Diego és Carlos, az argentin megváltók

Aki, mint például e sorok írója, csak öt percet is késett Magyarország Szovjetunió elleni bemutatkozó mérkőzéséről, lemaradt a válogatott egész mexikói (le)szereplését alapvetően befolyásoló – szörnyű – pillanatokról: az első két szovjet gólról.

Mert Pavlo Jakovenko és Szergej Alejnyikov korai találata nemcsak a hátralévő 85 perc eseményeire volt hatással, hanem csapatunk következő két erőpróbájára is. Sőt, ennyi év távlatából nyugodtan kijelenthetjük, a magyar futball következő évtizedeire is...

Az irapuatói 0–6 nem „lidérces álom" (Vitray Tamás) volt csupán, hanem tartós kóma – amelyből, ne szépítsük, máig nem történt meg a felébredés.

Pedig a '86-os vb-t megelőző rövid korszak gyönyörű volt. Végigvertük Európát. A selejtezőket öt győzelem mellett csak egy vereséggel zártuk, majd 1986 tavaszán a Népstadionban 3–0-ra leléptük – a B csapatát pályára küldő – Brazíliát. (Lásd még: „Itt a húsvét, itt a nyúl, magyar–brazil három–null.")

Dacára annak, hogy a világbajnokság előtt a selejtezőket végigbrusztoló Nyilasi Tibor és a két év után „újrafelfedezett" Törőcsik András is kidőlt a sorból, a közvélemény sokat remélt Mexikóban Mezey György alakulatától. A Képes Sport gyors közvélemény-kutatást tartott, amelyben a megkérdezettek csupán 8 százaléka tippelt azonnali kiesést, míg 38 százaléka úgy vélte, a gárda be fog jutni a négy közé. Öt százalék döntőbeli vereséget, egy százalék világbajnoki címet várt Détáriéktól!

Ehhez képest a fináléban Argentína és az NSZK nézett egymással farkasszemet.

FELEKI, PINTÉR A 0–6 ELŐTT

Ne szaladjunk azonban előre, időzzünk még egy kicsit a saját házunk táján. Amikor azt írtuk, hogy a közvélemény sokat remélt az aztékok földjén a Mezey-csapattól, a szurkolókra és a laikusokra gondoltunk elsősorban, nem a szakmára vagy a sajtó képviselőire. Utóbbiak többsége ugyanis inkább visszafogott hangnemben, tárgyilagosan írt a magyar reményekről, nem bocsátkozott hiú ábrándok kergetésébe. Sőt egyesek – a legnagyobbak – mintha megérezték volna a bukás szelét is.

„Nem lesz könnyű dolga a ragyogó győzelem után sem (Mezey György kapitánynak – a szerk.). Sőt! Csillapítani kell a túlzott reményeket is. Az evés közben megjött farkasétvágyat. Ő legyen óvatos, előrelátó, mondja azt, hogy – lassan a testtel, az igazi feladatok még ezután jönnek" – írta a feledhetetlen Feleki László a brazilok elleni barátságos 3–0 után a Képes Sport hasábjain.

Maga a KS főszerkesztője, Pintér István pedig ekképpen fogalmazott kevéssel a vb rajtja előtt, a hetilap május 20-ai számának 11-es című rovatában – sorait (újra)olvasva úgy tetszik, nemcsak a jó eredményben bízott, hanem előre mentette, mentegette is már legjobb labdarúgóinkat (vagy csak biztosra akart menni?):

„A játékosok és az őket okosan összefogó vezetők semmiképpen nem akarnak csalódást okozni az értük szurkolóknak. Úgy érzik, hogy minden csapattal szemben a győzelem reményében vehetik fel a küzdelmet, de azt is tudnunk kell, hogy egyetlen ellenféllel szemben sincs erre garancia. A kapitány, a labdarúgó csak azt ígérheti, minden tőle telhetőt megtesz a pályán, mint ahogyan megtett már mindent a felkészülés eddigi időszaka alatt.”

„(...) A mexikói világbajnokságon elért eredménynél még fontosabb a magyar labdarúgás számára, hogy az a lendület, amely a válogatottat idáig juttatta, ne törjön meg. Ehhez pedig az kell, hogy a siker se feledtesse a gyengeségeket, egy esetleges vereség (...) se törölje az addigi győzelmek hatását, tanulságait. Álmodozzunk bátran. A valóságnak örüljünk majd, vagy viseljük el a valóságot. Nagyon remélem, reméljük, hogy legalább így szeretik majd ezt a csapatot hazaérkezésekor, mint amilyen nagy szeretettel búcsúztatták. Budapest–Mexikóváros–León."

ARGENTÍNA MÁSODSZOR A TRÓNON

És akkor Argentína meg az NSZK. A dél-amerikaiak elsősorban a fénykorát élő, utóbb a torna legjobbjának megválasztott Diego Maradonának köszönhették döntőbe jutásukat, míg a nyugatnémetek mindenekelőtt az átlagon felüli lankadatlanságuknak, küzdeni tudásuknak, csapatszellemüknek. Ja, és persze a szokásos szerencséjüknek is, amely minimum kétszer nem hagyta őket cserben – a Marokkó (1–0) elleni nyolcaddöntőben és a házigazdák (0–0) elleni negyeddöntős tizenegyespárbaj során.

Az 1986-os döntő

Kitámadnak, és Maradonának elég egy villanás is. Térül-fordul a kezdőkörben, majd forintos labdával ugratja ki Jorge Burruchagát, aki „leatletizálja" az egyedül hátul ragadó egykori tízpróbázót, Hans-Peter Briegelt, és a kiszolgáltatott Toni Schumacher hálójába lő. Argentína 1978 után másodszor világbajnok, az NSZK pedig – 1966-ot és 1982-t követően – harmadszor veszít a döntőben.

A világbajnokság előtt agyonbírált, civilben orvos El Doctor, azaz Carlos Salvador Bilardo argentin kapitány világbajnoki összegzése: „A győzelembe vetett hit, a fiatalok akarata és Maradona, Burruchaga, valamint Valdano tapasztalata döntött."

Salvador egyébként azt jelenti: Megváltó...

TUDTA-E, HOGY...

...eredetileg Kolumbia rendezte volna a vb-t, de 1982 októberében visszalépett a rendezéstől, mert az ezzel járó kiadások meghaladták az erejét?
...a győztes argentin együttesből csupán Diego Maradona került be a torna tizenegyébe?
...Mexikóban jegyzőkönyvezték a vb-k történetének leggyorsabb kiállítását (az uruguayi José Batista már 56 másodperc után indulhatott zuhanyozni Skócia ellen)?
...az iraki Szamír Saker Mahmud egyéves eltiltást kapott a vb után, amiért a Belgium elleni meccsen leköpte a játékvezetőt?
...az 1986 óta valamennyi World Cupot elmulasztó magyar válogatotté a világbajnokságok legjobb gólátlaga (2.72)?
...a kanadaiak vb-t is megjáró ígéretes csatára, a pozsonyi születésű Igor Vrablic fegyelmi ügyei miatt már 21 évesen (1987) felhagyott a profi futballal, és lókereskedőnek állt?
...Maradona (10) mellett Daniel Passarella (6) és Jorge Valdano (11) is kilógott az argentinok alfabetikus mezszámozásából?

„Az évszázad gólja" – argentin kommentárral

13. VILÁGBAJNOKSÁG, MEXIKÓ (1986. MÁJUS 31–JÚNIUS 29.)

A torna teljes eredménysora itt!

Döntő
Argentína–NSZK 3–2 (1–0)
Mexikóváros, Azték Stadion, 114 600 néző. Vezette: Arppi Filho (brazil)
Argentína: Pumpido – Cuciuffo, Brown, Ruggeri – Giusti, Batista, Burruchaga (Trobbiani, 90.), Enrique, Olarticoechea – Valdano, Maradona
NSZK: Schumacher – Jakobs – Brehme, Kh. Förster, Briegel – Berthold, Matthäus, Eder, Magath (D. Hoeness, 62.) – Rummenigge, Allofs (Völler, 46.)
Gólszerző: Brown (23.), Valdano (56.), Burruchaga (84.), ill. Rummenigge (74.), Völler (81.)

Gólkirály: Gary Lineker (angol) 6 gól
A torna legjobb játékosai: 1. (aranylabdás) Diego Maradona (argentin), 2. Harald Schumacher (nyugatnémet), 3. Preben Elkjær Larsen (dán)

A világbajnok argentin csapat kerete: Sergio Almirón, Sergio Batista, Ricardo Bochini, Claudio Borghi, José Luis Brown, Daniel Passarella, Jorge Burruchaga, Néstor Clausen, José Luis Cuciuffo, Diego Maradona (csapatkapitány), Jorge Valdano, Héctor Enrique, Oscar Garré, Ricardo Giusti, Luis Islas, Julio Olarticoechea, Pedro Pasculli, Nery Pumpido, Oscar Ruggeri, Carlos Tapia, Marcelo Trobbiani, Héctor Zelada. Szövetségi kapitány: Carlos Bilardo

A KORÁBBI RÉSZEK
• 1. vb, 1930, Uruguay
• 2. vb, 1934, Olaszország
• 3. vb, 1938, Franciaország
• 4. vb, 1950, Brazília
• 5. vb, 1954, Svájc
• 6. vb, 1958, Svédország
• 7. vb, 1962, Chile
• 8. vb, 1966, Anglia
• 9. vb, 1970, Mexikó
• 10. vb, 1974, NSZK
• 11. vb, 1978, Argentína
• 12. vb, 1982, Spanyolország