SPANYOLORSZÁG

Hat évvel ezelőtt a nemrég elhunyt Luis Aragonés vezetésével csodás korszak vette kezdetét Spanyolországban a 2008-as Európa-bajnoki győzelemmel, amit a 2010-es világbajnoki arany és 2012-ben egy újabb Eb-diadal követett. Ezek után nem csoda, hogy a brazíliai világbajnokság egyik legnagyobb kérdése az, képes-e a La Roja megvédeni Dél-Afrikában szerzett címét Neymarék otthonában.

A sikerkovács 2008 nyara óta már Vicente del Bosque, a spanyol futball legeredményesebb szövetségi kapitánya. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy a szakvezetők közül neki van a legkönnyebb dolga a vb-keret összeállításakor. Olyan játékosokkal, mint Iker Casillas, Sergio Ramos, Xavi vagy Andrés Iniesta azt hihetnénk, adva van a győzelmi recept. Ha lehetne két csapattal indulni egy világversenyen, a spanyolok valószínűleg élnének a lehetőséggel, hisz kis túlzással kettőt biztosan, de talán három ütőképes kezdő tizenegyet is ki tudnak állítani. Del Bosque bő keretébe például az eddig alapembernek számító, a szezonban viszont sérüléssel bajlódó Álvaro Arbeloa sem fért be, s a keretszűkítéskor is nagy nevek fognak hullani. A Real Madriddal két Bajnokok Ligáját nyerő szakembernek a Diego Costa (Atlético Madrid), David Villa (Atlético Madrid), Fernando Torres (Chelsea – angol), Álvaro Negredo (Manchester City – angol), Fernando Llorente (Juventus – olasz) ötösből kettőt szinte biztosan otthon kell hagynia.

Spanyolország idén (is) az egyik legnagyobb favoritja a tornának, egyedül a történelem szólhat ellene. Európai válogatott ugyanis még soha nem nyert vb-t az amerikai kontinens(ek)en. Ha valaki, akkor Del Bosque és a spanyol nemzeti együttes viszont tud ezen az apró tényen változtatni.

ERŐSSÉGEK
+ Középpálya. Xavi, Xabi Alonso, Andrés Iniesta, Koke, Sergio Busquets, Cesc Fabregas, Juan Mata, David Silva, Pedro, Santi Cazorla. Tíz nagyszerűen csengő név, ám több mint valószínű, hogy közülük egyszerre legfeljebb öten lesznek ott a pályán – már ha Del Bosque mindnyájukat elviszi Brazíliába. De miért ne tenné? Ennél kreatívabb középpályával egyetlen válogatott sem büszkélkedhet, s ez – ahogy eddig is – döntő lehet. A selecciónban évek óta a Busquets, Alonso, Xavi, Iniesta négyes adja a tengelyt, hozzájuk csak meg kell találni a megfelelő társakat a szélekre, illetve az ügyeletes centert – aki akár az amúgy középpályás Fabregas is lehet.

+ Kapus. A köztudatban Iniesta hosszabbításban lőtt góljáról maradt emlékezetes a 2010-es spanyol–holland vb-döntő – no meg arról, hogy Nigel de Jong stoplijának nyoma azóta is Xabi Alonso mellkasát díszíti… A figyelmesebb futballrajongók viszont nem felejthetik el Iker Casillas elképesztő védését, amikor az egy az egyben kilépő Arjen Robben lövésébe éppen csak belekapva versenyben tartotta Spanyolországot. A Real Madrid legendás kapusát Carlo Ancelotti ebben a szezonban „eltanácsolta” a bajnoki mérkőzésektől, a nemrég első gyermeke születését ünneplő kapus cserébe karrier- és klubcsúcsot jelentő mutatókat produkált, és főszereplésével Király-kupát nyert a Real, no meg persze ott lesz a BL lisszaboni döntőjében is. Casillas 2008 óta csapatkapitány, ő büszkélkedhet a legtöbb meccsel a spanyol válogatottban. Talán Gianluigi Buffon (és más sem) sértődik meg, ha azt mondjuk, napjaink legjobb kapusa spanyol, és a „Szent” jelzővel szokták illetni hihetetlen védései miatt.

GYENGE PONTOK
– Tiki-taka. Amivel hat év alatt egy vb-t és két Eb-t sikerült nyerni, az idén lehet, hogy kevés lesz. Klubszinten már tavaly mutatkozott, hogy a Barcelona által tökéletesített, labdabirtokláson alapuló játék simán verhető – a la Bayern München. A tiki-taka ellenszerét pedig már nemcsak a topcsapatok tudják, s alkalmazzák jól, hanem például egy spanyol kieső, a Real Valladolid is (Valladolid–Barca 1–0). Pep Guardiola a Bayern játékosaiba is sikerrel belenevelte a tiki-takát, ami a Bundesligában nyerőnek bizonyult, ám a BL-ben a Real Madrid ellen mit sem ért. A válogatott a tavalyi Konföderációs Kupán simán eljutott a döntőig, ám ott ugyanilyen simán, 3–0-ra kikapott a braziloktól. Sikerült-e azóta újítani valamit?
– Csatár. Kulcsfontosságú poszt lesz ez Del Bosque gépezetében, s bizony nagy kérdőjel egyelőre, ki foglalhatja el a center helyét. A honosított brazil Diego Costa élete idényét futotta, ám sérülés miatt valószínűleg lemarad a BL-döntőről az Atléticóval, s ki tudja, milyen állapotban lesz a vb alatt. A válogatott legeredményesebb góllövője, David Villa már nem a régi, a „Kölyök” Fernando Torrest pedig hétről hétre megtalálják a netes trollok a gólínsége miatt. A bő keretben még az idényben 23 gólig jutó Álvaro Negredo (Man. City) és a Juvéval bajnok, 15-ször eredményes Fernando Llorente (Juve) kapott helyet. Nehéz lenne elképzelni, hogy Del Bosque bennük látná a centerposzt megoldását hosszú távon.

A SZTÁR: DIEGO COSTA. Brazíliának nem kellett, a spanyolok szívesen látták. Az Atlético Madrid üdvöskéje a brazíliai Lagartóban látta meg a napvilágot, s két alkalommal magára is húzhatta a selecao mezét – végül azonban spanyol állampolgárként a Furia Roját választotta a FIFA-szabályzat kihasználásával. Eltekintve attól, hogy jelen pillanatban a sérülését kezelteti, ő lehet a spanyolok egyik nagy felfedezettje, akit korábban csak egyszer láthattunk a címvédő mezében. Costa a szezonban 51 tétmeccsen 36-szor volt eredményes, ezek után nem csoda, hogy az Atlético bajnok lett, s a BL-ben döntős. Állítólag Costa a vb után már nem is a madridiak sikeréért fog küzdeni, hanem jó eséllyel a Chelsea-ért, amely hajlandó mintegy 40 millió eurót kifizetni a gólvágóért, aki Brazíliában brazilként nyerhet vb-t – Spanyolországnak…

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 4–1–2–3, de mondhatnánk 4–6–0-nak is, ha Del Bosque épp csatár nélkül akar játszani. A négy védő előtt Sergi Busquets továbbra is megfelelően segíti a védekezést és a támadást egyaránt, előtte Xavi és Xabi Alonso rutinosan osztogat, a két szélen pedig jó eséllyel Iniesta és Pedro bolondítja a védőket. Elöl vagy egy klasszikus csatár, vagy egy visszább vont Fabregas kaphat helyet. Mindez rengeteg passzal és labda nélküli mozgással fűszerezve.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: VICENTE DEL BOSQUE. Edzőként a galaktikus Real Madriddal hét trófeát, szövetségi kapitányként kettőt zsebelt be eddig, két nagy tornájáról egyaránt aranyéremmel térhetett haza. A 63 éves szakember a történelem egyetlen edzője, aki BL-t, vb-t és Eb-t is nyert már. Ő tartja a rekordot a debütáló szövetségi kapitányok között is, miután a kinevezését követő első 13 meccsét mind megnyerte, a 2010-es vb-re százszázalékos mutatóval juttatta tovább a spanyolokat a selejtezőkből. Ő a spanyol futball legtöbb mérkőzésen dirigáló szövetségi kapitánya, s a legjobb győzelmi mutatóval büszkélkedő is. Spanyolhonban jelenleg senki nem alkalmasabb a posztra, mint Del Bosque, aki Vittorio Pozzo után a második lehet, aki két vb-t nyer edzőként. Erre persze Luiz Felipe Scolarinak is megvan az esélye…

HOLLANDIA

Újabb nagy torna, újabb nagy kérdőjel Hollandia neve mellett. A 2010-es vb-n némi meglepetésre meneteltek a fináléig az előzetesen nem favoritnak kikiáltott hollandok, majd két évvel később csúfos véget ért számukra az Európa-bajnokság, hiszen a csoportból sem tudtak továbbjutni. A háromból három vereséget hozó lebőgés után jött a kapitányváltás, érkezett Louis van Gaal, aki a nagy sztárok köré új, megfiatalított keretet épített az elmúlt két évben. A vb-selejtezők során tíz meccsből csak egyszer nem nyertek a hollandok (Észtországban 2–2), összesen 34 gólt rúgtak – abból 12-t Magyarországnak... Más kérdés, hogy a kvalifikáció óta négy felkészülési mérkőzésen egyszer sem tudott győzni az oranje.

Van Gaal reformját jól jelzi, hogy az idei vb-keretbe csupán hatan kaptak meghívót a 2010-es döntőn pályára lépők közül – név szerint Nigel de Jong, Arjen Robben, Dirk Kuyt, Rafael van der Vaart, Robin van Persie és Wesley Sneijder. A kapitány elmondása szerint előzetesen három játékos helye volt biztos, Robben és Van Persie mellett a római Kevin Strootmané, aki azonban térdszalagszakadása miatt lemarad a tornáról, s hiánya miatt a kapitány teljesen más rendszerrel készül a brazíliai erőpróbára.

A múlt nem a németalföldiek mellett szól. Az 1974-es holland válogatott elbukott a döntőben, négy évvel később azonban ismét az aranyért játszhatott – hiába. A Johan Cruyff-fémjelezte generáció „csak" két ezüstre volt elég. A párhuzam most is megvan: Sneijderék legutóbb másodikok lettek – a kérdés az, most meddig jut Hollandia?

ERŐSSÉGEK
+ Középpálya. Bár Van Gaal tervei szerint „csak" három középpályásnak jut hely az alapfelállásban, állítja, az a három roppant kreatív lesz. Strootman kidőlésével is még ott van Sneijder, Van der Vaart és Georginio Wijnaldum, akik a fazonszabásért felelhetnek – no és persze a fiatalok is.
+ Támadók. Ha a középpálya valóban kreatívnak bizonyul, akkor elöl csak a góllövést kell megoldani. A keretben ott van Robin van Persie, a holland válogatott valaha volt legeredményesebb játékosa, két remek szélső, Arjen Robben és Jeremain Lens, illetve a klasszikus center Klaas-Jan Huntelaar is.

GYENGE PONTOK
– Kapus. A korábbi évek alapembere, Maarten Stekelenburg nem repül Brazíliába pocsék szezonja után, így viszonylag új arc mutathatja majd meg, mit tud a háló előtt. A keretbe nevezett három kapusnak (Cillessen, Krul, Vorm) összesen nincs annyi válogatottsága, mint Stekelenburgnak (54). A legrutinosabbnak a Swansea játékosa, Michel Vorm mondható 14 fellépéssel.
– Védelem. A minőség és a mennyiség tipikus esete. Van Gaal ötvédős rendszerben gondolkodik – állítása szerint –, de a neveket böngészve nem találunk klasszist, sőt még rutinosnak nevezhető bekket sem. A bő keretben Paul Verhaegh (Augsburg) a rangidős a maga 30 évével, de a válogatottban ő pont eggyel többször lépett csak pályára, mint e cikk szerzője. A 29 esztendős Ron Vlaar már 2005 óta benne van a holland válogatott körforgásában, összesen 22-szer lépett pályára a nemzeti mezben. A bő keretben lévő védők átlagéletkora éppen 22 év Vlaart és Verhaeghet nem számítva.

A SZTÁR: ARJEN ROBBEN. Még mindig a Bayern München 30 éves tar szélsője az egyik legfontosabb láncszem a hollandoknál – persze Van Persie-t sem elfeledve. A tavalyi BL-döntőben győztes gólt szerző 73-szoros válogatott játékos a harmadik vb-jére készülhet, az elmúlt klubidényben 45 tétmeccsen (közép)csatárokat megszégyenítő 21 gólig jutott. A válogatottat nézve 2013 volt Robben legjobb éve a maga öt góljával, idén viszont még nem játszott a nemzeti együttesben. Van Gaallal már dolgozott együtt a Bayernnél – nem is akárhogy –, s ez a kapcsolat a vb-n is gyümölcsöző lehet. A kérdés csak az, ha Robben megint szembe találja magát Casillasszal, vajon eszébe jut-e a 2010-es kihagyott ziccer?

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 5–3–2. „Három okom van, hogy megváltoztatom a megszokott rendszert. Egyrészt Kevin Strootman sérülése, másrészt nincs minőségi balszélső a csapatban, harmadrészt pedig legalább három kreatív labdarúgót szeretnék a pályára küldeni" – vázolta a terveit Van Gaal kapitány, s azt is mondta, ez a szisztéma a régi idők holland futballját idézi majd, s meccs közben könnyedén átalakítható 4–3–3-as hadrenddé. Hollandia az Ecuador elleni felkészülési meccsen már ezt a felállást gyakorolta – igaz, többek között Robben nélkül –, a végeredmény pedig 1–1 lett.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: LOUIS VAN GAAL. Nem véletlen, hogy még véget sem ért a holland kapitányi megbízatása, Van Gaalnak máris megvan a következő állomáshelye. A 62 éves szakember a következő szezontól a Manchester United menedzsere lesz, pályafutása során először dolgozhat Angliában. Klubszinten elért sikereit felsorolni is sok lenne. Röviden legyen elég annyi, hogy az Ajaxszal, a Barcával, az AZ Alkmaarral és a Bayernnel is nyert bajnokságot, a legendás 1995-ös Ajax edzőjeként pedig BL-t is. Abból az amszterdami gárdából egyébként ma Danny Blind és Patrick Kluivert segíti a szövetségi kapitányi munkáját. 2000 és 2002 között már ült a válogatott kispadján, ám akkor kudarc lett a történet vége, s nem sikerült eljutni a világbajnokságra. Most a kvalifikációval nem volt gond, így Van Gaal az első nagy tornájára készül szövetségi kapitányként.

CHILE

Négy évvel ezelőtt Chilének szerencsét hozott a spanyol válogatott, akkor a csoportból karöltve ment tovább a későbbi világbajnokkal. A legjobb tizenhat között Brazília viszont túl nagy falatnak bizonyult. A kvartettben a spanyolok és a hollandok továbbjutására van a legnagyobb esély papíron, ám Jorge Sampaoli szövetségi kapitány nem akármilyen Chilét rakott össze alig két év alatt, így talán nem is lenne meglepő, ha a két nagy közül valamelyik hoppon maradna.

Sampaoli Chiléje agresszív támadófutballt játszik, ami ellen roppant nehéz nyerni, ugyanakkor a nézők számára meglehetősen szórakoztató. Ha az alapemberek nem sérülnek meg, Chile kis szerencsével akár a negyeddöntőig is eljuthat – történelme során csupán másodjára.

A chileiek a harmadik helyen végeztek a dél-amerikai kvalifikációs csoportban Argentína és Kolumbia mögött. A selejtezők első részében azonban még nem Sampaoli volt az edző, s nem is állt jól Chile szénája. Claudio Borghi irányításával az első kilenc meccsből ötöt elvesztettek Alexis Sánchezék, aztán jött Sampaoli, és 5–1–1-es mérleggel bekormányozta a chileieket a harmadik, kijutást értő helyre.

ERŐSSÉGEK
+ Kulcsemberek. Bár a chilei válogatott keretében nem hemzsegnek a világsztárok, és inkább egy szervezett, jó közösséget alkotó csapat benyomását kelti, két játékos mégis kiemelkedik a társaságból. A Juventusszal bajnok Arturo Vidal és a Barcelonában remeklő Alexis Sánchez klasszisa megkérdőjelezhetetlen. Előbbi alapember a sorozatban három bajnoki aranyat ünneplő Juventusban, utóbbi pedig a Barca legeredményesebb góllövője volt a szezonban a négyszeres aranylabdás Lionel Messi mögött.
+ Sampaoli fanatizmusa. Állítólag karrierje elején egy amatőr csapat edzőjeként dolgozott, s egyszer eltiltás miatt nem ülhetett a padon. Sampaoli erre felmászott egy pálya közeli fára, s onnan utasította a játékosait. Ilyen fanatikus tréner pedig csak a sikerbe hajszolhatja övéit – akárcsak tette azt Marcelo Bielsa a 2010-es tornán.

GYENGE PONTOK
– Spanyolország és Hollandia. Nagyon ígéretes meglepetéscsapat lehetne Chile (s ki tudja, tán lesz is), de a spanyolok és a hollandok közelmúltbeli jó szereplése nagyon ellene szól. Ha a két nagy közül Chile legalább az egyiket megtréfálja, akkor minden esély meglesz a továbbjutására. Hollandiával még sosem játszott, a spanyolokat pedig tíz alkalomból egyszer sem tudta megverni. Tavaly szeptemberben felkészülési meccsen sikerült ikszelnie a némileg tartalékos spanyol válogatottal, ebből meríthetnek némi erőt Vidalék.
– Kulcsemberek csődje/kidőlése. Nyilván csapatjáték a futball, s nyilván minden keret úgy van összerakva, hogy ne dőljön össze a világ, ha egy-egy játékosra nem lehet számítani alapesetben. A chileieknél viszont ez nem igaz, hisz Vidal és Sánchez egyértelműen pótolhatatlan ebből a keretből sérülés vagy eltiltás esetén. Ugyanakkor az sem mindegy, hogyan játszik a két meghatározó chilei. Ember legyen a talpán, aki a megvillanásra bármikor képes Vidal, Sánchez duóból bárkit is nyugodt szívvel lecserél vagy kihagy, ha az nem hozza a legjobb formáját.

A SZTÁR: ALEXIS SÁNCHEZ. Nem volt könnyű a döntés, mert Vidal és Sánchez is kiváló játékos a maga módján. Amellett, hogy előbbi sérülés miatt kevesebbet mutathatott magából az elmúlt hónapokban, Alexis Sánchez mellett szólt az Atlético Madrid elleni gólja is. Aki látta, tudja, mire gondolunk, aki nem, nézze meg. A chilei támadó többször bizonyította már, hogy a nagy meccseken képes igazán nagy dolgokra. Emlékezhetünk, a Real Madrid ellen is pimasz átemelős gólt ragasztott, nemrég pedig az Atlétinek lőtt elképesztően nagy gólt éles szögből. Sánchez még csak 25 éves, de már 65-ször szerepelt a válogatottban, ahol legutóbb novemberben hívta fel magára a figyelmet. Akkor Anglia ellen két gólt szerzett, amivel Chile győzött a Wembleyben – az angol sajtó szerint ez volt az angolok legrosszabb hazai veresége a 2003-as ausztrál zakó óta. Vajon a spanyolok vagy a hollandok kapnak ízelítőt Sánchezből?

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 3–4–1–2 vagy 4–3–1–2 a játék képétől függően. Isla a jobb oldalon középpályást és védőt is képes játszani, így könnyen tud alakzatot váltani Sampaoli. A csapat tele van képzett, technikailag kimagasló játékosokkal, akik már az ellenfél térfelén agresszívan letámadnak. Kissé olyanok, mint egy egész pályás letámadást alkalmazó kosárlabdacsapat, így a náluk jobb csapatok orra alá is sok borsot törhetnek. Ebből ízelítőt kaptak idén a németek, akik nagyon szenvedtek (igaz, nyertek) Chile ellen, Joachim Löw viszont a meccs után nem véletlenül emelte ki az ultra-agresszív chileieket, mint akik a vb meglepetéscsapata lehetnek.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: JORGE SAMPAOLI. Az argentin edző korábban Peruban, Chilében és Ecuadorban dolgozott klubszinten. Az Universidad de Chilével három bajnokságot, valamint Copa Sudamericanát nyert. Csapatára a helyi sajtó a „dél-amerikai Barcelona" jelzőt akasztotta a katalánokéhoz hasonló játékstílus miatt. Az 54 esztendős tar kapitány nem a hátradőlve meccset néző típus, szinte végig az oldalvonal mellett mászkál és egyhuzamban utasítja övéit együtt élve a játékkal. Kinevezése óta a chilei válogatott visszatért a korábban Bielsa által megkezdett, látványos támadófutballra építő útra, egyesek szerint azonban tovább is fejlesztette azt.

AUSZTRÁLIA

Mára már mindenki megszokhatta, hogy Ausztrália az Ázsiai Labdarúgó-szövetség égisze alatt harcolta ki a vb-szereplést – nem olyan könnyen, mint a szövetségváltás előtt volt szokásuk továbbjutni a zónájukból (akkoriban az interkontinentális pótselejtező volt a „gond"). Az auszik Japán mögött másodikok lettek a csoportjukban, de nem volt egyszerű az odáig vezető út. Az első három mérkőzésen nyeretlen maradt a gárda, ám a befejező ötöt sikerült veretlenül megvívni, az utolsó, Irak elleni meccs vége előtt hét perccel pedig megszületett a biztos kijutást érő gól is.

A 32 vb-résztvevő ország közül Ausztrália a legalacsonyabban rangsorolt a FIFA ranglistáján (59.), míg a mostani a negyedik világbajnokság lesz a nemzet történelmében. Az ausztrálok legjobb eredménye 2006-ban Guus Hiddink irányításával született, akkor a legjobb tizenhat között Olaszország jelentette a végállomást. Most a csoportból való továbbjutásra, de még egy mérkőzés megnyerésére is kevés esély mutatkozik – ismerve a kvartett másik három versenyzőjét.

ERŐSSÉGEK
+ Tim Cahill. Ausztrália kulcsfigurája egyértelműen az Everton-legenda Tim Cahill. A 34 éves támadó középpályás az ország legeredményesebb játékosa 31 góllal, jelenleg a New York Red Bulls kötelékébe tartozik. Ő volt az első ausztrál, aki vb-n gólt szerzett, s egyben ő lett az első auszi, akit világbajnokságon egy meccs legjobbjának választottak. Eddig mindkét vb-jén betalált legalább egyszer, összesen háromszor, amivel a legeredményesebb ausztrál vb-góllövőnek számít.
+ Nyomás. Minden előrejelzés szerint Ausztráliáé lesz az utolsó hely a B-csoportban, s tán épp az, hogy komoly elvárások és teher nélkül játszhatnak Cahillék, önfeledt játékot eredményez majd, amivel akár még meglepetést is tudnak szerezni.

GYENGE PONTOK
– Rutintalanság. Holger Osiecket, a válogatott előző szövetségi kapitányát korábban renegetegszer kritizálták, hogy túlságosan is az idősebb játékosokra építi a keretét, majd a franciáktól és a braziloktól elszenvedett 6–0-s vereségek után fel kellett állnia a kispadról. Utóda, a görög származású Ange Postecoglou tanulva ebből a vb előtt meglehetősen fiatal társaságot hívott össze, melynek átlagéletkora 25.6 év. Igen ám, de a rutin hiánya egy világbajnokságon végzetes lehet – főleg olyan ellenfelek ellen, mint amilyenek az ausztrálokra várnak.
– Kapus. Ausztráliának sosem volt világklasszis játékosa, de olykor-olykor egy Harry Kewell vagy egy Mark Viduka azért csak előkerült a déli kontinensről. Kapusposzton viszont két évtizeden át biztos pontnak tűnt Mark Schwarzer, aki ebben az idényben 41 esztendősen a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszának valaha volt legidősebb pályára lépő játékosa lett. A Middlesbrough-ban ismertté vált, majd a Fulhamben, s most a Chelsea-ben védő Schwarzer húsz év alatt 109-szer állt az auszik hálója elé. A rutin ausztrál megtestesítője azonban novemberben elköszönt a válogatottól, amelynek bő keretébe behívott négy kapus összesen 17 válogatottsággal bír. Szokták mondani, egy jó kapus egy gyenge védelem mögött tudja igazán megmutatni a tudását. Nos, bárki is fogja védeni az ausztrál kaput Brazíliában, lesz dolga, az egyszer biztos.

A SZTÁR: MILE JEDINAK. Volt már szó Tim Cahillről, ott van a keretben a szintén híres Mark Bresciano, de az ausztrálok legmagasabb szinten jegyzett játékosa jelenleg a védekező középpályás Mile Jedinak. Nem véletlen, hogy a 29 éves futballista viseli a csapatkapitányi karszalagot. Klubjában, az angol élvonalbeli Crystal Palace-ban is övé ez a megtiszteltetés, vezérletével csapata feljutott a Premier League-be, majd sikerült bennmaradnia a legmagasabb osztályban. Jedinak a válogatottban eddig 43-szor lépett pályára, és védekező mentalitása ellenére négyszer volt eredményes. A középpályán és a védelemben is megállja a helyét, szerepe kulcsfontosságú lehet a jó eséllyel sok feladat elé néző ausztrál védekező egységben.

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 4–2–3–1. A 2013 októberében kinevezett Postecoglounak nem volt sok ideje saját arcára formálni a válogatottat, de a keretet nézve vélhetően óvatos felállással fog próbálkozni: két védekező középpályással, elöl pedig egy vissza-vissza lépő Tim Cahill-lel amolyan fals centerként.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: ANGE POSTECOGLOU. A 48 éves tréner azt mondta, „ha a hazád hív, nem mondasz nemet", így gondolkodás nélkül elfogadta a szövetségi kapitányi posztot 2013 októberében. Klubszinten egy év görögországi próbálkozást leszámítva Ausztráliában dolgozott, összesen hat bajnoki serleg megnyerése fűződik a nevéhez. Korábban hét esztendőn át volt az ausztrál korosztályos válogatottak edzője. Helyi szakírók gyakran szokták őt karrierek beindítójának és karrierek megmentőjének nevezni. Postecoglou jól ismeri a játékosait, és ha a bravúr nem is jön össze, a lehető legmagasabb szinten kísérletezgethet a jövő évi Ázsia-bajnokságra, amelynek Ausztrália ad otthont.

A CSOPORT LEGÉRDEKESEBB FAZONJA: ARTURO VIDAL (CHILE)
Első ránézésre azt hihetnénk, egy punkzenekar frontembereként keresi a kenyerét a chilei Arturo Vidal, ha nem tudnánk, hogy a modern futball egyik legjobb „box to box” középpályásáról van szó. Kevesen gondolnák, de a 26 éves, tetovált, tarajos úriember szerető családapa, akinek négyéves kisfia nemrég húszoldalas levelet írt a Mikulásnak. Vidal elmondása szerint büszke gyermekére, aki a televízión szokta nézni édesapja meccseit, pedig nem is szereti a futballt! Vidal öt testvérével együtt nőtt fel egyáltalán nem irigylésre méltó anyagi körülmények között. Futballtudását nagybátyja, Victor Hugo szúrta ki, ő vitte el aztán a Colo-Colóhoz. Európai pályafutása a Bayer Leverkusenben kezdődött, elmondása szerint Németországban számára a nyelv volt a legnagyobb kihívás az otthonihoz képest sokkal gyorsabb, fizikálisabb futball mellett. Azt viszont gyorsan megtanulta németül, hogy „A posztomon én vagyok a világ legjobbja”. Véleménye szerint ugyanis nincs hozzáfogható középpályás, aki kiválóan védekezik, s emellett gólokat is szép számmal termel. 2011-ben a Juvéhez igazolt, s azóta szerényebben nyilatkozik, a játéka viszont egyre jobb és jobb lesz. Torinóban nem véletlenül aggatták rá az Il Guerrero becenevet. Nos, a Harcos most megmutathatja chilei társaival együtt, mire képesek. „A Brazíliába utazó Chile kétszer erősebb a 2010-esnél. Tudjuk, hogy a címvédő spanyolok és a legutóbb ezüstérmes hollandok közül legalább az egyiküket meg kell vernünk, de mi minden mérkőzésen győzni szeretnénk” – vélekedett Vidal.

NSO-VERDIKT A CSOPORTRÓL

Nehéz elképzelni, hogy a spanyolok nem csoportelsőként jutnak tovább a legjobb tizenhat közé, hacsak nem bakiznak valami hatalmasat. Ha nem is hibátlan mérleggel, de Vicente del Bosquéék továbblépnek a kvartettből, méghozzá csoportelsőként. A második helyre mi viszont nem a papíron esélyesebb hollandokat várjuk, hanem Chilét, amely az első forduló után szinte biztosan három ponttal áll majd, míg a spanyol, holland páros közül csak egyiknek lesz ugyanennyi, vagy mindkettőnek egy-egy. Chile még erősebbnek tűnik 2010-hez képest, Van Gaal Hollandiája pedig remekelt a selejtezők során, de a vb-n sok gondja lehet a hátsó alakzat tapasztalatlansága miatt. Ausztráliának nem volt szerencséje a sorsoláskor, első blikkre egyik mérkőzése sem tűnik nyerhetőnek. Persze mindez csak várakozás, a világbajnokság sajátossága, hogy bármi megtörténhet…

1. Spanyolország, 2. Chile, 3. Hollandia, 4. Ausztrália.