Egygólos amerikai győzelem Olaszországban

Nincs a legjobb formában mostanában az olasz nemzeti csapat, amelyből ráadásul több alapember is kidőlt, de Cesare Prandelli szövetségi kapitány egyébként is változtatott volna a legutóbb Uruguaytól hazai pályán pofont kapó „squadrán". Be-, vagy visszakerült például a védelembe Angelo Ogbonna és Andrea Barzagli, a középpályán Claudio Marchisio váltotta Daniele De Rossit, a támadósort pedig Alessandro Matri és Sebastian Giovinco párosa alkotta immáron Pablo Osvaldo és Mario Balotelli helyett.

Az amerikaiaknál minden „számottevő" futballistáját bevethette Klinsmann, így a felépült Tim Howardot, Steven Cherundolót és Carlos Bocanegrát is, a trió összesen potom 242 válogatottságot számol – így aztán a tőlük elvárható önbizalommal arra készültek a vendégek, hogy alaposan meglepjék a felkészülés mérkőzéseken hagyományosan „erőtlen" olasz nemzeti csapatot.

„Sok minden történhet még a tornáig, de a kezdőcsapat már itt van a fejemben – fejtegette a mérkőzés előtt Prandelli. – Sok van még hátra májusig, de B- és C-tervvel is rendelkezem.″

Nem tudni, milyen opusszámú variáció alapján adta be az 5. percben Christian Maggio olyan parádésan pontosan a jobb oldalról a labdát az ötösre Thiago Motta elé, de azt aligha tartalmazta a tervezet, hogy a középpályás belelövi a labdát a kapusba – Howard mellett pár perc múlva Sebastian Giovinco sem tudta elvinni a játékszert. Andrea Pirlo tőle régen látott kedvvel és formában irányított, Giovinco viszont továbbra sem tudott kifogni Howardon, Matri is csupán egy lesgólig jutott. A félidő végére át-átvette a kezdeményező szerepet az amerikai válogatott, Gianluigi Buffonnak egyre többször kellett a játékba avatkoznia.

A szünetben beállt az olaszokhoz a védelmet erősítendő Giorgio Chiellini, a kreativitási szintet emelni Riccardo Montolivo, de nem sült el jól a változtatás: Giovinco ugyan nem sokkal a kezdés után helyzetbe került, de ismét hibázott, nem úgy a másik oldalon Clint Dempsey, aki 14 méterről szépen helyezte el Jozy Altidore lekészítését három védő között a jobb sarokba.

Prandelli beküldte válaszképpen Giampaolo Pazzinit és az újonc Fabio Borinit, azaz három támadóval operált a továbbiakban a „squadra azzurra″. Borini előtt szinte azonnal gólhelyzetet teremtettek Maggióék, de a fiatal támadó nagy helyzetből tulajdonképpen a kapusba lőtt, majd az ötös sarkán belevetődött lövésébe önfeláldozóan Jonathan Spector. Az amerikaiak hatvédős taktikája nagyon nem ízlett Pirlóéknak, ráadásul a vendégek lestaktikája is remekül működött, hatástalanítva ezzel a mögéjük beívelt labdák zömét.

Jürgen Klinsmann jó érzékkel egészen a hajráig nem kezdett el cserélgetni, míg kollégája a 71. percre kihasználta mind a hat változtatási lehetőségét. A vége az olaszoké volt, csak másodpercekig birtokolták a labdát a kék mezes vendégek, az „amcsi catenaccio" remekül zárt.

Montolivo a négyperces ráadásban egalizálhatott volna, de 17 méteres lövése ha centikkel is, de a bal felső mellé szállt.

Kínos vereségbe futott a nyári Európa-bajnokságra készülődő hazai válogatott, míg a másik oldalon a labdarúgó-válogatott történelmének egyik legnagyobb győzelmeként könyveli el a sajtó a diadalt.