– Nocsak, ismét új frizura?
– Hogy tetszik Doha? Megszokta, megszerette?
– Jól érzem magam, talán azért is, mert némileg hasonlít Sao Paulóhoz, a szülővárosomhoz. Azzal a különbséggel, hogy Dohában csupán kétmillióan laknak. Modern nagyváros a Perzsa-öböl partján, minden van, ami a jó élethez kell. Eleinte szállodában laktam, ám jó ideje apartmanba költöztem, így mégiscsak otthonosabban érezhetem magamat.
– A jövő évi világbajnokságra való készülődésből érzékelhető bármi is a hétköznapokban?
– Nincs teleaggatva a város óriásposzterekkel, ám az emberek egyre többet beszélnek a futballról. A sportág népszerűsége nagyot ugrott az elmúlt időszakban, egyre több gyerek kezd focizni. A stadionok – ha jól tudom – készen állnak, a közelmúltban kettőben pályára is léptem. Sok helyen játszottam már, ám meg kell adni, a dohai két aréna lenyűgöző.
– A bajnokság milyen?
– Sajátságos. Ugyanúgy tizenkét csapat játszik az élvonalban, mint Magyarországon, ám az összes klub Dohában vagy a közvetlen környékén található. Eleinte furcsa volt, hogy a legtávolabbi idegenbeli mérkőzésünkre is legfeljebb húsz percet kellett utazni. Nem mondom, hogy nem kényelmes, de akkor is...
– A közelmúltban edzőt váltottak: mennyire zavarta meg, hogy a brazil vezetőedző helyére katarit ültettek?
– A futball ilyen, edzők, játékosok jönnek-mennek. A sejk váltani akart, így döntött. Ráadásul nem maradtam egyedüli brazil a klubnál, az erőnléti, a kapusedzőnk és a videoelemzőnk is brazil. Ők maradtak. Egyelőre jól megy a csapatnak, a hatodik helyen áll, az eddigi kilenc meccsünkből nyolc összecsapáson játszottam, és két gólt szereztem.
– A bajnokság közben hogyhogy hazajöhetett Budapestre?
– Az előttünk álló időszakban csupán kupamérkőzés vár ránk, a szakmai stáb minden külföldi játékosnak tíz nap szabadságot adott. Amolyan minivakációt, a bajnokság december huszonegyedikén folytatódik, aztán nem lesz megállás. Ahogy kiderült, hogy pihenőt kapok, már foglaltam is a jegyet, és jöttem haza Budapestre.
– Jól értem, haza?!
– A család itt maradt, csak én költöztem. A gyerekek iskolába járnak, megvan a napi ritmusuk, eleinte nem tudhattam, mennyire válik be Katar. Okosabbnak tűnt, ha csak én költözöm. Ráadásul a család nagyon szereti Budapestet. Nekem persze nehéz nélkülük, de három héttel ezelőtt tíz napot odakint töltöttek nálam, most én tudtam hazautazni, decemberben ismét ők jönnek hozzám. A lehetőségekhez mérten próbálunk minél több időt együtt tölteni.
– A nagyobbik fia focizik még?
– Most éppen abbahagyta... Az akadémián, ahová járt, mindenki magyarul beszélt, nem nagyon értette meg magát. Abban maradtunk, ha a jövőben mégis kiköltöznek hozzám Katarba, nézünk neki focisulit. Továbbra is nagyon érdekli a labdarúgás, nagy Fradi-szurkoló, vasárnap együtt néztük a Kisvárda elleni mérkőzést.
– Hogy tetszett?
– Nagyon jól játszott az együttes. Örültem a biztos győzelemnek, végre ott áll, ahol a helye van, azaz a tabella élén.
– Mikor járt legutóbb a Népligetben?
– Pénteken. Amint hazaértem Budapestre, első utam haza, majd a Népligetbe vezetett. Egy-két órát kint voltam az edzőközpontban – a labdarúgás ilyen, összeköti az embereket, barátokat. Sok szép emlék köt a Fradihoz, és azt sem tagadom, hiányzik is a Ferencváros.
A 33 esztendős Isael 2019 januárjában szerződött a Ferencvárosba, ekkor ő lett az NB I legtöbbet érő játékosa. Korábban futballozott többek között Oroszországban, Törökországban és Portugáliában, Magyarországra a kazah Kajrat Almati együttesétől érkezett. A zöld-fehéreknél 2019 és 2021 közötti három idényben összesen 89 tétmérkőzésen szerepelt, ezalatt 14-szer volt eredményes, és 17 gólpasszt adott csapattársainak. Háromszor nyert bajnoki címet, szerepelt az Európa-liga és a Bajnokok Ligája csoportkörében is. |
Isaelhez hasonlóan a Ferencváros korábbi vezetőedzője, Szerhij Rebrov is a Közel-Keleten dolgozik, az Emírségekben szereplő csapata, az al-Ain kilenc forduló után a tabella élén áll. Az ukrán szakember együttese veretlenül – huszonegy pontot szerezve – listavezető, a második al- Vahda négy ponttal van lemaradva mögötte. A tréner új együttesénél is a 4–2–3–1-es hadrendben küldi pályára embereit, és jellemző, hogy a bajnokságban a második legkevesebb (7) gólt kapta. Szerhij Rebrov egyébként tartja a kapcsolatot lapunkkal, nyilatkozni nem akar, ám tisztában van az NB I-ben történtekkel. |