Vb-diadal járt a második rendezés mellé

A házigazda francia válogatott úgy vágott neki az 1998-as tornának, hogy a megelőző két világbajnokságra ki sem jutott, vagyis hatalmas nyomás nehezedett Aimé Jacquet-ra és fiaira. Muszáj volt kárpótolniuk a közönségüket – a hazai közönséget.

A közvélemény úgy tartotta, a csapatnak elég „lukas" a csatársora, és ha korábban még klasszistámadókkal (Jean-Pierre Papin, Eric Cantona, David Ginola) sem sikerült révbe érnie, akkor most hogyan.

Nos, úgy, hogy előbb a csatárok – különösen a háromszor is eredményes 20 éves Thierry Henry – jól odatették magukat a csoportkörben, majd jött a kieséses szakasz, amelyben a hátsó alakzat emberei léptek elő főszereplővé. Ja, és a gárdának idővel Fortuna is besegített...

A 16 között Laurent Blanc söprögető aranygólja (az első a vb-k történetében) döntött Paraguay ellen, míg a negyeddöntőben csak a hosszabbítás utáni 11-esekkel sikerült megverni az olaszokat. Az elődöntőben újfent egy bekk, ezúttal a duplázó Lilian Thuram vállát veregették a franciák – 2–1 Horvátország ellen.

Henry és Thuram időzítése megér egy külön bekezdést is. Előbbi az első góljait szerezte Dél-Afrika és Szaúd-Arábia (2) ellen a válogatottban, amit még 48 követett 2010-ig, utóbbi pedig a horvátok elleni dupláján kívül soha máskor nem volt eredményes a nemzeti tizenegyben. Amúgy mindketten csúcstartói a „kékeknek" (Les Bleus): Thuram a 142 szereplésével, Henry meg az 51 találatával.

A BRAZILOK CSAK A DÖNTŐIG MENETELTEK

A címvédő brazilok magabiztosabban jutottak el a fináléig. Nemigen kérték rajtuk számon, hogy ,,no, és mit csinálnak elöl a csatáraitok?", a csatáraik ugyanis tették a dolgukat. Ronaldo négy, Rivaldo és Bebeto három-három gólt szerzett az addigi mérkőzéseken; nem volt tehát gond a támadójátékkal. Sőt még egy háromgólos labdarúgójuk akadt a védekező középpályásként fungáló César Sampaio személyében. (Egyedülálló módon, ha nem számítjuk bele a skótok részéről öngólt vétő Tom Boydot, ez a négy játékos szerezte a selecao összes gólját a vb-n.)

A saint-denis-i döntőben hajszállal a dél-amerikaiak tűntek esélyesebbnek, csakhogy a találkozó előtt történt valami Ronaldóval. A „valamit" ezúttal szó szerint kell érteni, mivel azóta sem derült arra fény pontosan: Mário Zagallo szakvezető miért akarta mellőzni az Internazionale centerét (állítólag azért, mert epilepsziás rohamot kapott), aztán miért állította be mégis.

Az ellenben már akkor látszott: Ronaldo csak árnyéka önmagának, vergődése bénítóan hat a társaira. A brazilok együtt lélegeztek, együtt szenvedtek, együtt is futballoztak – rosszul.

A franciák viszont szinte megtáltosodtak, a legjobbkor hozták a legjobb formájukat. Leginkább a magát a fináléig csupán piros kártyájával észrevétető Zinédine Zidane volt elemében, két fejesével tulajdonképp már az első félidőben eldöntötte az aranyérem sorsát. A tornát Zizouhoz és Thuramhoz hasonlóan két góllal záró Emmanuel Petit találata már csak hab volt a tortán (3–0).

Franciaország 1938 után másodszor rendezhetett világbajnokságot, és először játszhatott a döntőben. És mindjárt nyert is. Megérdemelten.

SUKER TÜNDÖKLÉSE, MATTHÄUS 5. VB-JE

A harmadik helyet, hatalmas meglepetésre, az abszolút világbajnoki újonc horvátok szerezték meg. Horvátország az 1998-as Mondiale-t megelőzően debütált a vb-selejtezőkön, és nemcsak a kvalifikáció jött össze neki, a tornán is nagyot villantott, elsősorban a gólkirályi címig jutó Davor Suker tündöklésének köszönhetően.

A „pepiták" két gigászt is két vállra fektettek a tornán, a negyeddöntőben az Európa-bajnoki címvédő németeket (3–0), míg a harmadik helyért Hollandiát (2–1). Az oranje erejéről mindent elmond, hogy csak 11-esekkel bukott el a brazilokkal szembeni elődöntőben, a legjobb nyolc között pedig a vb egyik favoritját, a Diego Simeonéval, Gabriel Batistutával, Juan Sebastián Verónnal és Javier Zanettivel felálló Argentínát búcsúztatta (2–1), amely százszázalékosan zárta a csoportkört. És amely Angliát ütötte el – feledhetetlen csatában, tizenegyesekkel – a nyolcaddöntőben.

A nyolcaddöntőben még a nationalelfnek is állt a zászló, amit Mexikó válogatottja bánhatott. Luis Hernández a 47. percben hiába szerzett vezetést övéinek, Németország Jürgen Klinsmann és Oliver Bierhoff révén a hajrában fordított (2–1), de aztán jöttek ugye a horvátok...

Azon a lyoni estén játszotta karrierje utolsó világbajnoki meccsét a németek „dinója", Lothar Matthäus. A védőként, középpályásként egyaránt bevethető futballista öt világbajnokságon (1982, 1986, 1990, 1994, 1998) vett részt, ezeken huszonöt találkozón szerepelt – mindkettő vonatkozó rekord. (Rajta kívül még a mexikói Antonio Carbajal büszkélkedhet öt vb-részvétellel.)

A döntő

16. VILÁGBAJNOKSÁG, FRANCIAORSZÁG (1998. JÚNIUS 10–JÚLIUS 12.)

A torna teljes eredménysora itt!

Döntő
Franciaország–Brazília 3–0 (2–0)
Saint-Denis, Stade de France, 75 000 néző. Vezette: Belkola (marokkói)
Franciaország: Barthez – Thuram, Desailly, Leboeuf, Lizarazu – Deschamps – Petit, Karembeu (Boghossian, 56.), Zidane – Djorkaeff (Vieira, 74.), Guivarc'h (Dugarry, 66.)
Brazília: Taffarel – Cafú, Aldair, Júnior Baiano, Roberto Carlos – César Sampaio (Edmundo, 75.), Dunga – Rivaldo, Leonardo (Denílson, 46.) – Bebeto, Ronaldo
Gólszerző: Zidane (27., 45+1.), Petit (93.)
Kiállítva: Desailly (68.)

Gólkirály: Davor Suker (horvát) 6 gól
A torna legjobb játékosai: 1. (aranylabdás) Ronaldo (brazil), 2. Davor Suker (horvát), 3. Lilian Thuram (francia)

A világbajnok francia csapat kerete: Bernard Lama, Vincent Candela, Bixente Lizarazu, Patrick Vieira, Laurent Blanc, Youri Djorkaeff, Didier Deschamps (csapatkapitány), Marcel Desailly, Stéphane Guivarc'h, Zinedine Zidane, Robert Pires, Thierry Henry, Bernard Diomede, Alain Boghossian, Lilian Thuram, Fabien Barthez, Emmanuel Petit, Frank Leboeuf, Christian Karembeu, David Trezeguet, Christophe Dugarry, Lionel Charbonnier. Szövetségi kapitány: Aimé Jacquet

A KORÁBBI RÉSZEK
• 1930• 1934 • 1938 • 1950
• 1954 • 1958 • 1962 • 1966
• 1970 • 1974 • 1978 • 1982
• 1986 • 1990 • 1994