Van Bastené az álomgól, de van-e vetélytársa?

MAROSI GERGELYMAROSI GERGELY
Vágólapra másolva!
2012.05.30. 10:30
Foglalkoztunk már a labdarúgó Európa-bajnokságnak szentelt sportlegekben álomcsapattal, a legjobb együttesekkel, a legnagyobb egyéniségekkel, tiszavirágokkal, no de gólokkal még nem – ám ami késik, nem múlik. A közvélekedés Marco van Basten 1988-as, döntőbeli találatát tartja a legszebb Eb-gólnak: a holland center éles szögből bevarrt „dugója” egészen káprázatos, azonban kihívói is vannak bőséggel. Nézze meg az Eb-történelem legszebb góljait, és szavazzon a kedvencére – a válogatás természetesen szubjektív.

Marco van Basten (jobbra)  ünnepli a csodagólját Frank Rijkaarddal (középen) és Jan Woutersszel (Fotó: Action Images)
Marco van Basten (jobbra) ünnepli a csodagólját Frank Rijkaarddal (középen) és Jan Woutersszel (Fotó: Action Images)

PIETRO ANASTASI (olasz, Jugoszlávia ellen, 1968)

Az olaszok alighanem a mai napig nem tudják, hogy úszták meg vereség nélkül a Jugoszlávia elleni döntő első mérkőzését (ahová ugyebár pénzfeldobással jutottak be), de megúszták, és jöhetett az újrajátszás. A „hosszabb kispaddal” rendelkező, friss erőket harcba küldő olaszok itt már egyértelműen a domináns fél szerepét játszották: Luigi Riva korán vezetést szerzett nekik, majd fél óra után jött az épp 1968-ban klubot váltó Pietro Anastasi, aki előbb felpörgette a labdát, majd pazar lövéssel eldöntötte a finálét. Mondhatni, ilyen egy 650 millió lírás játékos jó pillanatában (Anastasiért ennyit fizetett a Juventus a Varesének).

OLASZORSZÁG–JUGOSZLÁVIA (1968)

DRAGAN DZSAJICS (jugoszláv, Hollandia ellen, 1976)

A '68-as döntő egyik kulcsszereplője volt a jugoszláv futballtörténet kiemelkedő támadója, Dragan Dzsajics, aki 1976-ban már nem ifjú üstökösként, hanem rutinos klasszisként nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A hazai pályán játszó jugók hosszabbításban vesztették el az NSZK elleni elődöntőt (2–0-ról...), a bronzmeccset viszont 0–2-ről hozták vissza a 82. percben, ezzel a Dzsajics-szabadrúgással, miután meglendült a legendás balos. Aztán a ráadásban már a hollandok örülhettek.

HOLLANDIA–JUGOSZLÁVIA (1976)

RAY WILKINS (angol, Belgium ellen, 1980)

Sajnos csak egy borzalmas minőségű videó maradt fenn a gólról (legalábbis csak ez hozzáférhető), pedig az megérdemelne egy „megéneklést”: a kitűnő angol középpályás, Ray Wilkins – meglátván, hogy a teljes belga védelem lesre állításra játszik – előbb mindenki fölött átlöbbölte a labdát, maga ment érte, és egy újabb emeléssel megadásra késztette a „vörös ördögök” kapuslegendáját, Jean-Marie Pfaffot. Nem lett győztes gól, mert a belgák három percen belül válaszoltak, kialakítva az 1–1-es végeredményt.

RAY WILKINS GÓLJA (2:58-nál)

LADISLAV JURKEMIK (csehszlovák, Olaszország ellen, 1980)

A házigazda olaszok és a címvédő csehszlovákok sem lehettek túl boldogok attól, hogy „csak” a bronzért játszhattak, mindenesetre jól elszórakoztatták a közönséget – a squadra azzurra 1–1 után maratoni tizenegyespárbajban maradt alul. Az olaszok veterán hőse, Dino Zoff (ne feledjük, 1968-as Európa-bajnokról van szó, és még az 1982-es vb-diadalt a jövő köde takarta) talán egyetlen gyenge pontja a távoli bombák hárítása volt. Igazság szerint Jurkemik iszonyatos erejű lövésével szemben lehet, hogy két Zoff is kevés lett volna – a távoli bombákról híressé vált hátvéd egy trükkösen visszagurított szögletet zúzott a hálóba. Jurkemik ezen kívül mindössze két gólt jegyzett a csehszlovák válogatottban!

AZ 1980-AS EB LEGSZEBB GÓLJAI (JURKEMIKÉ 3:55-TŐL)

MICHEL PLATINI (francia, Jugoszlávia ellen, 1984)

Az 1984-es Eb Platiniról szólt: a francia zseni ontotta a gólokat és csak akkor állt le, amikor felemelhette a kontinensviadal győztesének járó trófeát. A találatok közül alighanem mindenkinek a döntőbeli csúnya potya jut eszébe, ezt ellensúlyozzuk egy tökéletes csukafejessel: szép akció után bravúros megmozdulás, a kárvallott a jugó nemzeti csapat.

PLATINI GÓLJA 0:50-TŐL

FRANKY VERCAUTEREN (belga, Dánia ellen, 1984)

A belgák viszonylag dicstelenül, már a csoportmérkőzések után búcsúztak 1984-ben, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy „elhelyezzenek” válogatásunkba egy gyöngyszemet. A gólszerző a belga gólpasszkirály, Franky Vercauteren, aki a dánok elleni meccsen határozottan úgy gondolta, hogy most nem akar passzolni. A dán kapus, Ole Qvist még tán mindig keresi a labdát... A belgák ezzel a csodagóllal vezettek 2–0-ra, ám a dánok – akiknek legalább döntetlen kellett a továbbjutáshoz – 3–2-re fordítottak a végére.

VERCAUTEREN TALÁLATA 0:30-TÓL

RONNIE WHELAN (ír, a Szovjetunió ellen, 1988)

Már önmagában az is jelzi a gól milyenségét, hogy 1988-ban Van Basten emlékezetes találata csak holtversenyben lett az Eb legszebbje. A szovjet játékosok sok mindenre számíthattak az írek elleni csoportmérkőzésen (1–1), de arra pont nem, hogy a tizenhatos elé behajított nagy bedobást (gólpasszadó: Mick McCarthy) Whelan a levegőben úszva, csodálatos mozdulattal (mellesleg sípcsonttal) rárúgja. De még hogy!

„Igazság szerint csak előrelopakodtam, hátha össze tudok hozni valamit. Mick bedobta a labdát, jött felém, mondom elvállalom – legfeljebb pofára esek, de hát ez egy Eb, itt meg kell próbálni. Bejött. Több mint két évtizede lőttem, de még mindenki emlékszik rá!” – így Whelan.

WHELAN CSODÁS MOZDULATA 1:00-TÓL

MARCO VAN BASTEN (holland, a Szovjetunió ellen, 1988)

„A” gól. „Az” Eb-gól. Halálra ismételt, és jogosan halálra ismételt találat az 1988-as döntőből: Hollandia ekkor már 1–0-ra vezetett Ruud Gullit góljával, a második félidőben pedig egy bal oldali beadásra érkezett Marco van Basten, és egy meglehetősen egyéni megoldást választott. Csodálatosan sikerült. Nézzük, hogy emlékezik vissza a pályafutását sérülései miatt sajnos hamar befejező holland csatár.

„A második félidőben jártunk, és kicsit már fáradt voltam. Jött a labda Arnold Mührentől, és arra gondoltam: oké, ezt levehetem, aztán kezdhetek valamit azzal a sok védővel, vagy rizikót vállalok és ellövöm. Nagy szerencse kell egy ilyen lövéshez, de ekkor minden bejött. Megadatott nekem egy ilyen. A reakciómon egyébként látszik, hogy nem is értem, mit csináltam!”

Vonjuk le a tanulságot: fáradtság ellen lőjön csodagólt!

A CSODAGÓL

TOMAS BROLIN (svéd, Anglia ellen, 1992)

Az angolok 1992-es Eb-je pocsékul sikeredett, és a háromoroszlánosok Tomas Brolin gólja után biztosan nem érezték túl jól magukat: a házigazda svéd válogatott gyönyörű akciót vezetett, amelynek végén Dahlin passzát a babaarcú, mélynövésű támadó remek mozdulattal továbbította a hálóba. Ez, a 82. percben szerzett találat döntötte el a meccset Svédország javára (2–1), egyben bebiztosította, hogy Anglia csoportutolsóként esik ki.

BROLIN ANGLIA ELLEN SZERZETT GÓLJA

THOMAS HÄSSLER (német, a FÁK ellen, 1992)

Kilencven percig úgy tűnt, a világbajnok német válogatott lebőgéssel kezdi a kontinenstornát, miután Igor Dobrovolszkij büntetőjét követően csak futott az eredmény után a FÁK (ex-Szovjetunió) ellen. Aztán jött jó helyről a szabadrúgás, és jött még egy „kisember”: Thomas Hässler, a legkiválóbb ítélet-végrehajtók egyike. Tökéletes csavarás!

A PAZAR TEKERÉS 1:17-TŐL

PAUL GASCOIGNE (angol, Skócia ellen, 1996)

Egy önpusztító zseni karrierjének egyik legszebb pillanata, amely megvillantja, miért lehetett megőrülni Gazzáért (Gazzától is meg lehetett őrülni, de ez más lapra tartozik...). A tornát gyengén – Svájc ellen 1–1-gyel – kezdő angolok Alan Shearer góljával vezettek az ősi rivális skótok ellen, megúszták Gary McAllister tizenegyesét, és ekkor jött Gascoigne. A középpályás Darren Anderton passzával indult meg, átemelt Colin Hendry fölött, majd (mielőtt a labda leesett volna) a hálóba zúzta azt. Másnap a Gazzát előszeretettel „rugdosó” Daily Mirror szerkesztőségi jegyzetben kért elnézést a korábbi kíméletlen kritikákért. Más kérdés, hogy Gascoigne és az angolok tornája is könnyek között ért véget az elődöntőben.

SKÓCIA ELLENI GÓLJA

ALAN SHEARER (angol, Hollandia ellen, 1996)

A skótok elleni sikertől lendületet kapott angolok a következő meccsen valósággal szétszaggatták Hollandiát (4–1) – a harmadik gól előtti pazar támadás mindenképpen említést érdemel az összeállításban, csakúgy, mint Alan Shearer brutális befejezése. Football's coming home!

A HARMADIK GÓL 0:53-TÓL

KAREL POBORSKY (cseh, Portugália ellen, 1996)

Az 1996-os Eb legszebb emelése egy másik briliáns megmozdulást (Davor Suker Dánia ellen) előzött meg: a lobogó sérójú Karel Poborsky némi szerencsével hámozta át magát a negyeddöntőben a portugál védelem közepén, de amikor helyzetbe került, lélegzetelállítóan pimasz (és gyönyörű) megoldást választott. Ezzel kerültek a csehek az elődöntőbe.

POBORSKY GÓLJA (0:45-nél)

LUÍS FIGO (portugál, Anglia ellen, 2000)

A portugál válogatott 2000-ben kitűnő futballal jutott el az elődöntőig, és kisebb botrány közepette távozott – a menetelés az angolok ellen, a 20. percben, 0–2-es állásnál kezdődött meg. Luís Figo ekkor gondolta úgy, hogy passzjáték ide, passzjáték oda, el lehet lőni erőből is a labdát. A védelem viszont vajh' mire gondolt, hogy nem támadta meg?

FIGO GÓLJA 0:40-TŐL

MARC OVERMARS (holland, Jugoszlávia ellen, 2000)

Az Eb negyeddöntőjében a hollandok valósággal megsemmisítették a plávikat (6–1), néhány nappal később persze már azt kívánták, a gólözönből maradt volna egy az olaszok elleni elődöntőre. A parádésan játszó Patrick Kluivert remek akciók után talált be rendre, de a nap gólja Marc Overmarsé, aki egy igen szép lövést küldött a kapuba.

OVERMARS TALÁLATA 0:32-TŐL

DAVID TREZEGUET (francia, Olaszország ellen, 2000)

Fortuna az elődöntőben fogta az olaszok kezét, a döntőben elengedte: a squadra azzurra az utolsó pillanatig vezetett a franciák ellen, de Sylvain Wiltord egyenlített, majd jött a hosszabbítás, az aranygól, és egy fantasztikus centermegmozdulás David Trezeguet-től, amely szó szerint aranyat ért Franciaországnak.

TREZEGUET ARANYGÓLJA

MANICHE (portugál, Hollandia ellen, 2004)

Ugorjunk négy évet! A házigazda portugálok keretes szerkezetbe zárták a tornát (a nyitó meccsen és a döntőben is kikaptak a görögöktől), közben viszont nyertek és nyertek – az elődöntőben 2–1-re a hollandok ellen, köszönhetően Cristiano Ronaldo találata mellett Maniche elképesztő góljának. Ez lett a torna legszebb gólja, bár bravúrosságban van egy párja...

AZ ELKÉPESZTŐ CSAVARÁS

ZLATAN IBRAHIMOVIC (svéd, Olaszország ellen, 2004)

Nem lövünk mellé nagyon, ha azt írjuk: a futballtörténelemben kevés olyan hatalmas termetű center volt, aki Zlatan Ibrahimovicéhoz hasonló, tökéletes technikai képzettséggel rendelkezett. Az öntörvényű Ibrahimovic hosszú lábaival a legváratlanabb dolgokra is képes, mint ahogy ezt meg is mutatta az olaszok elleni, 1–1-re végződött mérkőzésen. Ibrakadabra!

AZ OLASZOK RÉMÁLMA

HENRIK LARSSON (svéd, Bulgária ellen, 2004)

A fejes gólok méltatlanul elhanyagolt szerepbe kényszerülnek a legszebb találatok megválasztásakor – az ollózások, a szólók, a bombák törvényszerűen verik a fejeseket. Pedig van mit csodálni: a már mutatott Platini-fejes mellé itt egy Henrik Larssontól, makulátlan végrehajtással az 5–0-ra végződött svéd–bolgár csoportmérkőzésről! Mellesleg Erik Edman beadása is nagydíjas.

LARSSON FEJESE

WESLEY SNEIJDER (holland, Olaszország ellen, 2008)

Az oranje valósággal elsöpörte az aktuális vb-címvédő olaszokat, a második gól pedig egy mesteri kontra volt, a végén igen nehéz és látványos Sneijder-megmozdulással – minden bizonnyal a legutóbbi kontinenstorna egyik legszebb gólját szerezte a holland irányító.

SNEIJDER 1:54-TŐL VARÁZSOL

SZAVAZÁS

Ön szerint melyik a futball Eb-k legszebb gólja?

KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!

ANTONÍN PANENKA (csehszlovák, az NSZK ellen, 1976)

Az egyetlen tizenegyesgól, az egyetlen, amely tizenegyespárbajban született, de ha valami Eb-ikonná vált, akkor ez az: a Bohemians Praha középpályása műfajteremtő gólt szerzett, amely aranyéremhez juttatta a csehszlovákokat. Vérlázítóan higgadt tizenegyesét azóta is több-kevesebb sikerrel másolják, szaporítván ezzel az edzők és nézők ősz hajszálait. Megszívlelendő figyelmeztetés, magától Panenkától: „Nagyon hülyének néznek, ha a kapus nem mozdul el!”

És hogy miként jött az ötlet? Mesélje el Panenka!

„A Bohemiansnél a kapusunkkal, Zdenek Hruskával gyakoroltuk a tizenegyeseket, sörben vagy csokiban fogadtunk. Sajnos nagyon jól védett, és csak vesztettem és vesztettem – amíg egy álmatlanul töltött éjszakán rá nem jöttem a megoldásra! A kapusok az utolsó pillanatig várnak, majd elugranak, ezért azt gondoltam: át lehet őket verni azzal, hogy lövést színlelünk, majd finoman a kapu közepébe emelünk, hisz erre lehetetlen visszaérni. Működött! Barátságos meccseken és egy-két bajnokin kipróbáltam, és olyan sikerrel, hogy eldöntöttem, ha az Eb-n tizenegyest rúghatok, ezzel a technikával teszem. Az már a véletlen műve, hogy pont sorsdöntőre jött ki – mintha Isten akarata lett volna. Száz százalékig biztos voltam abban, hogy így lövöm, és abban is, hogy belövöm. Azt hiszem, Sepp Maier nem nyelte le könnyen, és a mai napig nem cseng jól előtte a nevem, de nem őt akartam bolonddá tenni – egyszerűen ezt éreztem a legbiztosabb végrehajtási módnak.”

Végezetül adjuk át a szót a német sztárkapusnak, Sepp Maiernek is, aki a „szenvedő alany” volt:

„Kapusként teljes koncentrációval odaállsz, aztán jön egy ilyen... Azt mondta nekem később Panenka, hogy pályafutása során harmincöt-negyven alkalommal szerzett így gólt: ha ennyire bevállalós és merész – no meg be is lövi – akkor csak gratulálni tudok hozzá. De most már tudom, hogy állva kell maradnom!” – tréfált a hetvenes évek talán legjobb kapusa, mikor 35 évvel a döntő után találkozott nemezisével.

Ő aztán igazán megtanulta, milyen az a panenkázás!

A PANENKÁZÁS

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik