Spanyolország csak a ráadásban csikarta ki a döntetlent

Hatalmas várakozás előzte meg a mérkőzést, hiszen a világnak azon a részén ritkán fordul meg a spanyol válogatott. A hazaiaknál minden számba vehető helyi kiválóságot bevetett a szövetségi kapitány, Jorge Luis Pinto, egyedül azon vacillált a mérkőzés előtt, hogy a fiatal és villámgyors Joel Campbellt vagy a tapasztaltabb, de már leszállóágban lévő Winston Parksot kezdesse-e a csatársorban Bryan Ruiz mellett. Végül egy ihletett pillanatában úgy döntött, hogy egy harmadik támadót is bevet a norvégiai légióskodásból hazatért Randall Brenes személyében.

A még csak tartalékosnak sem nevezhető, Iker Casillas – Sergio Ramos, Arbeloa, Puyol, Monreal – Xabi Alonso, Iniesta, Xavi, Cesc Fabregas – Villa, Mata kezdővel kiálló spanyolok ellen aztán a szünetben már két góllal vezettek a hazaiak, mit ád az ég, Brenes és Joel Campbell találataival. A mérkőzés mondhatni kötelező jelleggel spanyol támadásokkal kezdődött, de miután túlélte az első negyedórát a hazai csapat, egyre előrébb merészkedett. Az első félórához érve Juan Mata révén már egy meg nem adott fejesgólig értek a spanyolok, amikor Iker Casillas egy bal oldali beadásra borzasztóan mozdult ki – erre védői sem mertek számítani az elmúlt évek tapasztalatai alapján –, a felszolgált ajándéklabda 14 méterre az üresen maradt kaputól Randall Brenes elé került, aki felismerte a lehetőséget és a hálóba ívelt.

A kiváló kapus aligha ilyen rekorddöntésről álmodott, hiszen ezen a mérkőzésen előzte meg legendás elődjét, Andoni Zubizarretát, és immáron 127 fellépésével Casillas a válogatott szereplési rekordere.

Az 1–0 után hiába vezényelt azonnal rohamokat a „barcelonai" középpálya, nem sokkal a félidő vége előtt Joel Campbell vitte fel a labdát a 16-os jobb oldalig, majd erőből és pontosan a jobb alsóba tekert: 2–0!

Alapos fejmosást tarthatott az igen hosszúra nyúlt pihenőben a spanyolok kapitánya, Vicente del Bosque, az első félidőben hosszas láthatatlansági dekádokba burkolózó David Villa gyorsan ki is alakított egy helyzetet, de 12 méterről fölé lőtt. Ugyaninnen trafált a jobb alsó mellé a néha borzasztóan felpörgő Andrés Iniesta, aztán a 73. percben újfent Villa szerezhetett volna gólt, de 14 méterről a bal alsó mellé lőtt tiszta gólhelyzetben.

Beállt a vendégekhez a Manchesterben világklasszisként robogó David Silva és Fernando Torres is, utóbbi a 76. percben az ötösről gyöngéden a kapus ölébe perdítette a labdát. A fegyelmezetten és szigorúan védekező spanyolok már nem engedték helyzetbe kerülni a piros mezes hazaiakat, akiknek kapitánya merész módon kezdte szétcserélni csapatát, amely nem sok jót jelent a futballra érvényes álmoskönyv szerint. A 83. percben David Silva háromszögezett Iniestával a bal oldalon, majd hét méterről a visszakapott labdát a bal alsóba gurította: 2–1.

Két perc múlva Silva jobb oldali beadását Sergio Ramos hatalmas helyzetben az ötösről mellé fejelte, majd egy furcsa, de csöppet sem vidám vagy lekezelő grimasszal vette ezt tudomásul – és alighanem ez a kép marad meg bennünk a találkozóról, ha a ráadás második percében Santi Cazorla bal oldali szabadrúgását nem fejeli az ötösről előrevetődve a rövid sarokba David Villa, 2–2-re mentve az állást válogatottjának.

A röpke ötperces túlórában elkeseredetten támadtak a spanyolok, de a hazai védelem minden veszélyes lövésbe beledobta magát, így aztán maradt a kisebbfajta világszenzáció a végére is: a világ- és Európa-bajnok nem bírt Costa Rica legjobbjaival.