Ők(et) fújhatják az Eb-n: Kassai Viktor és társai

 

HOWARD WEBB (angol)

Az angol játékvezető harmadik nagy tornájára készül, közte a második kontinenstornájára. Webb, aki 2003 óta vezet az angol élvonalban, meglepően hamar, alig másfél éves működés után kapta meg a FIFA-jelvényt.

A nemzetközi porondon sem kellett sokáig várni a nagy áttörésre, hiszen már 2008-ban őt jelölték az Európa-bajnokságra. Persze ehhez kellett az is, hogy az addig egyértelműen number one-nak számító Graham Poll műhibát vétsen a németországi vb-n, és emiatt idejekorán visszavonuljon.

Webb számára a 2008-as Eb csalódást okozott, köszönhetően a viharos Ausztria–Lengyelország találkozónak. Akkor a lengyelek javára megítélt egy lesgólt, majd a ráadásban az osztrákoknak befújt tizenegyest a mai napig sokan vitatják, Lengyelországban gyakorlatilag még mindig közellenségnek számít. A spanyol–görög meccsen még közreműködhetett a tornán, de a csoportmérkőzések után hazaküldték.

Jóval nagyobb nemzetközi rutinnal felvértezve vágott neki a 2010-es vb-nek, ahol két csoportmeccs (Spanyolország–Svájc, Olaszország–Szlovákia) és a Brazília–Chile nyolcaddöntő után őt jelölték a Spanyolország–Hollandia finálé játékvezetőjének. A finálé többek között róla is szólt, nem tudta kordában tartani az indulatokat, és azt később ő maga is elismerte, hogy Nigel de Jongot le kellett volna küldenie a pályáról az első félidőben…

Hullámzó formája miatt sokáig kétséges volt, hogy ő utazhat-e a kontinenstornára, ráadásul az egyik helyszín, Lengyelország sem éppen az ő küldése mellett szólt. Végül az UEFA őt részesítette előnyben az otthon rendre gyengélkedő, de a nemzetközi porondon kiváló formát mutató Martin Atkinsonnal szemben. Felröppentek olyan hírek, hogy az Eb után visszavonul, de ennek ellentmond, hogy ott van a 2014-es vb-re még esélyes 19 európai játékvezető között, bár sokak szerint Brazíliába már Mark Clattenburg utazik.

Érdekesség, hogy egyedül Webb maradt meg a 2008-as Eb-n legalább egy meccset fújó játékvezetők közül.

STÉPHANE LANNOY (francia)

A futballtól fiatalon visszavonuló Lannoy 2002 óta vezet a francia élvonalban, de sokáig nem is reménykedhetett abban, hogy Franciaország első számú játékvezetője lesz. Aztán szerencséjére sorban öregedtek ki előle a vetélytársak (Gilles Veissiere, Alain Sars vagy éppen Stephane Poulat), így 2008-ban, amolyan tapasztalatszerzési okokból, őt is jelölték negyedik játékvezetőnek az Eb-re.

Lannoy a dél-afrikai vb-n már komolyabb szerephez jutott, ám a francia válogatott mellett számára is a vártnál hamarabb ért véget a torna. Már a Hollandia–Dánia csoporttalálkozón is elég bizonytalan volt, ám a Brazília–Elefántcsontpart mérkőzést valószínűleg örökre kitörölné az emlékezetéből. Mindkét oldalra sokat tévedett, nem véletlen, hogy a következő keretszűkítésnél őt is hazaküldték.

A francia játékvezetőnek ráadásul a nemzetközi kupameccsei sem úgy jöttek, ahogyan elvárható lett volna. Az Eb-szereplése sem tűnt biztosnak, mivel sokáig versenyben volt Laurent Duhamellel. Lannoy viszont az elmúlt egy évben megbízható teljesítményt nyújtott a nemzetközi porondon, ellenben Duhamellel, akinek ráadásul testvére, egyben asszisztense januári öngyilkosságával is meg kellett birkóznia.

2014-ben már ő az egyetlen francia jelölt a brazíliai vb-re, ez amolyan hattyúdal is lesz a számára, mivel kora miatt 2014-ben vissza is kell vonulnia.

WOLFGANG STARK (német)

Az Eb-n résztvevő játékvezetők legrutinosabbjának számít, ha a FIFA-kerettagságot nézzük, ám gyorsan hozzá kell tennünk, hogy hosszú évekig komoly meccseket nem kapott a nemzetközi porondon, egy nagy tornára kijutni pedig végképp elérhetetlen volt számára. Ez nem csoda, ha azt nézzük, hogy Markus Merk és Herbert Fandel is előtte volt a sorban.

Merk 2007-ben, Fandel 2009-ben búcsúzott a FIFA-jelvénytől, ekkor jött el Stark ideje. A bajor banki ügyintéző így már ott lehetett a 2010-es vb-n, ahol az Argentína–Nigéria és a Szlovénia–Anglia csoportmeccsek után az Uruguay–Dél-Korea nyolcaddöntőt is fújta. A német válogatott remeklése miatt számára nem juthatott szerep a végjátékban.

Több topjátékvezetővel együtt Starkot is rengeteg kritika éri az elmúlt időszakban, bizony a BL-ben ő is rengeteget hibázott. Ám az UEFA rendületlenül bízik benne, ezt jól mutatja a két Bajnokok Ligája-elődöntő, és az is, hogy Felix Brychet megelőzte az Eb-szereplésért folytatott harcban.

Stark is ott van a 2014-es vb-jelöltek között, kérdés, hogy még akkor is Brych elé tud-e kerülni…

KASSAI VIKTOR (magyar)

A magyar futball egyik legkelendőbb portékája a tatabányai játékvezető, aki kiemelkedő meccsek tekintetében már a nagy triumvirátus, vagyis Zsolt István, Palotai Károly és Puhl Sándor nyomdokaiban jár. Kassai rendkívül fiatalon, 23 és fél évesen debütált a magyar élvonalban, ahonnan szintén viszonylag gyors, de nem kevésbé rögös út vezetett a nemzetközi elismertségig.

Vágner László 1998-as visszavonulása után a magyar játékvezetésnek kilenc évet kellett várnia egy újabb Bl-csoportmeccsre, ezt a rossz sorozatot végül Kassai törte meg. Sikeres mérkőzéseinek köszönhetően már ott lehetett – igaz, csak tartalékként – a 2008-as Eb-n, de ugyanabban az évben, a pekingi olimpián már döntőt fújhatott.

2010 remek éve volt Kassainak, ugyanis a világbajnokságra is jelölték, a Brazília–Észak-Korea és Mexikó–Uruguay csoportmeccsek után a Ghána–Egyesült Államok nyolcaddöntő is jól jött le számára. Teljesítményének elismeréseképpen a Spanyolország–Németország elődöntőn is ő fújhatta a sípot.

Kassai csillaga tehát fényesen emelkedett az elmúlt négy évben, tavaly BL-döntőt, idén pedig elődöntőt fújhatott. Neve természetesen szerepel a 2014-es előzetes vb-keretben is, és reméljük, hogy a lengyel-ukrán kontinenstorna is pályafutása egyik szép fejezete lesz.

NICOLA RIZZOLI (olasz)

Talán meglepő, hogy a napjaink egyik legjobb játékvezetőjének tartott Nicola Rizzoli mindössze az első nagy tornájára készül. Ám a bolognai bírónak a harmincas évei második feléig kellett várnia, hogy felfigyeljenek rá, gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy ő a Calciopoli egyik legnagyobb nyertese. Akkor ugyanis hirtelen négy FIFA-játékvezetőt sodort el az áradat.

Persze kezdetben nem tudott kilépni Roberto Rosetti árnyékából, de a 2008-as Eb-döntő játékvezetője végül maga oldotta meg a problémát. Miután a 2010-es vb-je nem sikerült túl jól, és az Olasz Labdarúgó-szövetség Játékvezetői Bizottságában fontos posztot ajánlottak fel neki, két évvel a 45 éves korhatár előtt letette a sípot.

Ekkor jött el Rizzoli ideje, aki mindössze másfél év FIFA-kerettagság után már BL-csoportmeccset fújhatott, és a nagy kiugrás a 2010-es Európa-liga-döntőben jött el számára.


Azóta otthon és Európában is fontos rangadókat kap, és bár hivatalosan Gianluca Rocchi is esélyes volt az Eb-szereplésre, gyakorlatilag egyetlen percig sem volt kérdéses, hogy ki fújhatja az olasz játékvezetők közül Lengyelországban és Ukrajnában.

 

BJÖRN KUIPERS (holland)

Igazi játékvezetői családból származik, hiszen édesapja is játékvezető volt, de feleségének nagyapja volt az, aki a legnagyobb karriert befutotta: Andries van Leeuwen az ötvenes-hatvanas évek kiváló holland játékvezetője volt, 1963-ban KEK-döntőt is vezethetett.

Kuipers fiatalon jutott el a FIFA-kerettagságig, második nemzetközi kupamérkőzését magyar csapatnak vezette a Grasshoppers–Videoton UEFA-kupa-találkozón. 2009-ben már a BL-ben is közreműködhetett.

A holland játékvezetés a 2000-es évek elejétől eléggé mélypontra került: Mario van der Ende és Dick Jol visszavonult, Jan Wegereef nem igazán tudott felnőni a feladathoz, míg Pieter Vink egy gyengén sikerült Eb után a vb-n már az első keretszűkítésnél kiesett…

Most Kuipersben van a remény, és a holland játékvezető egyre rangosabb meccseket kap a nemzetközi porondon: 2011-ben európai Szuperkupa-döntőt vezethetett, míg a BL egyenes kieséses szakaszában a Barcelona–Milan meccset is megkapta. Hogy az Eb-n meddig jut, azt nagyban befolyásolhatja a holland válogatott szereplése.

PEDRO PROENCA (portugál)

Csaknem másfél évtizedes élvonalbeli rutin áll már a portugál játékvezető mögött, aki ugyan már 2003 óta FIFA-kerettag is, de csak az utóbbi két év hozta meg neki a nagy áttörést. Proenca gyakorlatilag 40 éves koráig amolyan második számú játékvezető volt a nála sokkal ismertebb Olegário Benquerenca mögött. Az egy évvel idősebb Benquerenca hiába tudott le egy sikeresnek mondható vb-t, Dél-Afrika után erőteljesen háttérbe szorult, Proencát pedig elkezdték „nyomni” az UEFA illetékesei.

Egyelőre az mondható el, hogy Proenca élt is a lehetőséggel, 2011-ben Bajnokok Ligája-elődöntőt fújhatott, idén pedig övé volt a finálé, míg Benquerenca a portugál ligában is egyre kevesebb és kevésbé jelentősebb meccset kap. De ahogy az több játékvezetőről is elmondható, az Proencára is jellemző: legkevésbé a saját hazájában lehet valaki próféta.

Elsősorban a Benficánál számít közellenségnek, hiszen 2011 nyarán a csapat egy szurkolója rátámadott az egyik bevásárlóközpontban, míg népszerűségét az sem növelhette, hogy a tavaszi meccsen a Benfica egy lesgóllal kapott ki a Portótól. Bár ez elsősorban az asszisztense hibája volt…

CRAIG THOMSON (skót)

Skócia az egyik olyan ország, ahol a játékvezetők a legtöbb bírálatot kapják a működésükkel kapcsolatban. A brit tagállamban a Celtic–Rangers rangadók valóságos háborúnak számítanak, szóval játékvezető legyen a talpán, aki azt úgy lehozza, hogy utána nem róla szólnak a hírek – legalábbis negatív értelemben.

A skót játékvezetést több mint egy évtizeden keresztül Hugh Dallas teljesítménye határozta meg, pedig a későbbi bírófőnök is kapott otthon hideget-meleget. Volt olyan, hogy a dühös szurkolók támadást indítottak az otthona ellen.

Nos, Dallas 2002-es kiöregedésével a skót játékvezetés is padlóra került, évekig nem volt szóba jöhető helyettese. Bár Thomsont 2008-ban elvitték az Eb-re tartalék játékvezetőnek, hogy szokja egy nagy torna légkörét, későbbi teljesítménye alapján nem volt meglepő, hogy a 2010-es vb-n már elég hamar fennakadt a rostán.

Az utóbbi bő egy évben viszont a jogászként dolgozó Thomson a legmegbízhatóbb európai játékvezetők közé emelkedett, most az lett volna a meglepetés, ha nem viszik ki a lengyel-ukrán közös rendezésű Eb-re. A nemzetközi kupadöntő még várat ugyan magára, de ha tartja a formáját, akkor vélhetően már nem sokáig.

DAMIR SKOMINA (szlovén)

Jugoszlávia az 1990-es évek elején több tagállamra bomlott, ám azóta a szlovén sípmester az első, aki abból a térségből vb- vagy Eb-szereplésig eljut.

Damir Skomina fiatal kora ellenére már jelentős nemzetközi rutinnal rendelkezik, hiszen már 2003-ban megkapta a FIFA-jelvényt. Pályája indulásánál mi is tevékeny szerepet játszottunk, hiszen első felnőttválogatott mérkőzését éppen a magyar csapatnak vezette, amikor a mieink legyőzték Luxemburgot.

A szlovén játékvezető az évek során fokozatosan lépegetett előre, a 2008-as olimpián a Kassai Viktor által vezetett döntőnek negyedik játékvezetője volt, ám 2010-ben lemorzsolódott az utolsó keretszűkítésnél.

Skomina az azóta eltelt két évben az európai topjátékvezetők közé került, bár az igazán nagy kiugrást még nem láthattuk tőle. Kérdés, hogy az Európa-bajnokságon vajon eljön ez a számára?

CARLOS VELASCO CARBALLO (spanyol)

A spanyol játékvezető igazi villámkarriert futott be a nemzetközi porondon. 2008-ban került oda a FIFA-kerettagok közé, és akárcsak Kassai Viktor, úgy ő is a 2010–2011-es éveket sorolhatja pályafutása csúcsának.

Az odahaza sokat bírált, a statisztikák által nagy lapmágusnak tekinthető Velasco Carballo 2010 őszén mutatkozott be a BL-ben, de olyan magabiztosan vezetett, hogy a Schalke–Manchester United-elődöntőt is rábízták. Sőt, hogy még szebb legyen számára ez a szezon, rögtön utána megkapta a Porto–Braga Európa-liga-döntőt is. Az első igazán komoly évében két ilyen meccs: erre szokták mondani, hogy nem rossz…

Ilyen előzmények ellenére sem volt biztos az Eb-részvétele, hiszen olyan ellenlábasa volt, mint a rutinosabb (bár két évvel fiatalabb), vb-t is megjárt Alberto Undiano Mallenco. Őt azonban a gyengébb dél-afrikai szereplés után kissé parkolópályára tette az európai szövetség, így nyílhatott meg az út Velasco Carballo előtt.

A nagy tornákat tekintve újonc madridi játékvezető most egy nagy tornán is leteheti névjegyét, de neki is meg kell birkóznia azzal, mint például Rizzolinak, Starknak vagy éppen Webbnek: hogy éppen saját válogatottja miatt nem jut túl messzire.

Az már biztos, hogy a kontinensviadalon ő dirigálja a Lengyelország–Görögország nyitó mérkőzést.

JONAS ERIKSSON (svéd)

Jonas Eriksson számára a 2010-es világbajnokság egyik pótselejtezője, a Franciaország–Írország meccs hozta el a nagy lehetőséget. Azt ugyanis honfitársa, Martin Hansson vezette, aki a hosszabbításban nem vette észre, hogy Thierry Henry kezezett a francia csapat gólja előtt.

Hansson pályafutása ezzel gyakorlatilag véget ért, mert bár még ma is FIFA-kerettag, jelenleg a negyedik számú játékvezetőnek számít hazájában is, és nemzetközi szinten olyan hátra sorolták, hogy örülhet, ha két-három El-csoportmeccs összejön neki a szezonban. Ahhoz képest, hogy az ominózus vb-pótselejtező előtt még Konföderációs-kupa-döntőt is vezethetett.

Szóval ez a baki megnyitotta az utat a Jonas Eriksson, Markus Strömbergsson, Stefan Johannesson trió, illetve egyikük előtt. Az UEFA végül a talán legnagyobb rutinnal rendelkező Erikssonra tette le a voksát, és a svéd játékvezető a jelek szerint egyelőre él is vele.

Eriksson, aki ebben a szezonban olyan meccseket is kapott, mint például a Milan–Barcelona BL-negyeddöntő vagy éppen a Sporting–Athletic Bilbao EL-elődöntő, sok társával együtt az első nagy tornájára készül.

CÜNEYT CAKIR (török)

Cüneyt Cakir neve 2010 tavaszáig a játékvezetőket komolyan ismerő szurkolóknak sem mondott túl sokat. Az isztambuli biztosítási ügynököt óriási meglepetésre a Fulham–Hamburg Európa-liga-elődöntőre jelölték, ám ő nem ijedt meg a nagy feladattól, és jó teljesítményt nyújtva hozta le a meccset.

Ennek köszönhetően a folytatásban már jobb meccsekre jelölték, bemutatkozhatott a BL-ben is, de sokáig nem volt biztos, hogy ő utazhat a kontinenstornára. A török bíró ugyanis komoly versenyt futott a norvég Svein Oddvar Moennel, és végül győztesen jött ki a párharcból.

Apropó, Cakir és Moen. A két játékvezető nemzetközi pályafutásának ugyanis volt egy közös pontja, ami viszont a magyar szurkolóknak igencsak fájó. Ők dirigálták az Újpest–Vaduz mérkőzéseket, a skandináv az újpesti 0–4-et, míg a dél-kelet-európai a liechtensteini 1–0-s magyar sikert.

A török játékvezető tavasszal csattanós választ adott azoknak, akik megkérdőjelezték tudását, ugyanis nagyon jól lehozta a Barcelona–Chelsea Bajnokok Ligája-elődöntő-visszavágót, sokan ekkor ismerték meg igazán a nevét. Ezek után az Eb-n is messzire juthat, ez rá is férne a török játékvezetésre, ugyanis utoljára 1996-ban Ahmet Cakar révén volt utoljára komoly tornán a félhold országából érkező játékvezető.