Vb 2022: Marco Rossi csapatától is láthatták, Katarban bevetették!

Már egy ideje felfigyelhettünk arra, hogy a kirúgások alkalmaival egyre több csapat hátravonja a tizenhatoson belülre, az öt és feles környékére két mezőnyjátékosát is a kapus mellé. Ezt alkalmazták szombaton a lengyelek is a Szaúd-Arábia ellen 2–0-ra megnyert vb-meccsen. Ezt alkalmazták szombaton a lengyelek is a Szaúd-Arábia ellen 2–0-ra megnyert vb-meccsen.

Első ránézésre furcsának tűnhet, de fontos szerepe lehet a labdakihozatalban.

A két lengyel belső védő a kapus mellett helyezkedik a kirúgásnál és az egyik belső védő kezdésnek a kapusnak passzol. A szaúdi támadók a büntetőterület előtt helyezkednek.

Az, hogy két védő is a kapussal egy vonalba helyezkedik a kirúgásnál, a tudatos térkialakítás része. Ezzel a módszerrel hatékonyabban tudja irányítani a labdakihozatalt, lábról lábra járatott passzokkal a labdát birtokló csapat, mint amikor a „hagyományos módszert” választva a kirúgásból egyből előre rúgják a labdát, és az ellenfél védői szemből rögtön a labdára támadhatnak.

Ezt az újabb típusú kirúgást rendszerint akkor használják, amikor az ellenfél magasan fennmarad és le akar támadni.

A „kétvédős kirúgás” fő előnyei

A kirúgást végző csapat időt nyer az első passzok során a játékosai közelsége miatt. Rövidebb utat tesz meg a labda, ráadásul az ellenfél játékosai csupán az első passz után léphetnek be a tizenhatoson belülre. Ez azért lényeges, mert a labdát birtokló csapatnak az első passz után is még jó eséllyel marad ideje mind a két oldalra továbbítani a labdát. Viszont ha kirúgáskor a védők a tizenhatos mellett állnának, akkor a kaputól induló labda hosszabb utat tenne meg, ami több időbe is kerülne. Ez idő alatt az ellenfél játékosai lezárhatnák a vissza passz lehetőségét és egy irányba tudnák kényszeríteni a labdát birtokló csapatot.

„Ha a védő kezdi a kirúgást és a kapusnak passzol, akkor a kapusnak több passzolási lehetősége lesz.” (Mondta erről Chandra Morden Bednar, a Damaiense portugál női csapatának kapusa ). Ezért szokták gyakran a belső védők kezdeni az első passzt a kapus felé. Mert így egy passzt megspórolnak, középen van a labda, és bármelyik irányba tud játszani a kapus.

Minél közelebb csalogatja a labdát birtokló csapat a saját kapujához az ellenfél játékosait, annál több területe lesz mögötte játszani. Ha a kapus kapja az első passzt, akkor az ellenfél legalább egy támadója a kapus irányába kénytelen mozogni, de gyakran két támadó is a kapus felé igyekszik. Ha a védők felé mozognának, a kapus egyszerűen átvezethetné ezen támadók vonalán a labdát és könnyen megjátszhatná a saját középpályásait és ezzel a letámadó játékosok máris kiesnének saját csapatuk védekezéséből.

Ha a kapust támadják le, akkor viszont egy jó csalogatással és a társak jó helyezkedésével mind a két szélre passzolhat a kapus, vagy akár a tengelyben helyezkedő középpályásoknak is. Manapság az élkapusok bátran átveszik a labdát és addig maguknál tartják azt, amíg az ellenfél játékosa hozzájuk képest 2-3 méteren belülre nem ér. Ezt megtehetik, hiszen 2-3 méterről nem tudják leszerelni a kapust az ellenfél játékosai. Ha meg is próbálnák szerelni, akkor a kapusnak elég ideje lenne, hogy elrúgja a labdát.

Emellett, ha a kapus társai nem az ellenfél játékosai mögött állnak, hanem passzsávban, akkor könnyedén kipasszolhatja nekik a labdát a kapuvédő. Logikus elgondolás: ha átveszek egy labdát, esetleg elkezdem azt vezetni, ezzel magamra csalva az ellenfél játékosait, majd biztonságos távból passzolok, akkor a társamnak több tere és ezáltal több ideje is lesz. Hiszen magamra csaltam az ellenfeleket és ezzel több teret alakítottam ki a társaimnak. A csalogatásról egy korábbi cikkünkben is szó esett már.

Nézzünk egy példát a Lengyelország – Szaúd-Arábia mérkőzésről

Ebben a pillanatban veszi át a labdát a lengyelek kapusa (a kirúgás első mozzanatát, amikor a védő a kapushoz passzolja a labdát lásd az előző képen). Nem kapkod, nem rúgja el, hanem kivár. Csalogatja az ellenfél játékosát, hogy teret alakítson ki mögötte. Sárga nyíllal jelöltük a letámadó szaúdi támadó mozgását. A szaúdi támadók mögött egyelőre nincs lengyel játékos a pálya tengelyében.

A pálya tengelyében elkezdett visszalépni egy lengyel középpályás (sárgával bekarikázva). A letámadó szaúdi játékos mögött óriási tér alakult ki a csalogatás hatására. A kapus még biztonságos távolságból felpasszolja a visszalépő társának a labdát.

A visszalépő játékos előrefele veszi át a labdát és óriási tér (sárga vonalakon belül) áll rendelkezésére a csalogatás miatt, vagyis nyugodtan tudja építeni a támadást.

A „kétvédős kirúgás” céljai lehetnek – példák a magyar válogatott mérkőzéseiről

Fentebb a lengyeleket hoztuk példaként, a lengyelek pedig akár a Marco Rossi irányította magyar válogatottól is láthatták ezt a fajta kirúgást, amikor a kapus két oldalán egy-egy védő helyezkedik a kirúgás elvégzésekor, hiszen a két válogatott azonos vb-selejtező csoportban volt.

Az egyik alapvető cél, hogy az ellenfél védőit tartsuk hátul, ezáltal teret alakítunk ki az ellenfél védelme és középpályásai között, ahova bejátszhatjuk a labdát. Ha a védő kezdi a kirúgást és a kapus csalogat, akkor az ellenfél támadói és középpályásai jó eséllyel feljebb fognak lépni. Ha a kirúgást végző csapat három támadót hagy fönt az ellenfél védelmében, jól széthúzva azt, akkor az ellenfél minimum négy védőt kénytelen hátul hagyni, hogy tudják egymást biztosítani egy kirúgás esetén. A kirúgás megkezdésekor az ellenfél támadói és középpályásai elindulnak a lepasszolt labda felé, de a fentiek miatt a védőik már nem tehetik ezt. Ezért alakul ki tér az ellenfél védelme előtt. Ha egy labdát megtartani képes centerrel játszik a kirúgást végző csapat, akkor veszélyes támadások vezethetőek, ha a kapus a csalogatás után felrúgja a centernek a labdát. A center megtartja vagy lekészíti egyik társának a kirúgást, és máris az ellenfél védelemére vezethetik a labdát, hiszen az ellenfél támadóit és középpályásait túljátszották. Ez többször megfigyelhető volt a magyar válogatottnál.

Callum Styles kezdi a kirúgást és Dibusz Dénesnek passzol a luxemburgiak elleni idegenbeli meccsen.

 

Dibusz átveszi a labdát, az ellenfél támadói most lépnek be a büntetőterületünkön belülre. Nézzük meg a magyar támadókat is! Fennmaradt magasan a centerünk és a két szélsőnk, ezáltal hátul tartjuk az ellenfél védelmét.

 

Sárga nyíllal jelöltük, hogy honnan indultak az ellenfél támadói és meddig jutottak el. Míg piros nyíllal ugyanígy jelöltük az egyik magyar játékosunk mozgását, aki az ellenfél támadója mögött kialakuló térbe lép be. Ráadásul ezzel magával húzza az egyik luxemburgi középpályást is, így még nagyobb tér alakul ki az ellenfél védelme előtt.

 

 

A piros vonalakon belül láthatjuk azt az óriási teret, amit kialakítottunk az ellenfél védelme előtt a három támadónk fenntartásával és a büntetőterületen belüli csalogatással.

Ádám Martin vállal próbált Szoboszlainak passzolni, aki az ellenfél kapuja felé van fordulva, így sikeres kivitelezés esetén indítani tudja a társait és négy a négy ellen törhetnénk kapura.

Letámadás megszüntetése öt támadóval

Érdemesnek tartok még egy plusz csavart beletenni ebbe a történetbe. Abban az esetben, ha a kirúgást végző csapat öt támadót hagyna fönt az ellenfél védelmében, akkor ez érdekes következményekkel járhat. Ugyanis ha nem von hátra játékosokat az ellenfél, akkor egy egyszerű kirúgással öt támadó fog négy védő ellen játszani.

Ezt azért többnyire el szeretnék kerülni a csapatok, így egy ilyen helyzetben a négy védő mellé feltehetőleg minimum még egy játékost visszavonnának. Vagyis ha öt támadóval áll fel egy csapat, akkor az ellenfél jó eséllyel öt védőt hoz vissza a saját térfelére, plusz a saját kapusuk is hátul lesz nyilvánvalóan. Ez azt jelenti, hogy az ellenfél térfelén hátul maradna hat ellenfél játékos, míg a kirúgást végző csapat térfelén a kapusukkal együtt hat játékosa lesz a labdát kihozó csapatnak öt darab ellenfél játékossal szemben. Egy ilyen felállásnál, ha az öt játékos megpróbálná letámadni a kapust, az veszélyes lehetne, mert óriási tér alakulna ki köztük és a saját védelmük között. Ha a kirúgást végző csapat feljebb tolná a szélső védőit a kiürített térbe és egy csalogatás után megjátszaná őket, akkor máris több játékos rohamozná az ellenfél kapuját, mint amennyi védőjük maradt hátul. Vagyis ezzel igen jó eséllyel az ellenfél nem támadna le a kirúgásoknál.

Ez sokat segíthet egy szerényebb képességű csapatnak egy erős ellenfél ellen. Ráadásul még az is előfordulhat, hogy az öt fennmaradó támadóra hat embert vonna vissza az ellenfél. Vagyis kapussal együtt az ellenfél hét emberrel lenne a saját térfelén, míg a kirúgást végző csapat térfelén így csak négy támadó maradna fent. Ilyen esetben könnyen ki tudná hozni a labdát egy szerényebb képességű csapat is és ugyanúgy gyorsan és veszélyesen kerülhetne az ellenfél támadói mögé.

Szóval megalapozott okai vannak ennek a fajta kirúgásnak és várhatóan ezt, illetve az ebből következő játékhelyzeteket később tovább fogják gondolni a csapatok, még tudatosabban, gyakrabban építve egy-egy variációra.