Tíz ok, amiért a hollandok nyernek ma este

1. Mert megérdemlik

A hetvenes években teljes futballforradalmat hozott a holland totális stílus, amelynek megteremtésében a magyar Kovács István is szerepet vállalt: a pályán egyszerre nyolcan-kilencen támadtak és védekeztek, a csatárok kivették a részüket a védekezésből, a hátvédek a gólszerzésből, a középpályások pedig bejátszották a gyep összes négyzetcentiméterét. A nyolcvanas években a Ruud Gullit, Frank Rijkaard, Marco van Basten-féle oranje, azaz holland válogatott szintén üde színfoltja volt a sportágnak, lásd az 1988-as Európa-bajnoki aranyérmet. Jó egy évtizeddel később az Ajax-iskola sok futásra, fiatalokra és a 4–3–3-as felállásra épülő taktikája hamar igen népszerű és sikeres lett. Rengeteget tettek hozzá tehát a futball világához a hollandok, nem egy alkalommal stílust teremtettek, kijár tehát egy világbajnoki arany a válogatottnak, jobban, mint a legutóbbi időkig főleg a klubfutballban legénykedő spanyoloknak.

2. Ezúttal nem házigazda ellen játszanak vb-döntőt

Korábban két alkalommal is eljutott a világbajnoki fináléig az oranje, de mindkétszer a házigazda ellen vívta, és mindkét alkalommal el is bukott. 1974-ben a Német Szövetségi Köztársaság tizenegye múlta felül Johan Cruyffékat, pedig a hollandok szerezték meg a vezetést, majd négy esztendő múlva a nem csekélyke játékvezetői támogatást élvező argentinok diadalmaskodtak felettük. 1974-ben magánéleti botrányok zavarták meg a németalföldieket, 1978-ban az utolsó percekben Rob Rensenbrink néhány méterről a kapufát találta el, azaz itt az ideje, hogy Fortuna visszaadjon valamit a fapapucsosoknak.

3. Félig házigazdák a hollandok

Dél-Afrika történelmében jelentős szerepet játszottak a hollandok, bár a Holland Kelet-indiai Társaság és a holland telepesek tevékenységét nem kísérte osztatlan lelkesedés és őszinte öröm az őslakosok körében. A rabszolgasorba taszított őslakosok például szívesen eltekintettek volna tőlük. Mindenesetre egy holland úriember, Jan Antony Riebeeck alapította meg Fokvárost. A XVII. század végétől a holland telepesek utódai, a búrok és az angolok több csatát vívtak a mai Dél-Afrikában, amely jelenleg is sok szállal kötődik az európai országhoz. Kis túlzással, természetesen, a hollandok sokkal inkább otthon érezhetik magukat Dél-Afrikában, mint a spanyolok, és ez is mellettük szól.

4. Howard Melton Webb

Az angol játékvezető, Howard Webb fúj a finálén a spanyolok nagy szomorúságára. A derék angol sporttárs ugyanis a spanyolok szerint alaposan belenyúlt a Svájc elleni csoportnyitójukba, mondván, nem adott büntetőt David Villa buktatásakor, a svájci győztes találat viszont lesről született. Több spanyol lap is azon lamentál, hogy Webb számukra nem a legjobb előjel. A 2008-as kontinenstornán a görögök elleni találkozójukat is Webb vezette egyébként, és a spanyolok sokáig reklamáltak azután, miután Andrés Iniestát szabadon választott eszközökkel tüntette el a büntetőterületen belül Jorgosz Karagunisz. Mindhiába…

5. Wesley Sneijder az Aranylabdáért játszik

A hollandok karmestere egyesületével, az Interrel mindent megnyert, amit csak lehetséges. Bekerült az Év csapatába is, természetesen, az Év játékosa-díjat pedig csak azért nem kapta meg, mert azt csak a télen osztják ki. Minden szakértő egyetért abban, hogy ha Sneijder a világbajnokságon sikerre vezeti az oranjét, esetleg még gólkirály és a torna legjobb játékosa is lesz, megkapja az Aranylabdát, ha ősszel kiül a Giuseppe Meazza Stadion elé szotyolát árulni.

6. Veszélyesebbek a holland szélsőhátvédek

Az tény, hogy a hollandok belső hátvédkettőse ezen a világbajnokságon gyakran tartott hátul nyílt napokat a kevésbé erős ellenfelek ellen is, lásd például a szlovákok elleni mérkőzést, de a két szélsőhátvéd, Gregory van der Wiel és Giovanni van Bronckhorst nem csak azért keltett feltűnést a vb-n, mert nevük miatt lelógtak a taktikai tábláról. A jobb oldalon ügyködő Van der Wiel az Ajax-iskolának megfelelően gyakran lép fel jobbszélsőként a támadásokhoz, állandó meglepetést és veszélyhelyzetet teremtve az ellen védelmében. Meg is nőtt iránta az érdeklődés az európai nagycsapatok részéről. Jó formában van Van Bronckhorst is, lásd az elődöntőben prezentált álomgólt. Az öreg harcos utolsó hivatalos futballmérkőzését játssza, ráadásul csapatkapitányként, egy vb-fináléban. Mellettük szól az is, hogy őket nem facsarta ki a nemrégiben véget ért szezon, mint azokat, akikkel ma este versenyt kell futniuk.

7. Most már itt az ideje, hogy Robin van Persie magára találjon

A holland válogatott mindig híres volt gólerős középcsatárairól, gondoljunk vissza csak a közelmúltból Van Bastenre, Patrick Kluivertre vagy a tornáról lemaradó Ruud van Nistelrooyra (utóbbira azért lenne most némi szükség a független szakértők szerint is). Van Maarwijk a középcsatár posztján ezen a vébén Robin van Persie-nek szavazott bizalmat, ám az Arsenalban rendre káprázatosan futballozó játékos egyáltalán nem hálálta meg eme gesztust: egyrészt az egész tornán mindössze hatszor lőtt a kapu felületére, és gólt is csak egyet rúgott (David Villa 16/5-ös mérleggel dicsekedhet), másrészt amikor lecserélte őt mestere az első mérkőzésen, csúnyán összeszólalkozott vele. Mi mégis azt mondjuk: itt az idő, hogy Van Persie végre megrázza magát, és rúgjon legalább egy gólt a spanyoloknak.

 
8. Bosszú, édes bosszú

Kevés édesebb dolog van a világon, mint a bosszú – tartják a rosszmájú emberek, de lehet abban valami, hogy a Real Madridtól kiebrudalt Arjen Robben, Sneijder páros mindent elkövet majd, hogy a szokásosnál is több borsot törjön a spanyolok orra alá. Ne feledkezzünk meg Rafael van der Vaartról sem, akit tavaly ilyenkor megalázó módszerekkel próbáltak rávenni arra, hogy hagyja el a klubot. Ő nem is álmodhatna jobb lehetőséget arra, minthogy – ha csak csereként is pályára lépve – jól befűzze például Sergio Ramost, elfektesse Iker Casillast, és hanyagul a hálóba pöccintse a győztes gólt. Csak úgy ne járjon, mint szegény An Dzsung Hvan 2002-ben…

9. Megtanultak csúnyán nyerni a hollandok

Korabeli szemtanúk szerint a Cruyff-éra idején a hollandusok játszották a legszebb futballt a glóbuszon, majd a Gullit-korszakban sem sokan szórakoztattak jobban labdarúgásukkal, mint az oranje. A kilencvenes években is sok hívet szereztek kétszélsős, egyközépcsatáros, támadó jellegű játékukkal, sokkal többet, mint trófeát. Van Maarwijk csapata rengeteg kritikát kapott ezen a világbajnokságon, viszont mindent egybevetve magabiztosan bemasírozott a fináléba. A mester többször is kitért arra, hogy nyerni jöttek Dél-Afrikába, nem „szemkápráztatni”. Saját bőrükön tanulták meg a leckét: nem elég szépen játszani a sikerhez, sőt, gyakran éppen saját magukat kell feláldozni a végső győzelemért.

10. Paul fináléfóbiája

Az oberhauseni Polip-mirákulum, az egyik legfelkapottabb vb-sztár, Paul szerint a spanyolok örülhetnek a finálé után, ám ne feledjük: rövidke élete során nyolclábú barátunk csupán egyszer tévedett, éppen a 2008-as Eb-döntő alkalmából, akkor is a spanyolokkal kapcsolatban.

Azt se tévesszük viszont szem elől, hogy ez a tény is, mint az összes többi fenti spekuláció, azonnal sutba dobandó, mihelyst útjára indul a döntőben a Jo’bulani.