James Rodríguez, a 45 milliósan is szerény világsztár

„James Rodríguez az a játékos, akit több mint tíz éve kerestek az én pótlásomra, de más típusú futballista. Ő a csapat sztárja, különbözik a többiektől, ő a megfelelő személy arra, hogy vezesse ezt az együttest” – áradozott a brazíliai világbajnokság egyik legnagyobb felfedezettjéről a kolumbiai legenda, Carlos Valderrama.

Pontosabban nem is felfedezettről, hanem befutottról kell beszélnünk, hiszen már tavaly nyáron megismerhette Rodríguez nevét az egész futballvilág, amikor az újgazdag AS Monaco nem kevesebb, mint 45 millió eurót fizetett az 1991-es születésű játékosért. Szinte mindenki megdöbbent az összeg nagyságán, annak dacára is, hogy a Portóban már évek óta jó teljesítményt nyújtott a fiatal játékos.

Éveken át remekelt, hiszen fiatal kora ellenére veretes profi múlt áll mögötte: a kolumbiai másodosztályú Envigado neveltjeként (itt 14 évesen már a felnőttek között szerepelt) 2008-ban az argentin Banfieldhez került (itt meg minden idők legfiatalabb légiósa lett az élvonalban) az 1986-os világbajnok, Jorge Burruchaga felfedzettjeként, és nagy szerepet vállalt a klub első bajnoki címében. Külseje és játékstílusa miatt hamar Cristiano Ronaldóhoz kezdték hasonlítani, hiszen remekül cselez, villámgyors és rendre gólerős, de emellett szórja a gólpasszokat is; ráadásul mindkét szélen és középen is bevethető.

Első profi gólja

Egy másik gólja a Banfieldben

Már ekkor bekerült több európai megfigyelő laptopjába a neve, és az Udinese ébredt leghamarabb, de nem tudott megegyezni az olasz klub a játékos ügynökével, Silvio Sandrival, illetve a két tulajdonossal (ugyanis az Envigado és a Banfield közösen birtokolta játékjogait), mert csak ötmillió euróig merészkedett a licit során. A Porto viszont ügyesebbnek bizonyult, ugyanis ennyit fizetett a játékjog 70 százalékáért, majd a portugál klub olyan machinációkba kezdett, amely után a magyar számlagyárosok is elismerően csattintanának bélyegzőgyűjteményükkel, valósággal cafatokra szedték a játékjogot, úgy adták-vették. Pár hónappal és pár góllal később új kontraktusra bírták rá a játékost, s 45 milliós kivásárlási árat kötöttek ki a korábbi 30 helyett, a szerződés végét 2014 helyett 2016-ra kitolva.

Az összeg André Villas-Boas érkezése és Rodríguez ezt követő berobbanása után új értelmet nyert: a kezdeti hat gólt és hét gólpasszt a következő két idényben 20-20 kanadai pont követte. A Portóval hazai és nemzetközi diadalmenetbe kezdett, természetesen a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott, és rögtön adott egy gólpasszt korábbi portói csapattársának, Radamel Falcaónak.

Góljai a Portóban

Egyébként az U-válogatottakkal több nemzetközi tornán is megfordult, az egyik ilyen után Sir Alex Ferguson is felfigyelt rá, de minden bizonnyal sokallta árát a skót. A válogatott zűrzavaros időszaka után José Pékerman alatt rend köszöntött a „kávésokra”, és az argentin mester alapemberként számolt „Hameszre”. 2013 nyarán következett a monacói álomszerződés, a hírek szerint ötmilliós aláírási pénzzel és évi bruttó hétmilliós bérrel. Meredeken emelkedett ára, 2008 elején 280 ezer eurót, 2010 nyarán 7.35 milliót adtak érte…

2014 nyarán pedig legalább egy tízest hozzátett Brazíliában, hiszen első négy vb-mérkőzésén ötször volt eredményes, adott két gólpasszt, és háromszor választották meg a fifa.com-on a mérkőzés emberének – csak akkor nem, amikor nem csereként beszállva 45 perc alatt egy gólt és két gólpasszt jegyzett.

Pedig nem kezdte jól első (vagy utolsó, erről később) hercegségbeli idényét, talán a gigaösszeg zavarta meg: első négy mérkőzésén sem gólt, sem asszisztot nem jegyzett, majd elérkezett a Bastia elleni bajnoki, ahol ő készítette elő Emmanuel Riviere találatát. Azon a mérkőzésen egyébként az exportói különítményből Falcao duplázott, a vele együtt átigazolt Joao Moutinho is gólpasszt adott. Rodríguez első gólját a Ligue 1-ben november legvégén szerezte, ilyen előzmények után valóságos csoda, hogy az idény végéig 9 gólig és 13 gólpasszig jutott, miközben négy bajnokin nem is lépett pályára.

A Monacóban

A mértékadó France Football szerint a liga negyedik legjobb játékosa lett, Zlatan Ibrahimovic, Jérémy Toulalan és Marco Verratti mögött, egyben a Ligue 1 asszisztkirályát is személyében tisztelhetjük.

Nagy kérdés, hol kezdi az új idényt, hiszen ha már egy fűszálat sem rágcsál el ezen a vébén, akkor is bekerült a történelemkönyvekbe. „A világbajnokságokon ennél szebb gólt nem nagyon láttam” – áradozott például az Uruguay elleni röptéjéről a vesztesek mestere, Óscar Tabárez, aki szerint Rodríguez egyenesen a vb legjobb játékosa lesz. Érdekes volt megfigyelni a támadót azon a nyolcaddöntőn: csodagólja után sem szállt el magától, nem üvöltözött kidülledt szemekkel, nem pózolt gorillaként az ellenfél szurkolótábora előtt, nem öltözött le félmeztelenre és nem feszített rá hasizmaira a fotósok kedvéért, a második után pedig azonnal rohant megköszönni a gólpasszt, ez a gesztus, mi tagadás, nem bevett dolog világsztáréknál.

A találkozó végén a pályára sétált ünnepelni, hiszen lecserélték a végére, és észrevette, hogy egy külön kamera követi őt, de ekkor sem rándult divatos pózokba, nem tweetelt a kamerán át ismerőseinek, nem kezdett árubemutatóba sportszereivel, nem mutogatta tetkóit, és nem tartott vallási negyedórát pólóüzeneteivel, hanem kimondottan feszengett zavarában. Egy szerény világklasszis ő a XXI. század elejéről.

„A földön kell maradnunk, a sikerhez alázat is kell" – nyilatkozta első vb-góljai után.

Remélhetőleg ilyen is marad, még akkor is, ha a vb alatt máris ölre megy érte a Real Madrid és a Barcelona.

Válogatás a legszebb góljaiból

Brazíliából tudósító munkatársaink Sony Xperia Z2 okostelefonja a formatervezés magasiskolája. (x)