Itt az űrfutball kora, Szamarában győztek a „rendszergazdák” – Csillag Péter helyszíni riportja

„Amikor a rádióban hallottam Gagarin csodálatos hőstettét, azonnal arra gondoltam, milyen hihetetlen bátorságának kellett lennie. Teljesen egyedül beült az űrrakéta kabinjába, hogy elrepüljön egy olyan világba, ahol eddig az ember csak a képzeletében járt. Úgy vélem, hogy nagy önbizalmat adott neki a tudat, hogy azt az űrrakétát, amelybe beszállt és amelyre hősiesen rábízta az életét, olyan kezek alkották, amelyek eddig is csodát műveltek rakéta-építésben. Mint sportember, gondolatban én is kezet szorítok Gagarinnal, a hős sportemberrel.”

Göröcs János Népsportban idézett 1961-es szavai visszhangoznak az ember fejében, miközben közeledik a megjelenésében űrállomást idéző szamarai Koszmosz Aréna felé, amely közvetve az univerzumot először megjáró szovjet kozmonauta dicsőségének is emléket állít. A Dánia–Ausztrália mérkőzésnek otthont adó Volga-parti település volt – még Kujbisev néven, zárt városként – a szovjet birodalom titkos védbástyája, rejtélyes pót-Moszkvája, egyben az űreszközök gyártásának bázisa. Itt építették meg a híres Vosztok űrhajót, amelyen Gagarin elvtársat fellőtték az űrbe és amelyről az Újpesti Dózsa válogatott csatára rajongással beszélt.

Majdnem olyan csodálattal, amiként a Volgográd–Szamara éjjeli vonatúton dán hálókabintársaim Christian Eriksenről, akiben saját hősüket, Cristiano Ronaldójukat vagy Gagarinjukat tisztelik. A csütörtöki mérkőzés kapcsán a semleges néző számára a városban tomboló, már-már kozmikus szél és a helyi önkénteslányoknál még mindig (már megint) divatban lévő holdjáró cipők látványa után a harmadik meghatározó tapasztalat volt, hogy a Tottenham Hotspur támadó középpályása képességeit tekintve fényévekkel kiemelkedik a társai közül. Ahogyan a 7. percben a lepattanó labdát optimális magasságba felengedte, majd leszorított és finoman kifordított bal lábfejével, „teli pofonnal” nyílegyenesen a léc alá küldte, nézni is galaktikus élményt jelentett.

Hogy jelentőségét tekintve a videobíró bevezetését lehet-e futballtörténeti léptékkel mérve az ember első űrkalandjához hasonlítani, nehéz megítélni, mindenesetre a VAR világbajnoki bemutatkozásával végképp beköszöntött a labdarúgásban az űrkorszak. Ennek következményeként hozzá kell szoknunk olyan sporttól idegen jelenetekhez, mint a bírót körülálló irániak feszült várakozása szerdán a játékvezetői fejhallgatón érkező, góljukról és sorsukról döntő külső határozatra vagy mint az ausztrálok egyenlítése előtti lelombozó közjáték csütörtökön.

Hogy mi történt? A tizenhatoson belül Mathew Leckie fejese nyomán Yussuf Poulsen karját érte a labda, erőtlen ausztrál reklamálás után azonban folyt tovább a mezőnyjáték, mígnem egyszer csak megálljt jelzett a játékvezető, és mutatta, videós újranézés következik. A stadionban szempillantás alatt szertefoszlott a mérkőzést övező varázs, a lelátón megbomlott a játékot követő figyelem, negyvenezren pislogtak bizonytalanul, miközben a huszonkét játékos engedelmesen abbahagyta a futballt, elindult a játékoskijáró, vagyis a döntéshelyszín irányába, hogy várja a hivatal szavát.

Kéz, tizenegyes – gól. Ennyi.

Győzött a bürokratikus, játékgyilkos szellem, vagy ha úgy tetszik, az objektív igazság. Veszített az emberi spontaneitás, a különleges vonzerejét éppen a játék lüktetésére alapozó, élvezetességét kiszámíthatatlan fordulataiból merítő és – sportról szólva – az igazságtalanságot is drámai eszköztárában tudó futball. Mellesleg veszített még a karjával a labda elől menekülni sem tudó Poulsen, aki a szabálytalanságért kapott sárga lapja miatt nem játszhat Dánia harmadik, Franciaország elleni csoportmérkőzésén. Mile Jedinak büntetőgóljával kialakult az 1–1-es végeredmény, a szamarai tapasztalat azonban elgondolkodtató.

Lehet, hogy a VAR a szabály betűjét tekintve ez esetben helyesen döntött, de ideje észrevenni, hogy a játékot megfojtja, a lényegét kioltja, használata kiábrándítóan futballellenes. Inkább engedjenek el egy-egy vétlennek látszó kezezést, mintsem hogy sötét szobában döntsenek világbajnoki mérkőzések alakulásáról. Abba pedig belegondolni sem merünk, mi lesz, ha a vb-döntő győzteséről határoznak majd a „rendszergazdák”…

FIFA VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
CSOPORTKÖR, 2. FORDULÓ
C-CSOPORT
DÁNIA–AUSZTRÁLIA 1–1 (1–1)
Szamara, Kozmosz Aréna, 40 727 néző. Vezette: Mateu Lahoz (spanyol)
DÁNIA: Schmeichel – Dalsgaard, Kjaer, A. Christensen, Stryger Larsen – Eriksen, Schöne, Delaney, Sisto – Y. Poulsen (Braithwaite, 59.), Jörgensen (Cornelius, 68.). Szövetségi kapitány: Age Hareide
AUSZTRÁLIA: Ryan – Risdon, Sainsbury, Milligan, Behich – Jedinak, Mooy – Leckie, Rogic (Irvine, 82.), R. Kruse (Arzani, 68.) – Nabbout (Juric, 75.). Szövetségi kapitány: Bert van Marwijk
Gólszerző: Eriksen (7.), ill. Jedinak (38. – 11-esből)
Sárga lap: Y. Poulsen (37.), Sisto (84.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!