Marokkó: az afrikai vb-csapat, amely Európában készült

MAROSI GERGELYMAROSI GERGELY
Vágólapra másolva!
2017.11.13. 19:51
null
Öröm Abidjanban: a marokkói válogatott 1998 után jutott ki ismét a vb-re (Fotó: AFP)
Az afrikai futball egyik pionírja visszatér a világbajnokságra: Marokkó húszévnyi szünet után szerepelhet ismét a legnagyobb seregszemlén. Az első, önálló CAF-selejtezősorozatból kijutó (1970) és az első, a vb kieséses szakaszába továbbjutó (1986) afrikai válogatott hosszú várakozás után mutathatja meg magát ismét a világbajnokságon, nagyon erős kerettel és a kispadon egy valódi afrikai edzőcsillaggal. Ráadásul a Vidad Casablanca (ha jobban tetszik, WAC) elhódította az afrikai Bajnokok Ligáját, amelyet 1999 óta nem nyert meg marokkói klub – az ország labdarúgása reneszánszát éli. Ez a reneszánsz azonban más, mint a korábbiak.

Spanyol – marokkói, francia, francia, spanyol – holland, holland, francia – holland, francia, holland. Akár így is felírhatnánk a marokkói labdarúgó-válogatott kezdő tizenegyét a vb-kijutásról döntő Elefántcsontpart elleni találkozón, amelyet „az Atlasz oroszlánjai” 2–0-ra nyertek meg idegenben. A fenti nemzetiségi sor a kezdőcsapat játékosainak szülőhazáját jelzi. Ami azt illeti, az egyetlen marokkói születésű játékos, Nabil Dirar is tinédzserkorában Belgiumba került, és ott is kezdte el futballpályafutását – a kezdőcsapat egyetlen tagja sem futballozott (a válogatott mérkőzéseken kívül) Marokkóban, mindannyian egy-egy topkategóriás nyugat- vagy dél-európai labdarúgó-kultúra neveltjei.

Láttunk már hasonlót – a 2014-es világbajnokságon az algériai válogatott 16 tagja volt franciaországi születésű –, de Marokkó valószínűleg minden rekordot meg fog dönteni az oroszországi tornán azt tekintve, hogy egy keret hány játékosa született más országban.

KÖZPONTOK A DIASZPÓRÁBAN

Az 1986-os világbajnokságon kitűnően szereplő marokkói nemzeti csapat minden tagja az országban született és nevelkedett. Az 1998-as, látványos játékával (és látványosan rossz helyzetkihasználásával) kitűnő, remek válogatott huszonhármas keretéből csak ketten születtek Marokkón kívül. A mostani válogatott többsége már az 1960 után kivándorolt marokkói szülők diaszpórában született gyermekeiből áll.

ÖTMILLIÓS DIASZPÓRA
A marokkói diaszpóra létszámát 4.5-5.6 millió fő környékére becsülik. Az ebbe a csoportba tartozók több mint hetven százaléka 45 év alatti, a diaszpórában élők nyolcvan százaléka hat európai ország – Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Németország – lakosa. Az európai városok közül ma Brüsszelben és vonzáskörzetében a legnagyobb a marokkói kolónia.

Az ország labdarúgó-szövetsége tudatosan „ráállt” a marokkói származású játékosok „hazacsábítására”, és külön programot dolgozott ki arra, hogy közülük minél többen válasszák az észak-afrikai labdarúgás egyik zászlóvivőjének számító válogatottat. Közben viszont hazai pályán is dolgoznak – megpróbálnak felépíteni egy olyan struktúrát, amellyel a marokkói születésű játékosok is versenyképesebbek lehetnek.

A rendszer mozgatója maga is megtestesíti a marokkói válogatottban tetten érhető kettősséget. Nasszer Larguet Marokkóban született, ám Franciaországban nőtt fel és lett futballista, majd edző és fejlesztési igazgató. Rouenban, Cannes-ban, Caenben, Strasbourgban dolgozott létesítmény- illetve technikai igazgatói szerepben, majd 2008-ban elfogadta a marokkóiak invitálását, és a VI. Mohamed Akadémia technikai igazgatója lett.

Az ő feladata volt felépíteni és üzemeltetni egy mintaakadémiát, amely modellül szolgálhat az országban működő kluboknak. A VI. Mohamed Akadémia játékosai már szerepet játszottak a mostani vb-kvalifikációban, Larguet pedig 2014-től a Marokkói Labdarúgó-szövetség nemzeti technikai igazgatójaként tevékenykedik – többek között a válogatottba toborzás is a feladatai közé tartozik. A szövetség 2010 óta működtet programot a marokkói diaszpóra körében, és figyeli a Nyugat- és Dél-Európában felnövő, a válogatottban számba vehető játékosokat.

Larguet irodája négy scouttal dolgozik: a játékosmegfigyelők központja Franciaország, Spanyolország, Belgium és Hollandia, de mindannyian „átugorhatnak” más országba, ha felbukkan egy tehetség. A scoutok folyamatosan figyelemmel kísérik a játékosok fejlődését, és hetente jelentenek a technikai igazgatónak. Munkájuk nagy munkaterheléssel jár, és igen jó diplomáciai képességeket is igényel: egyetlen szövetség sem szereti, ha a játékosai körül „ólálkodnak” (a törököknek Németországgal, a koszovóiaknak Svájccal és Albániával voltak konfliktusaik korábban hasonló helyzetben, a franciák sem örülnek az afrikai országok „scout-hadjáratának”), és a játékosokat is úgy kell megkörnyékezni, hogy ne érezzék az érdeklődést erőszakosnak vagy tolakodónak.

Marokkóért játszanak, Európában nevelkedtek (Fotó: AFP)
Marokkóért játszanak, Európában nevelkedtek (Fotó: AFP)

A megfigyelés központjának számító négy országban a marokkói szövetség egyhetes toborzótáborokat is tart, amelyre utánpótláskorú „binational” játékosokat várnak. A táborokba gyakran a játékosok szüleit is vendégül látják, a játékosokat pedig a szövetség szakemberei mérik fel. A stratégia – mint a világbajnoki kvalifikáció is mutatja – sikeres, igaz, önmagában nem elegendő.

„Marokkóban az a fő feladatunk, hogy behozzuk a hatalmas lemaradást edzésmunkában. A különbség egy marokkói és egy Európában felnövő marokkói futballista képzése között óriási. A marokkói játékosok általában 14 évesen kerülnek be a szervezett futballba – 6 és 13 év között szabadidősportként űzik a labdarúgást. Sokszor egy pályára 500, 600, 1200 gyerek jut, így képtelenség rendesen edzeni őket. Az Európában felnövő gyerekek 7-8 év előnyben vannak. Ezt a különbséget próbáljuk mérsékelni, és néhány klubban biztatóak az eredmények. A szövetség igazgatókkal és erőnléti edzőkkel, illetve a szükséges felszerelések megvásárlásával segíti az edzőközpontok munkáját – cserébe a szövetség programjait kell, hogy kövessék. Nagy probléma, hogy Marokkóban 18-19 évesen szinte lehetetlen bekerülni az első csapatokba. Egy 25 éves játékost még mindig fiatalnak tartanak, holott már nem sok ideje van hátra a pályafutásából. A kluboknak is meg kell érteniük: ahhoz, hogy rendesen fejlődjenek a játékosok, 18 évesen már lehetőséghez kell jutniuk. Sajnos súlyos problémát jelent a tehetségek felkutatása. A hetvenes-nyolcvanas évek sikereiben kulcsszerepet játszott, hogy remek megfigyelő-hálózatuk volt a kluboknak, amelyek kis falvakból is összeszedték a tehetségeket. A kilencvenes-kétezres években sokkal több lett a pénz a marokkói futballban, és mindenki az egyszerűbb utat választotta: elkezdett játékosokat vásárolni” – magyarázta Nasszer Larguet a Telquel Arabinak adott hosszú interjúban.

ELŐJOGOK? NINCSENEK

Az említett hét-nyolc év előnnyel pedig élnek is a marokkói diaszpórából származó játékosok, akik „átvették a hatalmat” a nemzeti csapatban. Nem csoda: egytől egyig igen magas szintű képzést kaptak, és általában jóval magasabb szintű klubokban is futballoznak, mint otthon felnövő játékostársaik. Jellemző, hogy a sorsdöntő világbajnoki selejtezőre behívott 26 játékos közül csak 5 futballozik Marokkóban, az afrikai BL-győztes Vidad Casablanca pedig csak két kiegészítő embert adott a keretbe.

ÉSZAKI FÉNY
Amióta 1994-ben először megemelték az afrikai csapatok létszámát a világbajnokságon, először fordul elő, hogy Észak-Afrika adja a kontinens képviselőinek többségét. 1998 óta 5 csapat képviseli Afrikát a vb-ken (2010 kivétel volt, mert a házigazda Dél-Afrikával együtt 6), de észak-afrikai többnyire csak 1 (1998-ban 2) volt ezek között. 2018-ban 3 lesz: Marokkó mellett Egyiptom és Tunézia is készülhet az oroszországi megméretésre.

„Szerencsére olyan helyzetben vagyunk, hogy a belső utánpótlást is figyelhetjük, ám ehhez hozzájön még a diaszpóra is. Edzőtáborokat szervezünk, amelyekre Spanyolországból, Olaszországból, Hollandiából, Németországból, Franciaországból jönnek a fiatalok, akik a szüleik vagy a nagyszüleik révén szerepelhetnek a válogatottban. A döntő különbség, hogy a marokkói fiatalok nagyon ösztönösen futballoznak, az Európában nevelkedettek pedig taktikailag sokkal fegyelmezettebbek. A mi feladatunk az, hogy a két csatornát egyesítsük a válogatott érdekében. Nincs villongás a két csoport között, mindannyian a marokkói mezről álmodnak” – fogalmazott a holland Mark Wotte, aki szintén a marokkói szövetség alkalmazásában áll. Mint látható, az országban nem sajnálják a pénzt a külföldi szakemberekre. Wotte feladata az utánpótláscsapatok igazgatása.

Nasszer Larguet csak akkor ajánlja fel a beválogatást a tehetséges játékosoknak, ha a futballista százszázalékosan meggyőződött arról, hogy Marokkót akarja képviselni. Kisebb probléma, hogy a fiatal futballistákat nagyon is érdekli a lehetőség – ám ők nem a marokkói U-válogatottakba akarnak bekerülni, hanem egyből az A-csapatba...

Hervé Renard (jobbra), az afrikai sikerkovács (Fotó: AFP)
Hervé Renard (jobbra), az afrikai sikerkovács (Fotó: AFP)

„Nem élveznek kiemelt státust, nincsenek előjogaik, meg is tiltottam, hogy bármilyen formában kivételezzenek velük. A nemzeti csapat szent, nem lehet különbséget tenni a játékosok között” – így Larguet.

A nemzeti csapat szent, ám ne legyünk álszentek: ha Marokkónak esélye sem lenne kijutnia világbajnokságra, alighanem jóval kisebb lenne az érdeklődés a válogatott iránt. A marokkói futball erősödése egyre erősebb vonzerőt jelent azoknak a játékosoknak is, akik két válogatott között gondolkodnak.

A holland legenda, Marco van Basten 2016-ban éles kiszólást tett Hakim Zijehre („Mennyire kell hülyének lenni ahhoz, hogy valaki Marokkót válassza Hollandia helyett?”), ehhez képest jövő nyáron a holland válogatott játékosai otthonról nézik, ahogy Zijeh (vagy Karim el-Ahmadi, vagy az Amrabat fivérek) bűvöli a labdát Oroszországban. Alighanem a vb-kvalifikáció újabb játékosokban „gyújtja fel a hazaszeretet lángját”: Marokkó vonzó opció lett a számukra.

TULIPÁNOS FANFAN ÚJABB KALANDJA

Fehér ing, kemény tekintet, párbajhős fizimiska: ha már a marokkói válogatottról írunk, meg kell emlékeznünk a szövetségi kapitányáról, Hervé Renard-ról is, aki tovább folytatta afrikai sikersorozatát. A 49 éves francia edző – aki bátran eljátszhatná Tulipános Fanfant egy kalandfilmben – európai klubjainál általában hamar megbukott, ám a fekete kontinensen sikert sikerre halmoz. Az ő kinevezése volt az utolsó darabka a marokkói kirakósban. Elődje, az egykori kiváló kapus Zaki (Ezzaki Badu) nehezen tudta kezelni a keretet, rendszeresen összezörrent a legjobb játékosokkal, és 2016 februárjában bedobta a törölközőt, közös megegyezéssel távozott.

Renard kiválasztása telitalálatnak bizonyult. A Zambiával (2012) és Elefántcsontparttal (2015) is Afrikai Nemzetek Kupáját nyerő szakember egészen kiváló munkát végzett, elődjénél sokkal jobban szót értett a játékosokkal, akik ezt remek teljesítménnyel hálálták meg. A kőkemény afrikai selejtezősorozatban – az utolsó körben minden csoportból csak egy csapat jut tovább, tehát már egy botlás is végzetes lehet – Marokkó Renard irányításával még gólt sem kapott. Elefántcsontpart, Gabon és Mali ellen, egy hallatlanul erős csoportban...

Öröm Marrákesben: az ünneplők közül sokan még nem is láthatták világbajnokságon a válogatottat (Fotó: AFP)
Öröm Marrákesben: az ünneplők közül sokan még nem is láthatták világbajnokságon a válogatottat (Fotó: AFP)

A sorsdöntő mérkőzésen, Abidjanban Marokkónak egy döntetlen is elég lett volna Elefántcsontpart ellen, ezzel szemben Nabil Dirar és Mehdi Benatia góljával simán győzött, és játékban leiskolázta a sztárjátékosok sorával felálló ellenfelét. Kezdődhetett az ünneplés – nemcsak Abidjanban, hanem Marokkóban, illetve Belgium, Hollandia, Spanyolország vagy Franciaország településeinek marokkói diaszpórájában is. Hogy Brüsszelben 22 rendőr megsérült, több boltot kirámoltak, autókat gyújtottak fel, illetve rendőri vízágyúzás vetett véget a szurkolók tombolásának, már egész másfajta problémára utal.

A válogatott mindenesetre készülhet Oroszországba – és a játékoskeretet elnézve könnyen elképzelhető, hogy nem nyom nélkül távoznak „az Atlasz oroszlánjai” a világbajnokságról.

Öröm Brüsszelben: rombolásba torkollott az este (Fotó: AFP)
Öröm Brüsszelben: rombolásba torkollott az este (Fotó: AFP)
AZ 1998-AS ÉS A 2018-AS MAROKKÓI VÁLOGATOTT*
1998 Születési hely
2018 Születési hely
Abdelkader el-Brazi Berkan, Marokkó Jasszin Bunu Montreal, Kanada
Abdelilah Szaber Casablanca, Marokkó Asraf Hakimi Madrid, Spanyolország
Abdelkrim el-Hadriui Taza, Marokkó Fuad Safik Pierralatte, Franciaország
Jusszef Rosszi Casablanca, Marokkó Badr Banun Casablanca, Marokkó
Szmahi Triki Zenata, Marokkó Mehdi Benatia Courcouronnes, Franciaország
Nureddin Najbet Casablanca, Marokkó Romain Szaissz Bourg-de-Péage, Franciaország
Musztafa Hadzsi Ifran Atlasz-Szaghir, Marokkó Hakim Zijeh Dronten, Hollandia
Szaid Siba Rabat, Marokkó Karim el-Ahmadi Enschede, Hollandia
Andeldzsalil Hadda Meknesz, Marokkó Szofian Bufal Párizs, Franciaország
Abderrahim Uakili Rabat, Marokkó Junesz Belhanda Avignon, Franciaország
Ali el-Hattabi Schiedam, Hollandia Fajszal Fadzsr Rouen, Franciaország
Drissz Benzekri Buizakarn, Marokkó Munir Mohamedi Melilla, Spanyolország
Rasid Nekruz Kszar esz-Szuk, Marokkó Halid Butaib Bagnols-sur-Ceze, Franciaország
Szalaheddin Basszir Casablanca, Marokkó Mbark Busszufa Amszterdam, Hollandia
Lahcen Abrami Casablanca, Marokkó Mimun Mahi Hága, Hollandia
Rasid Azzuzi Fez, Marokkó Nordin Amrabat Naarden, Hollandia
Garib Amzin Montbéliard, Franciaország Nabil Dirar Casablanca, Marokkó
Jusszef Sippo Budzsad, Marokkó Amin Harit Pontoise, Franciaország
Dzsamal Szellami Casablanca, Marokkó Szofian Amrabat Huizen, Hollandia
Tahar el-Haledzs Marrákes, Marokkó Hamza Mendil Casablanca, Marokkó
Rasid Rokki Mohammedia, Marokkó Asraf Bensarki Taza, Marokkó
Musztafa Sadili Casablanca, Marokkó Ahmed Reda Tagnauti Casablanca, Marokkó
Rasid Aliui La Rochelle, Franciaország
Dzsavad el-Jamik Huribga, Marokkó
Iszmail Haddad Casablanca, Marokkó
Valid el-Haddzsam Chateauroux, Franciaország
Manuel da Costa Saint-Max, Franciaország
Zuhair Feddal Tetuan, Marokkó
Abdelhamid el-Kautari Montpellier, Franciaország
Jusszef Ait Bennasszer Toul, Franciaország
Mahdi Carcela-González Liege, Belgium
Munir Obbadi Meulan-en-Yvelines, Franciaország
Omar el-Kadduri Brüsszel, Belgium
Aziz Buhadduz Berkan, Marokkó
Jusszef en-Nesziri Fez, Marokkó
Uszama Tannan Tetuan, Marokkó
1998: vb-keret • 2018: az utolsó 2017-es vb-selejtezőre meghívott, illetve 2017-ben meghívott válogatott törzstagjai

A marokkói válogatott a nevelőklub nemzetisége szerinti bontásban (az Elefántcsontpart elleni kezdő tizenegy)
A marokkói válogatott a nevelőklub nemzetisége szerinti bontásban (az Elefántcsontpart elleni kezdő tizenegy)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik