A fiatal Ronaldót látják Mbappéban: ez szinte ijesztően jó volt

Papíron szoros: Franciaország–Argentína 4–3. A pályán nem az: a két csapat között nagyjából a 6–2 fejezte volna ki a különbséget. Az öltözői vezér, Javier Mascherano ezzel az eredménnyel zárta le vb-pályafutását, Lionel Messinek pedig ismét csupán álom maradt a világbajnoki trófea.

Bár azt alighanem ő is érezte az első pillanattól kezdve, hogy ez nem Argentína tornája lesz.

A mérkőzést az argentinok is brutális őszinteséggel intézik el. „A válogatottra egy angyal vigyázott, hogy ennél nem verték meg sokkal jobban. Nincs más magyarázat arra, hogyan lett szoros ez a meccs, sőt, hogyan vezethetett Argentína ezen a találkozón” – írja a Clarín, és ennél nehezen lehetne jobban megfogalmazni a látottakat. Itt bizony agyonverték az argentin csapatot, „csak” ez az eredményen nem látszott. Ez az igazán szürreális.

Logikus végkimenetele volt ez annak a tornának, melyet az albiceleste nagy reményekkel kezdett, de Izland ellen rögtön botlott, Horvátországtól nagyon csúnyán kikapott, Nigéria ellen meg a hajrában egy valószínűtlen Mercado, Rojo összjáték után elért gól mentette meg. Ez ugyan mentálisan óriási lökést adhatott, ám azt nem fedhette el, hogy teljes a káosz az együttesnél.

Ki határozta meg a folyton változó taktikát? Jorge Sampaoli, aki teljesen elveszettnek tűnt végig a torna során? A csapat vezéregyéniségei? Mi volt az értelmük a folyamatos változtatásoknak? Miért került egy Paulo Dybala szintű játékos csak 22 percre a pályára? Miért ülte végig a kispadon a világbajnokságot az argentin keret egyetlen fiatal középpályása, Giovani Lo Celso? Miért húzott meg öngyilkosan magas védelmi vonalat Argentína Horvátország után Franciaország ellen is, amikor védelme idős, lassú és nehézkes, az ellenfél pedig a világ egyik legjobb kontracsapata? Mi zajlott a háttérben a világbajnokság alatt? Megannyi kérdés.

BIZTOS VOLT, HOGY EBBŐL BAJ LESZ

A franciák a mérkőzés előtt abban bíztak, hogy a csoportmérkőzésekkel ellentétben végre olyan ellenfélre akadnak, amely hajlandó támadni is, nem csak mélyen meghúzott védelmi lánccal bekkelni. A szakírói konszenzus az volt, hogy egyrészt a gárdának még van egy olyan sebességfokozata, amit nem húzott elő a csoportmeccseken, másrészt a francia válogatott ahhoz még nem elég érett, hogy végig irányítson, ahhoz viszont igen, hogy szétkontrázzon bármilyen előremerészkedő ellenfelet.

Pontosan ez is történt.

„Argentína magas védelmi vonalat játszik egy olyan rivális ellen, amelyben van egy játékos, aki remek hosszú labdákat osztogat (Pogba), ott a középpályán a világ legjobb labdaszerzője (Kanté), egy kiváló kontracsatár (Griezmann) és egy villámgyors, világklasszis támadó (Mbappé). Inkompetencia” – ez a tweet fogalmazza meg talán a legjobban, mennyire beleléptek a késbe az argentinok azt követően, hogy a forgatókönyv már az első percektől kezdve rosszul alakult számukra.

„A magas argentin védelmi vonal arra kényszerít egy csapatot, mely képtelen a francia térfélen tartani a labdát, hogy mégis a francia térfélen tartsa a labdát, különben kiszolgáltatják teljesen a védelmet a kontráknak. Egy amúgy is recsegő-ropogó csapaton még sikerült rontani – az egész sokkal kevesebb lett, mint a részek összessége” – így Leander Schaerlaeckens, a Yahoo Sports szakírója.

„A[z első gólt megelőző] Mbappé-sprint volt a veszély, amelyet a találkozó előtt mindenki jelzett. Ha a gyors francia támadók rendszeresen tudnak kontrázni, akkor az argentin védelem túl lassú és túl rossz ahhoz, hogy ezt túlélje. Ha az ellenfél vezet, akkor meg csak növekszik ez a veszély” – írta Ted Knutson, a StatsBomb elemzőcég tulajdonosa.

Igazából Argentínának bő öt percig ha reménye lehetett jó eredmény elérésére, és ez nem a polírozott támadójátéknak volt köszönhető: a szünet előtt Ángel Di María elengedett egy egészen szenzációs átlövést, a szünet után meg egy szerencsés góllal fordított is Sampaoli együttese. Aztán Benjamin Pavard bombagólja helyreállította a franciák lelki egyensúlyát – ez volt az a kritikus pont, amelynél nagyon kellett, hogy a szerencse is kicsit Didier Deschamps gárdájának pártjára álljon. Pavard eddigi egész (rövidke) profi karrierje során három gólt szerzett, abból is egyet a Lille második csapatában, erre most a semmiből bombázott egy olyat, ami egy világklasszis támadónak is becsületére vált volna.

A többi sima volt: bő tíz perc alatt a káprázatosan futballozó Kylian Mbappé vezérletével a franciák kardélre hányták az argentinokat, akik ezen a mérkőzésen egy helyzetből értek el három gólt – nem kis bravúr...

Egy pillanatra térjünk még vissza az argentin vezető találatra, mert itt látszott, hogy Lionel Messi milyen szinten vonja magára a védők figyelmét. Messi a kapunak háttal gyűjtötte össze a labdát, a tizenhatos jobb oldalánál, kiszorított pozícióban. Várható volt, hogy fordul és lő (ez is történt), így három francia védő mozdult rá egyből, viszont ennek az lett a következménye, hogy senki sem maradt a sokkal veszélyesebb pozícióban álló Mercadón, ő pedig zavartalanulbele is tette a lábát a lövésbe, a hálóba pattintva azt.

Jó illusztráció volt ez arra, hogy Messi közvetve is milyen lehetőséget teremt a többiek előtt. Messi ugyan két gólpasszal zárta a meccset, ám döntő hatást nem bírt gyakorolni: az első félidőben egy lövést sem tudott megereszteni, szólóit nem kísérte siker, topsebességgel, 25 km/óránál gyorsabban pedig csak 90 métert (!) közlekedett a találkozón a FIFA statisztikái szerint.

Sem tere, sem lehetősége nem volt megindulni, felgyorsulni, bármilyen szinten lendületbe jönni. Lehet, hogy az utolsó vb-mérkőzését játszotta – ezen a tornán sem szerzett gólt a kieséses szakaszban. Hamis kilencest játszattak vele, ám ez azzal járt, hogy centerben teljes volt a nihil – jól mutatja ezt a 11tegen11 passztérképe.

Összességében az történt, ami a papírforma volt: egy jobban összerakott, erősebb csapat simán legyőzött egy jó nevekből álló, viszont csapatként teljesen diszfunkcionális gárdát. A franciáknak a győzelem mellett azért néhány dolgot meg kell vitatniuk – elsősorban a védelmi rövidzárlatokat, melyekből a tiszta helyzeteket kidolgozni képtelen argentinok profitálni tudtak.

Kérdés, Jorge Sampaoli edzői reputációján mennyit ront ez a világbajnokság. A Bielsa-iskola képviselőjeként szép sikereket aratott őrülten agresszív futballjával a chilei válogatottnál. Az argentin feladatba tűzoltóként került, ám ez nem menti fel az alól, hogy egy szinte értelmezhetetlen katyvaszt sikerült csak „alkotnia.” Nem voltak meg a játékosai a szokott, kedvenc stílusához – mégis megpróbálta azt játszatni. Az állandó barkácsolás alááshatta labdarúgói önbizalmát és edzőbe vetett hitét. Ha a világbajnokságon valóban teljesen kicsúszott a kezéből az irányítás, és a játékosok „önjárók lettek”, az sem rá, sem a futballistákra nem vet jó fényt.

Ahogy Gary Lineker kíméletlenül megjegyezte: Argentína nemcsak hamis kilencessel, hanem hamis edzővel is játszott.

A sors iróniája, hogy a kimondottan idős argentin válogatottat a világbajnokság után újjá kell építeni, és ez a feladat illene is Sampaolihoz, aki így a saját stílusához illő játékosokat válogathatna. Teljes körű, radikális változtatásokra esély sem nyílt, hiszen a selejtezősorozat hajrájában minden mérkőzés élet-halál kérdés volt az argentinoknak, és a vb előtt sem lehetett borítani mindent. Viszont a világbajnoki szereplés annyira aláásta Sampaoli hitelességét, hogy ezt a feladatot már aligha ő kapja. A visszavonulások sora megkezdődött: Javier Mascherano és Lucas Biglia az összecsapás után lemondta a válogatottságot.

„A párás, forró kazanyi délután édes és szomorú emléke az a sokezres tábor, amely végtelen hosszú utazással érkezett a Volga partjára, meggyőződve arról, hogy Argentína még mindig a futballnagyok közé tartozik. De már Lionel Messi sem tudja elfedni azokat a strukturális és koncepcionális réseket, amelyek megnyíltak az argentin labdarúgásban, beleértve az egykor oly büszke nemzeti csapatot is” – írja keserű hangvételű jegyzetében a La Nación újságírója, Sebastián Fest.

Egy dolog biztos: Katarban (már ha kijut Argentína a 2022-es vb-re, bár ez azért valószínű) már egy teljesen megváltozott együttest fogunk látni. Hogy jobbat-e?

Rosszabbat nehéz elképzelni.

MBAPPÉ: 19 ÉVESEN IJESZTŐEN JÓ

Lehet, hogy ha Kylian Mbappé ellenfelet választhatna, akkor Argentínára szavazna, mivel az ellenfél játéka és lassúsága mellett tökéletesen kidomboríthatta az erényeit, és a francia válogatott is tudatosan játszott erre (Deschamps csapata 46 százalékban a jobb oldalon vezette az akcióit).

Mbappé érezte és kihasználta a lehetőségeit, végig rettegésben tartva Nicolás Tagliaficót, aki pedig az argentin hátsó sor leggyorsabb tagja... A Whoscored statisztikái szerint Mbappé egymaga több cselt vállalt el egy az egyben, mint a francia gárda többi tagja együttvéve, ráadásul tizenegyből hétszer sikeresen át is verte a védőjét – egészen kiváló hatékonyság! Mint ahogy az is, hogy a két lövéséből kétszer betalált, kiharcolt egy tizenegyest és két szabadrúgást nagyon jó pozícióban.

Mozgása, 19 éves kora ellenére feltűnő érettsége, sebessége mind-mind az ifjú Ronaldót (mármint a brazil Ronaldót) idézi. Amikor teljes sebességgel megindul, akkor ugyanaz az érzés fogja el a nézőt: valami megállíthatatlant lát. Ezt nyilván a pályán is érzik az ellenfelek, és ahogy Mbappé kiteljesedik, a védőknek csak egyre nehezebb és nehezebb dolguk lesz. Az ifjú francia támadó szinte ijesztően jó, főleg ha a korához viszonyítjuk – és ugyan Peléhez nem akarta hasonlítani magát („Más kategória" – mondta), de a Fekete Gyöngyszem óta ő az első játékos, aki tinédzserként duplázni tudott világbajnoki mérkőzésen.

„Olyan fiatalember, aki egy negyvenéves érettségével beszél, amikor megszólal. Ez a személyiségében van. Nagylelkű, tisztelettudó. Sosem a saját korcsoportjában játszott, mert annak semmi értelme nem lett volna. Csak unatkozott volna. Fenomén volt, rendkívüli tehetség, aztán hirtelen elkezdett nőni. Pedig gyerekkorában mindig a legkisebbek között volt, ám olyan technikával, anticipációval és látással kompenzálta ezt, amely a legtöbb gyerekben egyszerűen nincs meg. Mintha a tarkóján is szeme lenne” – mondta róla a BBC-nek Atmane Airouche, az AS Bondy (Mbappé nevelőklubja) elnöke.

Tizenkilenc évesen vb-negyeddöntős és 3 gólos a tornán. A következő nagy falat a torna egyik legjobb védelmével bíró Uruguay. Vajon Diego Godín és társai meg tudják-e állítani a francia szélvészt?