Eb 2016: a futball Marseille-e – Eb-napló

Most akkor ez a világ leggyönyörűbb vagy legcsúfabb játéka?

Marseille a futball mindkét arcát megmutatta.

Na, ez így nagyon zsurnalisztás, a kérdésre amúgy is elég egyértelmű a válasz: kétségtelenül a legszebb. Annak ugyanis, hogy maszkos, magukat ugyan szurkolónak hívó, a gyakorlatban azonban embereket fejvadászokat megszégyenítő kegyetlenséggel üldöző és aprító utcai harcosok lepnek el szektorokat, konkrétan semmi köze a futballhoz. Ahhoz nekik nyilván kevesebb jutott agysejtből vagy egyszerűen csak empátiából, hogy felmérjék, mit vált ki egy kisfiúból, aki kedvenc csapatát ünnepelni utazott el Dél-Franciaországba, hogy rémült emberek között kell korlátokon átugorva menekülnie édesapjával. De…

Ha már fékezhetetlen vágyat éreznek a verekedés iránt – istenem, nem vagyunk egyformák –, illő volna olyan keretek közt tartani, ami mifelénk, a keleti végeken honossá lett. Nevezetesen, hogy külvárosi negyedekben, erdőszélen vagy a pusztában egymásnak feszülnek nagyjából egyenlő létszámban, és mehet a hirig. Úgy nem félemlítik meg azt, akinek esze ágában sincs a másikkal ölre menni azért, mert más színekben, címerben hisz – szóval ha már elkerülhetetlen az erőszak, ezt a formáját inkább pártolom.

Marseille-ben az orosz hadtest előrenyomulását látva félő volt, az éjszaka sem múlik el áldozatokat követelő csaták nélkül – a beszámolók szerint már nem volt olyan vészes a helyzet. Mi sem tapasztaltunk semmi gyomorszorítót.

Az viszont, hogy menekülő embereket voltunk kénytelenek figyelni néhány szektorral arrébb, az volt. A jelenet olyan kort idézett meg, amelyiknek azt gondoltuk, egy életre vége. Hogy ha az utcán olykor áll is a bál, a stadion már az a biztonságos terep, ahol családostul meg lehet jelenni. Főleg egy Európa-bajnokságon.

Belepiszkítottak az elképzelt világunkba. Persze minden relatív. Ahhoz képest, hogy az előrejelzések szerint terror fenyegette, fenyegeti a tornát, mi az a néhány pofon, fejbe rúgás, balhorog?

GALAMBOS DÁNIEL