Vb 2022: búcsúzik a legóaréna és a korhatáros stadion

Hétfőn nemcsak további két válogatott búcsúzik a világbajnokságtól, hanem az első két stadion is: a Japán–Horvátország nyolcaddöntő lesz a torna utolsó mérkőzése az Al-Dzsanub Stadionban, a Brazília–Dél-Korea találkozó pedig a 974 Stadionban. Mindkét katari vb-helyszín megkülönböztetett figyelmet kapott az elmúlt hetekben, egészen eltérő okból.

Kezdem a pikánsabbal. Nincs mit szépíteni, az Al-Dzsanub Stadionról sokaknak ugyanaz jut az eszébe. Meghökkenve tapasztaltam itt tartózkodásom első napjaiban, hogy a létesítmény népi beceneve a terepet régebb óta ismerők körében már akkor általánosan elterjedt, ha úgy tetszik, a katari vb-szleng szép szóleleményeként gazdagította és gazdagítja azóta is a futballfolklórt. Szurkolók, újságírók, stadionmunkások, férfiak, nők egyaránt előszeretettel hívják az építményt „tizennyolc karikás” nevén, amelynek finomabb változatára a nemzetközi médiában így szoktak hivatkozni: a vaginastadion.

 

Pedig a tervezők eredeti elképzelése szerint a lágyan ívelt, szétnyíló ovális forma a vízen sikló hajók fodrozódó vitorláját jelképezi, utalva az Öböl menti országban élők jelentős tengeri hagyományaira. Nem mellesleg a vezető építészmérnök egy iraki származású nő, Zaha Hadid volt, aki – még évekkel ezelőtt – felháborodva kommentálta a nem várt szurkolói asszociációt: „Szégyenletes, hogy előjöttek ezzel a lehetetlen értelmezéssel. Bármi, aminek lyuk van a közepén, ugyanarra emlékeztet? Ez egyszerűen nevetséges.”

 

Mit jelent a 974-es szám az elnevezésben?

Nincsenek efféle interpretációs buktatók a 974 Stadion esetében. A katari világbajnokság legkülönlegesebb építményének is kialakult a maga nem hivatalos neve, az egyszerűség kedvéért legóstadionként mondják azok, akik még mindig keverik a 974-et a 497-tel, a 794-gyel vagy a 479-cel. Pedig két oka is van annak, hogy az építés során még Rasz Abu Abud Stadionként emlegetett helyszín a 2021-es megnyitóünnepségen éppen az említett számsort „érdemelte ki”.

Az egyik egy nehezen megideologizálható, ám kétségtelenül szerencsés egybeesés: az ország telefonos hívószáma +974, így legalább annyira utal Katarra, mint amennyire nálunk tükrözné Magyarország lényegét egy 36 Stadion. A másik magyarázat már sokkal inkább kézzel fogható: a stadionszerkezet meghatározó részét az – állítólag – éppen 974 darab fém hajókonténer adja.
Miután három mérkőzésen (Portugália–Ghána, Brazília–Svájc, Szerbia–Svájc) is volt alkalmam megcsodálni a spanyol Fenwick Iribarren Architects építésziroda alkotását, tanúsíthatom, hogy a metróállomás felől közelítve, messziről valóban furcsa legópalotának hat a színes dobozokból összerakott létesítmény. Majdnem azt írtam, hogy tákolmány, de ez a megfogalmazás inkább csak azokban az aggodalmas pillanatokban fordult meg a fejemben, amikor – más katari stadionokban nem tapasztalható gyakorlatként – éppen ebben a játékstadionban űzték többször is a drukkerek tribündobogtatós szórakozásukat. Végül valami csoda folytán nem dőlt össze a legóvár, legfeljebb kicsit össze-összekoccantak az elemek, így szerencsére nem kellett átnevezni az arénát Katar 999-es vészhívószámára.

Furcsa dobozok között

A furcsa dobozokról azonban érdemes ejteni néhány szót. Mint számos más érdeklődő, én is körbefotóztam a futballpálya környezeteként ritkán megfigyelhető látványt, és meg kellett állapítanom, hogy tényleg nincs csalás. Nem tudom, hogy láttak-e vagy látnak-e majd valaha rakományt a teherhajó-konténerként bemutatott legókockák, de azt nem lehet vitatni, hogy valóban úgy néznek ki, mint a kikötőkben óriásdarukkal hajóra emelt egységek. A választás persze nem véletlen, itt megint a tengerparti élet jelképét, a közeli hajódokkok elmaradhatatlan attribútumát kellene látnunk a mutatós darabokban. A piros, zöld, sárga, kék és fekete elemek belülről nézve szobákként funkcionálnak, ilyenbe sétál be az alkoholmentes sörtől mosdóba hajtott néző, ilyennél áll sorban a büfében kínált 45 riálos (4800 forint) sajtos tekercset megkívánó drukker, ilyenben működik a biztonsági szolgálat irodája.

Látványos, ötletes, egyedi megoldás, építészeti szempontból talán a katari helyszínek legkülönösebbje, ezért is érzem magam szerencsésnek, hogy még éppen megnézhettem – egyszerre legfőbb pompájában és szomorú végnapjaiban.

Vb-történeti építmény dohában

A 974 órái ugyanis a hétfő esti mérkőzés lefújása után meg vannak számlálva, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, a sorsa eleve el volt rendelve. A 44 089 néző befogadására alkalmas stadion az első a labdarúgó-világbajnokságok történetében, amelyet kezdettől azzal a szándékkal építettek, hogy a futballfergeteg elvonulása után teljesen elbontsák. Kavics sem marad belőle, a helyén füvesített zöld parkot alakítanak majd ki, a legókockáknak, a szerkezet acéldarabjainak és az egyéb tartozékoknak pedig új szerepet találnak máshol. A katari szervezők fenntarthatósági és természetvédelmi törekvéseinek gyakran emlegetett példája a nagyszabású terv, amely alapján a nézőtéri ülések rászoruló országok sportlétesítményeiben hasznosulnak tovább, ahogyan a sajátos elemek is hasonló módon születnek újjá. Szóba került korábban az is, hogy ha megvalósulna az első világbajnokság századik évfordulóján, az indulás helyszínén az uruguayi centenáriumi torna (Argentína, Chile és Paraguay társulna a rendezéshez), a legóstadiont úgy szednék szét, hogy 2030-ban Dél-Amerikában egy az egyben újra össze lehessen rakni. Időben és térben távoli a párhuzam, mindenesetre érdekességképpen említhetünk egy hasonló példát az erdélyi labdarúgás múltjából: a fatribünös Üllői úti Fradi-pálya mintájára felépített, 1912-ben átadott kolozsvári sétatéri stadion lelátóját az 1960-as években darabjaira szerelve átszállították a közeli Aranyosgyéresre, ahol egyszerűsített formában ismét elnyerte korábbi alakját és rendeltetését.

Aki pedig esetleg a világbajnokság után otthon is játszana a 974 legóstadionnal, annak is nyújtanak megoldást Katarban, miniatűr puzzle változatban a metróállomások szuvenírboltjában megvásárolható. Az Al-Dzsanub Stadion szintén, dobozán a figyelmeztető felirattal: „Vigyázat, nem kisgyermekeknek való!”