Az Egyiptomi Labdarúgó-szövetség bejelentése szerint Héctor Cúper szövetségi kapitány a kezdőcsapatba nevezte a Szaúd-Arábia–Egyiptom (16.00) találkozón Esszam el-Hadarit, aki ezzel a világbajnokságok történetének legidősebb futballistája lesz.
Az 1973. január 15-én Kafr el-Battihban („Görögdinnyefalu”) született el-Hadari 1993-ban írta alá első felnőtt, profi szerződését, amikor öt jelenlegi csapattársa még meg sem született. 1996-ban debütált a nemzeti együttesben – Mohamed Szalah ekkor a négyévesek boldog életét élte. A kapus ráadásul majdnem a vejével játszik most egy csapatban, mivel lányát, Sadva el-Hadarit a válogatott támadó Kahraba akarta eljegyezni. Házasság nem lesz (Kahraba másfelé is tekingetett), viszont ebből is látszik, hogy Esszam el-Hadari nem a saját generációjával van egy keretben...
El-Hadari gyerekkorában ügyesen titkolta a szülei elől, hogy a tanulás helyett a (neki) sokkal izgalmasabb futballt választotta, és akkor húzott először kapuskesztyűt, amikor a Damietta akadémiájára került. Innen már szinte egyenes út vezetett az al-Ahlihoz, majd tovább, a válogatottba és a hírnévig.
A kiváló képességű kapus négyszer nyert Afrikai Nemzetek Kupáját Egyiptommal, és addig-addig hosszabbítgatta válogatott karrierjét, amíg végül sikerült eljutnia egy világbajnokságra. Ha Egyiptom győz, talán látjuk sajátos ünnepi rituáléját is: a nagy győzelmeket a keresztlécen húzódzkodva, majd a kapura felmászva, néha egy görögdinnyével (utalás szülőhelyére) szokta megünnepelni, miközben a drukkerek a „Táncolj, Hadari!” rigmusra (és maximális mennyiségű görögtűzre) gyújtanak rá.
El-Hadari pályafutása során szinte végig egyiptomi csapatok (Damietta, al-Ahli, Iszmaili, Zamalek, al-Ittihad Alexandria, Vadi Degla) mezét viselte, de tett rövid kitérőket Svájcba (Sion – ebből az átigazolásból aztán a FIFA előtt végződő botrány lett), Szudánba (al-Merreih) és Szaúd-Arábiába (al-Tavun) is. Az al-Ahlinál valódi klubikon volt, így amikor az ősi rivális Zamalek mezét öltötte később magára, a szurkolók nem felejtettek – és egy, a Kongói DK ellen lejátszott mérkőzésen akkor kezdték énekelni a „Táncolj, Hadari” dalt, amikor az ellenfél lőtt gólt Egyiptomnak...
A vb-történelem legidősebb játékosa rekordot eddig a kolumbiai Faryd Mondragón tartotta – 2014-ben 43 évesen és 3 naposan védett a japánok elleni csoportmérkőzésen.