Rodri: Nem tudom, hány idényt lehet ilyen terhelés mellett kibírni

– Egy korábbi interjújában említette, Pep Guardiola – aki a klubedzője a Manchester Citynél – mindig arra hívja fel a figyelmet, hogy a legnagyobb viharban kell a legnyugodtabbnak maradni. Az Eb-n háromszor került viharba a válogatott: a nyolcaddöntőben, a negyeddöntőben és az elődöntőben. Hogyan kezelték ezeket a helyzeteket?
– Visszaüthet, ha az olyan nagy tornákon, mint az Európa-bajnokság, túl sokáig megy minden simán, mert úgyis elérkezik a pillanat, amikor fordul a kocka, és ilyenkor talpra kell állni hátrányból – mondta Rodri, a spanyolok 28 éves, 55-szörös válogatott védekező középpályása. – Mi is átéltünk nehezebb pillanatokat, sikerült mindegyiken túllendülni, ami erősebbé tette a csapatot. Mindegyik helyzet más volt. A grúzok elleni nyolcaddöntőben elkerülhető gólt kaptunk, de nyugodtak maradtunk, ami nem könnyű ilyen szituációkban. A negyeddöntőben a rendes játékidő utolsó pillanatában egyenlítettek a németek, ez az a helyzet, amikor az ellenfél lélektani előnybe kerül, mégis sikerült erősnek maradnunk a hosszabbításra. A franciák ellen pedig nem estünk kétségbe, miután hátrányba kerültünk, nem engedtük ki a kezünkből az irányítást. A lényeg, hogy a kulcsfontosságú pillanatokat jól oldjuk meg.

– Mit gondol, az Aranylabdára jelöltek szűkített listáján ön lesz az egyetlen spanyol?
– Nem foglalkoztat a kérdés, csak az Európa-bajnoki trófea elhódítása lebeg a szemem előtt. Már többször elmondtam, az egyéni díjakról nem szeretek véleményt alkotni, én azért futballozom, hogy csapatsikereket arassak.

– Egyetért azzal, hogy a Nemzetek Ligája-győzelem jelentette a fordulópontot a spanyol válogatottnál?
– Nekem és a csapatnak is nagy fegyvertény volt, mert ha nyersz, óhatatlanul kialakul benned egyfajta hit, hogy meg tudod ismételni. A labdarúgásban mindig az első diadalt a legnehezebb elérni. Ha megvan, sok minden egyszerűbbé válik, ami persze nem jelenti azt, hogy minden menne magától. Folytatnod kell a munkát alázattal, tudnod kell szenvedni és folyamatosan törekedni a fejlődésre. De meglesz az alap, amit nekünk a Nemzetek Ligája-siker jelentett, az Eb-re pedig már úgy érkeztem, hogy bíztam a helytállásunkban. Biztosra semmit sem lehet venni, a mérkőzéseket apróságok is eldönthetik, de a válogatott éretten játszik, óriási bennünk a győzni akarás.

– Eddig három világbajnok válogatottat győztek le a tornán, következik a negyedik, Anglia. Ez azt jelenti, hogy két év múlva a második csillagért játszhat a nemzeti csapat?
– A világbajnokság még nagyon messze van, egyelőre maradjunk az Európa-bajnoki döntőnél, amelyen történelmet írhatunk, hiszen mi lehetünk a legtöbbszörös Eb-győztes válogatott. Még azt sem tudhatjuk, kik alkotják akkor a csapatot, miközben a labdarúgás elképesztően gyorsan változik. Kis lépésekkel haladjunk előre, ez a mi mentalitásunk.

– Nem szerencsés korábbi nagy csapatokkal összevetni a maiakat, de mit gondol, ennek a spanyol válogatottnak már megvan a saját arculata?
– Minden válogatott, minden generáció különbözik egymástól, a játékosok is változnak karrierjük során. Nem szükséges ugyanazt az utat bejárni, mint a korábbi győztes csapatoknak, de ki kell használni a különböző nemzedékek tehetségét. A spanyol labdarúgásnak a közelmúltban volt egy nagyon sikeres időszaka, és most itt az új generáció, amely saját örökséget szeretne hátrahagyni, amihez karnyújtásnyi közelségbe értünk. A labdarúgás történetének egyik legjobb generációját követve azért dolgozunk, hogy hasonlóan nagy eredményeket érjünk el.

– Az idényben több mint hatvan tétmérkőzést játszott. Sokak szerint lehetetlen fenntartani egy ilyen sportnaptárat. Mit gondol erről?
– Egyetértek. Nem tudom, hány idényt lehet ilyen terhelés mellett kibírni, tavaly is csaknem hetven meccset játszottam, az azt megelőző idényben szintén. Természetesen mindent beleadok most is, ahogy a csapattársaim is, de óhatatlan, hogy ez a tempó fáradtsággal és hosszabban tartó regenerációval jár. Most huszonnyolc éves vagyok, nem látom, mi lesz velem harmincnégy évesen, de mit mondjunk az olyan srácokról, mint Lamine Yamal, aki tizenévesen máris ezt a terhelést kapja – neki hány év jut így a profi labdarúgásból?

– Ha már említi őt: a terhelésen túl a gyorsan jött hírnevet sem lehet könnyű kezelni. Milyen pályát futhat be a fiatal szélső?
– Ilyen fiatalon ennyire érett játékost még életemben nem láttam, a képességei pedig szenzációsak, nem is tudom, hol a határ neki. Talán öt-hat év múlva kiderül, de egy-két éven belül a világ legjobb játékosai közé emelkedik, ez biztos. Most végtelenül nyugodt és tanulni vágyó srácnak látom, aki első osztályú csapatjátékos.

– Mi kell ahhoz, hogy legyőzzék az angolokat?
– Jól ismerem a futballkultúrájukat, a válogatottjuk tele van óriási tehetséggel, olyan játékosokkal, akik egymaguk képesek eldönteni a meccseket. Keményen védekeznek, veszélyesen támadnak, jók az állított labdás szituációkban, szóval meg kell dolgozni a sikerért. Ugyanakkor nekünk is megvannak az eszközeink ahhoz, hogy „károkat okozzunk” nekik. 

– Gareth Southgate, az angolok szövetségi kapitánya a negyeddöntő óta új játékrendszerre állt át. Mennyire befolyásolja ez a spanyol válogatottat?
– Sohasem játszunk két mérkőzést ugyanúgy, a csapatunk egyik legfőbb erőssége, hogy kiválóan tud alkalmazkodni az ellenfelekhez.

– Kit emelne ki az angolok közül?
– Nagyon tetszik Phil Foden játéka, akit jól ismerek, hiszen csapattársam a Citynél. Egy pillanatra sem lehet szabadon hagyni, mert a legkisebb résbe is rögvest befurakszik. Rajta kívül számos klasszis játszik az angoloknál, de nem szeretném egyesével értékelni őket, mert úgyis csak az számít, mi mire leszünk képesek.

DÖNTŐ
JÚLIUS 14. – VASÁRNAP
21.00: Spanyolország–Anglia, Berlin