„Óriási volt az öröm a szerda esti meccsnézésénél – mondta Gyurcsó Ádám, a horvát együttes magyar szélsője. – Elképesztő, hogy a döntőig menetelt a válogatott, ugyanakkor egymás között többnyire csak a közös meccsnézéseknél kerül szóba a világbajnokság. A vébé kezdetén még Magyarországon voltam, ám a Dánia elleni nyolcaddöntőt már Horvátországban néztem végig, és akkor már kaptam némi ízelítőt a futballőrületből.”
„A nyilvános helyek többsége megtelt, aki nem jutott be a sörözőbe vagy az étterembe, az utcáról nézte végig a százhúsz percet, és igyekezett úgy helyezkedni, hogy lássa a tévét. A kivetítők elé sorra hozták a székeket, gondolom, azóta még nagyobb a láz az országban.”
„A válogatott titka? Minden csapatrészben találni kiemelkedő képességű játékost, de végső soron az egységben van az ereje: az egyenes kieséses szakaszban háromszor játszott százhúsz percet, kétszer kényszerült tizenegyespárbajra, de minden akadályt leküzdött. A torna előtt a keret erőssége alapján senki sem sorolta az esélyesek közé a csapatot, ám úgy tűnik, a labdarúgók együtt mindenre képesek” – fogalmazott Gyurcsó Ádám.