Kezdjük az alapstatisztikával: Brazília és Hollandia eddig összesen tízszer mérte össze tudását, ebből négyszer tétmérkőzésen. Az összmérleg az oranje szempontjából kevésbé hízelgő, a hollandok mindössze kétszer győztek, négy döntetlen mellett négy brazil siker született (illetve az egyik iksznél brazil továbbjutás). A holland csapat az 1974-es sikere óta képtelen legyőzni Brazíliát. A látványos játék egyébként hozzátartozott a legtöbb mérkőzéshez – a tíz találkozóból haton legalább négy gól született.
A NAGY ELSŐ – BRAZIL GÁZOLÁSSAL
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
1952-ben nagyon messze voltak még a holland válogatott nagy napjai, hisz 1938 és 1974 között az oranje nem jutott ki egyik világbajnokságra sem. Olimpiára igen, de 1952-ben a helsinki tartózkodást nagyon rövidre fogta a brutálisan erős, későbbi kétszeres világbajnokokkal (Mauro, Vavá, Zózimo) felálló brazil csapat. Hollandia ugyan Joannes van Roesell góljával vezetést szerzett, de a 36. percben már 3:1-es brazil fórt mutatott az eredményjelző, a vége pedig 5:1 lett.
A LEGNAGYOBB MEGLEPETÉS
A legnagyobb meglepetést alighanem a két ország 1963-as mérkőzése szállította, amikor a már kétszeres világbajnok brazil együttes Amszterdamban vizitált. Az Olimpiai Stadion 60 ezer szurkolója kiment megcsodálni az európai turnén levő Pelét és társait, és láthatta a papírforma felborulását: a temesvári edző, Schwartz Elek (avagy Alexander Schwartz) vezette hollandok 1:0-ra győztek. A mérkőzés egyetlen gólját az Ajax balszélsője, Peet Peterzen szerezte a 89. percben.
CRUYFFÉK MÓRESRE TANÍTJÁK A VILÁGBAJNOKOT
Az 1974-es világbajnokságon még akkor sem számított volna meglepetésnek a holland győzelem, ha figyelembe vesszük, hogy az oranjénak a regnáló világbajnokkal volt dolga. Igen ám, de ez a selecao már nem az 1970-es csodacsapat volt, a holland együttes pedig totális futballjával éppen oktatta a világot – egészen az NSZK elleni döntőig.
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
Ahhoz, hogy idáig eljusson az európai csapat, mindenképpen kellett a brazilverés: a hollandok Argentínát (4–0!) és az NDK-t (2–0) győzték le a középdöntőben, a brazilok szintén sikerrel vették ezt a két akadályt, igaz, nehezebben (2–1, 1–0).
A dortmundi Westfalenstadion zsúfolásig megtelt a tulajdonképpeni csoportdöntőre, amely az egyik vb-döntős kilétéről döntött. A két kezdő tizenegy félelmetes erőt képviselt: az egyik oldalon Arie Haan, Ruud Krol, Johan Neeskens, Johan Cruyff, Jonny Rep, a másikon Leao, Jairzinho, Rivelino, Dirceu... valódi csemege. Ami aztán a hollandoknak ízlett jobban. Más kérdés, hogy a mérkőzés sok mindenről elhíresülhetett, de a szép játékról pont nem...
A kíméletlen (főleg brazil) szabálytalanságoktól sem mentes meccsen az 50. percben Cruyff jobb oldali beadása után Neeskens szerzett vezetést, majd a 65. percben a bal oldalról betett labdára érkezett Cruyff, és remek mozdulattal növelte az előnyt. A két együttes a hátralevő idő jó részét brutális rugdosódással töltötte, a mélypont a hajrában Luís Pereira Neeskensszel szembeni borzalmas szabálytalansága volt – egy piros lapért cserébe. Hollandia 2–0-s sikerével megnyerte a csoportját, és a döntőbe jutott.
Jegyezzük meg: egy mai játékvezetőnél lehet, hogy hat-nyolc piros lap villant volna (mondhatni: jogo bonito egy frászt!)...
„Ez a holland együttes annyira különleges, hogy sosem lesz ehhez mérhető csapatuk" – vallotta a brazil szövetségi kapitány Zagallo a meccs után. A szakvezető egyébként a totális futball nagy rajongója volt, az pedig vitatéma lehet, hogy igaza volt-e.
„Cruyff gólja gyerekként rengeteget jelentett. A foci abszolút csúcspontja" – emlékezett vissza a meccsre egy később szintén legendássá vált holland játékos, Ruud Gullit.
EGY CSODÁS FÉLIDŐ ÉS BRANCO LEGENDÁJA
Húsz évet kellett várni a két csapat következő vb-mérkőzésére, 1994-ben, az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon a negyeddöntőben futottak össze. Aki látta az első félidőt, alighanem kevésre emlékszik belőle: kevés akció volt 45 percig. Bezzeg a másodikra megélénkült minden!
Kezdésnek egy villámgyors bal oldali kontra után Bebeto tálalt középre, Romário parádés mozdulattal lőtt Ed de Goey hálójába. A szenzációs brazil csatárduó ezután is őrületbe kergette az oranjét: előbb Bebeto lőtt kapufát, majd a 63. percben Romário faarccal kisétált méteres lesről (a passzív les oktatópéldája lett az eset), Bebeto kicsalta De Goeyt, a hálóba passzolt, majd jöhetett az ezután világszerte elterjedt ringatós gólöröm.
Ha bárki azt hitte volna, eldőlt, tévedett: egy perccel később Dennis Bergkamp nagyon éles szögből szépített, majd a 76. percben Aron Winter Marc Overmars szögletét bólintotta a léc alá. 2–2!
A döntés a hajrára, illetve a nagy erejű szabadrúgásairól elhíresült Brancóra maradt: a brazil balbekk (aki csak Leonardo eltiltása miatt került be a kezdőbe) hatalmas, lapos lövést küldött a bal alsóba a 81. percben. A hollandok már nem tudtak visszakapaszkodni, Brazília megtette a következő lépest a vb-aranyig vezető úton. A torna legjobb félideje után.
„Amikor elrúgtam, meghallottam a labda hangját, és éreztem: ez bemegy" – mondta meccset eldöntő góljáról Branco.
TAFFAREL IS HŐS LESZ
Négy évvel később az elődöntőben jöhetett volna a visszavágó: a kilencvenes évek talán legerősebb holland csapata próbált túljárni a brazilok eszén. Megint nem jött össze, a Marseille-i Vélodrome-ban a 46. percben Ronaldóé volt az első szó – a Cocu mellől kibújó brazil zseni ezúttal félelmetes kezdősebessége helyett (mellett) szemfülességét kamatoztatta.
A 87. percig úgy tűnt, ez elég is a döntőhöz, de ekkor egy jobb oldali beadásnál csak Patrick Kluivert érezte úgy, hogy emelkedni kell – a brazil védők elbambultak, a holland center pedig szépen a kapuba fejelt.
A hosszabbítás nem hozott döntést, a tizenegyespárbajban pedig Edwin van der Sar Ronaldo, Rivaldo, Emerson és a jelenlegi brazil kapitány, Dunga lövése után is maga mögé nyúlhatott. Az első két holland rúgó (Frank de Boer, Bergkamp) szintén nem hibázott, nem úgy Cocu és Ronald de Boer, akiknek kísérleteit az ezzel hőssé vált Taffarel hárította.
A fináléban aztán „elfogytak" a brazilok, akik (Ronaldo rosszulléte után) 3–0-ra, simán elbukták a házigazda franciák elleni döntőt.
Ha a pénteki mérkőzés legalább ilyen játékot és izgalmakat hoz, alighanem minden focirajongó elégedetten állhat fel a képernyő elől. Persze a vesztes válogatott drukkereit leszámítva...
A KÉT CSAPAT EDDIGI MÉRKŐZÉSEI | |||
1952. 07. 16. | Hollandia–Brazília 1:5 | olimpiai labdarúgótorna | Turku |
1963. 05. 02. | Hollandia–Brazília 1:0 | felkészülési mérkőzés | Amszterdam |
1974. 07. 03. | Hollandia–Brazília 2–0 | vb-középdöntő | Dortmund |
1989. 12. 20. | Hollandia–Brazília 0–1 | felkészülési mérkőzés | Rotterdam |
1994. 07. 09. | Brazília–Hollandia 3–2 | vb-negyeddöntő | Dallas |
1996. 08. 31. | Hollandia–Brazília 2–2 | felkészülési mérkőzés | Amszterdam |
1998. 07. 07. | Brazília–Hollandia 1–1, 11-esekkel 4–2 | vb-elődöntő | Marseille |
1999. 06. 05. | Brazília–Hollandia 2–2 | felkészülési mérkőzés | Salvador |
1999. 06. 08. | Brazília–Hollandia 3–1 | felkészülési mérkőzés | Goiánia |
1999. 10. 09. | Hollandia–Brazília 2–2 | felkészülési mérkőzés | Amszterdam |
10 mérkőzés | 2 holland győzelem | 4 döntetlen | 4 brazil győzelem |