Isten belenyúlhat a meccsbe? – interjú a vb-város pópájával

– Történelmi székesegyházuk oldalában húzták fel a hatalmas futballarénát. Templom mellett stadion – van ebben harmónia?
– Támadt az ügyben vitánk a városvezetőséggel, megoszlanak a vélemények. Ha építészetileg nem is, a látkép szempontjából ad némi összhangot a két szomszédos nevezetesség. A környéknek csak jót tett a stadionépítés

– Amennyiben?
– Korábban rendezetlen, lepusztult volt a folyóparti terület, tele az ipari tevékenység nyomaival, romos raktárépületekkel, égbe meredező darukkal, sok-sok kóbor kutyával. Nyugalmat legfeljebb zsebkendőnyi templomkertünk adott, a környezetet meghatározták az említett szürke hangulatú, lelombozó építmények. A stadion kedvéért azonban ezeket elbontották, kitakarították az utcákat, most békésen körbe lehet sétálni. Kinyílt a tér, ellátni a városközpontig, a Nyizsegorodszkij kreml vörös falaiig, újra közel került hozzánk a Volga és az Oka folyó. Aki templomunkba érkezik, már nemcsak a katedrálist csodálhatja meg, hanem a környékét is.

– Milyen értékeket közvetít a sport, a futball?
– Rendezettséget ad, akaraterőt, kitartást. A fizikai megpróbáltatás nemcsak a győzelemhez követeli meg az elszántságot, önmagunk fegyelmezéséhez is.

– Amikor Yerry Mina, Kolumbia hátvédje az angolok elleni nyolcaddöntő 93. percében egyenlített, kézmozdulatokkal érzékeltette, a gól nem az ő érdeme volt, majd az égre mutatva jelezte, kinek tartozik hálával a kolumbiai nép. Képes Isten belenyúlni egy meccsbe?
– Amit a földön teszünk, mi magunk cselekedjük, Isten segítségével. Ő akkor képes támogatni minket, ha nyitottak vagyunk a beavatkozására, ha hagyjuk, hogy befolyásolja életünket. Ugyanakkor szándéka sokszor nem egyszerűen jutalomban vagy büntetésben nyilvánul meg, hanem abban, hogy a történések által jobbá tegyen minket, erősítse a belé vetett hitünket, és formálja a személyiségünket. Ha egy játékos Istenhez fohászkodik, az kettejük bizalmas párbeszéde, amelynek értelmét és célját csak ők ismerhetik. Kényes kérdés ez.

– Lehet tehát jó teljesítményért vagy gólért imádkozni?
– Imádkozni azért érdemes, hogy becsületesen, tisztességesen éljünk, hogy semmi mást ne állítsunk életünk középpontjába, csakis Istent. Ha ő van középen, és hozzá igazítjuk tevékenységünket, miként a bolygók a Naphoz, akkor nyugodtak lehetünk afelől, hogy örömeinket, bajainkat, a nekünk kedvesek és a hozzánk közelállók sorsát is gondjaiba veszi. Akkor majd segít abban, hogy valódi gólokat szerezzünk életünk során, rendes munkával keressük a kenyerünket.

– Ha már kenyérkereset: úgy tűnik, Cristiano Ronaldót százmillió euróért viszi a Juventus, korábban a PSG Neymarért több mint kétszázmillió eurót fizetett, Kylian Mbappéért száznyolcvanmillió eurót ígért. Ér ennyit egy ember?
– Nem szeretnék ítéletet mondani olyan ügyben, amelyet nem ismerek teljesen. Tájékozatlan vagyok az átigazolási piac működésével kapcsolatban, azt viszont tudom, hogy az említett futballisták játékukkal sokaknak örömöt szereznek.

– Mondják, az üzleti szellem kiöli a sport lényegét.
– Erkölcsi értelemben minden üzlet csapdát rejt, hiszen a pénz körül forog. De a veszélyt nem maga az üzlet jelenti, hanem az elkorcsosult távlati cél – ha valakit csak az vezérel, hogy minél több pénzt szerezzen és semmi egyéb, az az igazi veszélyforrás.

– Nem tartja félrevezetőnek Diego Maradona angoloknak beütött 1986-os híres-hírhedt góljával kapcsolatban az „Isten keze-gól” kifejezést?
– Őszintén megmondom, nem ismerem az esetet, úgyhogy inkább nem nyilatkozom róla.

– Ha a híveket egy mostani világbajnokságon látott, példaadó mozzanattal terelné a helyes útra, melyik pillanat lenne az?
– Fogas kérdés… A kereszténység felfogása szerint mindig a szándék a meghatározó. Ha egy sportember azért tör sikerre, hogy hírnevet szerezzen, vagyonra tegyen szert, vagyis kizárólag önös érdekeitől hajtva, azt nem helyeseljük. Ellenben tiszteletre méltó, ha valaki azért küzd, hogy személyiségét kibontakoztassa, jellemét erősítse, másoknak példát mutasson.

– Mit gondol, képes egy-egy meghatározó és szép jelenet – például a sérült Edinson Cavanit a pályáról lesegítő Cristiano Ronaldo támogatása, vagy a vesztes Lionel Messit ellenfélként vigasztaló Kylian Mbappé baráti ölelése – hosszú távon megragadni az emberek fejében?
– Nem hiszem. Valóban érzelemdús, érdekes képek ezek, de nem feltételezem, hogy a legcsekélyebb mértékben is megváltoztatják a néző gondolkodásmódját. Hangsúlyozom, ez az én véleményem, nem az ortodox egyházé vagy az egyház más papjaié.

– Milyen hatással van a világbajnokság a hétköznapi orosz emberre?
– Talán a rend szeretetét segít népszerűsíteni. Ha a vébéhelyszíneken tapasztalt szervezettséget, tisztaságot látják más városokban is, hosszú távon példát nyújthat ahhoz, hogy takarítsuk az utcáinkat, vigyázzunk a környezetünkre. Számomra igen tanulságos volt például a japán szurkolók viselkedése, akik az interneten terjedő videók tanúsága alapján a stadionokban valamennyi alkalommal összeszedték a szemetet maguk után.

– Ön szeret futballozni?
– Még gyerekkoromban játszottam, de elég gyengén. Nagyapámtól kaptam egy valódi bőrlabdát, amely a környéken ritkaságnak számított. Valószínűleg ezért rugdostam annyit az udvaron a barátaimmal, nem a képességeim miatt.

– Szokott néha paptársaival focizni?
– Előfordul, hogy hokizunk, röplabdázunk vagy futballozunk. Őszentsége Kirill pátriárka azt tanítja, hogy a sport fontos keresztény értékeket hordoz, segít megismerni és fegyelmezni önmagunkat, erősíti hitünket a győzelemben. Mindenekelőtt a legnemesebb győzelemben, önmagunk legyőzésében, amely nélkül mi, földi halandók, nem teljesíthetjük Jézus tanítását.