Tíz emberrel a labda mögött védekezni? A szovjeteknél bejött

Az aktív sportélet a 19. század végén kezdett éledezni Szamarában, az első futballra utaló emlékek is erre az időszakra datálódnak a városban. A reáltárgyakra szakosodott gimnázium – melyet egyébként Nagy Sándorról neveztek el – német tanára, Wilhelm-August Johann Sillander vezette be a rendszeres testmozgást, amit gyorsan a szamarai egyetemen is meghonosítottak. Itt végzett egyébként többek között a híres szovjet író, Alekszej Tolsztoj, aki rokona volt Lev Tolsztojnak.

A nemzetközi szövetség (FIFA) előírásainak megfelelő első futballpályát 1911-ben készítették el Szamarában, méghozzá a város külső részén található Vokzalnaja téren. Az első meccset itt a helyi egyetemistákból verbuválódott csapat játszotta a helyi Jacht klubbal, és nagy meglepetésre előbbiek győztek 2:0-ra.

A VOKZALNAJA TÉR NAPJAINKBAN

A város első számú futballklubját, a Krilja Szovjetovot 1942-ben alapította a régió nagy befolyású iparmágnása, Nyikolaj Mogucsij és Alekszandr Abramov, aki a klub első edzője volt hosszú éveken át. Az ő nevéhez fűződött a Volzsszkaja Zascsepka elnevezésű taktika, amivel a csapat a kezdetekben nagyon sikeres volt, rendszeresen a szovjet élvonalban szerepelt. Ez fegyelmezett, szervezett, kemény védekezést takar, ami a krónikák szerint a legtöbb esetben azt jelentette, hogy az összes mezőnyjátékos a labda mögött védekezik, nem ritkán a durvaság határát súroló szerelésekkel. A Krilja Szovjetov első évtizedeinek történelmét böngészve nem véletlen, hogy szinte egytől egyig korszakos védőkről lehet olvasni.

Azóta mennyit változott a világ…

A Krilja Szovjetov által először használt pályát, a Burevesztnyiket 1937-ben építették Péter és Pál katedrálisa közelében, de nem kizárólag a futballcsapatnak, hanem a „régió testmozgási igényeinek kielégítésére” is. A sportlétesítmény első hivatalos futballmeccsét 1944 júliusában játszotta a Krilja Szovjetov, s 5:1-re kikapott a Lokomotiv Moszkvától a Szovjet Kupa nyolcaddöntőjében.

A második világháború után épült a Dinamo Stadion, ami a Krilja Szovjetov első otthona lett. Az 1948-ban átadott aréna építésében részt vettek német hadifoglyok is. A stadionavatón a szamarai csapat a Dinamo Kijevet gyűrte le 1:0-ra. A Krilja Szovjetov 1969 szeptemberében játszotta utolsó mérkőzését itt, akkor a Kajrat Almatit szintén 1:0-ra győzte le. Ezt követően 1970-ben a később 44 ezer férőhelyesre bővített Metallurg Stadionba tette át székhelyét az együttes, amelyben egészen a világbajnokságig játszott. A vb után ugyanis a tornára épült Kozmosz Arénába költözik át.

De egy kicsit merengjünk még a múlton.

A Krilja Szovjetov az 1980-as években a második és harmadik vonal között ingázott, a Szovjetunió szétesése után néhány szezontól eltekintve az első osztályban szerepelt (a 2017–2018-as szezonban épp ismét kivívta a feljutást a legjobbak közé). A legjobb eredményeként a 2004-es idényben bronzérmes lett, amivel kivívta az UEFA-kupában való részvétel jogát. A BATE Boriszov második selejtezőkörös búcsúztatása után az első körben a Louis van Gaal irányította AZ Alkmaart hazai pályán 5–3-ra győzte le az együttes, de az idegenbeli 3–1-es vereséggel búcsúzott.

Nehéz heteket/hónapokat élt meg 2010-ben a klub, amikor kiderült, hogy tartozik a játékosainak, nagy adósságai vannak. Az élvonalbeli licencet sem kapta meg elsőre a Krilja Szovjetov, majd némi halasztással ugye, de megőrizhette első osztályú tagságát – olyan szponzorokkal kötött együttműködést, akik résztulajdonosokká is váltak a klubban.

Több játékost adott a szovjet, illetve orosz válogatottnak Szamara, közülük a legismertebb Galimzjan Huszainov, aki tagja volt az 1966-os világbajnokságon negyedik helyen, az 1964-es Európa-bajnokságon ezüstérmesként záró csapatnak. A klub történetének egyik legnagyobb ikonja Ravil Anyapov Velmuhametovics, aki 1967 és 1978 között volt a szamarai együttes csapatkapitánya, 105 gólt szerzett ebben az időszakban. Futballozott Szamarában többek között Jan Koller és Aljakszandr Hleb is.

A futball és a sport egyre népszerűbb Szamarában: a kis utcai pályák mellett nem tudtunk úgy elsétálni, hogy legalább nyolc-tíz fiatal ne játszott volna rajta. A folyóparton esténként egymást kerülgetik a lelkes futók és kerékpárosok. Láttunk fiatalokat Krilja Szovjetov-mezben, s a Volga partján található szabadstrandon egy labda is elég a sportoláshoz.

Érdekesség, hogy a küzdősportok is igen kedveltek, a parkokban található úgynevezett utcai edzőeszközök között mindenhol van egy autógumikból összetákolt bokszzsák. A szabadtéri csoportos edzéseket figyelve mindig előkerül a bokszkesztyű, a folyóparti molinókon pedig nem mindenhol a világbajnokság közelgő mérkőzéseit hirdetik, hanem egy-egy ökölvívó-találkozót, gyakran olyat, amit Moszkvában vagy Szentpéterváron rendeznek.

A belváros szívében, a világbajnokság okozta lezárások miatt mégis csendes utcában található a szamarai futballmúzeum, amely a sportág szerelmeseinek zarándokhelye. Szergej Lejbgrad és Alekszandr Csernisev, két focikedvelő helybéli alapította 11 évvel ezelőtt, azóta kollekciójuk több ezer darabot számlál. Életnagyságú kabalafigurától kezdve aláírt mezeken át régi írógépig mindenféle relikvia található itt. A múzeumról Csillag Péter útinaplójában bővebben is olvashatnak.