Jevgenyij Konovalov újságíró, blogger, és az orosz mérkőzéseket egy „Vlagyivosztok” feliratú orosz zászlóval nézi. Azon szerencsések közé tartozik, akik el tudtak utazni az orosz Távol-Keletről a világbajnokságra – Konovalov feleségével, fiával és édesapjával érkezett a vb-re, három generáció nézi egyszerre az orosz válogatottat.
Nem mindennapi út ez, „életük vakációja”, lévén Vlagyivosztokból irgalmatlanul sokat kell utazni a világbajnokságra. Konovalov és családtagjai az orosz–egyiptomi mérkőzésre kaptak jegyet, amelyet Szentpéterváron rendeztek meg, légvonalban 6537, közúton 9609 kilométerre. Összehasonlításul: ha a New Yorkban élő drukker akart kimenni ugyanerre a mérkőzésre, neki nagyjából ugyanolyan távot kellett volna megtennie. Egy kalinyingrádi mérkőzés esetén a New York-i drukker már közelebb lenne, mint a vlagyivosztoki szurkoló!
„Ez volt az álmom, és édesapám álma is, aki ötven éve nézi a világbajnokságokat. A fiamnak pedig meg akartam mutatni egyrészt az ország nagyvárosait, másrészt a valódi csúcsfutballt. Valami csoda folytán kaptunk jegyet az orosz–egyiptomi meccsre, és június huszonötödikén megyünk az orosz–uruguayi mérkőzésre is, Szamarába. Bárhol is legyen a nyolcaddöntő, követjük a csapatot. Elképesztő ez a forgatag, valódi futballünnep, olyan, amit mi már aligha fogunk még egyszer látni Oroszországban. A külföldi drukkerek, akikkel találkoztunk, imádják az egészet, ráadásul olcsónak is vélik az országot. A stadionokban és a hivatalos szurkolói zónákban a FIFA határozza meg az árakat, nekünk, orosz embereknek azok kicsit magasak. A világbajnokság előtt a szállások árát rettenetesen megdrágították, szinte mindegyik szálloda tízszeresére emelte az árait, de ahogy kiderült, hogy annyian azért mégsem érkeznek a mérkőzésekre, visszaestek azok a normális szint közelébe” – magyarázta Konovalov. A nyolcaddöntőre neki és családjának vagy Szocsiba (ha az orosz válogatott megnyeri csoportját), vagy Moszkvába (ha második lesz) kell utaznia.
Utazási szempontból az orosz drukkerek lehet, hogy a csoportmásodik helyért szorítanak: ha ugyanis Uruguay mögött végez a válogatott, akkor a Szocsi–Nyizsnyij Novgorod–Szentpétervár–Moszkva országjárás helyett (ez a döntőig vezető út lenne) Moszkva–Szocsi–Moszkva–Moszkva út várna rájuk. Kicsit egyszerűbb – persze abban még mindig kevesen reménykednek, hogy az orosz válogatott július közepén is aktív résztvevője lesz a vb-nek.
Az otthon maradt drukkereknek sem könnyebb. A New York Times riporterei a burjátföldi Ulan-Udéból nézték az Oroszország–Egyiptom találkozót, amely a helyieknek azt jelentette, hogy hajnali két óráig ki kellett húzniuk, ha látni akarták saját országuk csapatát. Mármint a kezdéshez, mert a mérkőzés után hajnali négykor kászálódhattak hazafelé azok, akik végig bírták az éjszakázást. Vlagyivosztokban a lakosság egy része munkába menet figyelte már ugyanezt a mérkőzést, lévén az orosz–egyiptomi az ottani időzónában hajnali 4-től 6 óráig tartott.
Ahogy az amerikai lap tudósítói érzékeltették: Ulan-Udéból vonattal két nap a legközelebbi vb-helyszín, Jekatyerinburg. Repülővel hat óra. Átszállással. Nincsenek transzparensek, nincsenek vb-vel kapcsolatos feliratok, de az orosz válogatott teljesítményét ugyanúgy figyelemmel kísérik a helyiek.
„Hazamegyek, beállítom az órámat, felkelek kicsivel kettő előtt, megnézem a meccset, visszaalszom. A legtöbb ember itt ugyanezt csinálja. Mindenki nézi a mérkőzéseket, most még azok is, akiket egyébként nem érdekel a sport” – magyarázta a New York Timesnak egy helyi tévébemondó, Szergej Szogolov.
A nyitó mérkőzésre (ez „emberi időben”, este 11 órakor kezdődött Ulan-Udéban) közös meccsnézést szerveztek a helyi stadionba, és ki is ment néhány ezer ember. Az Egyiptom elleni mérkőzés már olyan késői volt, hogy arra nem lehetett a stadiont kinyitni. Maradtak a kocsmák és az otthoni készülékek – mielőtt el kellett volna indulni munkába.