De van-e Lopetegui nélkül Lopetegui-csapat?

Mennyit változtat egy csapaton az edző személyes jelenléte, pontosabban annak hiánya? Kizökkenthetőek-e a világ legértékesebb játékosai? És mit kezd a helyzetben a „szükségtelen feszültségkeltéssel” (Joachim Löw szavai) sújtott csapat ellenfele, amelynek tagjaival – Európa-bajnok voltuk ellenére – úton-útfélen éreztetik másodvonalasságukat?

A nagy tornák meccseinek felvezetései általában posztokról és szerepekről, számokról és statisztikákról, azokból lecsapódó elemzésekről, meg az ilyenkor szokásos sablonnyilatkozatokról szólnak. A fenti, nem szokványos kérdések nem tartoznak közéjük. Szerda óta mégis az ezekre adható válaszok foglalkoztatják a futballérdeklődőket, különösen az Ibériai-félsziget szurkolóit, és ezekre az esti mérkőzésen is csak részben kaphatunk választ.

Hogy egy válogatottnál közvetlenül a ciklus legnagyobb tornája előtt váltsanak szövetségi kapitányt, gyakorlatilag példátlan eset. Nem mintha enélkül jól kiszámítható lenne a spanyol válogatott teljesítménye – lásd csak az elmúlt két világbajnokságot: dicsőséges vb-címet követően hatalmas bukás –, ám a semmiből jött kapitányváltásnak olyan kohéziós hatásai lehetnek, amelyeket a csapathoz közel álló személyek is csak sejthetnek. Nekünk, kívülállóknak erre nem lehet rálátásunk. A tények mentén ugyanakkor két pontot leszögezhetünk – ezeknek a találkozóra közvetlen hatásuk lesz, de talán a meccs során választ kapunk arra is, hogy egyelőre melyik esik nagyobb súllyal latba.

1. Lopetegui az elmúlt két évben remek munkát végzett: megújította és a világbajnokság egyik fő esélyesévé formálta az előző két nagy tornáján csalódást keltő Spanyolországot.

2. Lopetegui két nappal a vb előtt nehéz helyzetbe hozta a spanyol válogatottat, de legalábbis vesztes-vesztes szituációba sodorta a spanyol szövetséget.

FÉLREÉRTETT BÜSZKESÉG VAGY ÁRULÁS?

Kezdjük ez utóbbi, egyelőre izgalmasabb ponttal, amelyről jelenleg – nyilván klubszimpátiától nem függetlenül – mindenkinek megvan a véleménye. A teljes képre való törekvés lehetetlen vállalkozás, ám főbb vonalakban idézzük fel, mi vezethetett oda, hogy a spanyol válogatott inkább Fernando Hierróval vág neki a vb-nek, mint az elmúlt két év sikerkapitányával…

„Ami elsőre normális dolognak tűnt, félreértett büszkeségből pillanatok alatt abszurd csalásként csapódott le” – foglalta össze véleményét utóbb, a Real Madridnál történő bemutatásánál Lopetegui a szövetségi elnök, Luis Rubiales döntéséről. Az nyilvánvaló, hogy a mondat első felében minimum csúsztat a szakember: nem lehet normális szituáció, hogy a kapitányt szinte a semmiből Real Madrid-edzőnek nevezik ki. A mondat második feléről már nehezebb ítéletet alkotni, hiszen nyilvánvaló, hogy Rubiales ezen a szinten kevés vezetői tapasztalattal rendelkezik: az elnök a májusi megválasztása előtt hét éven keresztül a spanyol profi futballistákat tömörítő szövetség első embere volt. Egy éjszakát ugyanakkor aludt a döntésére, tehát nem pillanatnyi felindultságában határozott, ám azt követően, hogy elnökként első döntéseinek egyike volt Lopeteguivel hosszabbítani, érthető lehet az edző döntésének „árulásként” értelmezése (bár ezt Rubiales tagadja). Ennél viszont alighanem fontosabb a menesztés üzenete: a spanyol válogatottnál, a szövetségnél egyik klub sem lehet nagyobb. Akkor sem, ha egyébként gazdaságilag valóban az.

A spanyol társadalom természetesen megosztott a döntés helyességének kérdésében. Hogy csak két példát említsünk: a korábbi spanyol kapitány, Javier Clemente szerint kapkodó, szakmailag nem alátámasztott volt a menesztés, míg Xavi megérti az elnököt, és a helyzetben elsősorban a Real Madrid magatartását ítéli el.

Rubiales kiemelte: tisztában volt vele, akárhogy is határoz, ki lesz téve a kritikáknak. Miközben hozott egy rendkívül kockázatos döntést, másik oldalról úgy tűnik, hogy amennyire csak lehetséges, igyekezett minden eszközével csökkenteni annak súlyát. Az adott helyzetben kevesek mellett szólt több érv Fernando Hierrónál:

A LOPETEGUI-ÖRÖKSÉG

És most lássuk, mi is pottyant Hierro ölébe! Egyrészt a Transfermarkt becslése szerint a világbajnokság legértékesebb kerete. Jó, persze ugyanitt Andrés Iniesta 10 millió eurót ér, és csupán Pepe Reinát „előzi meg”, de az 1035 millió euró jelzésértékűen megerősíti, miért is sorolja mindegyik fogadóiroda a fő esélyesek közé a spanyol válogatottat. Csapatlélektan és önbizalom szempontjából fontosabb, hogy ez a gárda 20 meccs óta veretlen, legutóbb a 2016-os Eb nyolcaddöntőjében kapott ki Olaszországtól (igen, Lopeteguit 14–6–0-s mérleggel, 61–13-as gólkülönbséggel menesztették), legyőzte idegenben tavaly Franciaországot, otthon az olaszokat, márciusban 6–1-re Argentínát. És ez még akkor is tiszteletet parancsoló, ha a legutolsó két felkészülési meccsén, Svájc (1–1) és Tunézia (1–0) ellen nem brillírozott a gárda.

Lopetegui egyértelműen jó érzékkel vezényelte a csapat fiatalítását, a világbajnokok közül maradt Ramos, Piqué, Busquets, David Silva, Iniesta és Reina, és felháborodás kiváltása nélkül ejtette többek között Fabregast, Javi Martínezt, Pedrót, Matát, továbbá hagyhatta ki az utazók közül például a Premier League-es kontingensből Marcos Alonsót, Bellerínt vagy Álvaro Moratát. Utóbbiak szakmai indokú kihagyása mellett az is szólhatott, hogy Lopetegui egyértelmű választottjai mögött (Jordi Alba, Carvajal, Diego Costa) talán nem akart túlzott elégedetlenkedést a kispadon, és persze a motiváción felül a tartalékjelöltekben megvan minden, ami a spanyolok lendületes, kombinatív és rendkívül agresszív letámadásra épülő játékához szükséges.

A kapuban David de Gea helye megkérdőjelezhetetlen, a védő négyes sem kérdéses, a Carvajal, Ramos, Piqué, Alba kvartett alighanem csak sérülés vagy pihentetés esetén módosulhat. Mint például az első meccsen, amikor a BL-döntőn megsérülő Carvajalt a baszk Álvaro Odriozola helyettesítheti. A Real Sociedad 22 éves játékosa amellett, hogy gólt szerzett Svájc ellen, a támadásokhoz is bátran lépett fel, és rendkívül biztató teljesítményt nyújtott: ha jut neki kellő lehetőség, a vb egyik felfedezettje is lehet, bár rögtön az első meccsen kemény feladat vár rá, Cristiano Ronaldót kell(ene) megállítania.

Feljebb várhatóan az ellenfelekhez igazodóan és a rotáció fényében változhat az összeállítás. A selejtezők során főként a 4–3–3-as felállás érvényesült, de 4–2–3–1-re is gond nélkül áll át a csapat akár ugyanabban az összetételben is. A portugálok elleni mai meccsre a Thiago Alcántara, Busquets, Iniesta – David Silva, Diego Costa,Isco kezdőt jósolják, de a csapat valós erejét az mutatja leginkább, hogy ez esetben a padon ragadók közül például Kokéban, Saúlban vagy Marco Asensióban is meccsképet változtató lehetőség.

Meglehetősen általános véleményt fogalmazott meg José Sámano, az El País szakírója, amikor Iscót emelte ki, mint a vb lehetséges spanyol pozitív emberét. A kreatív támadó a Real Madridban még nem tudott úgy kiteljesedni, ahogy a válogatott mezben az elmúlt hónapokban: szeptember óta hét gólt szerzett, az argentinok ellen hármat, a spanyol eredményesség kulcsa lehet, különösen, hogy Diego Costának hányattatott szezon után kellene felélednie.

Nyilván túlzás lenne azt állítani, hogy sorsdöntő meccs vár a spanyolokra Portugália ellen, hiszen mégiscsak ez lesz az első találkozó, és nem kérdés, hogy Irán, majd Marokkó ellen mellettük szólnak az esélyek. De a masszív Eb-címvédő elleni csata jó fokmérője lesz, hogy mennyire sikerült kitisztítani a fejeket a zivataros hét után. Ne feledjük: négy évvel ezelőtt a Hollandia elleni katasztrofális nyitány a spanyolok egész vb-jét tönkre vágta. Az ibériai rivális ellen ezt nem engedheti meg magának a Lopetegui-csapat. Bocsánat, a Hierro-csapat.

21. LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG
B-CSOPORT, 1. FORDULÓ
PORTUGÁLIA–SPANYOLORSZÁG 20.00(Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
Szocsi, Fist Olimpiai Stadion.Vezeti: Gianluca Rocchi (Elenito di Libaratore, Mauro Tonolini – olaszok)
A várható kezdőcsapatok:
PORTUGÁLIA: Rui Patrício – R. Guerreiro, Pepe, Bruno Alves, Cédric – Joao Mário, Moutinho, W. Carvalho, Bernardo Silva – Cristiano Ronaldo, Guedes. Szövetségi kapitány: Fernando Santos
SPANYOLORSZÁG: De Gea – Odriozola, Piqué, S. Ramos, J. Alba – Thiago, Busquets, Iniesta – David Silva, Diego Costa, Isco. Szövetségi kapitány: Fernando Hierro

PORTUGÁLIA
KAPUSOK: 22 Beto (Göztepe – Törökország), 12 Anthony Lopes (Lyon – Franciaország), 1 Rui Patrício (Sporting CP)
VÉDŐK: 2 Bruno Alves (Rangers – Skócia), 21 Cédric Soares (Southampton – Anglia), 13 Rúben Dias (Benfica), 6 José Fonte (Talien Jifang – Kína), 5 Raphaël Guerreiro (Borussia Dortmund – Németország), 19 Mário Rui (Napoli – Olaszország), 3 Pepe (Besiktas – Törökország), 15 Ricardo Pereira (FC Porto)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 14 William Carvalho (Sporting CP), 16 Bruno Fernandes (Sporting CP), 4 Manuel Fernandes (Lokomotiv Moszkva – Oroszország), 10 Joao Mário (West Ham United – Anglia), 8 Joao Moutinho (Monaco – Franciaország), 23 Adrien Silva (Leicester City – Anglia)
TÁMADÓK: 7 Cristiano Ronaldo (Real Madrid – Spanyolország), 17 Goncalo Guedes (Valencia – Spanyolország), 18 Gelson Martins (Sporting CP), 20 Ricardo Quaresma (Besiktas – Törökország), 9 André Silva (Milan – Olaszország), 11 Bernardo Silva (Manchester City – Anglia)
Szövetségi kapitány: Fernando Santos

SPANYOLORSZÁG
KAPUSOK: 1 David de Gea (Manchester United – Anglia), 13 Kepa Arrizabalaga (Athletic Bilbao), 23 Pepe Reina (Napoli – Olaszország)
VÉDŐK: 18 Jordi Alba (FC Barcelona), 14 César Azpilicueta (Chelsea – Anglia), 2 Dani Carvajal (Real Madrid), 16 Nacho Monreal (Arsenal – Anglia), 4 Nacho (Real Madrid), 12 Álvaro Odriozola (Real Sociedad), 3 Gerard Piqué (FC Barcelona), 15 Sergio Ramos (Real Madrid)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 20 Marco Asensio (Real Madrid), 5 Sergio Busquets (FC Barcelona), 6 Andrés Iniesta (FC Barcelona), 22 Isco (Real Madrid), 8 Koke (Atlético Madrid), 7 Saúl Níguez (Atlético Madrid), 21 David Silva (Manchester City – Anglia), 10 Thiago Alcántara (Bayern München – Németország)
TÁMADÓK: 17 Iago Aspas (Celta Vigo), 19 Diego Costa (Atlético Madrid), 9 Rodrigo (Valencia), 11 Lucas Vázquez (Real Madrid)
Szövetségi kapitány: Fernando Hierro