VAR plusz/mínusz: Szerbiának a nyolcaddöntője ment el rajta

Vágólapra másolva!

2018.06.30. 13:50

Címkék

A világbajnokságon is látható, labdarúgásba bevezetett technológiai eszközök tapasztalhatóan segítik csökkenteni a játékvezetői hibák számát, ugyanakkor a kénytelen-hirtelen használatba vett videoasszisztensi rendszer (VAR) logikátlanságai joggal vezetnek súlyos kritikákhoz. A változások két oldala a világbajnokság csoportmérkőzéseinek tükrében (a szerző korábbi játékvezető, huzamos ideje a videobíró bevezetésének elkötelezett híve. )

Amint a Pierluigi Collina, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) játékvezetői bizottságának elnöke pénteki értékeléséből kiderült, a videoasszisztensi rendszer (VAR) a FIFA szerint 95 százalékról 99.7 százalékra emelte a jó játékvezetői döntések számát a vb-n. Meccsenként átlag 6.9 incidenst néztek vissza, döntő többségükről a mérkőzés résztvevői nem is tudtak, és csupán három olyan eset volt eddig, hogy a játékvezető a visszanézés után is helyben hagyta az eredeti döntését.

Bár a fentiek alapján a változtatásokat összességében pozitívumként lehetne értékelni, mégis a média, illetve maguk az érintettek továbbra is sok kritikát zúdítanak a játékvezetésre. Ezeket összesítve azonban azt láthatjuk, hogy alapvetően nem a videó mellett meghozott ítéletekkel van baj, hanem épp azokkal, amikor elmarad a videózás, holott indokolt lenne…

Fontos látni viszont, hogy ez nem a VAR hibája, sokkal inkább a kiforratlan, kimunkálatlan, hibákat magában kódoló hirtelen bevezetésé. Ám azt állítani, hogy ugyanannyi a hiba, mint eddig, miközben hét olyan gól esett eddig a vb-n, amit amúgy nem vagy nem biztosan adtak volna meg, ugyanolyan „homokba dugjuk a fejünket” hozzáállás, mint amilyet a technológia ellen ágáló FIFA képviselt legalább az elmúlt másfél évtizeden keresztül. Az biztos, hogy a VAR következtében másféle tévedések kerültek fókuszba, de hogy még egyszer olyan csalással felérő tévedéssorozatok történjenek, mint például a 2002-es vb-n (ugye, Byron Moreno és barátai…) vagy olyan nyilvánvaló mulasztások, mint 2006-ban Lampard (fantom)góljánál, a jelenlegi rendszer mellett szinte elképzelhetetlenek.

Ez az a pillanat azonban, amikor a labdarúgás – és itt esetünkben konkrétan a FIFA, illetve játékvezetői bizottsága – vezetőinek fel kell ismerniük óriási felelősségüket, és az ítéleteket hivatalos fórumon tisztázni és értékelni kell. Mert ha Enrique Cáceres az egyik meccsen tizenegyest ítél ugyanazért, amiért Cüneyt Cakir 24 órával később teljesen hasonló helyzetben nem, és az illetékesek nem szögezik le, hogy az egyikük nagyot hibázott, akkor az a labdarúgást vállalhatatlanul cinikus, korrumpálható irányba viszi – ismét, minden technológiai törekvés ellenére.

Ezt alighanem Collina is így gondolja, mindenesetre a csoportkör eseményeinek értékelése során meglepőnek hatott nyíltsága, és amikor arról kérdezték, van-e esély arra, hogy az átláthatóság érdekében nyílttá tegyék a játékvezető és a VAR közötti kommunikációt, nem éppen az elmúlt évtized FIFA-kompatibilis gondolatait fogalmazta meg. („Mielőtt futunk, tanuljunk meg sétálni, ám elképzelhető, hogy ez lesz a jövőben. Egyelőre még korai lenne. Ezek az első lépések. De egyetértek, érdekes lenne, ha érthetően elmagyarázzuk, miért és hogyan született meg a döntés. Ez a szurkolók előtt is tisztázná a szituációt, a drukkerek jobban értenék a szabályokat.”)

Mindenesetre az nyilvánvaló, hogy a VAR fejlesztésre szorul, ugyanakkor nagy hiba lenne elvitatni látható eredményeit. Az persze igaz, hogy jelenlegi formájában táptalaja a cinizmusnak, ezért a világbajnokság után sürgősen meg kell kezdeni a rendszert fejlesztését, a továbbgondolások tesztelését. Mert hiába a 99.3 százalékos játékvezetői hatékonyság a hátralévő 16 meccs előtt, ha eközben nem feloldható ellentmondásokat és erősen érthetetlen játékértelmezéseket szül a pályán.

FUTBALLTECHNOLÓGIA – PLUSZOK ÉS MÍNUSZOK
Alább azokat a pontokat igyekeztünk – a tejesség igénye nélkül – összeszedni, amelyekre megnyugtató választ adott eddig a technológia a labdarúgásban, illetve azokat a kérdéseket, amelyeket a technológia is képtelen megoldani.

AMIT ADHAT/MEGOLDHAT A TECHNOLÓGIA
+ A bent volt/nem volt bent kérdésének egyértelmű megítélése. A gólvonal-technológia következtében már az előző vb-n megnyugtatóan tisztázódott a kérdés. Paul Pogba ausztrálok elleni, utóbb Aziz Behich öngóljaként elkönyvelt találata az emberi szem ítélőképessége számára lehetetlen helyzet, a rendszer jelzése következtében mégis különösebb vita nélkül fogadta el minden érintett.
+ Lesek megítélése. Egyetlen lesgól sem született eddig a vb-n, és egyet sem vontak vissza téves les miatt. Bár olykor kritika éri az asszisztenseket egy-egy elengedett leshelyzet miatt, valójában helyesen, nagyon is az iránymutatásoknak megfelelően, csak jókora fáziskésésekkel jeleznek, ami azért fontos, mert így videósan is visszanézhetők maradnak a helyzetek. Tekintve, hogy a modern kori futball leshelyzetei az emberi szem számára szinte megítélhetetlenek, a vb egyik fő, „láthatatlan” játékvezetői pozitívuma eddig, hogy a leshelyzetek lényegi megítélése jól működik.
+ Tisztul a büntetőterületen belüli játék. Nagy szükség van még továbbra is a játékvezetői felfogás egységesítésére, ám a visszarántások, mezhúzások és különösen a színészkedések megítélése terén sokat léphet előre a labdarúgás. A műesések sok kárt okoztak a futballnak, ám amióta bevezették, hogy a színészkedésért sárga lap jár, sok a jogtalan büntetés is. A VAR mellett ugyanakkor egyre kevésbé lehet értelme kockáztatni egy-egy műesést, hiszen jóval nagyobb a „lebukás” esélye.
+ Több a gól. Csupán egy gól nélküli meccs volt a csoportkörben (a dán–francia találkozó), és már a csoportkör során megdőlt a büntetőből született gólok rekordja. Utóbbi egyértelmű összefüggésben van a VAR-ral, hiszen a 24 tizenegyesből hetet a rendszer segítségével adtak meg.
+ Hajrábeli gólszám növekedése. A csoportkörben 20 gól a 90. percben vagy azt követően esett, az előző három torna csoportkörében összesen volt 19 ilyen találat! A VAR miatt meghosszabbodott a játékidő, az eddig általános 3-4 perces meccs végi ráadások helyett a 6-7 perc lett az általános, az átlag 6 perc 15 másodperc. Összesen négy gól volt a 95. percben vagy azután. A hosszabbításban született gólok természetesen együtt járnak a dráma fokozódásával.
+ Bírói ítéletek elfogadásának növekedése. Vannak kivételek, de általánosságban elmondható, hogy a videózások után kevesebb a reklamáció a befújt tizenegyesek, illetve egyéb ítéletek esetében. És bár vannak ellenpéldák is, több játékos és kapitány adott hangot nyilatkozatában annak, hogy a videózás következtében hozott ítéletet el kell fogadni. Az igaz viszont, hogy a tiltakozás új formájaként megjelent a „téglalapozás”, azaz amikor a résztvevők kezükkel mutogatják a videózás szükségességét. Ezt a FIFA büntetni ígérte, ám úgy tűnik, a gyakorlatban empatikus módon elfogadják a játékvezetők, gyakran hallgatnak is rá.

AMIRE EDDIG NINCS VÁLASZ
– A VAR teljesség igényét nélkülöző használata. Miért nem volt videózás Marcus Berg büntetőgyanús szituációjánál a németek ellen? Miért nem nézték vissza Diego Costa és Pepe kontaktját? Egy világbajnokságon a „csak” nem lehet ezekre a kérdésekre elfogadható válasz. A FIFA-nak ezekre sürgős megoldást kell keresnie.
– Egységes szemlélet kialakításának módja. Világbajnokságokon különösen kiütköző probléma a játékvezetők eltérő felfogása. Ha Mascherano megmozdulása tizenegyest ért, hogy maradhat el a büntető Kane lerántása esetén? Ebben a kérdéskörben bizonyosan sok teendő van még, de a videó mellett még inkább szükséges közelíteni a különböző álláspontokat.
– Kezezések helytelen értelmezése. A szubjektívba hajló meghatározás – szándékos vagy nem? – miatt a kezezés a legnehezebben megítélhető szabálytalanságok közé tartozik a futballban. Nem technológia kérdése, hogy a vb minden játékvezetője helyesen értelmezze a szabály szellemét, mert ha nem így történik, rögtön felbukkan az eggyel feljebbi pont is.
– Testi kontaktok ellentmondásos megítélése. A kezezések mellett az ellenféllel szembeni kézhasználat is folyamatosan kritikus megítélés alá esik, gondoljunk csak Sergio Ramos és Mohamed Szalah esetére a Bajnokok Ligája-döntőről. Ebből számtalan példa volt már a vb-n is: Diego Costa és Pepe találkozásának továbbengedése annak fényében érthetetlen, hogy a FIFA a vb előtt épp Priskin Tamás Pepével szembeni esetével példálózott. A Kyle Walker ellen megítélt büntető (Anglia–Tunézia), az Alekszandr Mitrovics esetében (Szerbia–Svájc) elmaradt tizenegyes vagy Cristiano Ronaldo Irán elleni meccsen videózott könyököse (?) mind gyors állásfoglalásokat igényelnének a FIFA részéről.

MI LETT VOLNA, HA HIBÁTLAN A JÁTÉKVEZETÉS?

A csoportkör értékelésével párhuzamosan a spanyol Marca című lap kiszámolta, hogy ha nem számolnánk a VAR segítségével megszületett gólokat, akkor is ugyanez a 16 csapat jutott volna a nyolcaddöntőbe, csupán annyi különbséggel, hogy Portugália és Dánia csoportelső lenne, azaz velük együtt Spanyolország és Franciaország is „ágat cserélne”.

Tekintve a fenti értékelést – miszerint a kritikákat inkább meghatározták azok az esetek, amikor nem alkalmazták a VAR-t – elkészítettük a csoportok alternatív értékelését: játékunk során a szükséges jó ítéletek fényében alakítottuk ki a hipotetikus végeredményt. Azaz mi lett volna, ha minden helyzetben jó ítélet születik? Íme!

A-CSOPORT. Az első két helyet befolyásoló ítélet nem született. Egyiptomnak a házigazda ellen kevés volt, hogy egy eredetileg szabadrúgásnak látott szabálytalanság után tizenegyest kapott, s ugyan a szaúdiak második büntetőjét erősen vitathatják az afrikaiak, ha az nincs, akkor is legfeljebb a csoport harmadik helye van meg. Az oroszok legfeljebb Igor Szmolnyikov nyolcaddöntős eltiltását úszhatták volna meg, ha a videobíró kiterjed a sárga lapok tisztázására is – de ez nincs így.
Alternatív továbbjutók: 1. Uruguay, 2. Oroszország

B-CSOPORT. Talán minden csoport közül összességében ebben a leginkább kérdőjelesek a videózások, illetve elmaradásai. Nagy kérdés, mi lett volna a portugál–spanyolon, ha Diego Costa góljánál a játékvezető ugyanabban a felfogásban ítél, mint annak idején Priskin Tamás esetében – a videózás ekkor elmaradt. Viszont amikor volt videó, az utolsó fordulóban Irán ellen, akkor a portugálokat sújtotta a technika közbelépése (Enrique Cáceres hibásan ítélt Cédric Soares „kezezése” miatt tizenegyest). A spanyolok viszont a helyes videózásnak köszönhették Iago Aspas gólját, és gyakorlatilag a csoportelsőséget is.
Alternatív továbbjutók: 1. Portugália, 2. Spanyolország

C-CSOPORT. Ha a FIFA-nak dicsekednie kellene, ez lehetne a „mintacsoport”, amelyben minden szépen és jól működött. Három tizenegyes is videózás után született, mindegyik jogosnak tűnt, ráadásul Pogba (azaz Behich ön)góljánál a gólvonal-technológia is kiváló szolgálatot tett. Vitatható ítélet nyilván akadt, de komoly elmaradás nem.
Alternatív továbbjutók: 1. Franciaország, 2. Dánia

D-CSOPORT. Alapvetően ebben a kvartettben is pozitív a VAR mérlege, hiszen Izland és Nigéria is kapott jogosan büntetőt videózás után, miközben nehéz szituációban Argentína és Nigéria hiába reménykedett. Az afrikai csapat számára meghatározó volt, hogy Cüneyt Cakir nem ítélt büntetőt az utolsó csoportmeccsen Messiék ellen. A török játékvezető jól döntött (teljesen vétlen volt Rojo kezezése), ugyanakkor bizonyára sok nehézséget szült számára, hogy az azt megelőző napon Cáceres hasonló helyzetben másként ítélt az Irán–Portugália mérkőzésen…
Alternatív továbbjutók: 1. Horvátország, 2. Argentína

Mitrovics és Brych a szerb–svájci meccsen. A támadó reklamálása nem minden esetben volt jogtalan (Fotó: AFP)

E-CSOPORT. Az úgy kezdődött, hogy a brazil–svájci találkozón Steven Zuber gólja legalább annyira lökés után született, mint amennyire a másik oldalon Gabriel Jesus nem kapott meg egy büntetőt… Az is befolyásoló volt, hogy a szerb–svájci meccsen Alekszandar Mitrovics ellen úgy fújt faultot Felix Brych a büntetőterületen belül, hogy valójában a csatárt bántották – a videózás elmaradt. Az pozitívum, hogy Costa Rica megúszott egy olyan tizenegyest, amelyet Neymar színészi képességei következtében első látásra alighanem 100-ból 99 játékvezető befújt volna, viszont ez az egyetlen olyan csoport, amelyben úgy ment tovább csapat, hogy amúgy… Éppúgy svájci, mint a FIFA-elnök.
Alternatív továbbjutók: 1. Brazília, 2. Szerbia

F-CSOPORT. Dél-Korea Svédország ellen videózás következtében (is) kapott ki, míg Németország ellen úgy nyert – mindkét esetben jó döntés született. Nem úgy a német–svéd meccsen, amelyen a Marcus Berg elleni, tizenhatoson belüli német szabálytalanság felett a lengyel Szymon Marciniak, illetve a videós stáb egyaránt szemet hunyt. Mint utóbb kiderült, nem osztott, nem szorzott…
Alternatív továbbjutók: 1. Svédország, 2. Mexikó

G-CSOPORT. Anglia és Belgium továbbjutása annyira sima volt, hogy a Harry Kane lerántásáért elsumákolt büntető fel sem tűnt a csoportban (pláne, hogy Anglia így is nyert Tunézia ellen). A megadott tizenegyesek „ültek”, a belga–angol csoportrangadó ilyen szempontból (sem) tartogatott izgalmakat.
Alternatív továbbjutók: 1. Belgium, 2. Anglia

H-CSOPORT. A szlovén Damir Skomina videózás nélkül is meghozta a csoport legkeményebb ítéletét, amikor a Kolumbia–Japán meccsen már a 3. percben kiállította Carlos Sánchezt – jogosan, míg az idei BL-döntő játékvezetője, Milorad Mazsics a sorsdöntő Szenegál–Kolumbia meccsen azt igyekezett bizonyítani, hogy egy jó bíró adott esetben meg is másíthatja ítéletét, és a képsorok visszanézése után visszavonta az afrikaiaknak adott büntetőt. Sokszori visszanézés alapján jogosan.
Alternatív továbbjutók: 1. Kolumbia, 2. Japán

EGY ALTERNATÍV VILÁGBAN ÍGY FOLYTATNÁK…
(ágrajz szerint, vastaggal a valósan is igaz párharcok)

Uruguay–Spanyolország
Franciaország–Argentína
Brazília–Mexikó
Belgium–Japán
Portugália–Oroszország
Horvátország–Dánia
Svédország–Szerbia
Kolumbia–Anglia