Furcsa gól jutott Londonnak, unalom Párizsnak

A múlt heti Lloris – Debuchy, Rami, Koscielny, Mathieu – A. Diarra, M’Vila – Ménez, Benzema, Ribéry – Gameiro kezdőcsapat után most a Lloris – Réveillere, Rami, M. Sakho, Abidal – Cabaye, M’Vila, Martin – Ribéry, Benzema, Rémy tizeneggyel állt ki a Laurent Blanc irányította francia válogatott; míg a vendégeknél kollégája, Georges Leekens újoncot avatott a nyáron a Chelsea-be igazolásával befutott 19 esztendős kapus, Thibault Courtois személyében. A vörös mezes vendégek kezdtek jobban, az unalmas első negyedóra végén Toby Alderweireld leheletnyivel fejelt csak mellé az ötös jobb sarkáról. A válaszcsapásra jó tíz percet kellett várni, de Franck Ribéry hiába tört be ügyesen a jobb szélről a 16-osra, a kapus ölébe emelt. A múlt héten a románokat elverő belga csapat szervezetten védekezett és nagy lelkesedéssel ölte a hazai próbálkozásokat, a szépszámú közönség mérsékelt örömére.

A második játékrészt egy a léc fölött nem sokkal elzúgó Maxime Gonalons-lövés vezette be, majd újfent mezőnymunkába merültek a felek. A franciák játékára jellemző módon a lyoni szűrő után a támadásban nem feltétlenül jeleskedő középső középpályás, Yohan Cabaye alakította ki a következő helyzetet, 16-ról nem sokkal trafált a jobb alsó mellé.

Nem segített a Blanc-legényeken a kötelező jellegű „sorcsere” sem, mint az Egyesült Államok elleni találkozón, sőt a 75. percben a belga Kevin Mirallas kétszer is bevehette volna kapujukat, ám Hugo Lloris mindkétszer védeni tudott. A hajrá is a belgáké volt, ám csak veszélyes támadásokig jutottak, gólhelyzetig nem.

A múlt héten a világ- és Európa-bajnok Spanyolországot legyőző angol nemzeti csapat olasz kapitánya, Fabio Capello a diadalt követően bejelentette, hogy az akkor felavatott két újonc, Kyle Walker és Jack Rodwell mellett a Chelsea támadója, Daniel Sturridge, valamint hároméves távollét után Scott Carson Bursaspor-kapus is bizalmat kap (ő 2007 végén a horvátok ellen védte magát ki a válogatott mezből, a csapatot pedig az Európa-bajnokságról), de az utóbbi kettős csak a kispadról hallgathatta a himnuszokat. A csapatkapitányi karszalagot John Terry kapta meg, rasszista botránya ellenére is, míg a vendégeknél a dánokkal múlt héten összecsapó gárdán öt helyen is változtatott Erik Hamrén kapitány.

Az első tíz perc legizgalmasabb jelenete egy sorfalba vágott svéd szabadrúgás volt, miközben a hazaiak a villámgyors Theo Walcott oldalán, a jobb szélen próbáltak fogást találni a kék mezes vendégeken. Egy ilyen után lőtt az ötösről előbb a kapusba, majd az oldalhálóba a középcsatár Bobby Zamora. A 22. percben két liverpooli, Leighton Baines és Stewart Downing játszott össze a bal szélen, utóbbi középre ívelését pedig a 11-es pontról Gareth Barry a bal felsőbe fejelte – legalábbis így véltük először, majd kiderült, hogy a BBC szerint hivatalosan a Barryvel együtt felugró Daniel Majstorovic a találat jegyzője. Az angol egy perccel előtte betörte Pontus Wernbloom orrát, talán ezért sem érdemelte meg, hogy bekerüljön a históriás könyvekbe, hiszen ez volt az angol válogatott 2000. találata.

Feléledtek a svédek a bekapott góltól, előbb egy bal oldali szögletet kellett kitessékelnie a gólvonalról Joe Hartnak, majd Johan Elmander fejelt az ötös bal sarkáról az oldalhálóba. Válaszként Rodwell lőtt 16-ról centikkel a jobb alsó mellé, a szűrőként játszó Phil Jones pedig egyenesen rávezette a labdát a kapusra, de mellé gurított; a szünet előtt Rodwell pedig az ötösről is fölé tudott találni fejjel. Pedig a kapu már üresen tátongott…

A második félidő elején beállt Carson és az újonc Sturridge, aki néhányszor szépen kavarta meg a jobb szélen a (s)védelmet, aztán Downing lepte meg remek labdával Zamorát (hibázott), majd őt lepték meg a svédek egy jó passzal, de hiába vitte be szépen az ajándék labdát három védő közé, a 16-os előteréből eleresztett ballábas lövését a bal alsó előtt megfogta Andreas Isaksson.

Szétcserélte a 70. percre a két csapatot a maga szövetségi kapitánya, ahogyan lenni szokott, ennek megfelelően a mérkőzés élvezeti értéke is csökkent. Egy fölé zúgó Downing-bomba a 76. percben már eseményértékkel bírt, akárcsak a másik oldalon egy 35 méterről kapu felé lecsúszó Christian Wilhelmsson-beadás. A végére már nem változott az állás, szűken, de megérdemelten nyert a néha igen lendületesen játszó angol válogatott.