Fiatalság, német szervezettség, Löw = siker? - csapatbemutató

Miért is tartják, tarthatják szakértők, szurkolók, különböző kommentárok Németországot az Eb egyik nagy esélyesének? A nagy várakozást természetesen az elmúlt időszak eredményei alapozzák meg: a spanyoloké mellett a német az egyetlen válogatott, amely hibátlan teljesítménnyel vette a selejtezőket, továbbá a Nationalelfnél csupán a hollandok szereztek több gólt a kvalifikáció során. Joachim Löw csapata kitűnően zárta a 2011-es esztendőt: a válogatott mindössze egy vereséget szenvedett az évben (Ausztráliától, meglepetésre), három döntetlent játszott, a többi kilenc fellépését megnyerte (közte a hat Eb-selejtezőt).

A német nemzeti csapat néhány légiós mellett alapvetően a Bundesliga két vezető klubjának, a Borussia Dortmundnak és a Bayern Münchennek a játékosaira épül: előbbi együttes megnyerte a bajnokságot, utóbbi a Bajnokok Ligája döntőjéig jutott – önbizalomban nem lehet hiány. Ráadásul a válogatott magja már a 2010-es világbajnokságon is együtt volt – az ugye harmadik helyet ért a Nationalelfnek –, emellett nemcsak kreatív támadójáték jellemzi, hanem – ahogyan azt a selejtezők is megmutatták – megbízhatóság, kiegyensúlyozottság is.

Fentiek alapján a német válogatott joggal tűnik esélyesnek legalább a négy közé jutásra – ehhez képest ez a válogatott ebben az évben hazai pályán kikapott Franciaországtól (1–2), a napokban pedig a kontinensviadalra ki sem jutó Svájc oktatta (3–5).

Persze lehet, hogy még a legjobbkor jött a pofon, az Eb előtti utolsó felkészülési mérkőzésen mindenesetre már jobban teljesítettek a németek Izrael ellen (2–0), Joachim Löw pedig higgadtságot sugárzott: mint mondta, Ukrajnában már frissebbek lesznek, és legalább látják a hibákat, amiken javítani kell...

A 2010-ES ALAPOKRA ÉPÍTVE

Neuer – Lahm, Mertesacker, A. Friedrich, J. Boateng – Schweinsteiger, Khedira – Özil, Trochowski, Podolski – Klose. Így nézett ki a németek kezdőcsapata a 2010-es világbajnokság elődöntőjében Spanyolország ellen. Mondhatni, sok minden nem változott azóta sem: két játékost (A. Friedrich, Trochowski) leszámítva könnyen elképzelhető, hogy ugyanez a tizenegy fut majd ki szombaton a portugálok ellen is. Vagy legalábbis a lehetőség adott.

A 2010-es 23 fős lista ugyan kilenc helyen eltért a jelenlegi kerettől, ám az alapcsapat ugyanaz maradt. A két évvel ezelőtti elődöntőben Piotr Trochowski elsősorban Thomas Müller eltiltása miatt kerülhetett be a csapatba, Arne Friedrich pedig akkor alapember volt, de azóta állandó sérülései következtében kikopott a válogatottból.

A német hátországot ismerve persze nem is nagy meglepetés, hogy Kapitän Löw több „kiegészítő embert” is lecserélt, hiszen a német utánpótlás ontja magából a tehetségeket, akik közül többen ott kopogtatnak a Nationalelf ajtajában, sőt, egyesek már be is masíroztak rajta. A Löw-csapat már Dél-Afrikában is a legfiatalabbak közé tartozott, akkor 24.9 év volt az átlagéletkor a kereten belül, a fent leírt tendenciát azonban jól mutatja, hogy az elmúlt két évben ez a szám még tovább csökkent: a Nationalelf jelenleg átlagosan 23.5 éves – ennél egy fiatalabb válogatott sem lesz az Eb-n. A 23 játékosból mindössze Miroslav Klose (épp szombaton ünnepli a 34. születésnapját) és a cserekapus, Tim Wiese múlt el 30 éves!

A fiatalság azonban a németek esetében nem jár együtt rutintalansággal. A kezdőcsapat kellő nemzetközi tapasztalattal van felvértezve, és az összeszokottság is az egységet erősítheti: a Bayern München nyolc, a Borussia Dortmund négy játékost ad a nemzeti csapatba (a nemrég véget ért klubszezon klubhovatartozásait figyelembe véve).

ÁLLANDÓSÁG – MAGAS SZINTEN

Nem véletlen, hogy a németek ragaszkodnak Joachim Löwhöz: az országban egyébként sem gyakran váltanak szövetségi kapitányt – Löw mindössze a 10. –, Jürgen Klinsmann korábbi segítője pedig kitűnő munkát végez. Az 52 éves szakember útját a válogatott élén eddig egy ezüst- (Eb, 2008) és egy bronzérem (vb, 2010) szegélyezi, a cél pedig ezúttal már kimondva-kimondatlanul a győzelem.

Löw egyike napjaink taktikailag legképzettebb edzőinek, a német válogatotton már Klinsmann idején is meglátszott a munkája – a rosszmájúak szerint Klinsmann szerencséje, hogy a 2006-os vb idején ilyen asszisztenssel dolgozhatott együtt –, ám akkor sem tétlenkedett, amikor a kapitányi hídra állhatott. A 2006-os vb-n még a 4–4–2-es alapokon nyugvó válogatott rendszerét megváltoztatva két esztendő alatt az egyik legműködőképesebb 4–2–3–1-et alakította ki, amelynek nagyban volt köszönhető a 2008-as Eb-remeklés és az ezüstérem.

Löwre jellemző, hogy nem fél a fiatalokhoz nyúlni, ennek megfelelően olykor szembemegy az előjogokat követelő matuzsálemekkel is (lásd Michael Ballack), viszont általában a teljes keretére támaszkodik, azaz ha már egyszer meghívott egy-egy fiatalt, akkor maximálisan megbízik bennük (lásd Marcell Jansen, Mario Gomez négy, Mesut Özil, Thomas Müller, Holger Badstuber vagy Jerome Boateng két éve).

VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRAMEG NEUER

A kapusposzt az egyik legbiztosabb poszt a németeknél: Manuel Neuer helye – hacsak nem jön közbe sérülés – megkérdőjelezhetetlen a kezdőben. A tavaly nyáron a Bayernhez igazoló kapus a bajoroknál nem okozott csalódást, ugyan az idény elején volt néhány hibája, ám összességében remek szezont tudhat maga mögött. Ha hasonló átlagot tud hozni az elkövetkező években, nyugodtan kijelenthető: a müncheniek kitűnő üzletet kötöttek a megszerzésével. Egyes szakértők már a legnagyobb kapusok között emlegetik a világon, Peter Schmeichel szerint például már Iker Casillasnál is jobb. Neuer az elkövetkező hetekben sokat tehet azért, hogy bizonyítsa a korábbi dán kapusóriás igazságát.

A 26 éves hálóőr mögött Tim Wiese második számú kapussá nőtte ki magát, elfoglalva ezzel a visszavonuló Hans-Jörg Butt helyét. Ron-Robert Zieler számára még sok újdonsággal szolgálhat egy nagy torna légköre, ám pályára lépésére minimális az esély.

Joachim Löw számára a legtöbb fejtörést a védelem összeállítása jelentheti, s ezen aligha segített a svájciak ellen lejátszott mérkőzés. Azon a mérkőzésen ter Stegen – Schmelzer, Hummels, Mertesacker, Höwedes felállásban kezdette a csapatot Löw. Marc-André ter Stegen nem győzte meg a kapitányt, de alighanem a védők közül is csupán egy ragad bent a csapatban.

A hátsó alakzatból Philipp Lahm minden selejtezőn játszott, helye atombiztosnak tűnik, kérdés csupán az, hogy a védelem melyik szélén. Mellette gyakorlatilag hat védő pályázik további három helyre. A kvalifikáció során legtöbbször még Holger Badstuber szerepelt – míg őt két éve, a vb idején még balhátvédként „használta” Löw, addig most már rendre középen számol vele.

Mellette Mats Hummels és Per Mertesacker lehet még „befutó” középső védőként. Előbbi remek szezont futott a Dortmundban, utóbbinak voltak megingásai új csapatában, az Arsenalban, ám kiemelkedő fejjátéka miatt Löw előnyben részesítheti, ráadásul szóba jöhet még Jérome Boateng – akivel a Bayernben már összeszokhatott Badstuber –, valamint Benedikt Höwedes is. Löw variációs lehetőségeit növelheti, hogy Boateng és Badstuber bevethető szélsőként is, sőt kényszerűségből Höwedes is játszott már jobb oldali védőt a selejtezők során Belgium ellen (Lahm akkor a bal oldalon szerepelt). Marcel Schmelzer Hummelshez hasonlóan kiemelkedően teljesített Dortmundban, ám az ő választása helyett valószínűbbnek tűnik, hogy Lahm kerül át a bal oldalra.

A legutolsó felkészülési mérkőzésen, Izrael ellen Lahm, Badstuber, Mertesacker, J. Boateng védősorral álltak fel a németek, és miután Löw azon a meccsen a legjobbnak tűnő összeállításában szerepeltette csapatát, nagy változtatások aligha lesznek a portugálok elleni meccs előtt. A felállás egyébként tartogat furcsaságokat: Dél-Afrikában Lahm mindig a jobb oldalon játszott, a balon pedig előbb Badstuber, majd Boateng.

ÖZIL ÉS A TÖBBIEK

A középpályán a túlkínálattal kell szembenéznie Löwnek, ám efféle gondjait több kapitánytársa is irigyelheti. Jelenleg alighanem Mesut Özilt lenne a legnehezebb kihagyni a középpályáról: a korábbi brémai játékos a Real Madridban igazolta klasszisát, és a világ egyik legjobb előkészítőjévé nőtte ki magát. Mellette két védekező és két támadó feladatokkal ellátott játékos kaphat majd helyet a pálya középső részén.

A védelem előtt Sami Khedira, Toni Kroos és Bastian Schweinsteiger szerepelhet. Hármójuk közül utóbbi sima befutó lehetne, hiszen tapasztalata és hatalmas munkabírása mellett irányítókészsége is a kezdőbe predesztinálja, ám a tavasz során sérüléssel bajlódott, és ugyan a Bajnokok Ligája-döntőre „összedrótozták” – emlékezhetünk, a végén sorsdöntő tizenegyest rontott –, a felkészülési meccseket kihagyta. A hírek szerint még mindig nem teljesen egészséges, de az Eb-n bevethető lesz.

Schweinsteiger mellett a Bayernben Toni Kroos játszik: a korábban óriási csatártehetségnek kikiáltott futballistának jót tett, hogy hátrább került a pályán, hiszen itt egyelőre remekül érvényesül a játékintelligenciája és elővételező képessége. Ha Schweinsteiger egészséges, akkor mégis könnyen a kispadra szorulhat, ugyanis Sami Khedirának eddig biztos helye volt Löwnél, és már két éve is együtt játszott Schweinsteigerrel. Ő is kiforrottabb lett a Real Madridnál, és Kroosénál ugyan statikusabb a játéka, ám nagyobb stabilitást adhat, ami szükséges lehet a technikás ellenfeleket felsorakoztató csoportban. A poszton számításba vehető még a Dortmund török felmenőkkel bíró karmestere, Ilkay Gündogan, aki tavaszi teljesítményével harcolta ki helyét a keretben és Lars Bender, a Leverkusen lóti-futija, aki ikertestvérével, Sven Benderrel (Dortmund) futott versenyt a csapatba kerülésért, majd a döntés után együtt sírtak, együtt nevettek.

A két szélen leginkább Lukas Podolski és Thomas Müller tűnik „pole pozíciósnak”. Kettejük közül az elmúlt időszakban „Poldi” teljesítménye volt a meggyőzőbb, mert bár a Köln kiesett a Bundesligából, a balszélső kitűnő és eddigi legeredményesebb élvonalbeli szezonját zárta, aminek Arsenal-szerződés lett a jutalma. Két éve nehezen lehetett elképzelni, hogy Thomas Müller helye megkérdőjeleződik a kezdőben, ám az elmúlt idény pocsékul sikerült számára. A helyére ráadásul többen is pályáznak: Mario Götze, André Schürrle és Marco Reus is sorban áll. Götze talán már ki is szorította volna, ha nincs sérülésekkel terhelt idénye, de Reus is kitűnő szezont zárt, ők képesek lehetnek akár középről indulva is megoldani a feladatot, ha esetleg Özillel történne valami.

KÉT FÉRFI, EGY CSATA

A német keretben mindössze két klasszikus befejező csatár van, hogy mégis melyikük fut ki a pályára szombaton kezdőként Portugália ellen, azt nehéz megjósolni. Miroslav Klose aznap ünnepli a 34. születésnapját, és továbbra is elnyűhetetlen, a Lazióban harmincon túl is meg tudott újulni, azt pedig talán senkinek sem kell különösebben ecsetelni, hogy minden idők 2. legeredményesebb német válogatott támadója (már csak öt gól hiányzik neki Gerd Müller 68 gólos rekordjának eléréséhez!), mennyire érzi a világeseményeken a kaput.

Vetélytársa – akárcsak korábban a Bayernben – most is Mario Gomez, aki ebben a szezonban sem csinált semmi különöset, „csak” összehozott 26 bajnoki gólt a szezonban plusz 13-at a Bajnokok Ligájában. Joachim Löw legyen a talpán, aki el tudja dönteni, melyikük mellett szól több érv.

Az izraeliek ellen Gomez kezdett, a center gólt is szerzett, ám az azt megelőző négy meccsen Klosét választotta vele szemben Löw. Klose úgy nyilatkozott, nem érdeklik az olyan kifejezések, mint első és második számú csatár, és nem hiszi, hogy a kora miatt körön kívül került volna. Gomez korábban azt mondta, ő csak teljesít, majd a kapitány dönt, most azonban nem volt hajlandó a helyzetéről bővebben értekezni.

A Kicker az Izrael elleni találkozó után azt írta, Löwöt állítólag jobban meggyőzte Klose teljesítménye. Akárhogy is dönt végül a kapitány, a potenciális cserén legalább nem kell gondolkodnia.