Eb 2020: csak egy maradt a 11-ből, de az az egy – a Wembley

Egykor az Európai Nemzetek Kupája, majd az Európa-bajnokság négyes döntőinek természetesen egyetlen nemzet adott otthont, de sohasem egy város. Amióta előbb nyolcasra, majd 16-osra, végül 24-esre bővítették a tornát, egyre több és több stadionra volt szükség, sőt 2000-ben, 2008-ban és 2012-ben két rendezőre is.

Az Eb-történelem 60. évfordulóján még Michel Platini ex-UEFA-elnök javaslatára lett fél Európa házigazda (mi, magyarok is ennek, pontosabban a Puskás Aréna felépülésének, no meg nyilván az UEFA-alelnök Csányi Sándor érdekérvényesítő erejének is köszönhettük, hogy közéjük kerülhettünk), de a torna végjátékára már egyetlen arénában kerül sor.

A Wembleyben, Európa (csak a Camp Nou előzi meg) második legnagyobb stadionjában.
London büszkesége eredetileg három csoportmeccsnek, egy nyolcaddöntőnek és az utolsó három mérkőzésnek adott volna otthont, de miután Bilbao és Dublin áprilisban visszamondta a rendezést, még egy, eredetileg dublini nyolcaddöntő (ez lett az olasz–osztrák) is a Wembleybe költözött.

Az angolok már az 1966-os világbajnokságon és az 1996-os Eb-n is valamennyi meccsüket itt, pontosabban 2001-ben lebontott elődjében vívták, és ezt egy kivétellel – a negyeddöntőjükre a római Olimpiai Stadionban került sor – most is, amikor szerte a kontinensen zajlott a torna, sikerült elérniük.

A régi Wembleyben 2000 októberében játszották az utolsó meccset (Anglia–Németország vb-selejtezőn 0–1), a következő két év a bontásé volt, 2003-ban az első kapavágásokkal megkezdődött és négy évig tartott a mai aréna építése. Az első hivatalos meccset nézők előtt az angol és az olasz U21-es válogatott játszotta benne 2007. március 24-én.

A FEHÉR LÓVAL KEZDŐDÖTT

Az eredeti Wembleyt 1923-ban adták át, ám hivatalos neve sohasem ez volt (csak a londoni kerületé, ahol felépült), hanem Birodalmi Stadion. Az 1923-as FA-kupa-döntőt játszották először itt – azóta is csak az 1970-es költözött Manchesterbe, és az újjáépítés miatt 2001 és 2006 között volt a cardiffi Millenium-stadion a házigazda. Összesen 86-szor emelték magasba a londoni arénában az FA-kupát, míg a Ligakupa döntőjére 1967 óta kerül sor a Wembleyben (kivéve itt is a lebontás és építés éveit) – igaz, az esetleges újrajátszásokra mindig másutt.

A nézőrekord 126 047 fő, ezt rögtön az első, 1923-as FA-kupa-finálé hozta, az úgynevezett White Horse Final (Fehér Ló-döntő), az első labdarúgó-mérkőzés, amit a későbbi szentélyben játszottak. A valóságban persze ez egy tippelt szám, ugyanis az FA naivan úgy gondolta, nem árul jegyeket, így majdnem 300 ezren gyűltek össze, a pálya is tele volt nézőkkel, csak nagy nehezen sikerült megtisztítani, hogy a Bolton Wanderers és a West Ham United háromnegyed óra késéssel végül elkezdhesse a döntőt. Az oszlatásban elévülhetetlen érdemeket szerzett egy lovasrendőr, George Scorey – és Billie nevű fehér lova. Scorey élete végéig tiszteletjegyet kapott az FA-kupa fináléira, de nem érdekelte a futball, sohasem ment el, Billie-ről pedig White Horse Bridge-nek nevezték el a stadionhoz vezető hidat. A trófeát V. György király adta át (1936-tól előbb a trónon őt követő fiai, majd 1952-től unokája, II. Erzsébet), a döntőt követő banketten pedig Lloyd George miniszterelnök mondta a pohárköszöntőt.

A White Horse Finalhoz hasonló megkülönböztetés mind a mai napig csak az 1953-asnak (Matthews Final) dukál, ez volt Sir Stanley Matthews utolsó kísérlete az FA-kupa megnyerésére, és a már 38 éves szélső vezérletével úgy nyert 4:3-ra csapata, a Blackpool, hogy az 55. percben még 3:1-es hátrányban volt. A fél évvel későbbi 6:3 alkalmával a válogatottat is erősítő Stan Mortensen (egyet nekünk is rúgott az angol háromból) az FA-kupa-döntők egyetlen mesterhármasával járult hozzá a csodálatos feltámadáshoz.

EURÓPA SŰRŰN HÁZHOZ JÖN

A Wembley természetszerűleg az 1966-os világbajnokságnak és az 1996-os Európa-bajnokságnak is első számú stadionja volt. Az előbbin Zsolt István fújta az angol–uruguayi nyitó meccset (0:0), a fináléban itt szerzett Geoff Hurst három gólt, benne az azóta is vitatott „léces” találattal, Bobby Moore pedig első és mindmáig egyetlen angol kapitányként ballaghatott fel a híres 39 lépcsőn a királyi páholyba, hogy átvegye a királynőtől a Rimet-kupát. Ugyanez a gyönyörűség az 1996-os Eb-n már nem jött össze utódjának, Tony Adamsnek, miután az elődöntőben a németek tizenegyesekkel nyertek, így II. Erzsébet Jürgen Klinsmann-nal parolázhatott.

Időközben az UEFA is sűrűn használta a Wembleyt az európai kupák döntőinek helyszínéül. A BEK-ben először az 1963-as Milan–Benfica összecsapást játszották itt, Altafini két góljával Eusébióé ellenében 2:1-re nyertek az olaszok – Guttmann Béla átka először hatott élesben. Öt évvel később az első angol BEK-sikert is a Wembleyben ünnepelte a Manchester United, amely hosszabbítás után ugyancsak a Benficát múlta felül 4:1-re.

Nem kellett sokat várni a harmadik felvonásra sem, 1971-ben Johan Cruyff Ajaxa sorozatban három BEK-győzelméből itt aratta az elsőt, miután 2–0-ra megverte a görög Panathinaikoszt – kispadján a 44 éves Puskás Ferenccel. 1978-ban a Liverpoolt koronázták meg Londonban, miután a Vörösök 1–0-ra nyertek a hirtelen leigazolt magyar emigránst, Kű Lajost, továbbá exkapitányunkat, Georges Leekenst is soraiban tudó Bruges ellen. A Bajnokok Ligája beindítása előtti utolsó döntőben Ronald Koeman szabadrúgásgólja döntött az első BEK-sikerét ünneplő FC Barcelona javára a Sampdoria ellen.

BL-döntőből kettő jutott az immár újjáépített Wembleynek: 2011-ben Kassai Viktor bíráskodott az FC Barcelona és a Manchester United meccsén, amelyet 3–1-re megnyertek a katalánok, két évvel később pedig a BL-történelem egyetlen német házi döntőjében a Bayern itt verte meg Arjen Robben kései találatával a Borussia Dortmundot.

A KEK-ben az 1965-ös döntő volt az első, amelynek a Wembley volt a házigazdája. A West Ham United és az 1860 München csatája (2:0) olyan sportszerű futballünnepet hozott, hogy utóbb a meccset példásan vezető Zsolt István megkapta érte az UNESCO fair play-díját. Még egyszer vívták a szentélyben az 1999-cel „beszántott” második számú kupasorozat döntőjét, 1993-ban a Parma 3–1-re legyőzte a belga Antwerpet.

ALI, AGÁRVERSENY, LIVE AID

A Wembley azonban nem csupán a labdarúgásé, hanem elsőrangú rendezvényhelyszín is. Egyfelől más sportágaknak is rendszeres otthona, másrészt emlékezetes szuperkoncerteknek is.

Mindenekelőtt két nyári olimpiának is aktív részese volt. A régi Wembley Olimpiai Stadionként nemcsak a futballtornának, hanem az atlétikai versenyeknek is helyet adott 1948-ban – Németh Imre kalapáccsal itt nyerte meg a második világháború utáni első magyar aranyérmet. 2012-ben pedig a labdarúgók összesen kilenc mérkőzésének, köztük a két döntőnek volt helyszíne – a férfiaknál Mexikó leverte a brazilokat, a nőknél pedig mosolygó japán kislányok szurkoltak Pearl Harbour feliratú táblácskákkal az amerikaiak ellen, szerencséjük, hogy a kamera nem talált rájuk a 90 ezres tömegben…

Az angol rögbiválogatott is ide hozta a legnagyobb csatáit, így az 1995-ös, Ausztrália ellen elbukott világbajnoki döntőt is. De számos motor- és autóversenyt is rendeztek a salakján, az 1966-os labdarúgó-vb Uruguay–Franciaország csoportmeccsét pedig amiatt voltak kénytelenek átköltöztetni a White City Stadiumba, mert a Wembley aznap agárversenynek adott otthont…

A profi ökölvívók sem hagyták a Wembleyt parlagon heverni, 1963-ban Muhammad Ali itt végezte ki az angol Henry Coopert – „mindössze” 35 ezren látták, sajnálhatták, Ali a következő meccsén lett világbajnok Sonny Liston ellen. Annak viszont már 90 ezren lehettek tanúi az új arénában, amikor 2017-ben a brit Anthony Joshua legyőzte Vladimir Klicskót.

A könnyűzenei koncertek sorában első helyen az 1985-ös Live Aidet illik megemlíteni, amelyen Bob Geldof kezdeményezésére az éhező afrikaiakat megsegítendő fellépett az európai zenészek színe-java, így David Bowie, Elton John, a Queen (a Bohemian Rhapsody című Mercury-emlékfilmben digitálisan varázsolták a Wembleyt a vászonra), Paul McCartney, a Dire Straits vagy a U2. De koncertezett a londoni arénában Madonna és Bruce Springsteen, itt állt együtt színpadra utoljára a Wham, Michael Jackson pedig rekordot jelentő 15-ször lépett fel, összesen több mint egymillió rajongó előtt. Az új arénát 2007-ben George Michael fellépése nyitotta meg.

A héten Olaszország, Spanyolország, Anglia és Dánia labdarúgóin a sor.