Hollandos németek randevúja a németes hollandokkal

A két válogatott 1910-ben mérkőzött meg először egymással, és a győzelem Hollandiáé lett (4:2), sőt mi több, a németeknek 1924-ig, a két csapat hetedik találkozójáig kellett várniuk az első – meglehetősen nehezen kivívott – sikerre (1:0).

Az ötvenes években tízes német veretlenségi széria kezdődött, amely érdekes módon nem tört meg akkor sem, amikor a hetvenes évek elején a holland futball betört a világelitbe. Az 1974-es vb-döntőt is a német csapat (egészen pontosan az NSZK) nyerte meg, és a nagy menetelés éppen ott ért véget, ahol ma este folytatódik a párharc: Hamburgban.

Ez a bizonyos, az 1988-as Eb-n elszenvedett vereség különösen fájó volt a németek számára, hiszen saját közönségük előtt érte őket a csapás – arról nem is beszélve, hogy Rinus Michels nagyszerű „tulipánjai" végül az Eb-serleget is elhódították.

A rivalizálás később is magas hőfokon zajlott (elég csak az 1990-es világbajnokság „köpködős" nyolcaddöntőjére emlékeztetni), és nem kétséges: a presztízs nem teszi lehetővé, hogy a labdarúgók félvállról vegyék a mai mérkőzést.

Joachim Löw, a német válogatott szövetségi kapitánya azonban kellően autonóm személyiség ahhoz, hogy erről másképp vélekedjen, és hogy szavainak a külvilág hitelt adjon.

„A német–holland mérkőzések mindig különlegesek, mégis úgy vélem, a rivalizálás veszített valamennyit a hevességéből – fejtegette Löw. – Régen emlékezetes incidensek tarkították a meccseinket, de manapság az ilyesmi kevésbé jellemző, aminek egyik oka az, hogy jó néhány holland labdarúgó a Bundesligában futballozik, és a második otthonát Németországban rendezte be."

Löw elmondta: mindkét együttes felkészülési találkozóként tekint a ma esti partira, az eredmény semmilyen befolyással nincs a jövő évi Európa-bajnokságra, így a természetes győzni akarás nem párosul majd parttalan agresszióval.

Arra a felvetésre, miszerint az utóbbi években a németek „hollandos" támadófutballt játszanak, míg a hagyományosan a támadásokra esküvő hollandok amolyan németes módon eredménycentrikusak lettek, Löw a következőket mondta:

„Mi biztosan sokat tanultunk tőlük, ám hogy ők németesebbé váltak-e, ahhoz nem tudok hozzászólni. Egyértelmű, hogy nálunk az utóbbi tíz évben már nem csupán a futáson, az erőnléten van a hangsúly, jobban figyelünk a technikai képzésre is."

Löw elismeréssel szólt arról, ahogyan Hollandiában csapatjátékra nevelik az ifjú futballistákat, s az egységes taktikai képzésnek köszönhetően fiatalon és különösebb zökkenő nélkül építik be őket az élvonalbeli csapatok kezdő tizenegyébe.

A Löw által emlegetett németországi hollandok egyike Klaas-Jan Huntelaar, aki bár a közelmúltban orrát törte, hallani sem akar arról, hogy kihagyja a ma esti meccset.

„Németország elleni játszani mindig nagy élmény – mondta a Schalke jelenleg védőmaszkot viselő támadója a német Die Weltnek. – A tavalyi világbajnokságon mindkét csapat bizonyította, hogy sokra képes, nekik is, nekünk is kiválóan sikerültek az Európa-bajnoki selejtezőink, és egyformán esélyesei vagyunk a jövő évi Európa-bajnokságnak."

Huntelaar hangsúlyozta, Spanyolországét tartja a legerősebb válogatottnak, elsősorban a kiváló középpályája miatt, de utána a német és a holland legénység következik. A „hollandos németek, németes hollandok" összevetésben a következőre jutott:

„A világbajnokságon nem futballoztunk olyan látványosan, mint a németek. Ők Argentínát és Angliát is nagy különbséggel győzték le, nekünk olyan meccseink nem akadtak. A csapatjátékunk nem volt olyan látványos, mint az övék, de nagyon kiegyensúlyozottak voltunk, és ennek révén bejutottunk a döntőbe."

Annak eldöntéséhez, hogy a mai futballban mi a célravezetőbb: a holland módszer vagy a német módszer, pontosabban az elnémetesített holland módszer vagy a hollandul alkalmazott német – ahhoz ma este már kapunk némi támpontot. Az igazi válasz pedig jövő nyáron fogalmazódik majd meg.