A láthatatlan kulcsember – Sergio Busquets a negyedik világbajnokságán vesz részt

Ha valaki tíz, húsz, ötven vagy akár száz év múlva visszatekint a 2010-es évekre, amikor a Barcelona és a spanyol válogatott uralta a futballt, aligha Sergio Busquest jut majd elsőként az eszébe. Sokkal inkább Lionel Messi, Andrés Iniesta, Xavi, Gerard Piqué, Iker Casillas, Sergio Ramos vagy éppen Fernando Torres. Pedig Busquets legalább annyira fontos láncszeme volt ezeknek a csapatoknak, mint a fent említett játékosok. És talán az sem véletlen, hogy a korábbi kulcsemberek közül Messit és Jordi Albát leszámítva ő az egyetlen, aki most is ott van a világbajnokságon, és (Jordi Albával ellentétben) az őszi szezonban a Barcelonában is alapember volt. Ez még akkor is nagy szó, ha a hírek szerint elképzelhető, hogy a télen távozik a katalánoktól. Előtte azonban szeretne még utoljára bizonyítani a világbajnokságon, ami minden bizonnyal az utolsó nagy világverseny, amelyen pályára lép. Lám, mennyit változott a világ: immár ő a rangidős a csapatban, miközben 2010-ben a világbajnok keretben ő volt a második legifjabb futballista. Csak a ma már szintén veteránnak számító Javi Martínez volt nála fiatalabb.

„Szinte hihetetlen, hogy ez már a negyedik világbajnokságom – mondta a harminchárom éves Busquets a Marcának még a Costa Rica ellen 7–0-ra megnyert mérkőzés előtt. – Dél-Afrikában mindössze huszonegy éves voltam, és olyan klasszisokkal játszhattam együtt, akiket nem sokkal előtte még a televízióban csodáltam. Most pont fordított a helyzet, én vagyok az, aki a fiatalokat terelgeti. Ez már egy másik korosztály, más generáció, és bár van, ami nem feltétlenül tetszik, de alkalmazkodnom kell. Viszont szerencsére továbbra is nagyon sok a tehetséges spanyol labdarúgó. Gavi például kivételes képességű játékos, örülök, hogy egy csapatban játszhatok vele. Ráadásul nagyon fiatal, csodálatos pályafutás állhat előtte. Különleges karakter, sokat kell vele foglalkozni, de ez az élet rendje. Normális, hogy a fiatalok lazábbak, többet poénkodnak, de ha kell, akkor ők is szó nélkül beállnak a sorba, és odafigyelnek ránk, rutinosabb futballistákra. Azt nem tudom, mikor vonulok vissza a válogatottól, de az biztos, hogy egyre közelebb van ez a nap. Tudom, sokszor megkapom, hogy túl lassú vagyok, már nem vagyok a régi, de ez teljesen normális. Aki ennyire reflektorfényben van, az állandóan ki van téve a kritikáknak. De higgyék el, magammal szemben vagyok a legkritikusabb. Egyébként sohasem voltam gyors játékos, ha pedig nem lennék elég jó, akkor nem kerültem volna be a válogatott keretbe.”

Persze Busquetset nemcsak emiatt érte és éri sok kritika. A játékstílusa miatt is megosztó futballista, mert bár fénykorában a világ egyik legjobbja volt a posztján, az igazsághoz hozzátartozik, hogy időnként a durvább, piszkosabb eszközöktől sem riadt vissza. De erre a Barcelonának és a spanyol válogatottnak is szüksége volt. Ezzel kapcsolatban egykori csapattársa és jelenlegi edzője, Xavi fogalmazta meg a lényeget Graham Hunter Spanyol korszak című könyvében. Ebben azt mondja, hogy Busquets testesítette meg azt a betyárságot, csibészséget, ami a Barca akkori játékosaiból hiányzott. Ugyanakkor a kritikusok mellett van egy másik tábor is, amely azt mondja, ő az utóbbi tíz-tizenöt év egyik leginkább alulértékelt labdarúgója. És ebben is lehet igazság, mert a technikai képzettségét és a játékintelligenciáját sem vitatja szinte senki, de Messi, Iniesta vagy Ronaldinho árnyákéban nem ezekkel a képességeivel tudott kitűnni a mezőnyből. És nem is ez volt a feladata. Ő volt az, aki elvégezte a piszkos munkát a középpályán, és tökéletesen olvasta a játékot. Nyilvánvalóan az sem véletlen, hogy szinte minden edzőjénél alapember volt, és ahogy ő is utalt rá, több mint tíz éve a legmagasabb szinten futballozik. Ezzel kapcsolatban pedig a spanyol válogatott korábbi szövetségi kapitánya, Vicente del Bosque fogalmazta meg a legfrappánsabban a lényeget: „Ha nézed a meccset, észre sem veszed Busquetset. De ha Busquetset nézed, akkor látod az egész meccset” – mondta.

Mindezt úgy, hogy viszonylag későn, 2005-ben került a La Masiára, majd három évvel később, 2008-ban lett a felnőttcsapat tagja, ahonnan azóta is kirobbanthatatlan. És bár nem tudni, távozik-e a nyáron, egyelőre elmondhatja magáról, hogy az egész pályafutása alatt ugyanabban a csapatban futballozott.

„Emlékszem azokra a napokra, amikor felkerült a felnőttekhez – mondta Josep Guardiola az Universo Valdano című műsorban. – Még csak két-három napja edzett a többiekkel, de Messi odajött hozzám, és azt mondta, hogy nagyon kedveli ezt a srácot. Én pedig hozzátettem, hogy ha baj lesz, rá mindig lehet számítani. Mindent megtesz azokért, akik körülötte vannak.”

Guardiola mondott olyat is, hogy ha újraszületne, akkor olyan futballista szeretne lenni, mint Busquets. De a már idézett Del Bosque is mondott hasonlót. Ennél nagyobb dicséretre pedig aligha van szükség.

Gerard Piquéről köztudott, hogy a családja Barcelona-drukker, a nagypapája pedig korábban a klub alelnöke volt, így az esetében szinte kódolva volt, hogy hol játszik majd. És ez fokozottan igaz Busquets esetében. Édesapja, Carles Busquets kapusként 1990 és 1999 között erősítette a Barcelonát, 1994-ben és 1998-ban bajnoki címet, 1992-ben pedig Bajnokok Ligáját nyert a csapattal. Sokan ezt is megirigyelnék, a fia azonban egyértelműen túlszárnyalta őt. Érdekesség, hogy amikor Carlesnek mennie kellett a Barcelonától, a Lleidához igazolt, így a kis Sergio is itt kezdte a karrierjét. Már ekkor kiemelkedett a korosztályából, majd az édesapja visszavonulása után új kihívásra vágyott, így a Jabac Terrassához igazolt, aztán tizenhét éves korában került a La Masiára. Eleinte alig játszott a B-csapatban, akkoriban többen is előtte álltak a képzeletbeli rangsorban. A csapatot irányító Josep Guardiola aztán 2007 októberében megadta neki a lehetőséget, ő pedig cserként beállva góllal vette ki a részét a 3–2-es sikerből. Guardiola a lefújás után viccesen megjegyezte, hogy nem tudja, ki tanította meg futballozni ezt a srácot, mert az édesapja borzalmas játékos volt. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy Sergio előtt szép karrier állhat. Így is lett, nem sokkal később már a felnőttcsapat alapembere volt. A Barcelona B akkori játékosa, Víctor Vázquez később azt mondta a Mundo Deportivónak, nem gondolta volna, hogy az erőnlétileg gyengécske Busquets ilyen messzire jut, és a világ egyik legjobb középpályása lesz belőle. Ugyanakkor hozzátette, a többséggel ellentétben Guardiola látta a Busquetsben rejlő tehetséget, és szép fokozatosan beépítette a csapatba. Víctor Vázquez szerint ez is Guardiola szakértelmét dicséri, és azt is hozzátette, hogy Busquets nélkül a Barcelona közel sem lett volna annyira sikeres.

140 alkalommal lépett pályára a spanyol válogatottban, csak Iker Casillas (167) és Sergio Ramos (180) előzi őt meg az örökrangsorban. A Barcelonánál szintén harmadik 696 mérkőzéssel, csak Xavi (767) és Lionel Messi (778) előzi meg. Ez pedig szintén azt bizonyítja, mennyire meghatározó alakja volt az elmúlt másfél évtized labdarúgásának – még ha ezt sokan nem is akarják elismerni.

Az is valószínűsíthető, hogy a visszavonulása után is hallunk még róla. Többször elmondta, hogy mindenképpen el akarja végezni az edzői tanfolyamot, így az sem zárható ki, hogy néhány éven belül valamelyik topligában találkozhatunk majd a nevével.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. november 26-i lapszámában jelent meg.)