Íme, a foci Eb-k legmenőbb és legborzalmasabb frizurái!

Az első négy torna főszereplői a szovjetek és a jugoszlávok voltak, ugyebár ez nem az egyéniségeknek kedvező kor volt a két országban, néha szinte várta az ember, hogy nyakkendőt kössenek a sztárok két szerelés és két gólöröm közepette. Ami biztos: a pájeszmenők a jugoszlávok voltak, és Luis Suárez, valamint Albert Flórián tökéletesen hullámzó hajtincsei voltak csak mérhetők Lev Jasin kissé hosszabbra növesztett, de szigorúan hátrafésült frizurájának népszerűségéhez.

1968-ban az olaszoknál megjelent néhány oldalra, de egyben a szemöldökre fésült haj, a remek támadó, Dragan Dzsajics ekkor kezdte el növeszteni a haját, amelyet szokatlanul mélyről kezdett el a másik oldalra fésülni, miként az angol romantikusok – és kései utóduk, Bobby Charlton, aki a kopaszság ellen ráfésüléses módszerrel próbálkozott. Nem is volt ezzel baj, amíg el nem kezdett futni, vagy el nem kezdett esni az eső, mert ezt követően úgy nézett ki a parádés képességű futballista, mint Gollam a családi pótlék utáni kora reggelen.

Sandro Mazzola egyenesen a pájeszok pájeszával jelentkezett, ebben a műfajban meg sem próbálták ők beérni abban az évtizedben, nem mellesleg ő a korszak legjobb bajszos futballistája is…

A hetvenes évek az egyre hosszabb hajakról szóltak, a Hair című musicalt ugyebár 1968-ban mutatták be, kellett egy kis idő az elterjedéshez és főleg a növekedéshez. A pájeszok szinte külön frizurákat alkotnak, szinte érzi az ember a képek láttán a 101 százalékban műanyagból készült lyukacsos atléták illatát is. Ezt a stílust az NSZK-sok vitték sikerre, a futballjukkal együtt, és már el is felejtettük, Gerd Müller egy Eb-re micsoda hajkoronával érkezett!

1976-ban a holland arany- és ezüstgeneráció utoljára nekirugaszkodott egy kontinentális siker elérésének, de nem értek célba, talán Arie Haan angyali szőke hosszú haja hiányzott. A torna sztárja a félhosszú, olykor gondosan lefésült hajú Johan Cruyff helyett az abszolúte jellegtelen „semmifrizurát” a merészen igénytelen harcsabajusszal, vagy inkább csak „törpeharcsabajusszal” bátran ötvöző Antonín Panenka lett.

Négy évre rá alaposan hozzájárult az NSZK-s Bernd Schuster a fülre növesztett frizura elterjedéséhez, és Uli Hoeness (a képünkön) megmutatta, egy kezdődő kopaszság sem akadálya egy kezdődő Bundesliga-frizurának.

De mi volt ez Dave Watson hajzatához képest, akinek a fejére épített egy vidám frizőr egy szovjet lemez Holdrakéta játékot, méretarányosan, de nem méretaranyosan; Phil Thompson még ma is szembejön velünk szabolcsi falvakban, és csípős dauervízszag lengi őt körül, no és egy virágmintás nejlonotthonka.

Giancarlo Antognoni elöl L-alakban oldalra fésült, hátul göndörösen hosszúra növesztett haja azonnal népszerű lett, akárcsak a belga kapus, Theo Custers mikrofonfrizurája, amelyhez harcsabajuszt választott – szinte várja az ember, hogy egy műbőrből szőtt autóstáskát a hóna alá csapva felpattan egy IFA-fülkébe. Szelídebb verziójával Herbert Prohaska próbálkozott.

Michel Platini göndör fürtjeinek jelentőségét aligha kell ecsetelni ezeken az oldalakon, emlékezetes még Humberto Coelho tömött bajsza (a portugáloknál egyébként is nagy divat volt a bajusz, később a dánok veszik át tőlük a stafétabotot, illetve bajuszkefét), ilyet sem nagyon látni manapság, az új idők szeleként a szovjetek is megnövesztették a hajukat, ma már látjuk, mi lett a vége. A svéd Ronnie Hellström merészen előrenövesztett pájeszt viselt, a szomszédból Lars Ulrich elvitte a hírét Amerikába, lásd a fiatalabb James Hetfieldet.

Ha már Platini szóba került, nem mehetünk el Joel Bats és Dominique Rocheteau bozontja mellett, Jean-Amadou Tigana, José Touré és Marius Tresor személyében megjelentek az első színes bőrű játékosok, a maguk rövidre, de kerekre nyírt frizurájával. A dán dimamitok ekkor robbantak be, Per Frimann borzalmas frizurája ellenére is, a belga Luc Millecamps pedig talán az Eb-k első szakállas labdarúgója lett.

Klaus Augenthaler és Andreas Brehme is jellegzetes frizurával szerepelt, negatív és pozitív értelemben, de a német csapat tele volt egyéniségekkel ebből a szempontból is: Rudi Völler a maga Bundesliga-frizurájával, Jürgen Klinsmann az angyali szőkeségével (lásd még Brinkmann professzor fiát, Udót!). 1988-ban Paolo Maldini megidézte Antognonit, majd játékával felül is múlta őt. Gianluca Vialli vidám, bodor fürtjei és Roberto Mancini hátul félhosszú, elöl játékosan a homlokba hulló tincsei miatt is az olasz csapat a nők kedvence lett.

Jesper Olsen széllel tupírozott haja megidézte a nagy amerikai hajbandák időszakát, Manuel Sanchís bizonyította, a göndörség nem mindig nyerő, Emilio Butragueno meg ennek az ellenkezőjét. De 1988-ban a holland csapat a pályán és azon kívül is vitt mindent: Aron Winter pengeéles bajsza ide, Ronald Koeman és Adri van Tiggelen szőke egyszerűsége oda, Frank Rijkaard mikrofonos és bundesligás jólfésültsége bárhová, Ruud Gullit fürtjei bevonultak a futballtörténelembe.

Rácz László és Rinat Daszajev az utolsó, a bal szélről (ha már Szovjetunió, ugyebár) fésült frizurákat szállította az Eb-kre, Alekszandr Zavarovék göndör fürtökkel próbálkoztak, Szergej Alejnyikov hetyke bajusszal, Ivan Jaremcsuk a korban szokatlan erős borostával, de ez sem segített a fináléban.

1992-ben a svédeknél Roland Nilsson Dieter Bohlen-másolatból jólfésült városi vadásszá vált, igen modern stílusban, a bohleni stílt Tomas Brolin vitte tovább, kirobbanó sikerrel. A legsármosabb mégis szegény Klas Ingesson volt, kivéve annak, akit éppen faragott a középpályán.

Tengerészgyalogos-séró, vad loboncok, homlokba és felfelé tupírozott haj, az eredményességgel volt csak a baj

A jugoszlávok nem lehettek ott, de benne voltak a korszak legnagyobb adatbankjában, a Panini-albumban. Szinisa Mihajlovics a vihartépett szalmaboglya-haja miatt azonnal népkedvenc lett, és sokáig találgattuk anno, mit is akar kifejezni a frizurájával a skót cserekapus, Henry Smith?

Kevin Gallacher gombafeje előtt viszont le a kalappal, Dmitrij Harin pedig a vizes hatású göndörséget hozta divatba, egy idő után Angliában is, Igor Kolivanov megmutatta, mit lehet összehozni egy Bundesliga-frizurával és egy hajegyenesítővel. A legunalmasabb frizurákkal a dánok rendelkeztek, napszítta, szélfútta üstökkel estek be ugyebár a strandokról, Brian Laudrup a prehipszterikus frizurájával messze kiemelkedett a keretből.

Nem lehet elmenni szó és elismerés Chris Waddle 1992-es Eb-frizurája mellett, a bolondos, de ördöngös angol szélső hátul Bundesliga, oldalt tengerészgyalogos, legfelül egy Rick Astley-be oltott Jason Donovan volt. Máskor ötvözte ezt némi Duran Durannel, néha Boy George-dzsal, de az 1990-es vb-n abszolúte modern frizurát villantott, ezt, és a beadásait is lemásolta később David Beckham.

Waddle-nek minden jobban állt, mint a ginesüveg, és duplán igaz ez Paul Gascoigne-ra, aki legszebb napjait talán az angliai kontinenstorna idején élte, amikor a pályán nemcsak technikai megoldásaival és a fizikai erőnlétével sokkolta az ellent, de hidrogénszőke üstökével is. Ne feledjük, Hollywoodban ekkoriban a szuperfilmek elképzelhetetlenek voltak legalább egy hidrogénszőke gonosz nélkül.

Waddle frizurája annyira legendás, hogy még ma is lehet ilyen parókákat vásárolni, Gascoigne fura frizurája, amelyik bármelyik szerzetesnek a dicséretére válna, újjászületett 2021-ben Phil Foden fején.

Csak erős idegzetűeknek!

Ha már Anglia… David Beckham megkerülhetetlen ebben a tekintetben is. Az 1996-os kalandokból kimaradt, 2000-ben nagyon rövidre gépelt hajjal okozott csalódást a csapatával együtt, négy évre rá a korábbi hosszabb haját szinte teljesen levágatta a kontinenstorna tiszteletére, de most sem jártak sikerrel. 2000-ben az angol csapatból a lófarkát lenyesető, Magnum-bajszot és korabeli Brad Pritt-tincseket virító kapus, David Seaman volt az igazi stílussztár.

Forrás: gq.com

Ha már hosszabb haj: akár csak Luka Modric, Zlatan Ibrahimovic is járt Eb-n vékony hajpánttal, amelyet anno Claudio Caniggia emelt be a futball világába (szerencsére a hajráfok csak rövid ideig voltak jelen a futballban). Ibrahimovic 2004-ben így szerezte meg a világtörténelem egyik legszebb gólját, 2016-ban a felül megcsurkázott, japános stílusban nem ment neki annyira. Mulannak egyébként is jobban áll ez a frizura.

Húsz évvel azelőtt jólfésültség terén Darren Anderton vitte a pálmát, Alain Sutter pedig szerintünk az Eb-k első csurkás játékosa, Edgar Davids és Clarence Seedorf pedig továbbfejlesztette Rijkaard rasztáit, később lófarokba rendezték az egészet, előbbi néha még narancssárga szemüveget is viselt hozzá, ha már oranje. A skót Ally McCoist frizurájában ott a brit kilencvenes évek, Colin Hendry szomorú pásztorkutyahaja felidézte Jamie-t és a csodalámpát, de igazából a bekk csodálkozó tekintete marad meg bennünk erről a tornáról, Gascoigne szerint Hendry még mindig a labdát kereste akkor is, amikor már bontották a Wembley-t.

Jordan Lecskovot és szegény Trifon Ivanovot már sokszor megénekeltük, most nem tennénk, maradjunk annyiban: szerencséjükre Disztl Péter nem lépett pályára Eb-ken, így a két bolgárt emlegeti a szaksajtó azóta is. Angliában a vizes hajra zselét kenő németek diadalmaskodtak, a méltósággal kopaszodó Matthias Sammer vezérletével, a döntőben vesztes cseheknél Václav Nemecek hátrafésült hosszú haját ma sem értjük. Karel Poborsky szerintünk göndörített suttyomban, a méltatlanul elfeledett védő, Jan Suchopárek pedig kora Carles Puyolja volt, két értelemben is. Felhívnánk Pavel Kuka fent rövidre szedett, oldalt hátrazselézett hajára, falusi diszkók akkoriban elképzelhetetlenek voltak enélkül, Mikkel Beck-figurák nélkül dettó, szigorúan bő, fehér pólóban, kék farmerben és sportcipőben. Az olaszoknál Fabrizio Ravanelli bevezette a minőségi őszülést, Alessandro Del Piero pedig újradefiniálta a homlokba csavarodó tincsek fogalmát, minden lány, nő és asszonyság őszinte örömére. A portugáloknál Fernando Couto ekkor lett nagy kedvenc, nem kis részben Hair-kompatibilis lobonca miatt, a török Recep Cetin pedig körszakállal villogott (a kispadon).

A bolgárok frizuráiban ott a rendszerváltás minden kínja és öröme

2000-ben Paulo Sousa még hosszabb hajjal és „homlokgumival” jelentkezett, Ray Parlour középen elválasztott haja a westernfilmek bankárjainak a világába vezetett el bennünket, Henrik Larsson éppen rasztásan készült az Eb-re, Gianluigi Buffon ötcentis hajából formált tüsihajat, Paolo Maldini oldalt megnövesztette, de ez csak Thomas Magnumnak áll jól, Luis Enrique és Patrik Berger szorosan lefésült félhosszú haja sem volt bombasiker. Mihajlovics végre a maga valójában is megjelent Eb-n, zselés tüsihajjal, érdes futballal. A szlovén Zlatko Zahovic félhosszú haja furán állt hajráf nélkül, jegyezzük meg ezt is, és Seedorf mellett Christian Karembeu is rasztát villantott – Fabien Barthez pedig megmutatta, a kopasz fej nemcsak szép, de praktikus is lehet!

A portugáliai kontinenstornán a Takáts Tamás-hasonmásversenyt simán megnyerte Ricardo Carvalho, Cristiano Ronaldo szőkített tincsei háttérbe szorultak az egyenes hajra váltó Fernando Couto és főleg 2000 pozitív és negatív hőse, Nuno Gomes mögött, de sármban Luís Figóval felvenni a versenyt senki sem képes. Az angoloknál David James szőkített, a horvát Igor Tudor pedig minden idők legigénytelenebb Eb-frizurájával állt elő, oldalt, hátul és felül is kócosan, hétcentiméteres tincsekkel, míg az olasz Massimo Oddo bevezette a tornákat a vitorlafrizurák korába.

Francesco Totti 2000-re megtalálta végre igazi önmagát a nagyon rövid és nagyon hosszú verziók után: római módra az arany középút lett a nyerő, a fehér, vékony gumipánttal a fején sem tudta igazán elrontani ezt, négy évre rá sokkal hosszabb hajjal jelent meg a tornán, de nem ezért lett annak egyik legnagyobb vesztese.

De ha már Portugália: a 2000-ben berobbant, egyben a kezezése után le is vitézlett Abel Xavierrel paradicsommadárságban nehéz felvenni a versenyt. Épített a fejére méhkast, megőszült vagy megsárgult napok alatt, de minden szónál többet mondanak a képek.

2008-ban C. Ronaldo oldalra fésült frizurával jelent meg, de a tornát nem ő döntötte el, hanem Fernando Torres, annak ellenére is, hogy az egyenes vonalban lefésült, tépett hatású frizurája igencsak megosztotta még a „Kölyök” rajongóit is. De inkább volt ez telitalálat, mint Mario Balotelli ízléses szőke tarajocskája…Bezzeg régen az olasz futballnak még egy „Copfocskára” is futotta!

Bacary Sagna is úttörő volt, de csak szőkített rasztatincsei miatt, Wayne Rooney pedig jó sok hajat ültetett be magának, hogy azt egyre rövidebbre nyesse.

2012 jellegzetes alakja Andrea Pirlo volt, ahogyan mondani szokás, harminc fölött már nem érdemes félhosszú hajat növeszteni, mert inkább vicces, mint menő lesz az ember, de nyilvánvalóan a talján zseni ebből a kategóriából is kilógott. Felfelé. Meg sem lepődtünk ellenben a portugál szűrő, Raúl Meireles kinézetén, aki nem véletlenül volt kora legjobb labdaszerzője, mert egyszerűen nem mertek hozzá közel menni néha még saját emberei sem.

Kócos mohikánfrizura a gyérülő tollazat ellenére is, ápolatlan vikingszakáll, amelyet egy görbe este után egy kecske rágott cakkosra, majd a mézsörszagtól elcsábuló méhek vertek benne tanyát. Jorgosz Szamarasz hosszúra növesztett rockerhaja ehhez képes maga a frizurák faéke, a spanyoloktól emeljük ki a védelmi gátat: Sergio Ramos a mából visszanézve éppen szépfiús, jólfésült korszakát élte, a leendő anyósok kedvencének nézett ki, Gerard Piquével együtt.

Az előző, 2016-os Eb-n valósággal dúskáltunk az extrém frizurákban: Radja Nainggolan apró, pengeéles tarajakkal jelentkezett (egy szakértő szerint ez volt a pszichopata-frizura), Marek Hamsík ekkor sokkolta a Serie A-t nem ismerő világot a borzalmas manófrizurájával, amelyet minden bizonnyal öntudatlan énjéből szedett elő, a mocsári ragyák világából. Ha már mesék: az 1996-ban disztingvált hivatalnokfrizurával megjelenő Pavel Nedvedből előbújt egy idő után a Varázsceruza-rajongó kisfiú, a frizurája 2004-ben egészen egy táncdalfesztiválos kezdő énekesnőt megidézővé vadult, újra megismertetve a fiatalokat az ondolálás fogalmával.

Hamsík taraja mindenkit elhomályosít még ma is, Balotelli, de még Stephan El Shaarawy is csak jelenthet neki ismertségben.

Aaron Ramsey úgy nézett ki, mint egy szőkített főgonosz egy ázsiai filmből, néha szinte vártuk, hogy Gareth Southgate-tel ruhát cserélve nagyon megveri Jackie Chant, Gareth Bale Ibrahimovic japános korszakát idézte meg, olykor a játékával is (idén alányírt, mint Jason Newsted), Paul Pogba hozta a tőle elvárt üzeneteket és díszcsíkokat a fején, Martin Skrtel felidézte Beckham 0.3-as korszakát, a legjobban fésült játékos a német Mario Gómez előtt egyértelműen Olivier Giroud volt.

No és Marouane Fellaini?

A mi különdíjasunk az olaszok szépfiúja, Graziano Pelle, aki gyerekkorában biztosan sok maffiás filmet nézett, fehér öltönyökkel és kilós adagokban mért pomádéval, de mindez semmi ahhoz képest, amikor meglátták a magyar TV-nézők az ukrán Roman Zozulját: a nők felkiáltottak, hogy „Ott van Máris szomszéd!”, a férfiak pedig felnevettek: „Visszatért Lecskov!”. Írjuk le a teljes nevüket is: Dr. Máris Márton Ottokár, ill. Jordan Lecskov.

Nincs vita abban, 2016 citromdíjasa David Alaba, szép göndör afrofrizurájának tetejét nagyon szép sárgásra sikerült beszíneznie. Cristiano Ronaldo nem sok újat talált ki ezúttal, de néhány csíkkal megmutatta, hogy még mindig ő a hajnyírás királya, nem pedig Pogba. Így indult el játékos-edzői pályáján a fináléban.

Az előző Eb-n zseléfronton mindenki csak jelenthetett az albán Elseid Hysajnak, a szakértők szerint nála jobb sisakfrizurája nem volt még labdarúgónak, most már látjuk, csakis azért nem igazolt a Chelsea-hez, mert az általa felhasznált gél mennyisége már bezavart volna a Brexites kvótatárgyalásokba. A Charlie-különdíjas versenyző nem meglepő módon egy osztrák, mégpedig Julian Baumgartlinger, de egy koncert közben fentről sörrel leöntött fiatal Joe Cocker vagy egy hosszú buli végén lévő Ronnie James Dio is éppen így nézett ki. Retroérzésből jeles!

Az idei legmenőbb Eb-frizurákat egy külön cikkben taglalja majd kolléganőnk!