Eb 2020: a portugálok külön sajtótájékozatót szerveztek Bölöninek Budapesten

Miközben a portugál kollégák előkészítették kameráikat és mikrofonjaikat a beszélgetéshez, addig mi a szálloda recepcióján beszélgettünk Bölöni Lászlóval.

„A portugálok imádják a labdarúgást, ez egy vallás számukra – mondta a kanapén éppen kényelmes pozíciót kereső 68 esztendős szakvezető. – Amikor 2002-ben megnyertük a bajnokságot és a kupát, abban az idényben nem nagyon mászkáltam a városban. Az otthonom és az edzőközpont között ingáztam, meccsnapon persze a stadionba azért elmentem. A kupadöntő után aztán ellátogattam egy kápolnába, ahol, mint kiderült éppen temetés zajlott. Fogalmam sem volt, hogy hova tévedtem, sűrű elnézések közepette megfordultam. Már kiértem, amikor valaki megkocogtatta a vállam, majd azt mondta, az édesapja temetése zajlik éppen, de ki kellett jönnie utánam, muszáj aláírást kérnie tőlem.”

A tapasztalt edző éppen befejezte a sokatmondó történetet, amikor megcsörrent a telefonja. „Nem tudom mikor érek oda, még nem kezdtük el a felvételt. Igen, jó lesz a lucskos káposzta, az még negyven fokban is jólesik.”

A szakembert édesanyja hívta, és már a hétfői ebéd körülményeiről érdekelődött, hiába egy anyuka még 96 évesen is odafigyel a fia igényeire.

A Nemzeti Sport állandó szakértőjének, Bölöni Lászlónak korábbi véleményeit az Eb-vel kapcsolatban, itt olvashatja el!

Közben mindenki elfoglalta a helyét a bárban, majd kezdésnek előkerülnek a régi fotók, portugál címlapok. Az A Bola óriási betűkkel kiáltja világgá, hogy a Sporting 18. bajnoki címét szerezte, Bölöni László meghatódva nézegeti a képeket. A legnagyobb jókedvet egy Paulinhóval közös fotó váltja ki.

„Paulinho a szülei által elhagyott, mentálisan sérült kisgyerek volt. Nagyon rossz állapotban egy gyerekkórházban kezelték, az orvosok már majdnem lemondtak róla, amikor a Sporting vezetőségéből valaki kihozta onnan. Volt labdaszedő, szertáros, manapság pedig a lecserélt játékosoknak ő adja a melegítőfelsőt. A futballisták megtanították számolni, külön ember rendezte a pénzügyeit. Sokszor megviccelték, egyszer egy kutyával állított be hozzám, mondván azt mondták a játékosok, hogy szeretnék egyet. Később zsiráfot akart hozni nekem, de azt mondta, sajnos olyat nem tud hozni, mert túl hosszú a nyaka.”

A következő fotón Cristiano Ronaldo és Bölöni László volt látható, mindketten zöldre festett hajjal, a Szuperkupa-győzelem ünneplése közben örömködtek.

„Cristiano fiatalon élénk, vidám srác volt az öltözőben, ám amikor kifutott a pályára rögtön felnőtt és érett lett. Sok minden más is, de leginkább ez különböztette meg a többi fiatal tehetségtől. Ricardo Quaresma, Hugo Viana vagy Joao Pinto, mind remek játékos volt a csapatomban, ám Ronaldo különb volt náluk is. A portugál ügyvédem Benfica-szurkoló volt, és abban az időben azt nyilatkoztam egy francia újságnak, hogy Cristiano Ronaldo nagyobb lesz, mint a modern Eusébio. Na, az ügyvédem nekem esett, kérdezte, hogy mondhatok ekkora hülyeséget?! Fogadtunk, végül nyertem. Ronaldóval néha manapság is beszélünk. Hogy ő lenne a világ legnagyobb futballistája? Ezt kimondani tiszteletlenség lenne Maradonával, Pelével vagy Messivel szemben, és nem illik más nagyságokat megsérteni. Egyértelmű, a világ egyik legjobbja.”

A beszélgetés során szóba került még Mario Jardel drog- és alkoholproblémája, Joao Pinto kiharcolt tizenegyesei és Quaresma tehetsége, aztán az egybegyültek lekapcsolták a kamerákat és elpakolták a mikrofonokat, majd a jelenlévő tíz portugál sajtómunkatárs mindegyike egyenként áll oda Bölöni László mellé a közös fotóhoz az emlékezetes beszélgetés záróakkordjaként.