket (a hétgólos támadót a szezon végére csatártársa, Horváth Péter csak behozni tudta, így mindketten hét találattal végeztek). A szerzett gólok száma (42) tehát elmaradt a várttól, azonban a stabil védekezés és a szervezett játék mégis jó eredményeket hozott.

Amilyen jól szerepelt ősszel a Szombathelyi Haladás, olyan gyengén teljesített a tavasz első felében – legalábbis hazai pályán. Tavasszal az idegenbeli meccseken ritkán maradt pont nélkül a Németh Szabolcs vezette gárda, a nyitányon például 2–0-ra nyert Győrött. Ám az első hat hazai bajnokiján kikapott, ráadásul jobbára az alsóházba tartozó, a kiesés ellen harcoló együttesek ünnepelhettek a Haladás Sportkomplexumban. A feljutásra ácsingózó DVTK (1–0) elleni hazai siker viszont meghozta a fordulópontot, ezután a zöld-fehérek visszatértek a helyes, őszi „útra”. Alig-alig kaptak gólt, utolsó hat meccsükből hármat megnyertek és csak egyszer kaptak ki. A hatodik hely összességében reális – még akkor is, ha ősszel a szurkolók egy része – az akkori remek eredmények miatt – a feljutásról álmodozott.

Az elmúlt időszakban volt minek örülni Győrben: a Magyar Kupában az elődöntőig jutó (a negyeddöntőben a Mol Fehérvárt búcsúztató) ETO FC közönsége gólzáporos sikereket is láthatott az utolsó fordulókban az ETO Parkban. Ugyan az idény felénél még a 6. helyen állt Klausz László csapata, a 33. fordulóra a 11. helyre esett vissza, de onnan sikerült egy öt mérkőzésből álló győzelmi sorozattal visszajönnie a hetedik helyre. A csapatnak tavasszal új tulajdonosa lett, Világi Oszkár, nevet is váltott az együttes, közben a vezetőedző végig Klausz László maradt. Míg ősszel inkább idegenben szerepelt jobban az ETO, tavaszra ez megfordult – Győrben legutóbb február végén tudott nyerni az Ajka, azóta ez bajnokin egyik csapatnak sem sikerült. Lipták Zoltán góllal búcsúzott utolsó mérkőzésén az ETO-tól és a profi futballtól, a korábbi válogatott védő befejezte profi pályafutását.

A kiesőzónától egy pont távolságra, a 14. helyen kezdte a tavaszi szezont a Soroksár SC. A télen nem volt nagy mozgás a csapat keretében, talán csak a védelem alapemberének számító Pászka Lóránd Ferencvároshoz való igazolása érdemel említést. Bár a tavaszt egy hazai vereséggel indították Lipcsei Péterek, ezt követően következett nyolc veretlenül megvívott mérkőzés (köztük egy 5–1-es győzelem a Nyíregyháza vendégeként), ami után máris a középmezőnyben találták magukat a sárga-feketék. A Vasas és a Kecskemét mögött a harmadik legtöbb gólt szerző (67) Soroksárnál a szezonzárás is szépre sikerült, hiszen az aranyérmes Vasas otthonában szereztek pontot a 8. helyen végző fővárosiak.

Az előző szezon „történelmi” (5. helyezés) szereplése után nem alakult jól a 2021–2022-es évad őszi szezonja az FC Ajka számára. Nehezen állt össze a játék, a védekezéssel és a támadók hatékonyságával egyaránt adódtak problémák, majd a 2022-es év is két vereséggel indult, így a folytatásban attól is tarthattak, hogy a kiesőzónába kerül a csapat. Az április eleji, tiszakécskei vereséget (1–4) követően aztán megrázta magát az Ajka, s remek sorozatot produkált. A gárda öt meccset nyert zsinórban, aztán jött a hazai 0–0 a Diósgyőr ellen, mellyel a borsodiak végleg elestek a feljutástól. A záró körben a bennmaradásért harcoló Csákvár megszakította a veretlen szériát, de a 9. hely összességében remek eredményt az erősen hullámzó idényt produkáló ajkaiaktól.

Bár a tavaszt jól kezdte, később komoly hullámvölgybe került a Nyíregyháza Spartacus. Az első nyolc tavaszi meccséből ötöt megnyert, aztán az utolsó tízből mindössze egyen diadalmaskodott – a jelentős visszaesés okát még keresik a klubnál. A hazai bajnokijait stadionja építése miatt Balmazújvárosban játszó együttes igazán csak a nagy rivális Diósgyőr legyőzésére és a Kecskemét elleni döntetlenre lehet büszke – Feczkó Tamás vezetőedző szerint az ilyen típusú „játszó” csapatok ellen tudtak jobb teljesítményt nyújtani.

Ez az idény már nem a tavaly hősiesen negyedik helyet elérő, akkori újonc Pécsi MFC-ről szólt, hiszen az ősz felejthetőre sikerült, és ezen a tavasszal sem sikerült javítania Vas László alakulatának. A szurkolók olykor már nemcsak az eredmények el-elmaradozását tették szóvá az idény közben, hanem a játék képéről is jól hallhatóan megfogalmazták a véleményüket a találkozókon. A csapat bennmaradása azonban szinte egy percig sem forgott kockán a rengeteg betegség és sérülés mellett sem, így valószínűleg folytathatja a vezetőedző az építkezést, amit még a harmadosztályban kezdett el. A Tiszakécske elleni záró meccs szépen keretbe foglalta a gárda idényét, hiszen az egy-két jó periódus mellett egy viszonylag eseménytelen találkozó volt.

A CSÁKVÁR ÉS A BÉKÉSCSABA AZ UTOLSÓ FORDULÓBAN MENEKÜLT MEG

Annak ellenére idegőrlő bajnokságot tudhat maga mögött az Aqvital FC Csákvár, hogy az utolsó fordulóban aratott győzelmének köszönhetően végül nemcsak megmenekült a kieséstől, hanem a 12. helyen végzett. Az egész idényben „borotvaélen táncolt” a gárda, s miután a 29. fordulót követően visszacsúszott a 19. helyre, a klubvezetés az edzőcsere mellett döntött. A váltás elérte célját. A Mónos Tamás helyére érkezett Tóth Balázs jó érzékkel nyúlt bele a csapatba; több, korábban mellőzött játékosnak is bizalmat szavazott, akik meghálálták a lehetőséget. Irányításával a Csákvár az utolsó kilenc fordulóban négyszer nyert, háromszor döntetlenre végzett, s csupán kétszer, Szegeden és Soroksáron szenvedett vereséget. Ez azt eredményezte, hogy a bajnokság végeztével olyan „magasságba” emelkedett az együttes a táblázaton, ahol egyáltalán nem is járt a 2021–2022-es idényben.

A Tiszakécskei LC újoncként vágott neki az idénynek és 14 forduló elteltével csupán 5 ponttal állt, majd a 2022-es első bajnoki mérkőzés idején is bőven sereghajtó pozícióban volt még. Innen kapaszkodott vissza a csapat Visinka Ede irányításával. A feltámadáshoz és a tavaszi sikerekhez nagyban hozzájárultak a téli erősítések, így az utolsó helyről egészen a 12. pozícióig jöttek fel egy nyolcmeccses veretlenségi sorozattal. A bajnokság végére kicsit elfáradt a csapat és újra jöttek a vereségek, de összességében mindenki büszke lehet a Tisza partján arra a teljesítményre, amit újoncként mutattak – a 13. helyen zárt a csapat.

Kieső helyről indította a tavaszt a Budafoki MTE, amely igyekezett rutinos játékosokkal (Kulcsár Kornél, Romic Danijel) megerősíteni keretét annak érdekében, hogy sikerüljön kiharcolni a bennmaradást. Február közepén már úgy tűnt, hogy kezdenek kilábalni a gödörből Csizmadia Csabáék, hiszen a Vasas elleni döntetlent követően Dorogon győzött a csapat, október óta először. Ekkor mintha kicsit elkényelmesedtek volna a fővárosiak, akik gyors egymásutánban háromszor is kikaptak. A Budafok tavaszi teljesítményét jellemző hullámvasutazás ezt követően sem állt meg, hiszen következett sorozatban négy győzelem, majd újabb vereségek. Az utolsó fordulóban, a Diósgyőr otthonában majdnem összejött még egy bravúros pontszerzés is, azonban a hosszabbításban kapott gól megfosztotta ettől a 14. helyen végző együttest.

Megismételte előző idénybeli szereplését a Békéscsaba 1912 Előre, amely csakúgy, mint egy évvel ezelőtt, most is a 15. helyen ért célba. A különbség annyi, hogy 2021-ben két ponttal többet gyűjtött, és már hetekkel korábban bebiztosította NB II-es tagságát. A szeptemberben érkező korábbi csabai sikeredző, Schindler Szabolcs sem tudta biztonságos helyzetbe kormányozni a csabaiak hajóját és a kínos hazai szolnoki vereség után április közepén lemondott. Az utolsó öt bajnokira az NB III-as második együttes kispadjáról a csabai kötődésű Brlázs Gábor lépett előre, aki ugyan győzelemmel debütált Pécsen, de a következő három bajnokit elveszítette, így az utolsó, III. Kerület elleni mérkőzésre maradt a bennmaradás kiharcolása. Szögezzük le, nem feltétlenül csak edzői hiba volt, hogy a csabaiak pengeélen táncoltak, hanem a csapaté is, amelynél nem volt meg az a kohézió, az az egység, mint éppenséggel a 2018-ban bronzérmes csapatnál. Végül fellélegezhettek Békéscsabán, de szükség lesz némi átalakításra a játékosállományon belül, és elengedhetetlen, hogy elvégezzenek egy gondosabb analízist a klubon belül, mert ez a teljesítmény a továbbiakban édeskevés lesz az NB II-höz. A 34. születésnapját május 30-án ünneplő Lukács Raymond 22 találatával élete legjobb idényét zárta, s csak azért nem lett gólkirály, mert az utolsó körben névrokona, a kecskeméti Lukács Dániel négy gólt szerezve lehajrázta.

Meglepően jól szerepelt ősszel a Szentlőrinc, így nagy reményekkel vághatott neki a tavasznak az erősítéseket követően. Sokáig a játékosok is az első tíz ostromlásáról nyilatkoztak, s a 11. helyről ez reális célkitűzésnek is tűnt. Ezzel szemben jött a közvetlen riválisok elleni lejtmenet, s a zsinórban négy, hazai pályán lejátszott nyeretlen mérkőzés, ami az utána következő meccsekkel hétre duzzadt. Még a másodosztályú tagság is veszélybe került, így Marián Sluka távozott önszántából a kispadról, hogy átadja a stafétát Gabala Krisztiánnak. Az új trénernek három találkozója volt az elsődleges célkitűzést elérnie, s ezt teljesítette is az utolsó előtti fordulóban, a Siófok ellen elért győzelemmel. Azt, ami viszont utána Kecskeméten történt, valószínűleg minden baranyai szurkoló igyekszik törölni az emlékezetéből (2–7).

A remekül sikerült őszi szezon után senki sem gondolta, hogy a bajnokság hajrájában majd a kiesés elkerüléséért fog küzdeni a Dorogi FC. Pedig így lett, mivel Fenyvesi László együttese tavasszal mindössze kétszer (!) nyert, igaz ez a hat pont kulcsfontosságú volt a bennmaradás kiharcolásában. A gyenge tavaszi szereplést – és azt, hogy az utolsó előtti fordulóig izgulni kellett a bennmaradásért – vélhetően mindenki szeretné a leggyorsabban elfelejteni. Érdekesség, hogy a klubvezetőség mindezek ellenére végig kitartott Fenyvesi és stábja mellett.

A NAGY HAJRÁ SEM SEGÍTETT A SZOLNOKON, PINTÉR NEM TUDTA BENT TARTANI A KERÜLETET

Az ősz végére a 19. helyre visszacsúszó, az új esztendőt már az addigi másodedzővel, Romanek Jánossal a kispadon kezdő Szolnoki MÁV legfőbb célja a bennmaradás kiharcolása volt tavasszal. Sokáig nem jöttek az eredmények, a csapat az első 11 idei mérkőzésén csupán hat pontot gyűjtött, és sereghajtóként vághatott neki a hajrának, hat pontra a bennmaradást jelentő 17. helytől. A kék-fehérek aztán nagy menetelésbe kezdtek, hat meccsen négy győzelmet arattak, valamint egy döntetlent és csupán egy vereséget számláltak, így még az utolsó fordulóra is maradt sanszuk, hogy elkerüljék a kiesést. Viszont a záráson nem a saját kezükben volt a sorsuk, s mivel nyert a Békéscsaba és a Csákvár is, mint utóbb kiderült, nem számított, hogy végül kikaptak a Haladástól. A szolnoki csapat tehát későn kezdett hajrázni, így négy év után újra búcsúzni kényszerül a másodosztálytól.

A tavaszi szezon talán legnagyobb negatív meglepetését a Budaörsi SC okozta. A korábban rendre a középmezőny első felében végző alakulat hiába tudta végre Budaörsön játszani hazai mérkőzéseit, a bajnokságot a kieső, 19. helyen zárta. A már ősszel is a mezőny végén szerénykedő együttesnél hiába volt kétszer is edzőcsere a bajnokság során (Gabala Krisztián váltotta Márkus Tibort, majd még a tavaszi rajt előtt Toldi Gábor érkezett Gabala helyére), tavasszal a játékban csak pillanatnyi fellángolásokat – például a DVTK 2–1-es legyőzése – okoztak a váltások. Így nem is lehetett más a vége, mint kiesés.

Február-március tájékán nem sok III. Kerületi TVE-szurkoló gondolta volna, hogy szeretett csapata kieső helyen végez. Az óbudaiak ugyanis jó tavaszi rajtot vettek, első nyolc meccsükön csak egyszer kaptak ki. Aztán jött egy hatos vereségsorozat – az ötödik és a hatodik „zakó” már az új edző, a Kemenes Szabolcsot váltó Pintér Attila irányításával. Bár a Pécset és a Nyíregyházát a hajrában hazai pályán megverte az együttes, a két győzelem közé becsúszott az ETO elleni csúfos 0–7 – ennek ellenére az utolsó fordulóra még így is maradt remény, a csapat azonban a Békéscsaba elleni ki-ki meccset sem tudta megnyerni (pedig győzelem esetén bent maradt volna). A korábbi szövetségi kapitány, Pintér Attila csak az utolsó hat meccsre vállalta el a megbízatást, távozik az óbudaiaktól, így nélküle kell jövőre ismét kivívnia az NB III-ból a feljutást a gárdának.