Kaliforniai kaland: Szécsi Marcell érettebb és erősebb lett a tengerentúlon

Vörös téglás épületek, árnyas sétányok, sportpályák és közösségi terek. A világ legjobb egyetemei közé tartozó Los Angeles-i UCLA hatalmas campusa éppen olyan, amilyennek a filmek és sorozatok alapján elképzeljük. A 19 éves Szécsi Marcell – a háromszoros olimpiai bajnok Szécsi Zoltán fia – immár második évét tapossa az Egyesült Államokban, politológiát hallgat a kaliforniai egyetemen – no és persze sportol, nem is akármilyen szinten. A junior-világbajnok center oszlopos tagja a UCLA vízilabdacsapatának, amely ragyogó sikerrel zárta az évet, megnyerte az egyetemi bajnokság (NCAA) nyolcas döntőjét.

„Az a mottónk, hogy az ellenfél játékerejétől függetlenül minden mérkőzéshez úgy állunk, mintha a legerősebb vetélytársunkkal találkoznánk. Nyilván vannak olyan meccsek, amelyek könnyebben nyerhetők, de egyre több a jó csapat, érzékelhető a fejlődés – mondta lapunknak Szécsi Marcell, aki az amerikai versenyrendszerre is kitért. – Amint megérted, hogy mi a cél és hogyan épül fel az idény, egyáltalán nem nehéz alkalmazkodni a rendszerhez. A bajnokság ideje alatt hosszabbak az edzések, hétvégente két-három meccset játszunk, de nem bánom, örülök a sok játéklehetőségnek. A reggeli kondit rövid pihenő követi, majd először úszunk, aztán technikai alapokat gyakorlunk, végül a különböző játékelemeket vesszük elő. Nagy hangsúlyt fektetnek a rehabilitációra, mindenre van külön helyiség, szóval professzionálisak a körülmények.”

Szécsi Marcell neve itthon egybeforrt az UVSE-vel, a kaliforniai kalandra pedig ugródeszkaként tekint, amelyről igyekszik a lehető legjobban elrugaszkodni. Ha sikerül, abból sokat profitálhat a magyar vízilabdázás, elvégre keménykötésű, mégis mozgékony és technikás centerekre nagy szükség van a válogatottban.

„Érettebb lett a játékstílusom, sokat is erősödtem, vagyis nagyon jó hatással volt rám a váltás – hangsúlyozta Szécsi Marcell. – Súlyban még van hova fejlődnöm, centerként még masszívabbnak kell lennem, de most jól érzem magam a bőrömben. Szeretnék a következő négy évben minél több izmot magamra szedni, és technikailag is fejlődni, mert egyértelműen az a célom, hogy ott legyek a Los Angeles-i olimpián.”

Ha már olimpia és Los Angeles, kíváncsiak voltunk rá, hogy mennyire érzékelhető a felhajtás Kaliforniában. Szécsi Marcell szerint csapattársai is izgatottak az olimpia miatt, többen bekerülhetnek az amerikai válogatottba, amely hazai közönség előtt éremre pályázik.

„Messze van még a következő olimpia, de természetesen foglalkoztat minket, már csak azért is, mert a csapatokat a mi campusunkon szállásolják majd el – emelte ki a fiatal center. – Tényleg nagyszerű a környezet, ha akarnék, sem tudnék panaszkodni. Befogadóak voltak a srácok, rengeteget embert megismertem, új barátokat szereztem, minden szempontból megtaláltam a helyem. Nagyon élvezem, hogy egyszerre tanulhatok és vízilabdázhatok, külön öröm, hogy sikeresek vagyunk a csapattal.”

Ilyen, amikor az amerikai álom valósággá válik.

Nem Szécsi Marcell az egyetlen magyar vízilabdázó, aki sportösztöndíjjal amerikai egyetemen tanul. Az idei nyolcas döntő mezőnyéből a Salem, a Stanford, a Princeton és a Long Beach csapatában is játszott honfitársunk, a New York-i Fordhamet egyenesen öt magyar (Bartuszek Csongor, Berényi Balázs, Eppel Barnabás, Magony Kristóf és Tóth András) erősítette. A Fordham ritkán látható menetelést mutatott be a bajnokságban, mind a harminc mérkőzését megnyerte a negyeddöntőig vezető úton, s mint a vlv.hu szakportál kiszúrta, még a Wall Street Journal is a címlapján foglalkozott az együttessel. A Fordhamnek az elődöntő jelentette a végállomást, a USC hosszabbításban (igen, a tengerentúlon ilyen is létezik) bizonyult jobbnak. A UCLA elleni döntőben viszont már nem termett babér a dél-kaliforniaiaknak, Szécsi Marcellék 11–8-as győzelmükkel felértek a csúcsra.