Eb-portrék: Ausztria

Világbajnoki résztvevőkkel sem

A II. világháború előtt és után kétszer is vb-elődöntőt játszhattak az osztrákok, ám a Hugo Meisl edzette Wundermannschaft (Csodacsapat) regnálása alatt még nem rendeztek kontinenstornát, az 1954-ben harmadik helyig jutó Hannapi-Happel-féle vonulatot pedig már leszállóágában érte az 1959-es selejtezőkör. Először a franciák, majd az írek jelentették a végállomást, később mindenkori csoportellenfeleikkel gyűlt meg alaposan a bajuk. Az 1980-as tornát egy pont híján azért majdnem megcsípték, ám ezután még a második hely is elérhetetlen volt számukra, pedig két remek garnitúra (a Prohaska-Pezzey-Krankl-féle az 1980-as, a Herzog-Polster-Vastic fémjelezte az 1990-es években) is összejött a válogatott színeiben.

Egyre lejjebb

Sógorék válogatottjának devalválódását jól jelzi, hogy az 1996-os Európa-bajnokság selejtezőcsoportjában az észak-írek, négy esztendővel később az izraeliek is megelőzték őket, s csak egy ponttal gyűjtöttek többet, mint a ciprusiak. A portugáliai kontinenstorna kvalifikációs szakaszának 3-as jelű csoportjában pedig nagy harcot vívtak a moldávokkal a harmadik helyért...



Taktika

Az osztrák válogatott új Wundermannschaftja aligha születik meg a hátralévő pár hétben, hiszen ezzel az erősen szürkécske gárdával még a csoportból való továbbjutás is csodaszámba menne. Josef Hickersberger kapitánynak egyáltalán nincs könnyű dolga, hiszen keretében mikroszkóppal sem fedezhet fel klasszisnak nevezhető játékost, topligában edződött futballistája is csak néhány akad, mutatóba. A tréner ezirányú kínjait jól érzékelteti, hogy afféle osztrák Matthäusként kevés híján 50 labdarúgót tesztelt le az Eb előtt!

Még mindig kiadó helyek

A kapusposztért két, egykoron Angliában csodagyerekként feltűnt, ám azóta alaposan visszaesett jelölt vív meg: az AEK-os Jürgen Macho és a Sienában kölcsönjátékoskodó Alexander Manninger. A védelem jobb oldalán a fürge Joachim Standfest és a Haladás-nevelés, de már osztrák válogatott Garics György is bevethető, ráadásul mindketten a középpályán is otthol érzik magukat. Középen a Moszkvában acélosodó Martin Stranzl, a veterán Martin Hiden, a határozott Emanuel Pogatetz és a mostanában befutott Sebastian Prödl küzd meg egymással a két helyért, a balon az albán születésű Ronald Gercaliu és a sokoldalú Andreas Ibertsberger az egyért. Mellettük a több poszton is bevethető Johannes Ertl, Franz Schiemer és a két rapidos bekk, Jürgen Patocka és Markus Katzer bizakodhat az Eb-szereplésben.

Ivanschitz – és snitt

Az osztrák válogatott támadójátéka jelenleg Andreas Ivanschitzen áll vagy bukik, hiszen nincs még egy olyan osztrák futballista rajta kívül, aki egy rangosabb klubban is megállná helyét. A ballábas középpályás mellett-mögött a rutinos René Aufhauser végzi a védekezőmunka dandárját, míg a karmesteri pálca Christoph Leitgeb kezébe került. Esélyes még a kezdőbe kerülésre a szélső Christian Fuchs és a fiatal szűrő, Jürgen Säumel is, s mindenkinek megvan a maga cserepadon ülő „dublőre” Markus Weissenberger, Michael Mörz, Thomas Prager, Yüksel Sariyar és a középpályán is bevethető Garics-Standfest-duó személyében.



Polsterre várva

Lajtán túl a legendás Toni Polster visszavonulása óta hiába keresik méltó utódját, s erősen kétséges, hogy a Martin Harnik-Roland Linz-Sanel Kuljic-trió tagjai megtáltosodnak az Eb-nyitányig. A fenti hármas a 2007-es barátságos mérkőzések alatt összesen két gólt lőtt (1-0-1-es leosztásban), de a kispadon ülők (Klaus Salmutter, Mario Haas, Roman Kienast, Marc Janko) is legalább olyan messze állnak a bajnokságban a gólkirályságtól, mint válogatottjuk az Eb-aranytól.

Kényszervariációk

A szövetségi kapitány, Josef Hickersberger rengeteg játékost rotált többféle taktikai felállásban (4-4-2, 4-3-1-2, 3-5-2, 4-5-1), ám szörnyű eredménnyel: 2007-ben egytucatnyi mérkőzést vívtak az osztrákok, de csak Japánt és Elefántcsontpartot tudták legyőzni (miközben Máltát, Chilét és Tunéziát nem), ráadásul mindösszesen hét alkalommal találtak be az ellen kapujába, ebből háromszor az Elefántoknak.