A fényes múltú uralkodó korai búcsúja – így is Cristiano Ronaldo az Eb-k történetének királya

Könnyen lehet, hogy vasárnap, a Belgium–Portugália (1–0) nyolcaddöntőn láttuk utoljára Európa-bajnoki mérkőzést játszani az Eb-k koronázatlan királyát, Cristiano Ronaldót. Ha így van, búcsúja nem volt éppen elegáns: bejárta a világsajtót a képsor, amelyen a bosszúsan öltözőbe sétáló portugál futballcsillag csapatkapitányi karszalagját a földre ejti, majd idegesen belerúg egyet. Gondoljunk bele, hasonló esetben milyen felháborodás övezné a játékosvezér cselekedetét, ha az illetőt történetesen nem Cristiano Ronaldónak, hanem mondjuk Giorgio Chiellininek, Manuel Neuernek vagy Szalai Ádámnak hívnák, a portugál nemzet azonban szuperhősének még a „törzsfőnöki” jelkép megszentségtelenítését is hajlamos megbocsátani.

Cristiano Ronaldo ugyanis Cristiano Ronaldo.

Ő az, aki megengedheti magának, hogy vezérbikaként néha a „csordától” különválva, magányosan melegítsen, akiről Fernando Santos szövetségi kapitánynak 2014-es kinevezése óta valamennyi sajtótájékoztatóján el kell mondania, mekkora kiváltság vele a közös munka, és aki egy üdítősüveg áthelyezésével dollármilliárdokat képes megmozgatni az amerikai tőzsdén. A nemzetközi futballélet talán legbefolyásosabb, mi több, egyik legjobb játékosáról beszélünk, a Serie A előző idényének gólkirályáról (29 gól), az aktuális Európa-bajnokság góllövőlistájának vezetőjéről (5 gól) – nehéz a Juventus és a portugál válogatott húzóemberében egy pályájától lassan búcsúzó, belátható időn belül visszavonulásra kényszerülő futballistát azonosítani.

De miért is kellene? Korábban edzői, orvosai és más szakmabeliek is arról beszéltek, hogy különlegesen edzett szervezete alkalmas lehet akár arra is, hogy 40 éves koráig futballozzon. Jelenleg semmi sem utal arra, hogy Cristiano Ronaldo lankadna, az idő azonban kétségtelenül nem neki dolgozik: 36 és fél évesen alighanem egyre jobban meg kell becsülnie minden hetet, hónapot a futballélet „aranylabdás” magasságaiban, és józan emberi számítás szerint megkockáztathatjuk, meglepetés lenne, ha még a három év múlva esedékes Európa-bajnokságon is számolnának vele a portugál válogatottnál.

Pedig 39 éves örökifjúként újabb kecsegtető csúcsok várnának rá: mindeddig az Európa-bajnokságokon az osztrák Ivica Vastic a legidősebb gólszerző (38 év, 257 nap), a német Lothar Matthäus a legidősebb mezőnyjátékos (39 év, 91 nap), a német Jens Lehmann a legidősebb döntőn részt vevő futballista (38 év, 232 nap) és a portugál Ricardo Carvalho a legidősebb győztes (38 év, 53 nap). Az itt bemutatott „öregek otthonában” korelnöki díszkarosszék várná Cristiano Ronaldót a 2024-es németországi Eb-n, de nagyobb az esély arra, hogy a torna történetében az eddigi Európa-bajnoki szereplését kell végleges Eb-statisztikaként értékelnünk. Tegyük gyorsan hozzá: így is bámulatos, sőt sok szempontból egyedülálló az adatsor.

Illik talán Eb-munkásságának értékelését azzal a megállapítással kezdeni, hogy a mellékelt kis összeállításban szereplő nagy elődökkel ellentétben ő beteljesítette Portugália álmát, ha nem is világbajnoki, de Eb-győzelemre vezette a csapatot 2016-ban. És akkor jöjjenek a szédületes egyéni adatok: az idei Eb-n jegyzett öt góljával immár 14 gólos az Eb-k összesített góllistáján, utcahosszal vezet a 9 góllal második Michel Platini előtt. Rajta kívül egyetlen játékos sem szerepelt öt Eb-n, és külön érdekesség, hogy csupán egyetlen mérkőzésen, a 2008-as utolsó, a továbbjutás szempontjából tét nélküli, Svájc elleni csoporttalálkozón (0–2) nem lépett pályára. Ő játszotta a legtöbb, 24 Eb-mérkőzést (mögötte Bastian Schweinsteiger következik 18-cal), és ha a selejtezőket is idevesszük, akkor is csúcstartó 60 fellépésével (az 58 mérkőzéses Gianluigi Buffont előzve). Bár nem Eb-hez kötődő statisztika, az elmúlt napokban méltán ünnepelt eredményét is ki kell emelnünk, a franciák ellen lőtt két góljával Cristiano Ronaldo beérte az eddigi csúcstartó iráni futballistát, az 1969-es születésű Ali Daeit a válogatottban jegyzett gólok tekintetében (109 gól).

Furcsa módon még talán a számokkal a legkönnyebb megragadni a portugál kulcsember klasszisát, hiszen igaz, amit Jonathan Wilson, a világ talán legfelkészültebb futballszakírója írt a The Guardianben: „Ahogy idősebbé vált, úgy lett egyre nehezebb kategorizálni Cristiano Ronaldót, aki a cselezőgép szélsőtől az old school 9-es pozíciójáig hosszú utat járt be, és történetének még nincsen vége. Harminchat évesen már nem szaladgál úgy, mint a nyúl, de az Eb-mérkőzéseken is megmutatta, még mindig kirobbanó sebességgel képes megindulni.”

És ki tudja, ha nagyon nekilódul, talán még 2024-ig is eljut. Úgyhogy az itt olvasható egyéni Eb-mérleget tekintsük biztonsági összegzésnek, arra az esetre, ha mégis lefutná őt az idő.