Dél-Afrika győzelemmel, Franciaország vereséggel búcsúzott a vb-től

Ironikus módon Raymond Domenech a legtöbb győzelmet elérő francia szövetségi kapitány lehetett volna ma, megelőzve a most vele holtversenyben (41-nél) álló Michel Hidalgót. Rögtön a 3. percben vezetést szerezhettek volna a „kékek”, ám a kezdőbe bekerülő André-Pierre Gignac nagy helyzetben, hat méterről a kapusba vágta a labdát.

Az első tíz percben a franciák futballoztak fölényben, ám újabb gólhelyzetet nem tudtak kialakítani, pedig szögletekből és a kaputól 30 méternyire megítélt szabadrúgásokból is próbálkozhattak.A 19. percben a népkedvenc Siphiwe Tshabalala akrobatikus mozdulattal lőhetett volna újabb csodagólt, de rosszul találta el a Jabulanit.

A 25. percben Kathlego Mphela megduplázhatta volna a hazaiak előnyét, de 20 méterről leadott lövése ha nem is sokkal, de a kapu mellé ment, majd az ellentámadásnál Yoann Gourcuff egy bal oldali beívelésre felugorva lekönyökölte MacBeth Sibayát, amiért azonnal piros lapot kapott.

Próbáltak támadni a franciák, igencsak erőtlenül, hazai oldalon először Bernard Parker, majd Tshabalala veszélyeztetett. A 37. percben Mphela is betalált: kétszer is érkezett beadás a bal oldalról, az elsőt még mentették a franciák, a második után azonban Gaël Clichy nem tudta elrúgni a labdát a dél-afrikai ék elől, aki egy lépésről a jobb alsó sarokba kotorta a labdát. 0–2

Két perc múlva Franck Ribéry ívelt kapura egy negyvenméteres szabadrúgást, amelybe az ötösön William Gallas kis híján belekapott, de ez sem tévesztette meg Moeneeb Josephset, aki szépen ütötte ki a labdát a léc alól. A félidő végén elkeseredetten támadtak a franciák, ám siker nélkül.

A másik mérkőzésen vezetést szerzett Uruguay, ez azonban még nem volt elegendő a Bafana-örömhöz.

A második játékrész elején a „gólkényszerben” lévő hazaiaktól Parker lőtt mellé ziccerben, majd Tschabalala zseniális ütempasszát vágta a bal oldali kapufára Mphela. A szünetben Domenech lehozta a semmit sem mutató Gignacot, és Florent Maloudát küldte be helyére, majd nem sokkal később Thierry Henry is pályára léphetett, meglepő módon Cissé helyére (és megkapta a csapatkapitányi karszalagot is Diarrától). Közben kidőlt a balhátvéd Anele Ngongca is, őt Siboniso Gaxa váltotta.

Az 57. percben Lloris nagyot védett Mphela lövésénél, a túloldalt pedig Ribéry tüzelt fölé 14 méterről, nagy helyzetben. Öt perc múlva Mphela a már földön fekvő Llorist találta el az ötös jobb sarkáról, ajtó-ablak helyzetben.

Parkert a szintén támadó Siyabonga Nomvethe váltotta fel a 68. percben, azaz Carlos Alberto Parreira kapitány tovább szerette volna növelni előnyüket. Néhány pillanat múlva aztán nagyon messze kerültek a továbbjutástól, hiszen a Bacary Sagna passzából megugró Ribéryt nem tudták megállítani a hazai védők, akik középen Malouda őrzéséről is elfelejtkeztek, így a bayernes szélső beadását Malouda tíz méterről a kapuba vághatta. 1–2

Kétségbeesett támadásba kezdtek a hazaiak, akiknek ekkor már minimum három gólt kellett volna vágniuk ahhoz, hogy reménykedhessenek (a másik mérkőzésen még mindig vezetett Uruguay), a francia védelem ekkor már stabilan állt a pályán. Domenech a szűrő Diarra helyett a szélső Sidney Govout is bevetette, alighanem az egy pont megszerzése lebegett a szeme előtt.

Ez azonban nem sikerült számára (sőt Tshabalala hagyott ki újabb helyzetet), így vereséggel búcsúzott a francia nemzeti csapat kispadjától, és minden bizonnyal Henry is szebb mérkőzésen szerette volna utolsó válogatottbeli fellépését ünnepelni.

A hazai részről nem örülhettek őszintén a győzelemnek, hiszen jobb gólkülönbségének köszönhetően Mexikó annak ellenére továbbjutott, hogy kikapott a csoportelsőséget így kiharcoló Uruguaytól a másik összecsapáson. Elbúcsúzott tehát a rendező ország válogatottja a világbajnokság csoportkörében (a mérkőzésen egy percig sem álltak továbbjutásra), ez korábban sohasem fordult elő, a francia válogatott pedig hozta a sormintát: 1998: győzelem, 2002: lebőgés, 2006: ezüstérem, 2010: lebőgés.