Pelikánok, kacsák – Deák Zsigmond jegyzete

Kicsit A tanú című kultikus filmben érzem magam, mégpedig Pelikán József és a bíró párbeszédének egyik résztvevőjeként: „Akkor még nem sejtettem... – Mit nem sejtett? – Hogy békaemberekkel fogok találkozni. – Álljunk meg egy pillanatra! Az később volt. – Később...” Természetesen a tanúskodásába belezavarodó gátőr szerepét vinném, mert egy éve még én sem sejtettem, hogy a koronavírus elsodorja megszokott életünkkel együtt 2020 két legnagyobb sporteseményét, a labdarúgó Európa-bajnokságot és a tokiói olimpiát. Persze azóta egyre többen kerülnek elő, akik utólag már akkor sejtettek valamit, s még többen olyanok, akik vélt vagy valós (fél)információk alapján folyamatosan bombázzák a médiumokat, közösségi felületeket, hogy ők „mindent is” tudnak e két megaviadal leendő sorsáról.

Legutóbb Karl-Heinz Rummenigge mondta meg az Eb-ről a frankót, aki azért mégsem egy macskajancsi, hanem a Bayern München ügyvezető elnöke, játékosként 95-szörös német válogatott, Európa-bajnok, BEK-győztes, aranylabdás. S ha egy ilyen ember azt nyilatkozza, hogy „ismerem az UEFA elnökét, Aleksander Ceferin hihetetlenül óvatos a koronavírus kapcsán, így azon gondolkodik, hogy ebben a nehéz időszakban nem lenne-e észszerűbb csak egy országban játszani a tornát”, akkor az... Úgy is van? Pedig nincs úgy, legalábbis most még biztosan, hiszen senki sem tudja, milyen lesz a járványhelyzet júniusban, az Eb idején, de még a hónap végén sem. Az UEFA is gyorsan jött a cáfolattal, mondván, egyelőre a 12 helyszínes rendezés különböző módozatai vannak csak a kalapban.

Az olimpia ugyanez a kaptafa, Thomas Bach, a NOB elnöke nagyjából minden héten kénytelen hurráoptimista kijelentésekkel cáfolni, de legalábbis ellensúlyozni egykori „harcostársai” bennfentes(nek tetsző) füleseit. A 78 éves veterán NOB-tag, Dick Pound már tavaly márciusban indiszkrét volt, amikor a játékok elhalasztása még nem emelkedett hivatalos szintre, s azóta is kéretlenül alakítja a „megmondóember” szerepét, legutóbb meg a nála is idősebb, 87 esztendős volt NOB-alelnök, Kevan Gosper hallatta a hangját, javasolván, be kellene vonni az ENSZ-t is a döntéshozatalba, legyen-e olimpia. Pedig ugyan minek? Inkább egy virológusba oltott jövendőmondót. Nem akarok gonosznak tűnni, de nekem az az érzésem, hogy az egykori magas rangú NOB-funkcionáriusok öregségükre üldözik régi hírüket, nevüket, hatalmukat, s a hiúságukat legyezi, hogy még mindig „forog a nevük”. Lehet, hogy azt is mondják, mint amit A tanúban Virág elvtárs: „Visszasírnak maguk még!”

Pedig egészen biztos, hogy a felelős végső döntést nem ők hozzák majd meg, sőt még azt a döntést sem, hogy mikor kell meghozni ezt a felelős végső döntést. Addig meg úgyis maradnak a békaemberek.