Joachim Löw a tizenegyedik magyar kapitányt fogyasztja

Mivel ugyanezt az adatgyűjtést elvégeztük 2016 őszén, az oroszországi világbajnokság európai selejtezőinek kezdetekor is, kezdjük egy gyors létszámellenőrzéssel!

A selejtezőben részt vevő országok száma eggyel nőtt, visszasorolt a mezőnybe a vb-rendezőként mentességet élvező Oroszország, de a kapitányi jövés-menést ez nem befolyásolja, hiszen a szbornaja kispadján akkor már néhány hete Sztanyiszlav Csercseszov ült, akit aztán a meglepetésszámba menő vb-negyeddöntőbe jutás megerősített a posztján.

Menesztésekben, kirúgásokban, leváltásokban, lemondásokban amúgy nem volt hiány 2016 nyara, azaz a vb-selejtezők kezdete óta: a kezdődő Eb-selejtező tíz csoportja közül kettő is olyan, amelyikben az összes válogatott lecserélte a hadvezérét. Az egyik a mieinket felvonultató E-csoport.

A TOVÁBBIAKBAN MEGNÉZZÜK
• KIK A LEGRÉGEBBEN A POSZTJUKON LÉVŐ KAPITÁNYOK?
• HOL VÁLTOTTAK TÖBBSZÖR IS KAPITÁNYT 2016 NYARA ÓTA?
• MELY ORSZÁGOK ADJÁK A LEGTÖBB KAPITÁNYT?
• KI A LEGIDŐSEBB ÉS A KI A LEGFIATALABB SZÖVETSÉGI KAPITÁNY?
• MENNYIRE FELTÉTELE A KINEVEZÉSNEK A JÁTÉKOSKORI VÁLOGATOTTSÁG?

JOACHIM LÖW TÖBB MINT 13 ÉVE IRÁNYÍTJA A NATIONALELFET

Tizenhatan ülnek ugyanabban a kapitányi székben, amelyikben a 2016-os világbajnokság európai selejtezőit elkezdték. A német válogatottat 2006 nyara óta irányító, vb-aranyat és bronzot, Eb-ezüstöt nyerő Joachim Löw az utána következő legrégebbi kinevezettet, a luxemburgi Luc Holtzot is „veri” négy évvel...

S hogy máris ismertessük a címben hivatkozott, „egy Löwben mért” magyarországi névsort: miközben a német tréner sikert és kudarcot egyaránt átélve építette karrierjét a nationalelf élén, a mieinket – a két beugrót, Csábi Józsefet és Szélesi Zoltánt is beleszámítva – Marco Rossi személyében már a tizenegyedik szövetségi kapitány igyekszik gatyába rázni (az olasz tréner előtt Bozsik Péter, Várhidi Péter, Erwin Koeman, Egervári Sándor, Pintér Attila, Dárdai Pál, Bernd Storck és Georges Leekens volt „teljes jogú” magyar kapitány a Löw-érában).

Ugyanebben az időszakban – nem számítva az egy-két mérkőzésre beugrókat – Franciaországnak három, Portugáliának négy, Angliának és Spanyolországnak öt-öt, Olaszországnak hat, csoportellenfeleink közül Walesnek négy, Azerbajdzsánnak és Horvátországnak öt-öt, Szlovákiának (a Stanislav Griga, Michal Hipp duót egynek számítva) hat szövetségi kapitánya volt – ezekben az összehasonlításokban a magyarországi jövés-menés legalábbis nem átlagos…

Az állandóságban három kis futballnemzet (Andorra, Feröer, Luxemburg) és az európai középmezőnyhöz tartozó Észak-Írország tartja a lépést úgy-ahogy a németekkel – no meg persze Franciaország, az immár nemcsak játékosként, hanem szövetségi kapitányként is világbajnok Didier Deschamps révén. (Sohasem árt hangsúlyozni: az efféle dupla vb-diadal dicsőségén csupán hárman osztoznak, a brazil Mário Zagallo, a német Franz Beckenbauer és Deschamps.)

A felsorolt országokban több mit hat éve nem volt kapitányváltás.

KÉT ÉS FÉL ÉV ALATT HÁROM VÁLTÁS – ILYEN ORSZÁG IS VAN!

Nézzük a másik végletet! Az elmúlt két és fél esztendőben 39 európai válogatott cserélt szövetségi kapitányt, és amíg többségük beérte az „üzemi szükségszerűségként” értékelhető egy váltással, addig akadt három ország (Kazahsztán, Lettország, Örményország), amelyikben három kapitány sem bizonyult elegendőnek.

Itt azért említsük meg, hogy az egy-két mérkőzésre beugró szakembereket is figyelembe véve a magyar válogatott (Storck, Szélesi, Leekens, Rossi) is tagja e – keressük a jelzőt – különös társaságnak, akárcsak Szlovénia (Srecko Katanec, Tomaz Kavcic, Igor Benedejcic, Matjaz Kek).

Figyelemre méltó, hogy két korábbi Európa-bajnok is kétszer váltott kapitányt e viszonylag rövid idő alatt.

Hollandia Danny Blinddel futott neki a vb-selejtezőknek, majd Dick Advocaattal próbálta menteni a menthetőt – nem jött össze. Advocaat mindenesetre emelt fővel hagyta ott a posztot 2017 végén, hiszen három kapitányi korszakában 37 mérkőzést nyert meg, ezzel rekorder lett hazájában. Korábbi játékosát váltotta, őt is egy volt tanítványa követte – Ronald Koeman, aki ígéretesen mutatkozott be, hiszen (a friss világbajnok franciákat és a németeket legyőzve, megelőzve) bevitte az oranjét a Nemzetek Ligája négyes döntőjébe.

A másik kétszer váltó Európa-bajnok Spanyolország, amely a 2018-as világbajnokságot kísérő tragikomédiát – Julen Lopetegui Real Madrid-edzővé történt kinevezésének (megérte?...) rosszul időzített bejelentését, a kapitány gyors kirúgását, a beugró Fernando Hierróval már a nyolcaddöntőben véget érő lagymatag szereplést – Luis Enriquével igyekszik feledtetni. Koemannal ellentétben neki nem jött össze az NL négyes döntőjébe jutás.

Jegyezzük meg azt is, öt országban oly sokáig keresgéltek, hogy csak az idén nevezték ki a most hivatalban lévő kapitányt. A már említett Kazahsztán és Lettország mellett így tett Azerbajdzsán és Litvánia, sőt Törökország szövetsége is, amely a Nemzetek Ligája C-osztályába zuhanást követően Mircea Lucescu helyére az egyszer már bevált Besiktas-trénert, Senol Günest ültette – hivatalosan nyártól, gyakorlatilag már most.

MÁR NEM A NÉMETEK, HANEM AZ OLASZOK ADJÁK A LEGTÖBB KAPITÁNYT

Két és fél éve 18 európai válogatottnak volt külföldi állampolgárságú kapitánya, létszámuk azóta valamelyest emelkedett – most már 22-nek van.

Amíg azonban a vb-selejtezők kezdetekor a németek vitték a prímet négy kapitánnyal, addig most az olaszoknak van ennyi. Az odahaza prófétasággal kísérletező Roberto Mancini mellett „a mi Marco Rossink”, továbbá Christian Panucci (Albánia) és Franco Varrella (San Marino) alkotja az itáliai négyest.

A németek közül Christoph Daum (Románia), Michael Skibbe (Görögország) és az ősz óta Belgiumban sikeresen klubedzősködő Bernd Storck neve lekerült a kapitányi listáról, Löw mellett egyedül az Ausztriát irányító Franco Foda képviseli a német edzőket – igaz, ő segítőjével, Szabics Imrével annyi időt eltöltött a Sturm Grazban, hogy tiszteletbeli osztráknak is tekinthető.

A saját csapat mellett további két-két országnak kölcsönöz szövetségi kapitányt Csehország, Horvátország és (akárcsak a vb-selejtezők előtt) Svédország, egynek-egynek Spanyolország, Szerbia és Szlovénia.

Érdekesség, hogy a mezőnyben nem kevesebb mint nyolc olyan ország található (Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Dánia, Izland, Izrael, Norvégia, Svájc, Szlovákia), amelyik úgy ad más nemzetnek szövetségi kapitányt, hogy közben más állampolgárságúra bízta saját válogatottját. A vb-selejtezők előtt csak három ilyen volt, a légiós kapitányát azóta is őrző Dánia és Svájc, valamint a váltó, de újra külföldi trénert igazoló Ausztria.

MÉG MINDIG SEVCSENKO A LEGFIATALABB

Bár időközben átlépte a negyvenet, ugyanúgy Andrij Sevcsenko a legfiatalabb szövetségi kapitány az európai mezőnyben, ahogyan a 2016-os vb-selejtezők indulásakor is: az ukrán válogatottat irányító korábbi aranylabdás világklasszis szeptemberben tölti be a 43. életévét, néhány hónappal a macedón (vagyis északmacedón) nemzeti csapatot immár négy esztendeje kézben tartó másik „ifjú”, Igor Angelovszki után.

Kettejükön kívül a román válogatott élén álló Cosmin Contra nincs még 45, a többiek mind túl vannak ezen az életkoron. Amúgy a trend nem változott, Európában az „ötvenesek” (24) a legkeresettebb kapitányok – Marco Rossi 54 esztendős –, utánuk jönnek a „negyvenesek” (18), majd a némi tért veszítő „hatvanasok” (12).

S ne feledkezzünk meg a pillanatnyi korelnökről, a svéd Lars Lagerbäckről se, aki július 16-án lesz 71 esztendős – reményei szerint mind ő, mind a rábízott válogatott jó egészségben ünnepel majd. Életkorához méltón gazdag a kapitányi tapasztalata, Svédország, Nigéria és Izland után a norvég a negyedik válogatottja – s az élet úgy hozta, hogy a selejtezőbeli ellenfelek között ott lesz a hazája is...

MEGUGROTT A VÁLOGATOTT JÁTÉKOSOKBÓL LETT KAPITÁNYOK SZÁMA

Nehéz nem felfigyelni arra, milyen meghatározó tényezővé vált a szakvezetők kiválasztásakor a játékoskori válogatott karrier. Több mint harmadával nőtt ugyanis Európában az olyan kapitányok száma, akik korábban maguk is futballoztak válogatott mérkőzésen: 2016 nyarán 29-en vágtak neki ilyen ajánlólevéllel a vb-selejtezőknek – most már negyvenen vannak!

Ráadásul nem egy-két meccses „kegyelembehívókról” van szó: e negyven kapitány többsége legalább 50-szer játszott hazája válogatottjában – az észt Martin Reim (157), Sevcsenko (111), Deschamps (103) és az Izraelben kinevezett osztrák Andreas Herzog (103) több mint százszor! –, de a többiek közül is csak öten ragadtak tíz alatt.

Vajon az a felismerés áll az ugrásszerű növekedés mögött, hogy egy válogatott irányítása speciális, válogatottban szerzett játékoskori tapasztalatokat igényel? E feltételnek ellentmond a válogatottban sohasem játszó Joachim Löw, Fernando Santos, Zlatko Dalic, Roberto Martínez, Lars Lagerbäck vagy éppen Vladimir Petkovic sikeres kapitányi pályafutása. (Mellesleg Marco Rossi sem volt válogatott.)

Vagy arról lenne szó, hogy a sikeres edzők nehezen hagyják el a klubszférát, és a szövetségek jobb híján a szép játékos-pályafutással próbálják palástolni kapitányválasztásuk kompromisszumos jellegét? Vagy egyszerűen most így hozta az élet, és az inga majd visszalendül?

Olvasóinkra bízzuk, felfedezni vélnek-e törvényszerűséget.

NÉHÁNY ÉRDEKESSÉG KEDVÉÉRT NÉZZÜNK MÉG BE A CSOPORTOKBA!

• Ha azt mondjuk, A-CSOPORT, akkor kezdhetjük azzal, hogy a kapitányok itt halmozták fel a legkevesebb válogatottságot (95) játékosként. Ez persze, mint az imént jeleztük, önmagában nem határoz meg semmit, hiszen például Ljubisa Tumbakovics válogatott előélet nélkül is remek sikerekre vezette a belgrádi Partizant, és a montenegrói szövetség bizalma is kitart iránta.

A 2016-os vb-selejtezők rajtja után nem sokkal Petar Hubcsev és Gareth Southgate is a kapitányi székben találta magát, s azóta bebizonyosodott, hogy különösen az angol vezetők döntöttek jól, amikor véglegesítették az utánpótlásból előléptetett választottjukat.

A fedett oknyomozó újságírók által csőbe húzott Sam Allardyce-t váltó, korábbi 57-szeres válogatott Southgate kivitte a vb-re a háromoroszlánosokat, ott az elődöntőig jutott, majd a Nemzetek Ligája négyes döntőjét is elérte velük. Még midig csak 48 éves, sokan benne látják az évtizedek óta hiába áhított nagy angol válogatott siker elhozóját.

.

• Ha azt mondjuk, B-CSOPORT, akkor rögzíthetjük: itt aztán tényleg található három régi motoros. A portugálokkal Eb-aranyérmes, NL-négyes döntős Fernando Santos, az ukránokat az NL A-osztályába vezető Andrij Sevcsenko és a luxemburgiak erősödését többek között a mieink kárára is bizonyító Luc Holtz már a vb-selejtezők kezdetekor is a posztján volt.

Sevcsenkóval és Holtzcal ellentétben Szlavoljub Muszlim kijuttatta a válogatottját a vb-re, mégis leváltották, és Szerbia az edzői tapasztalattal nem rendelkező Mladen Krsztajiccsal utazott Oroszországba. A csoportból nem sikerült továbbjutnia, de az NL-ben egy osztállyal feljebb vitte övéit, és most az Eb-selejtezőben is megmutathatja, mit tud.

Szemszögünkből feltétlenül különlegesség, hogy itt dolgozik az egyetlen olyan európai kapitány, aki futballozott az NB I-ben: a Litvániát irányító Valdas Urbonas a Videotonban és a Gázszerben is játszott a kilencvenes években.

• Ha azt mondjuk, C-CSOPORT, akkor köszöntjük a mostani mezőny legtöbb válogatott mérkőzésen pályára lépő szövetségi kapitányát, az észt rekorder Martin Reimet (157).

S van itt egy másik csúcstartó is, az aranyreményektől elmaradó 2016-os Eb-szereplést, a hatalmas kudarcot jelentő 2018-as vb-t és legutóbb a Nemzetek Ligája A-osztályából történt kiesést is túlélő Joachim Löw.

A hagyományosan hosszú kapitányi ciklusokban gondolkodó németeknél immár Löw a mérkőzésrekorder Bundestrainer – e sorok írásakor 171 mérkőzéssel –, megelőzve a hozzá hasonlóan világbajnok Sepp Herbergert (167) és Helmut Schönt (139). Löw szerződése 2022-ig szól, vagyis ha a németek a hírnevükhöz méltón teljesítenek a következő években, 200 fölé kúszhat a meccsrekord.

• Ha azt mondjuk, D-CSOPORT, akkor nem tudjuk nem idézni a mondást: „Jó az öreg a háznál”. Egyrészt itt a legmagasabb a kapitányi átlagéletkor (59.2), másrészt itt bolygatták a legkevésbé a kapitányokat az elmúlt bő két és fél évben (hárman is állásukban maradtak), harmadrészt pedig itt dolgozik a legtöbb olyan szakember, akinek nem ez az első kapitányi megbízatása.

Age Hareide a dán előtt a norvég, Vladimir Weiss a grúz előtt a szlovák, az uruguayi Julio César Ribas – hopp, egy dél-amerikai kapitány! – a gibraltári előtt az ománi válogatott kispadján ült, Mick McCarthy pedig 16 év után tért vissza az ír válogatotthoz, amellyel csapatkapitányként és szövetségi kapitányként is járt világbajnokságon.

S hát a csoport ötödik szakvezetője sem egy nyeretlen kétéves: Vladimir Petkovic vb-re, Eb-re is kivitte már Svájcot, és a Nemzetek Ligája első négyes döntőjében is láthatjuk majd csapatával.

• Ha azt mondjuk, E-CSOPORT, akkor éppenséggel a váltásba vetett hitre találunk példát: itt csupa olyan csapat található, amelyik kapitányt cserélt a bázisnak tekintett 2016-os nyár óta. A horvátoknak bejött, hiszen az Ante Cacicot váltó, jószerével ismeretlen Zlatko Dalic előbb átnavigálta a csapatot a selejtezők egyre fenyegetőbb zátonyai között, majd emlékezetes menetelés végén világbajnoki ezüstérmes lett.

Dalic egy honfitársával is szembesül majd, ugyanis az azeriek Robert Prosinecki gyümölcsözőnek mondható munkásságán felbuzdulva ismét a horvát vonalra váltottak: az osztrák élvonal 1984-es holtversenyes gólkirálya, Nikola Jurcevic kapta a kapitányi megbízást.

Ryan Giggs fényes játékoskarrier, Marco Rossi klubedzőként nyert bajnoki cím (Honvéd) után igyekszik bizonyítani kapitányi rátermettségét, a szlovákok élére frissiben kinevezett Pavel Hapal pedig a furcsán véget érőJán Kozák-éra után kezd új korszakot Szlovákiában.

• Ha azt mondjuk, F-CSOPORT, akkor máris a norvég–svéd csata időpontját keressük (az elsőre nem kell sokat várni: március 20.). Nem akármilyen pillanat lesz, amikor Lars Lagerbäck, a kapitányi korelnök hadba vezeti a norvégokat hazája, Svédország csapata ellen, amelynek korábban kapitánya, a közelmúltban pedig – a jelenlegi svéd kapitány, Janne Andersson mellett – tanácsadója volt… Bemelegítésképp mindketten csoportgyőzelemre vezették csapatukat a Nemzetek Ligájában.

Feljebb jeleztük, a spanyolok BL-győztes edzővel, Luis Enriquével próbálnak dicsőséges fejezetet nyitni, a románok a fiatal kora ellenére lassan évtizede edzősködő Cosmin Contrával kísérelnek meg borsot törni az orruk alá, a feröerieknél kirobbanthatatlan a dán Európa-bajnok, Lars Olsen, míg a máltaiak a rutinos Ray Farrugia személyében hat év után hazai kapitányra bízták a csapatot.

• Ha azt mondjuk, G-CSOPORT, akkor a legfiatalabb átlagéletkorú (49.5 év) kapitányi társaságról beszélünk. Pikáns csoport ez a javából! Lettország egy olyan kapitányt nevezett ki Slavisa Stojanovic személyében, aki nem szimplán szlovén állampolgár, de a csoportellenfél Szlovénia szakvezetője is volt egykor – és éppen Matjaz Keket váltotta, akit a szlovénok nemrégiben újra hadvezérül választottak...

De van ennél durvább is: Izrael Andreas Herzoggal készül többek között Ausztria ellen. A több mint százszoros válogatott Andy 2001 őszén, az Izrael–Ausztria vb-selejtező 92. percében lőtt szabadrúgásgóljával elütötte az izraeli válogatottat a pótselejtezőtől…Eli Ohana szerint a 49 éves osztrák most esélyt kapott, hogy kitörölje azt a szörnyű estét az izraeli szurkolók emlékezetéből, egy másik legenda, az említett meccsen pályára lépő Ejal Berkovic viszont nem ilyen megengedő: szerinte elmeorvosi vizsgálatra kell küldeni azt, aki ezt az ellenséges kinevezést kitalálta…

Mintegy öt év után távozott az utóbbi három évtized leghosszabban szolgáló lengyel kapitánya, Adam Nawalka, ám utódjának, a játékosként lengyel és osztrák bajnok, 42-szeres válogatott Jerzy Brzeczeknek nem sikerült a beugró, kiestek az NL első osztályából. Igor Angelovszki ellenben feljebb vitte csapatát a D-osztályból; a fiatal szakember az egyetlen a mostani tablón, aki ugyanabban a kapitányi székben maradt, mégis más országnév alatt végzi majd a munkáját – Macedóniából időközben Észak-Macedónia lett.

• Ha azt mondjuk, H-CSOPORT, akkor először is a kapitányok játékoskori előmenetelére hívjuk fel a figyelmet: itt a legmagasabb a lejátszott válogatott meccsek száma (285). A világ- és Európa-bajnok Didier Deschamps (103) tagja a százasok elit klubjának, az andorrai Koldo Álvarez mutatószáma is tekintélyes (78). Az elhanyagolható vezetőedzői múlttal albán kapitánnyá tett Christian Panucci 57-szer volt válogatott, Senol Günes 31-szer, Alexandru Spiridion 16-szor – egyedül az izlandiak tapasztalt svéd kapitánya, Erik Hamrén lóg ki a sorból.

Európa jelenlegi kapitányi karában öten vannak, akik már nem először irányítják mostani csapatukat – közülük ketten ebben a csoportban dolgoznak: az egyelőre a Besiktas irányítását is megtartó, teljes állású kapitányként nyártól dolgozó Senol Günes 15 év után tér vissza a török válogatott élére – 2002-ben vele érte el legnagyobb sikerét a gárda, vb-bronzérmet nyert –,Alexandru Spiridon pedig 17 év után lett újra moldovai kapitány. Érdekes egybeesés, hogy Spiridon a Sahtarnál és a Zenitnél éppen a januárban menesztett török kapitány, Mircea Lucescu segítőjeként szerzett jelentős értékes tapasztalatokat.

• Ha azt mondjuk, I-CSOPORT, akkor a külszolgálat jut eszünkbe elsőként: négy válogatott élén áll külföldi kapitány. Hihetnénk, hogy San Marinóban kézenfekvő olasz főnököt választani, de nincs így: Franco Varrella az első.

A belgáknak a vb-bronz fényében nincs okuk kételkedni abban, hogy a spanyol Roberto Martínez jó választás volt, hasonlóképp vannak az oroszok Sztanyiszlav Csercseszovval, a ciprusiak Izraelből vittek kapitányt, a 2018-ban Budapesten még a bolgár Sztanimir Sztoilovval nyerő kazahok pedig – szinte az utolsó pillanatban – a korábbi cseh kapitányra, Michal Bílekre bízták a csapatukat.

Végül még egy visszatérőről: Alex McLeish 2007-ben, beugróként már vezette a skót válogatottat, és a Párizsban aratott, történelmiként ünnepelt győzelem ellenére végül, az utolsó meccsen lemaradt az Eb-részvételről. Skócia is rendező lesz 2020-ban, az elvárás tehát egyértelmű: most meg kell ugrani a magasságot!

• Ha azt mondjuk, J-CSOPORT, akkor megtaláltuk a mezőny egyetlen olyan szövetségi kapitányát, aki a 2016-os vb selejtezősorozatában még egy másik európai válogatottat irányított: hiába marasztalták, a vb-bronzérmes és BEK-győztes horvát legenda, Robert Prosinecki az azeri kispadot a több sikerrel kecsegtető bosnyákra cserélte. Lám, a Nemzetek Ligájában máris sikerült az A-osztályba kerülés.

Ez az egyetlen olyan csoport, amelyikben az összes kapitány pályára lépett legalább egyszer hazája válogatottjában – Prosinecki a jugoszlávban 15-ször, később a horvátban 49-szer –, és a miénk mellett az egyetlen olyan csoport, amelyikben minden válogatottnál kapitányt váltottak 2016 ősze óta.

Az olaszoknál a bőséges topligás edzői múlttal felvértezett Roberto Mancinire (36 válogatott meccs) vár az utóbbi évek mélyrepülésének elhomályosítása, a görögöknél Angelosz Anasztasziadisz (12) lépett a német Michael Skibbe örökébe, Finnországban Markku Kanerva (59) két beugrás után végre igazi kapitányi megbízást kapott, Örményország pedig hosszas próbálgatás után Armen Gjulbudagjanccal (1) vág neki a selejtezőknek.

A maga nemében egzotikus, hogy a René Pauritschtól hat év után megváló Liechtensteint egy korábbi izlandi válogatott szakember irányítja. Igaz, a 47 éves Helgi Kolvidsson(29) több mint húsz esztendőt töltött el játékosként és edzőként a német-osztrák térségben, a közeg nem lesz ismeretlen számára.

*a már 2016. szeptember elsején is hivatalukban lévő kapitányok.

A 2016. SZEPTEMBERI LISTA IDE KATTINTVA BÖNGÉSZHETŐ!