Fiola volt a magyar Spinazzola; kapura lövés bedobásból – az Eb újdonságai

HIBRID FORMÁCIÓK, JÁTÉK KÖZBENI POZÍCIÓVÁLTÁSOK

Az InStat az Eb-ről szóló taktikai elemzésében elsők között emeli ki azt a több válogatott esetében megfigyelhető (alapvetően nem egyedi) trendet, hogy más formációban játszottak a csapatok védekezésben és támadásban. Nem csak pusztán arról van szó, hogy mondjuk a szélső védők vagy a szélső középpályások egy sorral előrébb léptek, hanem arról, hogy az egész csapat eltolódott, szerkezetet váltott – vertikális és horizontális irányban is, és nemcsak egy gyors kontra erejéig, hanem a labdatartás teljes ideje alatt.

Az InStat első példájában az olaszokat és a svédeket emeli ki. Mindkét csapat alapvetően négy védővel állt fel, de a négy hátvéd csak védekezésben helyezkedett nagyjából egymás mellett vonalban. Támadásban, illetve labdatartásnál a belső védő, az olaszoknál Giorgio Chiellini, a svédeknél Marcus Danielson teljesen kihúzódott az oldalvonal mellé, a balhátvéd pozíciójába (Chiellinitől ugye nem is áll távol ez a szerep, mert pályafutása során sokszor játszott balhátvédet). Ezzel három védőre állt át a csapat, mert a szélső hátvéd – az olaszoknál kezdetben Leonardo Spinazzola, az ő sérülése után Emerson Palmieri – fellépett a támadósorba, az eredetileg szélső támadó Lorenzo Insigne pedig befelé indult. A svédeknél az eredetileg balhátvéd Ludwig Augustinsson olykor még a csatár Emil Forsberggel is helyet cserélt: amikor Forsberg mélyen visszalépett labdáért a saját térfelére, akkor a megnyílt területre beindulva tulajdonképpen csatárrá vált.

SZERKEZETVÁLTÁSOK

Viszont a szélső védők támadósorba húzódásával az eredetileg szélsőt játszó támadók – így például Insigne vagy Forsberg – közelebb kerültek a kapuhoz, sokszor mozogtak be a tizenhatoson belülre, ők váltak a legveszélyesebb támadókká csapatukban, az ő nevükhöz kötődött a legtöbb kulcspassz és a legtöbb lövés is. No meg a gólszerzésből is kivették a részüket: Insigne kétszer, Forsberg négyszer talált a kapuba.

GÓLVESZÉLYES SZÉLSŐK

Azt már a Nemzeti Sport Online-on is bemutattuk egy korábbi elemzésünkben, hogyan vált a magyar válogatottban labdaszerzés után a franciák elleni meccsen ugyancsak támadóvá Fiola Attila, aki a mieink gólját is szerezte. Nálunk más volt a területnyitás módszere, mint a svédeknél vagy az olaszoknál: az egész csapat jobbra tolódott, a franciák lekövették ezt a mozgást, viszont így megnyílt a terület az ötvédős alapfelállásban balhátvédnek számító Fiola előtt (lásd képünkön), akinek többször is megvolt a lehetősége felfutni.

A játékosok a meccs után el is mondták, ez tudatos, begyakorolt támadásépítés volt a részükről. Marco Rossi pedig arról beszélt az Eb-záró sajtótájékoztatóján, hogy azért szereti a három belső védős rendszert, mert meccsen belül sok variációra, változtatásra ad lehetőséget. Az Eb-n védekezésben legtöbbször egymás mellett helyezkedett az öt védőnk, viszont amikor valamelyik szélső védőnk följebb lépett, akkor tolódott a védelem, és az egyik belső védő került ki a szélre.

MAGYAR TERÜLETNYITÁS

Aztán a szintén három belső védővel játszó oroszoknál és dánoknál arra láthattunk példát, hogy a jobb oldali belső védő lép fel a középpályára és onnan indítja a támadást. Az oroszoknál Dmitrij Barinov a finnek ellen például a védelemből fellépve már egyfajta irányító szerepet töltött be, míg a dánoknál a Chelsea védője, Andreas Christensen annyira hatékonyan váltott át védőből támadóra, hogy éppen az oroszok ellen, lendületből érkezve egy távoli lövésből gólt is szerzett.

Ugyanakkor nemcsak a védők esetében láthattunk játék közben pozícióváltásokat, hanem a csatároknál is. A franciáknál Karim Benzema teremtett a mozgásával sokszor helyet Kylian Mbappénak, aki a szélről nagy sebességgel, lendületből érkezett meg középre, a center pozíciójába (más kérdés, hogy a legnagyobb helyzeteit is kihagyta), míg az angoloknál Harry Kane lépett sokszor mélyen vissza a középpályára vagy mozgott ki a jobb szélre, és az üresen hagyott területre Raheem Sterling indult be.

MEGVÁLTOZOTT SZEREPEK, HOSSZÚ PASSZOK

Az előzőekkel szorosan összefüggő megfigyelés a belső védők szerepének megváltozása. A belső védők esetében általában azért azt szokhattuk meg, hogy legtöbbször a hozzájuk legközelebb álló valamelyik védőhöz, belső középpályáshoz passzolnak, oldalra vagy esetleg hátra a kapushoz. Ezen az Eb-n azonban sok olyan példát láthattunk, amikor a középső védők egyből előre passzoltak és a csatárt játszották meg, játékszervezőként is hatékonynak bizonyultak.

A spanyolok belső védője, Aymeric Laporte az Eb legjobban passzoló játékosa lett, meccsenként 91 passzt mutatott be, 96 százalékos pontossággal, és a passzai jelentős részével a csatárokat, kiváltképp a center Álvaro Moratát kereste. Laporte főleg a lapos passzokban jeleskedett, az olasz Leonardo Bonucci viszont a legtöbb magas labdát adta előre a védők közül, meccsenként átlagosan hatot, és összesen 11 olyan átadása volt, amely gólhelyzetet is teremtett, tehát kulcspassznak minősült.

ELŐRE JÁTSZÓ BELSŐ VÉDŐK

A magyar válogatott védelméből Szalai Attila próbálkozott a legtöbbször azzal, hogy felpasszolja a labdát a támadóknak, illetve Szalai Ádámnak, de az Eb-n kevésbé voltak sikeresek ezek a passzai (a korábbi meccseken hatékonyabb volt, gólpasszt is adott már).

Ugyanakkor nemcsak a védőktől láthattuk azt, hogy hosszú, esetenként 40 méternél is hosszabb passzokkal akarják átjátszani a középpályát, hanem a belső középpályások esetében is gyakori volt ez. Ebben a dán Pierre-Emile Höjbjerg, a svájci Granit Xhaka és a francia Paul Pogba járt az élen. Utóbbinak tíz közvetlen gólhelyzetet eredményező passza volt (az egyikből Karim Benzema gólt is szerzett), a tízből kilencet a saját térfeléről játszott be a támadóharmadba.

HOSSZÚ PASSZOK

A szerepváltás egy másik fajtája az volt, hogy egyes csapatoknál feltűnően sok lövést vállaltak a védekező, illetve labdaszerző középpályások a tizenhatoson belül. A cseheknél a Tomás Holes, Tomás Soucek kettős 14-szer, a dánoknál a Thomas Delaney, Pierre-Emile Höjbjerg duó 16-szor lőtt.

JOBBLÁBAS BALHÁTVÉDEK

Azzal párhuzamosan, hogy a szélső védők, kiváltképp a bal oldali szárnyvédők aktív szerepet játszottak a támadásokban, a befejezésekben, az is megfigyelhető, hogy gyakorivá vált balhátvéd poszton a jobblábas játékosok szerepeltetése. Erre az egyik legjobb példa az olasz Leonardo Spinazzola játéka volt, aki balról befelé fordulva tudott egyből helyzetet kialakítani vagy helyzetbe kerülni. Az olaszok támadójátékáéban egyébként az Insigne, Spinazzola kettős együttes játéka hordozta magában a legtöbb kiszámíthatatlanságot, mert hol egyikük, hol másikuk indult meg a kapu irányába a másik átadásából, nagyon jól mozogtak együtt, egy ritmusváltással bármelyikük képes volt gólhelyzetbe kerülni. A dánoknál Joakim Maehle játszott jobblábasként balhátvédet, és az Atalanta jobbhátvédje két góllal, valamint egy gólpasszal bizonyította, érdemes volt őt a másik oldalra állítani.

Spinazzola hétszer, Maehle tízszer vette célba a kaput, és meccsenként mindegyiküknek volt öt jó csele.

SPINAZZOLA ÉS MAEHLE TÁMADÓJÁTÉKA

Fentebb már említettük Fiola Attilát, aki szintén balhátvédet játszva, jobb lábbal lőtt gólt a franciáknak. Különbség azonban, hogy míg Spinazzola és Maehle tudatos taktikai húzás részeként került a balhátvéd pozíciójába, addig Fiola azért, mert Hangya Szilveszter sérülés miatti kiesése után nem maradt ballábas szélső védő a csapatban. Marco Rossi el is mondta, Fiola kényszerből játszott a bal szélen – sokoldalúságát bizonyítja, hogy meg tudta oldani a feladatot, sőt, a franciáknak lőtt góljával talán túl is teljesítette a kapitány elvárásait.

SZÖGLET- ÉS BEDOBÁSVARIÁCIÓK

Az InStat Football az Eb taktikai érdekességeit összefoglaló elemzésében közvetlen gólhelyzetet eredményező bedobásokat és szögletvariációkat is kiemelt.A bedobások terén a horvátok és az olaszok részéről láthattunk olyan kombinációt, általában három játékos részvételével, melyekből közvetlen helyzet alakult ki – a horvátoknak háromszor is sikerült bedobás után rögtön lövőhelyzetet teremteniük.

GÓLHELYZET BEDOBÁSBÓL

Az angolok egy olyan szögletvariációt dolgoztak ki,amelynél négy játékos helyezkedik a tizenegyespont és a tizenhatos vonala között, majd a labda elrúgásakor egyszerre megindulnak a kapu felé, közülük hárman próbálják blokkolni a védőket, „megvédve” azt a társat, aki a labdát kapja. De láthattunk hasonlót a dánoktól és a franciáktól is.

AZ EB TELJES ADATBANKJÁT ITT TALÁLJA MEG!