A franciák lemosnák Dél-Afrika szégyenét - csapatbemutató

TÁVOL AFRIKÁTÓL

„Csürhe!”, „Bagázs!” – és ez csak a két legfinomabb jelző volt abból a szidalomcsokorból, amelyet a francia sajtó rakott játékosaik és kapitányuk, Raymond Domenech nyakába, amikor azok nem csupán leszerepeltek a 2010-es, dél-afrikai világbajnokságon, hanem vitáikkal, sztrájkjukkal és viselkedésükkel szégyent hoztak hazájukra.TÁVOL AFRIKÁTÓL

„Csürhe!”, „Bagázs!” – és ez csak a két legfinomabb jelző volt abból a szidalomcsokorból, amelyet a francia sajtó rakott játékosaik és kapitányuk, Raymond Domenech nyakába, amikor azok nem csupán leszerepeltek a 2010-es, dél-afrikai világbajnokságon, hanem vitáikkal, sztrájkjukkal és viselkedésükkel szégyent hoztak hazájukra.

Domenecht kis híján az országból is száműzték, mint Dreyfus kapitányt, és a közfelháborodásra jellemző, hogy a vébétől a Lloris – Sagna, Gallas, Squillaci, Clichy – A. Diarra (Govou, 82.), Diaby – Gignac (Malouda, a szünetben), Gourcuff, Ribéry – D. Cissé (Henry, 55.) csapat búcsúzott, Laurent Blanc mester első mérkőzésén pedig a Ruffier – Fanni, Rami, Mexes, Aly Cissokho – M’Vila (Cabaye, 74.) – Moussa Sissoko (L. Diarra, a szünetben), Nasri (Briand, 79.), N’Zogbia (Ben Arfa, a szünetben) – L. Rémy (Ménez, a szünetben), Hoarau (Benzema, 61.) csapat vívott meg a norvégokkal.

Mondjuk meg őszintén, a francia futball nagy szerencséje, hogy a norvégok idegenben legyőzték ezt az erősen kísérleti csapatot, így aztán Blanc (aki első keretébe senkit sem hívott meg a dél-afrikai „betyárok” közül) az angolok ellen már a Lloris – Sagna (Réveillere, 87.), Rami, Mexes (M. Sakho, 46.), Abidal – M’Vila – Valbuena (A. Diarra, 68.), Nasri, Gourcuff (Hoarau, 85.), Malouda (Payet, 77.) – Benzema (L. Rémy, 67.) gárda állt ki. A franciák győzni tudtak ősi riválisuk otthonában, és ez alapot adott arra, hogy szép lassan visszaszivárogjanak a világbajnokságon leszerepeltek, még ha például Franck Ribéry ellen sokáig tüntetett a hazai közönség.

„Amikor Blanc megérkezett, mindent megkapott a szövetség elnökétől, Jean-Pierre Escalettes-től, mert azt sokkolták a dél-afrikai események – idézte fel az eseményeket a L’Equipe magazin vezető újságírója, Vincent Duluc. – Escalettes utóda, Noël Le Graët keményebb tárgyalópartner. Ha Blanc jól szerepel majd, meghosszabbíthatja 2012 nyarán lejáró szerződését, és nagyszámú asszisztensei is maradhatnak. De azt hiszem, Blanc maradni akar, legalább a brazíliai világbajnokságig, nem akar visszatérni a klubfutballba. Jól áll neki a válogatott!”

Nem mindenki gondolja így, Blanc egyik asszisztense, egykori játékostársa, Alain Boghossian szerint márciusban kellett volna vele hosszabbítani, amikor volt rá lehetőség; egy másik ex-csapattársa, Christophe Dugarry pedig elárulta, hogy Blanc „nem hisz már többé a szövetség elnökének”. Nem ilyen egyszerű a dolog: a France Football szaklap olvasóinak 72 százaléka úgy véli, Graët jól teszi, ha vár az Eb végéig a hosszabbítással.

Érdekes módon egy negatív eseménnyel indítottak a franciák a torna előtt, mert a tavasz végén kiderült, a szövetség technikai vezetése az év elején informálisan azt kérte az utánpótlás-nevelő akadémiáktól és más fiatalokkal foglalkozó egyesületektől, hogy a 13 évnél idősebbeknél a fekete és arab származású játékosok aránya ne haladja meg a teljes létszám harminc százalékát. Erről bizony lapértesülések szerint tudott maga Blanc is, sőt, egyesek szerint kifejezetten pártolta a kvóta bevezetését…

A mester egy pozitív előjellel igyekszik elkergetni a bosszúság felhőit: felvette stábjába szakértőként, havi 7.500 eurós tiszteletdíjért azt a Fabien Barthezt, akinek frissen borotvált fejére nyomott az 1998-as világbajnokságon minden mérkőzés előtt cuppanós szerencsepuszit.

Talán újra be kellene vetni ezt a rituálét…

STOPPOLNI KELLETT A VÉDELMET

Kapusposzton remekül állnak a gallok, hiszen az első számú ember, a lyoni Hugo Lloris remek és megbízható futballista, ő lett Blanc alatt – hosszas castingot követően – a csapatkapitány is. Helyettesei, a parádés képességű Steve Mandanda (Marseille) és a rutinos Cédric Carrasso (Bordeaux) kezdők lennének sok más nemzeti csapatban. Az előttük játszók közül nagyon hiányozni fog a sérülése miatt kieső jobbhátvéd, az Arsenalban egyre dinamikusabban fejlődő Bacary Sagna, akinek helyettese a nemrégiben véget ért idényben végleg befutó Mathieu Debuchy (Lille) lehet.

Májbetegsége miatt kihagyja az Eb-t, sőt, talán soha nem tér már vissza a pályákra a barcelonai Éric Abidal; középen így jobb híján a Milan védőjét, Philippe Mexest játszatja Blanc, noha az mostanában keveset játszott, és csak ritkán kiemelkedően (lásd a La Gazzetta dello Sporttól kapott 5.92-es év végi kalkulust). Párja a pár éve berobbant, már Valenciában légióskodó Adil Rami lesz, aki rendre kifogástalan és lelkes védőmunkával rukkol elő a nemzeti csapatban.

A bal oldal, nem vitás, a Manchester Unitedben futballozó Patrice Evráé, aki ha éppen motiváltan futballozik (egyesek szerint már túllépett fénykorán), rengeteget segíthet a támadásokban is. Cseréje kifogástalan, hiszen a városi rivális City alapembere az Evránál négy évvel fiatalabb Gaël Clichy; no és az arsenalos középső védő, Laurent Koscielny sem sokáig ül már a nemzeti csapat kispadján. A tartalék jobbhátvéd a rutinos Anthony Réveillere, a Lyon minden hájjal megkent bekkje, aki most búcsúzik majd a válogatottól, lévén 1979-es születésű. A nevek alapján nem lehet gond, ha a tapasztalt Mexes szebbik arcát mutatja a tornán (meglehet, már most Koscielnyt kellene játszatni helyén). Sőt, amennyiben Debuchy a támadásokat olyan hatékonyan segíti, mint a Ligue 1-ben, a kontinenstorna egyik felfedezettje lehet.

KREATIVITÁSBÓL ELMÉLETILEG NINCS HIÁNY…

…de azért mindennek az alapja a védekezés, és a Stade Rennes szűrőüstököse, Yann M’Vila ennek parádésan megfelel, ezért is tört ki a pánik kisebb torna előtti sérülése miatt; és klubja is bánhatja, mert hogy gigaösszegért fog nemsokára ligát váltani, az biztosabb, mint a forintgyengülés. Párja a 4–2–3–1-es hadrendben a Newcastle Unitedben is bizonyító Yohan Cabaye lesz, aki a válogatott titkos fegyvere, hiszen mesés mezőnymunkája mellett parádés a rúgótechnikája. Ezt elmondhatjuk „talán” Franck Ribéryről is, akit Blanc sem kerülhet meg, és a szélső csúcsformában futballozott tavasszal a Bayernben (asszisztkirály lett a Bundesligában, a Kicker osztályzatai alapján „ezüstlabdás”). Ő a jobb oldalról, a karmester Samir Nasri középről rendezgeti majd a támadásokat. Utóbbinak is nagyon jól ment a Cityben az Eb előtt (lásd 6.80-as átlagosztályzatát), de a válogatott alighanem most is más tészta lesz.

Nem tudni, hogy a bal oldalon a régi bútordarab, Florent Malouda szerepel-e, aki nem muzsikált éppen fényesen a Chelsea-ben, lásd a SkySportstól kapott 5.70-es átlagot, vagy a Newcastle-ben magára találó Hatem Ben Arfa. Utóbbi, akár csak Ribéry, mindkét szélen bevethető, sőt, ő még középen is. A kispad aktuális része itt is erős: a két szűrő, a rutinos Alou Diarra (Marseille) és az őserő Blaise Matuidi (PSG) bármikor nyugodtan bevethető, az OM minirakettája, a sokoldalú Matthieu Valbuena bármikor képes lendületet hozni a csapatjátékba, a Sochaux karmesteréért, a Nasri-pótló Marvin Martinért pedig nem véletlenül mennek ölre egymással angol és német topklubok.

BENZEMA, ITT AZ IDŐ BIZONYÍTANI!

Mi tagadás, az utóbbi idők legtehetségesebb francia csatára, Karim Benzema csődöt mondott a 2008-as Eb-n, majd kihagyta a 2010-es vébét, úgyhogy éppen itt az ideje, hogy fontosabbnál fontosabb gólokkal húzza maga után a „Les Bleus”-t. A Real Madridban 21 bajnoki és hét Bajnokok Ligája-góllal zárt, úgyhogy van is miért bizakodnia. Cseréje a Ligue 1 friss gólkirálya, Olivier Giroud, aki bizony nem sokáig szolgálja már a Montpellier-t.

Nem kerülhetjük meg a PSG-ben római szenvedései után magára találó Jérémy Ménezt, hiszen a szélső elképesztő alázattal és akarattal futballozott a bosnyákok ellen, ezzel a hozzáállással még sokra viszi. Jellemző volt ez az egész csapatra, éppen a fordítottja annak, amit Dél-Afrikában láttuk tőlük. Ha már franciák: Blanc gyökeres változtatást hozott, a semmit sem mutató 96-ból finomságos 69-et csinált… Nem cserélt ki mindent, de azért mégis, teljesen más ez a gall csapat.

MIRE SZÁMÍTHATUNK A FRANCIÁKTÓL?

Éppen Ménez mindenre elszánt, lelkesedést sugárzó arca miatt számíthatunk éremre is (jó, tudjuk, nincs bronzmérkőzés) a franciáktól, hiszen akkor nagyon nem ment a galloknak, de nem álltak le egy pillanatra sem, hanem megállás nélkül robotoltak, mentek előre. Manapság, amikor egyre kisebb a különbség a válogatottak között, a motiváltság az, ami sorsdöntő lehet. No és az egyéni villanások.

„Mindig is azokat a kreatív középpályásokat preferáltam, akiknek van képzelőerejük, fantáziájuk, és nem vagyok biztos abban, hogy ma sok ilyet látni. Abban azonban biztos vagyok, hogy továbbjutunk a csoportból. A támadásokban sokat segít a Ribéry, Benzema kettős, utóbbi hatalmas tehetség, gyönyörűség nézni játékát” – vélekedett Michel Hidalgo, korábbi szövetségi kapitány, aki érthet némileg a futballhoz, hiszen az 1982-es világbajnokságon a legjobb négy közé vezényelte a „kékeket”, majd megnyerte fiaival az 1984-es kontinenstornát. Igaz, neki volt egy Michel Platinije is.

Apropó, Platini: hasonlít a helyzet a nagy Michel szövetségi kapitánykodásához, hiszen akkor is egy vb-kudarc után kellett újjászervezni a válogatottat (az olaszországi viadalra el sem jutottak), sokáig veretlenek voltak az Eb előtt – ahol aztán csúnyán fejre álltak. Ne feledjük, Blanc ugyebár a norvégok elleni vereséggel nyitott, majd a fehéroroszok egy hazai Eb-selejtezőn megverték őket, de 2010 szeptembere óta senki előtt nem tette le a fegyvert a Blanc-hadosztály, sőt, a világbajnok angol, a brazil és a német csapatot is meghódoltatta.