Magyar brazilverés, angol vb-diadal

Érződött, hogy új szelek fújnak a brazil válogatott háza táján, a kétszeres címvédő ugyanis számos ifjonccal érkezett az angliai világbajnokságra. Fidélis 22, Jairzinho 21, Alcindo 20, Tostao 19 éves volt csupán, Edu pedig még a 17-et sem töltötte be.

A fiatalos lendület mellett azonban nagy adag tapasztalatot is magával vitt a garnitúra: az egyformán 30-on túli Gilmar, Djalma Santos, Bellini, Zito és Garrincha, valamint a még mindig csak 25 esztendős Pelé személyében hat kétszeres vb-győztes szerepelt a selecao keretében. (Érdekesség, hogy a „hatok" közül csupán Zito és Pelé él még, s hogy Djalma Santos, Gilmar, Hilderaldo Bellini – továbbá az egyszeres aranyérmes Nílton De Sordi és a szintén kétszeres első Nílton Santos – is az elmúlt nyolc hónapban hunyt el; legutóbb, március 20-án az 1958-as és 1966-os „cséká", Bellini távozott az élők sorából.)

„Vajon mire lesz képes ez a furcsa játékosegyveleg Angliában? Mire jutnak a brazilok ellenünk?" – morfondíroztak a magyar válogatott tagjai a rajt előtt, együttesünket tudniillik épp a brazilokkal (valamint az újonc portugálokkal és a vb-n másodszor részt vevő bolgárokkal) sorsolták össze.

3:1 UTÁN BEÜTÖTT A KRACH

Nos, bár bemutatkozásuk nem sikerült fényesre – 3:1-re kikaptak a Benficára épülő luzitán társulattól –, kár volt izgulniuk a mienknek, akik, a magyar futballtörténelem egyik legszebb győzelmét aratva, a második fellépésükön 3:1-re nyertek a címvédő ellen! Igaz, az első meccsen szerzett sérülését kúrálgató Pelével, illetve a Királyt négy évvel azelőtt nagyszerűen pótló, ezúttal viszont már a torna előtt kidőlő Amarildóval nem kellett számolniuk.

Az angol sajtó ettől függetlenül szuperlatívuszokban írt a „kis Aranycsapatról". A szenzációsan cselező és osztogató Albert Flóriánról, a tokiói olimpián feltűnt veszedelmes újpesti csatárról, Bene Ferencről, az elnyűhetetlen, önfeláldozó hátvédünkről, Mészöly Kálmánról és a többiekről. És ki ne felejtsük (miért is tennénk...): a második magyar találat szerzőjéről, Farkas Jánosról, aki olyan kapásgólt ragasztott a sokat látott Gilmar hálójába, hogy csak na. A Vasas-csatár a hajrában lemásolta mutatványát, de azt a bombagólját a bíró les címén érvénytelenítette.

És a helyi fogadóirodák 100:1-hezről máris 10:1-hezre javították a magyarok világbajnoki esélyszámait.

MAGYARORSZÁG–BRAZÍLIA 3:1

Brazília az 1954-es vb-negyeddöntő óta először kapott ki világbajnoki mérkőzésen. És megint a magyaroktól! A folytatás is rosszul sült el azonban a dél-amerikaiak számára (immár a felépült Pelével a soraikban), az utóbb bronzéremmel záró portugálok ellen is kapituláltak (1:3) – és nem jutottak tovább a csoportból. Ilyen csúfság azóta sem esett meg a selecaóval, és addig is csupán egyetlenegyszer, még 1930-ban.

A brazil gárda után Bulgáriát is két vállra fektető (3:1) magyar alakulatra ellenben újabb nagy csata várt: a Szovjetunió elleni negyeddöntő.

Habár már 3:1-hez adták a Baróti-legénység oddsait, beütött a krach. A válogatott „rancaguai formában" (lásd 1962) futballozva megannyi gólhelyzetet puskázott el, és sajnos lógó orral (1:2) távozott a sunderlandi Roker Parkból.

AZ NSZK NEM BÍRT GEOFF HURSTTEL

Anglia tulajdonképpen a Greaves–Hurst cserének köszönheti világbajnoki sikerét. A legjobb hazai csatárnak tartott Jimmy Greaves megsérült a franciák elleni utolsó csoportmeccsen, ezért a folytatásban Geoff Hurst játszott a helyén. Kitűnően! A válogatottban addig 43-szor eredményes Greaves egyszer sem tudott kapuba találni a vb-n, a háromoroszlánosként szinte még zöldfülű Hurst viszont négyszer is beköszönt.

Ő fejelte a mindent eldöntő gólt (1:0) az argentinok elleni negyeddöntőben, majd hármat vágott a fináléban.

A West Ham United csatárát utóbbi bravúr egyenesen a világhírig repítette, majd az évek múlásával jó alapot szolgált számos birodalmi (MBE, Knight Bachelor) és szakmai (pl. The English Football Hall of Fame) kitüntetés, díj „bezsebeléséhez" – Greavesnek ugyanakkor be kellett érnie pályafutása legjeivel és a puszta dicsőséggel.

Hogy mindmáig ő az angol első osztály legeredményesebb labdarúgója a maga 357 (!) találatával; hogy mindmáig ő a legtöbbszörös gólkirály a maga hat elsőségével az angol élvonalban; hogy ő a Tottenham Hotspur történetének legjobb gólvágója; vagy hogy legutóbb ő jutott el legalább negyven találatig egyetlen szezon alatt az angol első osztályban (1960–61, 41, a Chelsea színeiben).

Visszatérve az angliai vb-re, a döntő hosszabbításba torkolló drámai ütközetet hozott. Franz Beckenbauer, a nationalelf ifjú titánja hiába semlegesítette a Portugália (2:1) elleni elődöntőben duplázó Bobby Charltont, a végjátékig mindössze kétszer kapituláló németek nem bírtak a vb-k történetének eddigi egyetlen mesterhármasát jegyző Hursttel. Anglia 4:2-re legyőzte az NSZK válogatottját. Ki siránkozott már az Aranycsapat elleni '53-as 3:6 miatt?...

ANGLIA–NSZK 4:2

8. VILÁGBAJNOKSÁG, ANGLIA (1966. JÚLIUS 11–30.)

A torna teljes eredménysora itt!

Döntő
Anglia–NSZK 4:2 (1:1, 2:2, 3:2) – hosszabbítás után
London, Wembley Stadion, 98 000 néző. Vezette: Dienst (svájci)
Anglia: Banks – Cohen, J. Charlton, Moore, Wilson – Stiles – Ball, B. Charlton, Peters – Hurst, Hunt
NSZK: Tilkowski – Höttges, Schulz, Weber, Schnellinger – Beckenbauer, Overath – Haller, Seeler, Held, Emmerich
Gólszerző: Hurst (18., 101., 120.), Peters (78.), ill. Haller (12.), Weber (89.)

Gólkirály: Eusébio (portugál) 9 gól
A torna legjobb játékosai: 1. (aranylabdás) Bobby Charlton (angol), 2. Bobby Moore (angol), 3. Eusébio (portugál)

A világbajnok angol csapat kerete: Jimmy Armfield, Alan Ball, Gordon Banks, Peter Bonetti, Gerry Byrne, Ian Callaghan, Bobby Charlton, Jackie Charlton, George Cohen, John Connelly, George Eastham, Ron Flowers, Jimmy Greaves, Roger Hunt, Norman Hunter, Geoff Hurst, Bobby Moore (csapatkapitány), Terry Paine, Martin Peters, Ron Springett, Nobby Stiles, Ray Wilson. Szövetségi kapitány: Alf Ramsey

A KORÁBBI RÉSZEK
• 1. vb, 1930, Uruguay
• 2. vb, 1934, Olaszország
• 3. vb, 1938, Franciaország
• 4. vb, 1950, Brazília
• 5. vb, 1954, Svájc
• 6. vb, 1958, Svédország
• 7. vb, 1962, Chile