(Ny)erősorrend: 3. Spanyolország 2. Németország…

32. (32.) Panama

Ugyan kellett egy kis „panama” Panama világbajnoki részvételéhez, de mindez nem gátolja meg a csapatot abban, hogy borzasztóan élvezze a tornát: ha valakik, a vb-újoncok aztán tényleg az esélytelenek nyugalmával léphetnek pályára. Igaz, ezt gondolták róluk korábban az amerikaiak és a hondurasiak is. Panama foglalkoztat egy korábbi Honvéd-játékost, Aníbal Godoy-t: a középpályás az egész keret legértékesebbje (800 ezer eurójával). Ezzel meg is indokoltuk a panamaiak utolsó helyét, legismertebb a válogatottban maga a kapitány, Hernán Darío Gómez, aki korábban Ecuadorral és Kolumbiával is vett már részt vb-n.

31. (31.) Szaúd-Arábia

Ugyan már nem Puskás Ferenc vezeti őket, de az edzőkről tudnának mesélni érdekességeket a kő(olaj)gazdag államban is: 1994 egyik meglepetéscsapata 12 éves szünet után tért vissza, de a kapitány, a holland Bert van Marwijk nem sokkal a kijutás után távozott, és egy meglepő huszárvágással átült az ausztrál kispadra (a két ország egy selejtezőcsoport tagja: az ázsiaié). Utóda, Edgardo Bauza hamar megbukott, Juan Antonio Pizzi vezeti már a zöld-fehér mezeseket – Pizzi, aki nem juttatta ki a vb-re a chilei válogatottat… A szaúdi keret értéke egy topcsapat harmadik számú kapusának árával egyenlő, csak a panamaiak „olcsóbbak” náluk, mellettük szól ellenben az összeszokottság és a vb-selejtezők társgólkirálya, Mohammad al-Szahlavi.

30. (25.) Ausztrália

Van Marwijk csapata legyőzte nemrégiben Budapesten a magyar válogatottat, ennek ellenére csak a két abszolút outsidert előzi meg: ez sokat elmond a kengurukról és rólunk is. Pedig néhány topligás ásszal lenne keresnivalójuk Peru és Dánia ellen is, csakhogy egyetlen topligás ászuk sincs, csupán derék iparosaik (ez speciel a magyar csapatra is igaz). A kvalifikációk során érték őket kellemetlen pofonok, erre számíthatnak Oroszországban is.

29. (30.) Irán

Az ausztrálok például kikaptak az Arab Emírségektől, míg az irániak megelőzték Dél-Koreát is, noha nincsenek már a keretükben Bundesliga-spílerek és országos ikonok, mint az elmúlt évtizedben. A két legnagyobb sztár a két támadó, Alireza Dzsahanbahs (AZ) és Szardar Azmun (Rubin Kazany), bennük és a Marokkó elleni győzelemben bíznak, no és a két gigász elleni tisztes helytállásban. Erre kevés az esély, hiába a neves kapitány, a portugál Carlos Queiroz, ha a felkészülési időszakuk egy modern drámába oltott Monty Python-szkeccset idézett. És csakis Queiroz lehet a repülő ember…

28. (29.) Tunézia

Ugyan nem olyan kedvelt turisztikai célpont már Tunézia, mint volt a közelmúltban, de elgondolkodtató, hogy ezen a nyáron ők tesznek kirándulást a nagyvilághoz, legalábbis a tv-k képernyőin keresztül. Villámlátogatást, mert Panamát megcsaphatják ugyan, főleg a nagyon egységes középpályájuknak hála, ám az angolok és a belgák is ellenük akarnak gólkülönbséget javítani. Fognak is…

27. (23.) Japán

Erősen visszaesett kollégáink körében Japán, Paraguay legyőzése előtt ugyanis három felkészülési mérkőzést is elveszített az ázsiai csapat, amely azt megelőzően Malival is csak ikszelt. Japán tipikusan egyemberes csapat, mint olyan sokan ezen a vb-n, az ő reménységük a dortmundi (egykori önmagát még mindig keresgélő) Kagava Sindzsi – és az, hogy roppant kiegyensúlyozott csoportba kerültek, hasonszőrű csapatok társaságába. Csak 150 drukker búcsúztatta a nemzet büszkeségeit a reptéren, ez sokat elmond a közhangulatról: borzalmas védelem, tavaszi edzőváltás (Nisino Akira váltotta a tapasztalt Vahid Halilhodzicot) és minden idők legidősebb és legszürkébb japán vb-csapata – a szakértők hatalmas leégést várnak tőlük erre a nyárra. Joggal.

26. (26.) Dél-Korea

Ázsia kistigrise csúnyán meghízott és igen sok foga kihullott, karmai sem csillognak már éles fénnyel, mint régen, és a hazai dzsungelben sem vadászhat kihasználva a mögüle fújó szelet, egyszóval ennek a vb-nek biztosan nem Dél-Korea lesz a meglepetéscsapata. Az ő „egy emberük” Szon Hung Min, de az igazán nagyoknál nála sokkal jobb és értékesebb spílerek nem fértek be a keretbe sem.

25. (28.) Marokkó

Hatalmas reményekkel száll harcba Marokkó, amely a nyolcvanas években emblematikus figurákkal dobta fel a vb-k hangulatát, gondoljunk csak Nureddin Najbetre, Musztafa Hadzsira, Szaid Csibára, Jusszef Csippóra vagy Tahar el-Haledzsre – a realitás azonban jéghideg a számukra, ezt már a torna előtt megtanulták a 2026-os világbajnokság helyszínének kiválasztása kapcsán. A tényleg veretes Mehdi Benatia, Hakim Zijes, Amin Harit, Junesz Belhanda négyessel sem jutnak sokra, lásd még: csoportbeosztás.

24. (24.) Szenegál

A H-csoportban bármi előfordulhat, de sokak szerint Szenegál a kvartett második leggyengébbje, és biztosan nem okoz olyan pozitív meglepetést, mint 2002-ben. Nincsenek már El Hadji Dioufjai és Papa Bouba Diopjai, szomorkodnak sokan – de vannak jobb spílerjei, mint Sadio Mané, Kalidou Koulibaly, M'Baye Niang és Keita Baldé, ezt már mi tesszük hozzá, és azt is, hogy ez nem a Ligue 1 N-válogatottja, hanem a topligák minden hájjal megkent, robotolni is kész profijai alkotják a keret zömét. A végén még csoportelsőséggel cáfolnak rá eme rossznak mondható össznépileg kiókumált helyezésre…

23. (27.) Costa Rica

Bajban lenne az átlagember, ha Keylor Navason kívül fel kellene sorolnia még három Costa Rica-i futballistát, bizony, a Real Madrid kapusa a válogatott és az ország kirakatembere. Nagyon kis túlzással az ő játékjoga annyit ér, mint a keret 22 másik tagjáé összesen (18 millió, ill. 22.5 millió euró). Munkája lesz bőven, a belgák, az angolok és a tunéziaiak elleni idei vereségek azt mutatják, hogy a csoport negyedik helye néz ki nekik. Igaz, 1990-ben (akkor is a kapus volt a legjobbjuk, a remek Luis Conejo) és 2014-ben is ezt állították róluk.

22. (21.) Nigéria

Ígérjük, itt be is fejeztük a múlt miatti siránkozást, de amíg 1998-ban például Peter Rufai, Celestine Babayaro, Nwankwo Kanu, Uche Okechukwu, Taribo West, Finidi George, Mutiu Adepoju, Rashidi Yekini, Jay-Jay Okocha, Tijjani Babangida, Daniel Amokachi, Sunday Oliseh, Wilson Oruma és Victor Ikpeba erősítette soraikat, addig most az Ahmed Musa, Alex Iwobi, Kelechi Iheanacho, Odion Ighalo kvartettől várják a csodát. Csak a fiatalabbak kedvéért: 1998-ban a zsenikkel, a két évvel korábbi olimpiai bajnok csapat gerincével sem mentek túl sokra…

21. (18.) Egyiptom

Úgy hiányzott Mohamed Szalah sérülése a „Fáraóknak”, mint feketén dolgozó kisvállalkozónak a NAV-revízióval egybekötött vagyonvizsgálat. Akad néhány topligás játékos még a keretben, ott a Stoke City szélsője, Ramadan Szobhi, de Szalah nélkül, vagy egy félig egészséges Szalahhal messze nem ugyanaz az egyiptomi válogatott, mint korábban. Egyébként nem kell csodálkozni a szélső kálváriáján, a szövetségi kapitány ugyanis a minden hájjal megkent Héctor Cúper, aki legendás elveszített sorsdöntő mérkőzéseiről és általános futball-balszerencséjéről – másrészt két Szalahhal sem biztos, hogy megelőznék a házigazdát és Uruguayt.

20. (22.) Peru

A mezőny egyik legismeretlenebbje (a szakzsargonban: sötét ló), pedig a hetvenes-nyolcvanas években fontos (hol pozitív, hol kissé sötét) szerepet töltöttek be a világbajnokságok történetében, most pedig megelőzték a Chile, Paraguay, Ecuador triót, a pótselejtezőn meg legyűrték Új-Zélandot. 1982 után jutottak el ismét vébére, fő fegyverük a korosodó Paolo Guerrero, Jefferson Farfán kettős és a villámléptű André Carrillo – végzetük az unalmas középpálya és a gyenge lábakon álló védelem lesz.

19. (19.) Izland

Igen, kérem, Izland a vb-n, nem is rossz csapattal, nem is nagy meglepetésre, és a továbbjutásra nem is esélytelenül. A picinyke ország megmutatta, hogyan kell a szinte semmiből eredményes labdarúgást építeni, anyagilag abszolúte költséghatékonyan, a kiválasztást és a képzést (meg általában a MUNKA terminus technicust) nagyon komolyan véve. Könnyen összejöhet a nyolcaddöntő egy olyan szigetországban, ahol 350 ezren sem élnek – hozzájuk képest Uruguay is atomnagyhatalom.

18. (20.) Szerbia

Ha nem ígértük volna meg fentebb, hogy nem hozzuk fel a régen minden szebb volt lerágott csontját, akkor most felsorolnánk néhány nagy szerb futballistát, akinek nem látjuk ma érdemi utódját, de azért a közvélemény szerint a szerbek vívnak meg a brazilok mögötti második helyért az E-csoportban – holott jellemző módon a válogatott messze két legjobb labdarúgója két, inkább a védekezéssel foglalkozó középső középpályás, Szergej Milinkovics-Szavics és Nemanja Matics. Igaz, ők ketten 130 millió eurót érnek.

17. (17.) Oroszország

„Abban bízunk, hogy játékosaink mindent beleadnak, tiszta erőből, motiváltan és kompromisszumok nélkül futballoznak majd, úgy, hogy ez a szurkolók értékeljék és imádják” – adta ki az ukázt Vlagyimir Putyin államelnök, az irány tehát megvan. Hazai pálya, ideális kezdés a szaúdiak és az egyiptomiak ellen, a szuperstadionokban tomboló tízezrekkel és az országban értük szorító milliókkal a hátuk mögött – mi kell még a népünnepélyhez? Mondjuk egy jó csapat és egy nagy motivátor szövetségi kapitány, és erősen kérdéses, hogy ennek megfelel-e a mostani válogatott legénysége és kapitányi fedélzete, a szaúdiak elleni kiütéses siker csalfa, vak reményt ébreszthet sokakban. Putyin mindenesetre már az első mérkőzés után telefonos vállveregetésben részesítette a cserekirály Csercseszovot.

16. (16.) Svédország

A nagy Zlatan nélkül is ott a helyük a legjobb tizenhat csapat között, ez az NSO véleménye, a nagy nemzeti ikonok a falra akasztása után a középszer nagy meglepetésre a hollandokat és az olaszokat is távol tartotta a vébétől – azt a két válogatottat, amelynek kerete a legtöbbet éri a lemaradók közük, és most is simán beférnének a legjobb tíz közé. Ha ott lennének Oroszországban, de nincsenek. A svédeknek ezek után kötelező megelőzni Dél-Koreát és Mexikót, de ehhez legalább egy jó formában lévő csatár kellene…

15. (13.) Mexikó

…mert csak így tudnák legyőzni azt a Mexikót, amelyben akadnak kreatív és gyors támadók, mint Hirving Lozano, Jesús Corona és Carlos Vela, habemus gólerős középcsatáruk is (Javier Hernández), ám a védelmük nem olyan (svéd) acélos, mint az európaiaké. És éppen ezért lesz olyan izgalmas kettejük párharca, amely szerencsére a harmadik fordulóra esik.

14. (15.) Dánia

Ha esik, az csak jót tesz az északi harcosoknak, akik nagyítóval sem találják már az olyan zsenik nyomát, mint… Na jó, megígértük. Maradjunk annyiban, lassan visszasírják Thomas Gravesent is, és a Kasper Schmeichel, Andreas Christensen, Christian Eriksen tengelynek fájóan nincs vége. Kötelező elem a dánok megemlítésekor a dinamitos korszakon és 1992-n elmerengeni, ők ezzel pont annyit érnek, mint mi, ha erősen koncentrálunk Mexikóra és dr. Lakat Károlyra. Igaz, ők most is vb-résztvevők, és most azon morfondíroznak, hogy ha elöl a Pione Sisto, Nicolai Jörgensen, Pione Sisto trió…

13. (12.) Lengyelország

Polak, Wegier, dwa bratanki, csak ők el-eljutnak még most is a világbajnokságokra, mi pedig nem. Oroszországban bizonyos történelmi eseménysorozatok miatt nem lesznek túl népszerűek, de nem is közönségszavazást nyerni mentek oda, hanem a nyolcaddöntőért. A lengyelek erős embere Robert Lewandowski, aki mellé felnőtt szép lassan Arkadiusz Milik, és bírnak végre egy topligás védekező-szekciót (Wojciech Szczesny, Kamil Glik, Karol Linetty, Bartosz Bereszynski, Grzegorz Krychowiak, Piotr Zielinski) is, amely, ha összeáll, a negyeddöntő sem csak álom számukra.

12. (14.) Svájc

Álomszerű ellenben Svájc jelenléte az első tizenkettőben annak ellenére is, hogy az Eb-győztes portugálokkal egyforma pontszámmal végeztek selejtezős csoportjuk második helyén, a harmadik magyarokra 14 pontot verve. Két legjobbjuk most a szűrő Granit Xhaka és a bekk Manuel Akanji, az őserő csatár, Breel Embolo három gólig jutott ebben az idényben a Bundesligában, az ördöngös Xherdan Shaqiri a Bayern München és az Inter után a Stoke Citynél talált otthonra, a szezont 15 kanadai ponttal zárva. Ennek ellenére jobbnak tűnnek a szerbeknél és Costa Ricánál is.

11. (11.) Kolumbia

Kávéország kávégyöngyszemei. Kábé senki sem tudja, mit várhatunk tőlük: otthon hagytak pár ismert, de jóllakott sztárt, ám bízhatnak James Rodríguezben és Radamel Falcaóban, aki mellé most felnőhet a Luis Muriel, Carlos Bacca páros, a komplett védelem európai nagycsapatokban futballozik, az argentin mester, José Néstor Pékerman ég a bizonyítási vágytól, ellenben sokkal komolyabban veszik már őket, mint legutóbb, Brazíliában. Igazi tornacsapat a kolumbiai, nyertek már nagy meglepetésre Copa Américát is, villogtak vb-ken – de Pelének várnia kell egy ideig arra, hogy világbajnokok legyenek.

10. (10.) Horvátország 304

A horvátok is sokkolták már a nagyérdeműt egy világbajnokságon, az 1998-ason, az akkori kezdőcsapatba a maiaktól Luka Modric, Mario Mandzukic és Ivan Rakitic is beférne. Bizony, európai él- és középcsapatok csillagaiból építkeznek a horvátok, és ez meg is látszik rajtuk mostanában, mert „elpukkannak” a nyárra a húzóembereik, és most még a kijutással is gondok voltak: Izland mögé szorulva a görögök ellen kellett pótselejtezniük. Eljött a visszavágás ideje, ők ketten (Horvátország és Izland) hajtanak az argentinok mögötti második helyre!

9. (9.) Uruguay

A veterán kapitány, a válogatottat 2006-tól vezető Óscar Tabárez az utolsó nagy dobására készül, egy igen öreg csapattal: a március végi, Wales elleni gárdában hatan is harminc fölött voltak, és ez már a frissített verzió, ugyanis a selejtezők első mérkőzésén a Brazíliában szereplők közül tizenegyen is átléptek már a harmadik ikszbe… Igaz, ahol José Giménez, Maximiliano Gómez, Lucas Torreira, Matías Vecino, Rodrigo Bentancur vagy Diego Laxalt adja a huszonévesek derékhadát, ott nem sokk a generációváltás, főleg, ha egy Fernando Muslera, Diego Godín, Cristian Rodríguez, Luis Suárez, Edinson Cavani tengelyre akasztgatják őket. Van jó kapusuk, bombaerős a védelem és a középpálya közepe, és ugyan a lassan negyvenéves Diego Forlán már Indiában kergeti nyugdíjalapja végét, de a Cavani, Luis Suárez kettős a világ egyik leghatékonyabb duója, és mindent beleadnak majd utolsó vébéjükbe – csak éppen egy Enzo Francescoli hiányzik tőlük fájóan…

8. (8.) Portugália

Lassan a portugáloknak is csak távoli, szép emlék a tavalyelőtti Eb-győzelem, alaposan átalakult a keret: annyi biztos, hogy a portugálok Tabáreze, Fernando Santos nem vádolható azzal, hogy foggal-körömmel ragaszkodna azokhoz, akikkel együtt kiharcolta élete nagy sikerét, Nani, Éder, André Gomes, Fábio Coentrao és Renato Sanches és Nélson Semedo is otthon maradt. És éppen ez szól mellettük: milyen erős az a válogatott, amely ilyen spílereket is vígan nélkülöz a bő keretében? A spanyolok ellen megtudjuk a választ, az esélyeket nem latolgatnánk Cristiano Ronaldóékkal kapcsolatban, lásd a 2016-os kontinenstornát…

7. (6.) Anglia

Esélyekről az angolok is tudnának beszélni, 1966 óta gyakorlatilag minden tornán csalódást okoznak, még a mexikói meneteléssel és a hazai Eb-éremmel sem lehetnek elégedettek. David Beckham, Michael Owen, Rio Ferdinand, Frank Lampard, John Terry és Steven Gerrard generációja ércnél maradandóbb nyom nélkül tűnt el a nemzetközi válogatott tornákról, most a fiatalokon a sor, akik messze nem olyan markáns figurák, mint fent említett közelmúltbeli elődeik, csak éppen nagyon gyorsak és nagyon éhesek. Ha ez utóbbit végig megtartják, vagy még fokozzák is picit, és hagyományos tornapechjüket is mellőzik, simán a nyolc, és talán a négy közé juthatnak.

6. (5.) Argentína

Szoros versenyben szorultak az argentinok a belgák mögé, sovány vigasz ez utóbbinak a Mexikóban történtekért. Az argentinok nagy előnye, hogy felmutathatnak egy Lionel Messi, Paulo Dybala, Sergio Agüero, Gonzalo Higuaín, Ángel Di María, Nicolás Otamendi sort, de utána nagy az űr és talán nagy lesz a zűr is. Igaz, éppen a legutóbbi vébén cáfoltak rá a szakértői várakozásokra, nagyjából ezzel a kerettel, és ne feledjük, hogy ha Brazíliában Higuaín, Messi vagy Rodrigo Palacio kicsit összeszedettebb, akkor most az Albiceleste várja címvédőként a tornát…

5. (7.) Belgium

Egyre jobbak a Vörös Ördögök, a pályán és a listá(n)kon is, de ki csodálkozna ezen: világklasszis kapus (Thibaut Courtois), egészségesen acélvédelem (Toby Alderweireld, Jan Vertonghen, Vincent Kompany, Thomas Vermaelen), fifikás középpálya (Kevin De Bruyne, Eden Hazard), ördöngös szélsők (Yannick Carrasco, Thorgan Hazard, Dries Mertens) és gólszagot mindig érző középcsatárok (Romelu Lukaku, Michy Batshuayi), élükön egy olyan mesterrel (Roberto Martínez), aki a csapategység kedvéért gondolkodás nélkül feláldozta posztja egyik mai klasszisát, Radja Nainggolant. Ha most nem lesznek világbajnokok a belgák, akkor soha!

4. (4.) Franciaország

Nagyjából elmondható ugyanez a franciákról is, azzal a megszorítással, hogy nekik hamarabb összejön majd egy ugyanilyen erős keret. Karim Benzema, Aymeric Laporte, Anthony Martial, Dimitri Payet, Laurent Koscielny, Clément Lenglet, Lucas Digne, Theo Hernández, Moussa Sissoko, Adrien Rabiot, Geoffrey Kondogbia, Tiemoué Bakayoko, Alexandre Lacazette, Kingsley Coman: csak a lemaradókból simán össze lehetne hozni egy a legjobb nyolc közé is eljutó csapatot, miközben a nevezett 23-as vb-keret egymilliárd eurónál is többet ér. Didier Deschamps Nainggolanja Benzema, és ha kinő az egykori remek középpályásnak Oroszországban egy Michel Platinije, akkor minimum az elődöntő!

3. (3.) Spanyolország

A spanyolokat nem vetette vissza a listánkon a váratlan edzőváltás, amely spanyolos hangulatban, ideg alapon történt. Fernando Hierro játékosként világklasszis volt, most az ölébe hullott a nagy lehetőség, amelyet biztosan megkapott volna, de nem így – azonban ebből még bármi jó kisülhet, nem lebecsülve az edzői szakmát, de a David de Gea, Gerard Piqué, Sergio Ramos hármas összedolgozik akkor is, ha Maris néni ül a kispadon, Andrés Iniesta és a madridi fiatalok sem tekintgetnek tanácstalanul, mint egy kisközség, az oldalvonal felé, ha passzolni kell, Diego Costának is édesmindegy, hogy melyik szövetségi kapitányra nem hallgat. Hierro pedig nem Mari néni, a sihederek kedvéért elmondanánk, hogy a kilencvenes évek egyik legjobb védőjét, középpályását tisztelhetjük a személyében, 89 válogatott fellépésén 29-szer volt eredményes, a Real Madriddal ötszörös bajnok és háromszoros Bajnokok Ligája-győztes. Edzőként is igen fiatalon legendává válhat…

2. (1.) Németország 423

Ha már megemlítettünk több lemaradót: mindent elmond a németekről, hogy simán nem hozták el magukkal a legértékesebbjüket, Leroy Sanét, illetve az előző vb-t csereként beszállva nekik megnyerő André Schürrle, Mario Götze párost – mert vannak olyanok, akik sokkal jobb formában vannak náluk. Joachim Löwtől és mannschaftjától mindenki a címvédést várja el, joggal, hiszen csöppet sem lettek gyengébbek, mint voltak Brazíliában, Timo Werner, Ilkay Gündogan, Marco Reus is a fedélzeten már. Ha a védelemből végre mindenki egészséges lesz, és Thomas Müller világbajnoki gól- és gólpasszérzékenysége is a régi, valamint Werner is megembereli magát, akkor elérhető közelségbe kerül az újabb arany.

1. (2.) Brazília 436

Ehhez leginkább a braziloknak lesz pár szavuk a várakozásaink alapján: néhány nagy név innen is lemaradt, David Luizzal az élen, de Neymar mellé felnőtt a Roberto Firmino, Gabriel Jesus kettős, a Casemiro, Paulinho szűrőkettős egymaga olyan hatékony, mint a Dunga, Mazinho, Mauro Silva hármas, és már nem Zinho, a törékeny Oscar, Elano, Hernanes, Júlio Baptista vagy a Gilberto Silva, Felipe Melo álomduó vezényli őket a középpályáról, hanem a Barcelona-ász Philippe Coutinho, és edzőjük, Tite sem akar mindenáron a média érdeklődésének a középpontjába kerülni, közben hol tiki-takára, hol európai sarabolásra kényszeríteni az övéit. Nagy előnyük Neymar: ha bombaformában lesz, akkor azért, ha meg nem, akkor mivel mindenki rá figyel, lesz tere Jesúséknak.

Mindent összevetve a brazilok a legesélyesebbek a világbajnoki címre, amelyet meg is érdemelne Brazília, minden tekintetben.

(Külön köszönet a félig már az örök bitvadászmezőre költöző cikk romjainak a megmentéséért Petró Gergelynek és Szabó Zoltánnak!)