Az M4 Sport Eb-háziasszonyai már javában készülnek a tornára!

– Gondolták, hogy néhány héttel az Eb-rajt előtt már-már a szokásos életünket idézve várhatunk a meccsekre?
Berkesi Judit:– Az Európa-bajnokság sok szempontból különleges lehet. Ez lesz az első olyan nagy esemény, amelyen újra összegyűlhetünk. Bízom benne, hogy biztonságosan fellélegezhetünk. Kicsit szimbolikus is lesz, mint ennek a szomorú időszaknak a lezárása.
Petrovics-Mérei Andrea: –Hullámvasúton ültem, ahogyan szerintem mindenki az aktuális állapottól függően. Én is átestem a betegségen, és persze reméltem, hogy az Európa-bajnoksággal kapcsolatos reményeink működhetnek: hogy nézők előtt zajlanak a meccsek itthon és Európa-szerte.

– Miben más a mostani Európa-bajnokságra készülni, mint például a kétezer-tizenhatosra?
P-M. A.: –Hazai rendezésű világeseményként az ember magától is többet vár, a szokásos száz vagy százhúsz százalékos munkamorálnál is több kell, hogy azt érezze, jó lesz. Nekünk televíziósoknak is óriási felelősség – persze óriási élmény is. Minden olyan eseményt különleges, amikor testközelből élhetjük meg a történéseket. Lelkileg sokkal ünnepibb a Puskás Arénába menni, adás előtt meglátni, majd belépni a stadionba, mint amikor „csak” a stúdióból dolgozunk. A felkészülés módja ugyanaz, mint bármikor, de a hangulat ünnepibb.
B. J.: –A várakozás más. Főleg az előzmények miatt. Sportriporterként és emberként is egészen egyedi, a mi életünkben valószínűleg megismételhetetlen élményről van szó. Kétezer-tizenhatban nem tudtam elképzelni, lesz-e még, ami azt a hangulatot, azt az eufóriát felül tudja múlni, ami az Európa-bajnokságot övezte. Egészen különleges volt, de két egymástól távoli helyszínen: Franciaországban vagy itthon volt az. A kettőt egyszerre nem lehetett átélni. Most két csoportmeccsen igen.

– Mikor és milyen feladatkörben találkozhatnak önökkel a nézők?
B. J.:– Andival és Molnár Matyival hárman leszünk műsorvezetők az egész Európa-bajnokságon, így többnyire ebben a feladatkörben láthatnak majd minket az M4 Sporton. A Gurulj be lassítva is! podcast sem áll meg, Hajdu B. Istvánnal rendhagyó adásokkal jelentkezünk, főleg az élményeinkre kihegyezve. Ő helyszínről helyszínre utazik, ami plusz izgalmakat is ígér.
P-M. A.: –Annyit gyanítok, hogy mivel a tavaszi betegséget leszámítva ott voltam a válogatott meccsein, most is lesz rá lehetőségem.

– Az Eb-indulásról döntő, Izland elleni pótselejtezőn is ott lehetett a Puskás Arénában.
P-M. A.:– Katartikus élmény volt. Amikor szegény Gulácsi Péter megkapta azt a gólt, azt gondoltam, hogy ilyen nincs. Pont ő, pont egy ilyen meccsen… nem lehet ilyen kegyetlen a sors, mikor előtte vitte a hátán a csapatot. Nagyon nehezen éltem volna meg, ha azon múlik a kijutás. Kemény volt, utána viszont a legjobb forgatókönyv valósult meg. Pont olyan szögben voltunk, hogy fentről – természetesen már talpon állva – tökéletes irányból láttuk, ahogyan Szoboszlai Dominik elindult, hihetetlen volt és mégis, annyira lehetett érezni – pedig még el sem lőtte –, hogy ebből gól lesz. Végre egy magyar válogatottal történt meg, hogy igazán fontos meccsen az utolsó pillanatban fordítani tud.

– Jó eséllyel eltalálnám, hogy egy játékos mit felel erre, de a sportriporternek, műsorvezetőnek mennyire hiányzott a drukkerek jelenléte a lelátókról?
B. J.: –Rettenetesen. Azért vagyunk a helyszínen, hogy a mérkőzés valamennyi mozzanatát, rezdülését megpróbáljuk átadni a tévénézőknek. Az atmoszférának óriási a szerepe, hogy dramaturgiájában miként alakul egy mérkőzés. Szükségesbeszélni egy-egy mérkőzésen a taktikai hadrendről, az edzői húzásokról, de emellett a szurkolói jelenlét és támogatás olyan erőket tud mozgósítani, ami kupákat dönthet el. Ez túlmutat a számokon, a szigorú szakmai kérdéseken, de hozzátartozik egy mérkőzés összképéhez.Elég csak arra gondolni, a játékosok hányszor mondták el az elmúlt egy-másfél évben, hogy mennyivel nehezebben pörögtek fel egy-egy meccsen. Nehéz volt üres lelátókkal – nekünk is, a játékosoknak is, és otthon a tévé előtt a szurkolóknak is.
P-M. A.: –Ha nem is focipályán, de atlétikai pályán nőttem fel. Gyerekként számtalan csarnokban megfordultam, és most a saját gyerekeimen is azt látom: egészen másként élik meg, ha ott vannak a szurkolók a versenyeiken. Válogatott szinten is ugyanilyen érzés lehet. Őszinte leszek, azzal nem feltétlen értek egyet, hogy a sport a szurkolókért van. Ez csak egy a célok közül. A sport elsősorban azért van, hogy küzdjünk, nyerjünk, kikapjunk, hogy az ember megtanuljon szenvedni, felállni és örülni. Ha ehhez hozzá lehet tenni, hogy nézői igényeket is kiszolgáljanak a rendezvények, hogy emberek szórakozhatnak vagy épp szomorkodnak, és jelenlétükkel plusz energiát szabadítanak fel a sportolókban, az úgy lesz kerek egész.

– Franciaország, Németország, Portugália. A legutóbbi két világbajnok és a címvédő vár a magyar válogatottra a csoportban. Milyen meccsekre számítanak?
P-M. A.: –Bízom az örömjátékban és abban, hogy bármikor borulhat a papírforma. A realitást nézve nem feltétlenül hiszek abban, hogy ez most így lehet, de ha arra az útra gondolok, ahogyan eljutottunk ide, hogy egy – nem csak a futball szempontjából – mennyire küzdelmes másfél év vezetett az Eb-ig, bízom az örömünnepben. Európa-bajnoki meccsek a Puskás Arénában a magyar válogatottal! Ez szerintem önmagában elég a boldogsághoz. Vannak egyéni és csapatcélok, lehet beszélni tisztes helytállásról, pontszerzésről, netán egy győzelemről, de szerintem most az első sorban az áll, hogy ott lehetünk, hogy együtt ünnepelhetünk.
B. J.:– Küzdeni kell, ez nem is lehet kérdés. A végsőkig harcolómagyar válogatott – talán ez az a kifejezés, amit a szurkolók is gyakran emlegetnek az elvárásaik között. S ez az, amiről Marco Rossi szövetségi kapitány is sokat beszélt. A mentalitás kulcsfontosságú, hogy készek legyünk harcolni. Elnézve az ellenfeleket – csupán azt – hogy a játékosaik közül hányan szerepeltek klubcsapataikkal a Bajnokok Ligája elődöntőjében, szerintem nem kellbelemenni az esélylatolgatásba.A lényeg, hogy taktikailag felkészülten,a szurkolók támogatása mellett kell küzdeni minden meccsen. Nefelejtsük el, hogy az Eb a magyar játékosok életében is egyszeri és megismételhetetlen élmény lesz.

– Az egész Európa-bajnokságra tekintve milyennek látják az erőviszonyokat? Van favoritjuk vagy kedvencük?
P-M. A.: –Persze, de úgysem mondom meg.
B. J.:– Mindig van egy-egy történet, egy szimpatikus kiscsapat, akiért az adott tornán jobban szorít az ember. A kétezer-tizennyolcas világbajnokságon például a horvátokért. De egyébként nincsenek kedvenceim, a magyar válogatottért szorítok.
P-M. A.:– Szerintem kifejezetten izgalmas Európa-bajnokság lesz, a szokásosnál több fordulattal, drámával. Ezt láttuk a Bajnokok Ligájában is. Talán Thomas Tuchel, a döntős Chelsea menedzsere nyilatkozta azt, hogy még mindig az előző kiírást megnyerő Bayern Münchent tartja a világ legjobb csapatának. A Bayern viszont már a negyeddöntőben kiesett. Elég volt két olyan hét, amikor Robert Lewandowski sérült volt, és máris borult minden. Iszonyatos terhelésből érkeznek a játékosok, rengeteg mérkőzés van a lábukban egy olyan idény végén, amit szinte szünet nélkül, már eleve fáradtan kezdtek. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mi történik, ha valamelyik játékosnak pozitív lesz a tesztje… Nem tudnék egy-két fő esélyest mondani.

– Ha újságíróként nem, de a szertárostól az edzőkön vagy játékvezetőn át a játékosig bármilyen szerepben, feladatkörben ott lehetnének a Puskás Arénában, melyiket választanák?
P-M. A.:– Hmm... bármelyiket, csak ott lehessek a stadionban. Akár jegyszedőként vagy büfésként is, ha úgy be lehetne lesni néhány percre. Az atlétikában sok mindent megtapasztaltam, de mind a mai napig megtiszteltetésnek veszem, ha egy nagyobb versenyen, bármilyen minőségben ottlehetek. Ez a futballmeccsekkel is így van. Úgy jött ki a feladatmegosztás, hogy a kétezer-tizenhatos menetelésből annyira nem tudtam kivenni a részemet, ilyen szempontból van bennem hiányérzet. Nem tudtam úgy megélni, ahogyan előzetesen reméltem. Most szeretném átélni és elraktározni az élményt.
B. J.:– Szurkolóként. Ez egyértelmű. Én is szurkolóként kezdtem. Eszméletlen öröm egy Európa-bajnokságon dolgozni, de közben hiányzik az, hogy az ember ott legyen a lelátón. Egészen más onnan átélni az eseményeket, az ember teljesen átadhatja magát a történéseknek, úgy, ahogyan újságíróként nem tehetjük meg.Ahogy Esterházy Péter fogalmaz, szurkolónak lenni költői létet jelent, mert a szurkoló eltekint a realitástól, az újságírónak viszont muszáj objektívnek maradnia.Amikor a gyermekvállalás miatt nem dolgoztam több mint egy évig, ismét volt lehetőségem szurkolóként kimenni egy meccsre – talán hat év után először – és tényleg csodálatos érzés volt. Az ember énekel, szotyizik, kommentálja az eseményeket. Nincs ott a mikrofon, nem kell, hogy moderáld magad – csak átadod magad az élménynek. Egyértelmű, a lelátón szeretnék lenni, bent a drukkerek között.

– Ha nincs ott a mikrofon Berkesi Judit megindul a kerítés felé?
B. J.:– Nem, ezt azért nem. De nagyon szeretek ott állni a tömeg közepén és együtt énekelni, szurkolni. Épp beszéltük az egyik kollégámmal, hogy az a kedvenc pillanatunk, amikor a csapatok felsorakoznak, mind együtt elénekeljünk a Himnuszt, és van egyetlen másodperc, vagy annál is kevesebb, amikor már csend van, mert mindenki épp vesz egy mély levegőt, hogy utána teli torokból törjön fel a „Ria-Ria-Hungária!”.

– Karrierjükben hová teszik majd a hazai rendezésű Európa-bajnokságot?
P-M. A.:– Amikor kétezer-hétben visszajöttem az akkori Telesporthoz, az első ilyen nagy világversenyünk az osztrák-svájci rendezésű Európa-bajnokság volt. Az volt az első, amit műsorvezetőként végigvihettem, ezért külön polcon tartom. Kíváncsi vagyok, hogy a hazai rendezéssel a mostani Eb milyen plusz élményeket tartogat, de biztos vagyok benne, hogy ez is hasonlóan magas polcon lesz, ha évek múlva visszagondolok rá.
B. J.:– Lehetne, hogy utána kérdezze meg? Kettőezer-tizenhat után azt mondtam, hogy egy a magyarok részvételével megrendezett Európa-bajnokság, illetve olimpia után nem tudom, hogy bármely riporter életében van-e még feljebb. De az ember szereti, ha az élet végül rácáfol, és tud egy még színesebb, még különlegesebb kihívást adni számára. A futballesemények mindig különlegesek, az olimpia is – bármi, amit idehaza rendeznek, az. Például a kétezer-tizenhetes vizes-világbajnokság. Nem szeretném ezeket rangsorba állítani, lehet, hogy akad olyan sportesemény, ami nincs akkora fókuszban, mint most ez az Eb, de mégis olyan drámai fordulatot, pillanatot tartogat, ami a helyszínen átélve életre szóló marad.